Brüsszel ápr. végén - május elején virágba borul. Leginkább rózsaszínbe, de bőven van fehér és piros is, valamint akad lila és sárga. Minden éven külön program a japáncseresznyefák csodálata - részben a saját ablakainkból, részben meg célirányos gyalogos v biciklis túrák során.
Na persze, akinek kertje van, az egyéb virágokban is gyönyörködhet :-))
Vasárnap volt Anyák Napja (magyar idő szerint - belga szerint még csak most következő vasárnap lesz...), nagyon szép ajándékokat kaptam manócskáimtól, akik ráadásul francia verset is szavaltak. Tünde mondjuk már napokkal ezelőtt mindenáron el akarta mesélni, mit készítenek az oviban - sőt, el is mesélte, aztán mint kiderült, csalafinta módon nem teljesen olyannak írta le, mint ami valójában lett :-)
E hétvégét elsősorban a Brüsszeli Magyar Katolikus Közösség számára meghirdetett Bál miatt vártuk. Ez persze nem jelenti, hogy más tevékenységre ne lett volna időnk: kertészkedni mindig jut egy kis idő :-) de ezen kívül a fiúk hatalmas terasz-takarításba is fogtak, valamint Apa a gyerekekkel megmosta a családi bicikli-készletet (mialatt én alukáltam - a szokásostól jóval hosszabb 2.5 órát! úgy látszik, belül tudtam, h este sokáig kell fittnek maradni :-))
A kert ilyen volt a szombat délutáni napsütésben
Ilyen volt Süni munkában
A két gyerek újonnan felfedezett tevékenysége: gyárilag készült kifestő átmásolása az ablakon filctollal, aztán annak önálló színezése (Süni egymaga kb. 15 ilyet készített, köztük olyan cizellált mintát is, amit keveseknek lenne türelme átrajzolni - ezt Marcika megkapja a szülinapjára, kiszínezés végett :-)
Ezek mi vagyunk, Bálba indulás előtt (miután megmenekültünk a homokozóból felénk rohanó gyerekeink ölelő karjaiból :-)) Tünde nagy csodálattal szemlélte a toalettemet, aztán megjegyezte: Azért kár, h nem hercegnőnek öltöztem :-)))
Ez pedig a Bálba vitt két süteményestálca egyike (ami Anyuci megjegyzését illeti, miszerint nekem minden "csípőből megy", hát, izé, a reszelni való kakaós tészta semmi szín alatt nem akart szilárddá összeállni, hosszas gépi és kézi gyúrást követően sem, úgyhogy egyszerűen morzsa formában szórtam a tepsibe.. így is finom lett, szerintem - a gyerekek közölték, h "nagyon sajnálják", de ez nem olyan finom, mint a Mamáé.. lehet, h ennek a belecsempészett 5 dkg kókuszliszt volt az oka? pff... ha már a kakaós-túrós kicsit kókuszos is lett, akkor díszítésnek "megbolondítottam bolti Raffaello golyókkal.. úgy láttam, minden elfogyott az este végére :-)
Például arany az aranygaluska. Amikor dagasztotta tegnap a gép, és elnéztem a lágy, ragacsos tésztát, akkor úgy gondoltam, h ebből aztán nem, vagy csak nagy küzdelmek árán lesz aranygaluska, ezért a blogbejegyzésnek a "NEM mind arany, ami fénylik!" címet terveztem adni. Csakhogy valami történt, a tészta megemberelte magát, és szépen megkelt, kinyújtani és szaggatni is hagyta magát (na jó, kellett rendesen lisztezni...) És remek lett:
Ami számomra, mint mindig, a legnagyszerűbb volt: a gyerekek is hajlandók voltak megkóstolni. Igaz, kellett egy kis extra vonzerőt kölcsönözni neki. Süni színes "egérkakával" díszítette a magáét, de utána megkóstolta vaníliával is, és közölte, h nagyon finom (majd, az örömömet látva, huncutul hozzátette: "Nem osztogatom túl gyakran a dícséretet, ugye, Anya, küzdened kell érte:")
Cirmike mi mással díszíthette volna, mint rózsaszínű és csillogó tortadísszel :-)
Az aranygaluskán kívül volt húsleves-főzés, ma reggel palacsintasütés, ebédre grillezés, vacsorára pedig lepény (pizza) sütés. De nemcsak a konyhában időztünk. Rengeteget kertészkedtek a fiúk, Cirmike asszisztált, én főként bentről nézegettem őket, mivel a téli-nyári ruhatár közti átrendezést kellett megoldanom.
Az időjárás igazi áprilisi: volt derült és borult ég, kb. tízperces váltakozásokkal, napsütéses szakaszok, rengeteg kisebb-nagyobb zivatar, és délelőtt egy masszív jégeső is (félcentis jégdarabok potyogtak a kertbe, a gyerekek nagy örömére. Bendegúz még egy jég-golyót is gyúrt hirtelenjében.
Már az eddigiek önmagukban is kitesznek egy pompás hétvégét. Ha pedig hozzáveszem a tegnap esti szauna-paradicsomot, a mai görkorizást, a misét, a családi mozizást (101 kiskutya), és nem felejtkezem el róla, h egyetlen kis szóváltáson kívül semmi "fennforgás" nem volt, akkor elmondhatom, h egy rendkívül tartalmas, békés, harmonikus hétvégét töltöttünk együtt. Nemcsak az aranygaluska arany, hanem az arany kicsi csillagok is, és az arany Apukájuk is!!! :-)))
Az Északi Középhegységben tett kiránduláson kívül azért más fontos történések is voltak a szünidőben, úgymint sok játék, vasúttörténeti múzeumba látogatás, kutyázás, vonatozás Debrecenbe, kertészkedés a Keletin, Gáborka és Péterke köszöntése. Ezeket láthatjuk itt:
Tegnap a gyerekek megkapták Apa eldobható (és már elhasznált) kontaktlencséjét a kezükbe, szemrevételezés céljából. Ki mit csinált vajon a maga példányával? Bendegúz forgatta, nézegette, hosszúra kihúzta (meglepő módon kb. 10 centire kinyúlt), majd kidobta. Tünde dajkálta egy darabig a kezében, óvta, mint a hímestojást, aztán eltette a számtalan kincsesdoboza vmelyikébe.
:-))
A Jáva-Szmátra Borneó-Celebesz szigetneveket anno együtt jegyeztem meg. Ezek közül most a tavaszi szünetben Borneóra készültünk (meg Balira, de az nincs a fentiek között). Aztán Borneó nem jött össze.. maradt Szumátra.. sőt, abból is eltűnt a "Szu-" és maradt csak a "Mátra" - ahogy erőltetetten próbáltam humorizálni a minap. Gáborka nem díjazta a póbálkozást. Legnagyobb boldogságomra (sőt, mindkettőnk boldogságára) azért sikerült ebből a mo-i "nyaralásból" is rengeteget kihozni. Lássuk csak, szép sorjában (kívülállónak talán unalmas lesz a leírás, lehet ugrani a fényképekhez vezető linkre :-)
Úgy volt, h ma fogorvoshoz megyek a gyerekekkel, de a doki lemondta vmi technikai fennforgás miatt. Hazajöttünk hát, és mivel az idő belga viszonylatban elég jó volt (nem esett az eső, és volt 8-9 fok), kár lett volna még bevonulni a házba. A kicsikék nekiálltak hintázni, krétarajzolni, én meg nekiálltam kertészkedni. Azaz a kertészkedéshez csak távolról kapcsolódóan: nekiálltam, h a szombaton készült Tündérkertbe készítsek egy házikót. Ehhez egy műa. ásványvizes palackot kellett egy kicsit levágni, szétvágni, kivágni, bevágni, majd beragasztgatni falevelekkel, az ajtaját körberagasztani apró kaviccsal, az ablakokat fapálcikákkal tenni jól láthatóvá, a tetőre fenyőtoboz-pikkelyekből zsindelyt készíteni, és végül vmit kitalálni a kéménybe.
Aki ismer (márpedig aki ezt a blogot olvassa, az bizony ismer!), az képtelen elhinni, h én ilyesmit véghezviszek. Magam sem voltam benne biztos, amikor 1) Bendegúz a homokozóból kiabált, h nézzem meg a vulkánját, 2) Tünde az ölemben nyüzsgött egyik kezében banánnal, másikban kétszersülttel, minduntalan eltakarva az asztalon lévő munkafelületet, 3) a fenyotoboz-pikkelyek sehogyan sem voltak hajlandók ráragadni a teljesen más alakú műanyag palackra, és kb 20x leestek, 4) a ragasztótól meg a fenyőgyantától már a "tököm" is ragacsos volt, 5) a szél időnként belekapott a munkalapként lefektetett újságpapírba és összevissza fújta a faleveleket, tobozokat, apró gallyakat.
Mégsem adtam fel, végigcsináltam (méghozzá hihetetlen nyugalommal - asszem, csak a legvégén ordítottam egyet, amikor a befejezett ház teteje kiesett a kezemből). Roppantul meg vagyok elégedve a végeredménnyel. Gábor és Bendegúz is megdícsértek. Tünde nem kifejezetten örült, amikor rájött, h a piros sipkás manócskája nem fér be a kunyhóba, de megvigasztalódott azzal, h veszünk majd egy igazi tündért bele (és örömmel vette afeletti - noha kissé bizonytalanul elmotyogott - ígéretemet is, h a Barbie babáinak is készítek majd megfelelő méretarányos házikót :-))
Nagyon rákaptam a Picasára, így most ismét oda töltöttem fel képeket. Elég vegyesen sikerült, kezdődik a Bendegúz karműtétjével (egy kép a műtétre várva, egy már utána, egy pedig itthon, kezében a csontocskáiból kivett fém pálcikákkal). Aztán vannak Húsvéti előkészületek, nyuszik által díszített ház, szombat reggeli paacsinta-parti, Tünde barátnője látogatóban, az általam "hirtelen felindulásból" készített miniatűr tündérkert (azóta került bele 2 db apró műa. dinoszaurusz a gyerekek jóvoltából - már csak egy tündért kellene beszerezni :-)
Ma pedig folytatódott az elő-Húsvét, sárgatúró készítéssel (olyan lett, mint egy bizonyos csoki: ronda, de finom :-) igaz, a gyerekek szerint nem is finom...) és sok-sok kalács sütéssel (úgy gondoltam, nem lesz túlzás 1 kg lisztből csinálni - túlzás tényleg nem lett, de így eredeti szándékommal ellentétben nemcsak az Atyának vittünk egy kis kalácsot, hanem másoknak is jut). Festettünk hagymahéjjal néhány tojást is: az eredmény közepes (elég halványak lettek), de programnak jó volt (a gyerekek igen csodálkozva nézték, h mi a fenéért húzom rá a zoknimat a tojásokra; Gúz meg is kérdezte, h mennyi időt kell így eltölteniük, h megszínesedjenek :-))
A vacsorára felszolgált hidegtál elég eredetire sikerült: töltötthús hiányzott róla, a többi hozzávaló nagyjából rendben volt. (Ez némi vigaszt nyújt számomra ama szokatlan körülmény elviselésében, h Húsvétot ezúttal nem a Családdal töltjük, hanem egy messzi-messzi muzulmán országban...)
A családi köszöntés után volt Bendegúznak iskolai muffinos felköszöntése is, ma pedig sor került a kislétszámú zsúrra. Ezért írom, h harmadszor. (De időközben Aranka is köszöntötte, úgyhogy akkor ma már negyedszer volt? :-) ) A nap jól telt, a terveknek megfelelően, mindenki vidám volt (kivéve az ünnepeltet a Technopolis elhagyásának pillanatában - de azt hiszem, Süni akkor sem szívesen hagyna ott egy vízvezetékes játékot, ha már egy hete azzal foglalkozna...)
Íme a képek (amióta okostelefonom van, mintha valahogy én magam is okosodnék, most pl. teljesen egyedül csináltam meg az 1-2 helyen szükséges fotosoppolást, és utána a Picasára töltést, juhhé! :-))
Rendhagyó tortával ünnepeltünk ma este: szusiból "dobtam össze", azokra kerültek a gyertyák :-)
... a neve: Magyar iskola :-) Ma délelőtt kellett megjelennem Bendegúzzal a harmadikosok tanítónénijénél, felmérendő a gyermek magyar tudását. Az előzetes telefonos megbeszélés alapján csak egy játékos beszélgetésre számítottunk, ehhez képest ez egy vizsga-féle volt: bő félórán keresztül kellett Süninek nyelvtani, helyesírási és szövegértési feladatokat megoldania. Ez utóbbi remekül ment, az első kettő viszont elég gyengén sikerült. Választhattam, h megígérem: beszerezzük a szükséges tananyagot és behozzuk a lemaradást szeptemberre, vagy inkább menjen a gyermek még egyszer másodikba. Pff. Természetesen megígértem, h tanulunk szorgalmasan. Nehogy má' ott unatkozzon a másodikosok között. Magamban természetesen dohogtam. Mi a fenéért kellene tudnia egy másodikosnak a helyesírást, még akkor is, ha magyar iskolába járt eddig is? Még csak most tanulnak meg egyáltalán folyósan írni. Vekerdy tanár úr szerint a helyesírást mint olyat elég lenne gimnazista korban elsajátítani. Na mindegy. Megegyeztünk, elbúcsúztunk, jöhet a tanulás. És akkor az angolról még nem is szóltam, amit szintén valószínűleg gyorsított tempóban kell majd átvenni, tekintettel arra, h a többi gyerek már elsőtől tanulja.
Sünit egyébként az egész iskolából az érdekelte a legjobban, h a tanterem ablakából vagy az udvarról fogja-e látni az utcán közlekedő buszokat. Újabban busz-szakértőnek képezi magát autodidakta módon, 10 mondatából kb. 8 a buszokról szól, melyik hányas számú, milyen típusú, milyen a lámpája, az ablaka, a kipufogója stb. :-) Mindezen információt előszeretettel megosztja velem is, amit különösen akkor "imádok", amikor autót vezetek, vagy reggel megyek az utcán két gyerekkel, esernyővel, 6 táskával... Megtanultam hümmögni és figyelést színlelni, de a múltkor rajtakapott és visszakérdezett - lebuktam :-)
avagy család ellen (tényleg!) nincs orvosság! :-)
Az elmúlt egy hétben volt részünk izgalomban bőven. Kezdtük ugye a síelésből hazaúttal, ahol a kölcsönzött nyárigumis (!!!) autóval kellett abszolválnunk a hegyi szerpentineket legalább 40 km-en keresztül. Már a szálloda parkolójából is csak úgy tudtam kiállni a frissen hullott hóban, h hárman toltak. Ezután Gábor átvette, és mentünk, csúsztunk, billegtünk, ballagtunk, kanyarodtunk (többnyire azért arra, amerre akartunk, de volt nem egy kivétel). Legfőképpen pedig imádkoztunk. Először csak én, magamban. Aztán suttogva. Aztán mondtam a gyerekeknek, h próbáljuk meg együtt, hangosan. Végül inkább elindítottam nekik egy mesét a laptopon, ne izguljanak már annyira. (Természetesen "annyira" csak Bendegúz izgult, Tündét leginkább az érdekelte, h mikor telik már el az előre megbeszélt 15 perc, ami a mesenézésig hátravolt.) A mesének köszönhetően azt a gyerekek nem is vették észre, amikor aztán az autó végképp megállt egy kisebb emelkedőn, a kerék pörgött, a motor morgott, a műszerfalon mindenféle figyelmeztetés jelent meg, Gábor szeme már szinte könnyes volt az erőlködéstől meg az izgalomtól, én pedig először gondoltam komolyan arra, h autómentőt kell hívnunk és lekéssük a repülőt. Nem kellett autómentőt hívni, nem késtük le a repülőt, de az esedékes hajfestésemet pár nappal előbbre kellett hoznom...
Vasárnap este kedvenc kastélyunkba mentünk szaunázni, kipihenni a síelés fáradalmait (na meg bepótolni a szállodában a hülye olasz mentalitás okán elmaradt welnessezést - a szaunát csak du. 4 után nyitották ki megfelelő számú embernek, és még így is elkértek 1 óráért majdnem annyit, amennyiből egész napot eltöltjük a kastélyban). Innen hazafelé tartva, relaxált állapotban az autóban ránéztem az emailjeimre (hajjaj, ha az ember egyszer okostelefonba ruház be...) - ettől rögtön magamhoz tértem a relaxációs bódulatból, ui. Aranka azt írta, h sétára indulván a gyerekekkel, az épp összeverekedő gyerekek szétválasztása közben sikerült kizárniuk magukat a házból, így mindannyian náluk töltik az éjszakát. Ezt azért mi szülők nem annyira akartuk, lévén elsősorban, h Vizsla nélkül Bendegúz még soha életében nem aludt (tavaly nyáron a szicíliai hajó lekésésekor is ez volt a legeslegnagyobb aggodalom!), úgyhogy beállítottunk a békés családi este közepébe 3/4 11-kor, és a három durmoló gyerek közül a sajátjainkat a hónunk alá, vállunkra, fejünk tetejére csapva hazaautóztunk. Huhh, megint pár ősz hajszál.
Azt hittem, ezután a hetünk majd a normális kerékvágásban zötykölődik tovább. Tévedni azonban emberi dolog, és ezt a kisgyerekes családok minden bizonnyal gyakran tapasztalják. Kedden du. Bendegúznak bepöttyösödött a pocakja, majd szerda reggel lázasan ébredt. A két tünet az én agyamban igen ijesztő emlékeket idézett fel a közelmúltból, így aztán hanyatt-homlok berohantunk az ügyeletre. Csütörtökre Manócska javulni látszott, de du-tól újra ment fel a láza, az eddiginél magasabbra, és ez a 39-40 közötti tartomány megmaradt péntekre is. Mivel a lázcsillapítók sem segítettek, a tegnap estét ismét az ügyeleten töltöttük. Mondanom sem kell, h Mamával szokás szerint forródróton lógunk. Csakhogy nála ez a drót tegnap estére már annyira beforrósodott, h a jövő pénteki repjegyét át akarta tenni előbb szerdára, aztán hétfőre, végül pedig vasárnapra. Persze az ő jövetele családi lavinát (tériszonyosoknak: dominót) indítana, ui. KA-nak kellene beköltözni a Csereire, betölteni a kutyapásztor szerepét (amit egyébként remekül szokott ellátni - a kedvenc történetem, amikor Mama legutóbbi távollétében a kutyákat szám szerint négyen tutujgatták, KA, Laci, Öcsi, Ivett :-) Bendegúz mára való javulása (mit tesz az antibiotikum) segített meggyőzni Édes Anyucikámat, h inkább engem várjon otthon kedden, kezdje készíteni a szokásos finomságokat. Félreértés ne essék: semmi bajom a Család ilyetén hozzáállásával. Jó, h így van, és addig jó, amíg így van! Köszönöm!!!
A drága kisfiam napról napra okosodik. Ezt eddig is tudtam, de most már amolyan igazán "okos" dolgokat is hallok-látok tőle, ami bizony néhány felnőttnek is becsületére válna. Néhány példa:
1. Ételtudatos!!! Egyre többször érdeklődik az ennivalók összetétele iránt. Hasonlítgatjuk az ízeket, milyen a bolti, milyen a házi készítésű. Milyen az "igazi".
-vasárnap reggel kanálszámra "tolta" a KA bodzazseléjét (lehet, h más zselékkel is érdemes próbálkozni? Lényeg a homogén állag, csak semmi gyümölcsdarab! :-)
- tegnap kérte, h csináljak házilag pirított kenyérkockát (méghozzá a KA receptje szerint, rengeteg fokhagymával! ma estére el is készült, és annyira imádta, h még a "nem-nagyon-szeretem" gombalevest is megette a kockák társaságában);
- ma kérte, h csináljak házi madártejet (bár csak alevét fogja szeretni, a habját nem - meglátjuk, valószínűleg holnapra marad a kivitelezés);
- megkérdezte, h az Aquarius egészségtelen-e vagy sem (mert ugyebár korántsem biztos, h van is benne vitamin, csak azért, mert ráírják... abban maradtunk, h talán semleges - bár sztem inkább -telen, mint -es...)
2. Környezettudatos!!! Rámszól, ha nyitva felejtem fogmosás közben a csapot. Szelektíven gyűjti a szemetet, komposztál. (Bár a lámpalekapcsolás még nem rutinszerű.)
- ma a következőt közölte: "Anya, engem egyre jobban zavar, h az autók szennyezik a környezetet." Ezután hosszasan beszélgettünk a különböző közlekedési eszközök szennyezési potenciáljáról, a különböző energiafajtákról, megújulókról. A kis agyában egyre a szélkerekek jobb áramtermelési módján gondolkozott, és érdeklődött a napelemek működése iránt.
3. Önfegyelemre képes! A böjti időszakra teljesen lemondott a gumicukorról (amit egyébként már hónapokkal ezelőtt önszántából heti 2 napra, hétfőre és péntekre szorított vissza).
4. Ezt nem tudom, milyen jelzővel illessem: azt kérte a szülinapjára, h kiválogathassa a már megunt ("kinőtt") játékait, és ajándékba v jelképes áron eladhassa. (Márciusban garázsvásárt rendezünk! :-) Persze Gáborral azért ügyelünk rá, h a Gúz és Tünde gyerekeinek maradjon a jó játékok közül - Nagymaminál is milyen öröm felfedezni a Gábor-Janó gyerekkori dolgait.
Lévén, h én magam nem síeltem, ráértem fényképezni. A síelőket is, na meg a tájat is. A végső válogatást (ami a korábbi három bejegyzés képeit is tartalmazza) nem sikerült 80 kép alá tornászni - aki unja, ne nézze végig.
Itt pedig az érdekesebb videók:
https://www.youtube.com/watch?v=vNWVFO6tfwE
Ma reggelre virradóra esett egy picinyke hó. Csak éppen annyi, h a gyerekeket ellepte, ha leültek vagy letérdeltek. A sífelvonók nem indultak el, mivel nemcsak nagy hó volt egész délelőtt, de nagy szél is.
A ratrakok dolgoztak ugyan, próbálván egyengetni a pályákat, de hasztalan.
Más elfoglaltság után kellett tehát nézni. Lett is aztán hatalmas játék, hancúrozás.
A legtöbb időt egy hókupacon átvezető alagút fúrásával töltötték a csemeték.
Ebben hamarosan segítségük / közönségük is akadt a csapatbéli gyerekek személyében.
És sikerüüüült!!!
A következő elfoglaltságot az autók kiásása jelentette. Először is, meg kellett találni, melyik a miénk (nehogy a lapátolás után kinyitni akarván a sajátunknak vélt masinát, aztán a szomszédos hókupac csipogjon :-)
Hatalmas csapatépítő tréning vette kezdetét: hólapátolás, autótakarítás, tolás. Magyarok, olaszok, csehek együtt dolgoztak
A sajátunknál volt két lelkes kis segítőnk (igaz, Cirmike rövidesen elveszítette/elrejtette a nagy hóban az autó letakarítása céljából kapott kefét, majd a hátralévő időt ennek megkeresésével töltötte, kerülgetve a Bendegúz lapát-csapásait...)
Alábbi kép pedig egy négyes családi idill - ezúttal nem kellett különös gondot fordítanunk arra, h ki milyen képet vág, úgysem látszik :-)
A síelős csapat 1 óra előtt vmivel útnak indult autóval egy közeli sípályára, ahol járnak a felvonók és nincs nagy szél. A visszaérkezésük 5 felé várható, ami azt jelenti, h az így rendelkezésemre álló kb. 4 órát kell beosztanom az ebédre, a mh-i emailjeim átfutására (nem mintha ezt annyira szórakoztatónak találnám, de szerencsétlenségemre épp e héten vannak fontos határidők, aminek tudatában jöttem el, teljesítenem kell tehát, amit megkövetel a haza), az olasz-tanulásra (sajnos a személyzet egy része nem olasz, de aki meg olasz, az is előszeretettel válaszolgat angolul, így belőlük nem sokat profitálok), bibliaolvasásra (és, Hamvazószerda lévén, arra való odafigyelésre, h ne uzsonnázzak, mert akkor a vacsoráról kellene lemondanom, holott ez utóbbit tervezem a nap egyetlen jóllakásának :-) ).
Hogy ne csak síelős képekkel tömjem tele az e heti bejegyzéseimet, igyekeztem néhány szép tájképet is készíteni. Ma napos idő volt reggel, sétára alkalmasnak ígérkezett, neki is vágtam. Két útitársam adódott: egy síelő hölgy, aki tegnap nagyot esett, és ma nem volt éppen síelős kedvében, valamint egy 68 éves (!) nagymama, aki már nem síel, de eljött a 2 fiúunokával - gondolkodtam is, vajon a Fogarasi úti pálya, valamint Visegrád után Mama mikor fog nekivágni az Alpoknak?? :-)) (Kérdésemre, hogyhogy ő jött a gyerekekkel, és nem a szülők, a válasz ez volt: "A szülők mindig dolgoznak.")
A napos időnek hamar vége szakadt, ill. gyorsan váltakoztak a napos-ködös időszakok, a képek ilyenre sikeredtek (telefonnal):
Ma elérkeztünk az egyhetes síelés feléhez, így ideje végre a blogon is hírt adni magunkról, néhány fénykép kíséretében. A többiek még odakint vannak, bár már lesben állok a szállodai szoba ablakánál, figyelvén, mikor érkezik Cirmos. Általában a fő feladatom őt figyelni, behozni, amikor befejezte, foglalkozni vele, amíg a fiúk megjönnek. Mert bizony a fiúk síelnek napkeltétől napnyugtáig - értsd: reggel 9-től, amikor nyit a felvonó, este fél 5-ig, amikor is bezár. Az oktatás csak 10-12 és 13.30-15.30 között van, de ez őket nem szokta zavarni. Sőt, a másfél órás ebédszünetből is legalább fél órát extra síeléssel töltenek. Nem is nagyon látok belőlük többet 1-1 csíknál, kivéve persze, amikor állnak (Bendegúzról csináltam is egy állóképet, bár akármelyik gyereket fotózhattam volna, ennyi cuccban felismerhetetlen).
Cirmicseknek az első nap kicsit nyögvenyelősen indult (saját maga mondta tegnap, valamilyen elbeszélésbe ágyazva: "... amikor felvittek a hegyre, és kiderült, h nem tudok síelni, ..."). Ez persze őt nemigen zavarta, vagy Apa, vagy az oktatóbácsi segítségére számíthatott mind a lesiklás, mind a felvontatás tekintetében. Tegnap azért már jobban alakultak a dolgok, volt sok szép lesiklás, szlalomozás is. Összebarátkozott egy vele egykorú kislánnyal, a szoros barátság jeleként a pisi-szünetben már azt is megbeszélték, h melyiküknek van Hello Kitty a bugyiján, ill. kinek van már szerelme :-) Na vele aztán volt nem kevés hámánykodás: amikor az egyik elesett, akkor a másik is direkt elesett, amikor az egyik elfáradtnak kiáltotta ki magát, akkor gyorsan a másik is fáradt lett. Mikor megunták a síelést, akkor hancúroztak a hóban.
[Hopp, megszakítom a híradást: épp most néztem ki az ablakon, és nem ám azt láttam, h Cirmi a hóban hancúrozik, hanem h sorban áll a felvonóhoz, mint a nagyok, a tanítóbácsi oldalán. Ez már valami!]
Szerda reggeli pillanatképek az oviból. Cirmike nagyon boldog és büszke tavirózsa volt! (és persze nagyon szép is :-))
Jó, Mathilde királyné sem csúnya ott a háttérben, de azért nyomába sem érhet Tündének :-) (Az ovi minden termének falán ki van függesztve a belga királyi pár képe.)
Süni csütörtökön öltözhetett volna be, de nem akart semmi esetre sem bagoly lenni (pedig Erika abból is remek jelmezt készített, hátha jövőre jó lesz Tündének!). Konkrétan semmi nem akart lenni, így nem is lett :-)
Az olasz címmel már hangolódom a szombaton kezdődő egyhetes itáliai vakációra :-) Szóval: szombat és vasárnap.
Mise után, a "rántotthúsos" étteremben ebédelés előtt (szokás szerint rengeteg képet kellett csinálnunk, h legyen köztük kettő, ahol mindenki - viszonylag! - normálisan néz ki... ez vmi családi vonás, vagy másnak is ismerős a helyzet?? :-))
Cirmike könnyen beleegyezett, h a szerdai ovis farsangon tavirózsa legyen, és ne hercegnő (ami nyilván minden más kislány lesz). Hála a Jóistennek! És Erikának, aki ilyen szép jelmezt varrt valamikor, majd kölcsönadta nekünk.
A "kopterből" mintha korona lett volna - szigorúan Mama után következett sorrendben a hétvége legjobbjaként a Jézuskától kapott távirányítós helikopter (miután kint rendkívül undok idő tombolt, nagyon jól jött ez a beltéri elfoglaltság, az akku-feltöltések idejére és a reptetések közötti pihenő gyanánt beiktatva egy kis színezést, mesélést, tévézést. Mindezt persze úgy, h a hétközbeni kipurcantságot hétvégén bepótolni igyekvő szülők álmát legalább 10 óráig ne háborgassák :-) )
Azért még a gyertyagyújtásban is örömét leli Süni
Az esti szerepjátékban Tünde hercegnő volt (mi más?!), Gúz meg marcona katona, aki megvédi a hercegnőt a medvétől és az ellenséges hadseregtől.
Szó, ami szó, a hercegnő igen elkényeztetett és parancsolgatós volt. A katona egy idő után elkezdte szurkálni a papírkarddal. Szólt Apa (aki a játék szerint szolga volt) Gúznak: "Katona, ne bántsa a hercegnőt!" A morcos válasz így hangzott: "De már kezdem unni!" (Kisebb korában egyszer azt mondta Gúz, h ő majd Tündét fogja feleségül venni, de most még azért üti, mert nem elég okos....)
Jómagam a játékból pizzasütés ürügyén kimaradtam - amúgy is legtöbbször a nyugdíjas királyné szerepét szoktam kapni (lehet, h ezt hallgatólag tegnap is megkaptam, a tudtomon kívül, elvégre ahhoz jól passzol a vacsorakészítés :-))
1. Tünde kérdezi: "Anya, miért mindig répát teszel a tízórais dobozomba?" Én: "Nem mindig teszek répát, csak szerdán és pénteken, amikor kötelező az oviban a gyümölcs vagy zöldség tízórai.". Tünde: "De miért nem teszel vmi mást?" Én: "Mit tegyek?" Tünde: "Hát, például körtét." Én (meglepve, mert tudtommal a körtét nem szereti): "Miért, a körtét megennéd?" Tünde (határozottan, szinte büszkén): "Nem!"
2. Esti ima. Sorolom, szokásosan: "vigyázz az én szüleimre, az én drága testvéremre, a nagyszüleimre, a barátaimra, a pulikra..." itt Bendegúz halkan közbeszól: "a keverékekre!"
3. Ez nem aranyköpés, csak egy hasonlat. Aki ismeri az Aranyszőrű bárány c. mesét, az könnyebben megérti. Aki nem ismeri, annak röviden annyit, h bűvös bárányról van szó, aki el akarja lopni, annak hozzáragad a keze, és innentől kezdve mindenkinek hozzáragad a keze, aki a többieket megérinti, a mese végére egy egész hosszú menetet eredményezve. Nos, valahányszor Tündéért megyek az oviba, ez a jelenet jut eszembe. Mert Tünde mindig sok kis barátnővel van körülvéve, akikkel még hosszasan puszilózik, búcsúzkodik, aztán az egész kompánia még elkíséri a kapuhoz, kisebb-nagyobb leánykák kapaszkodva egymásba, taszigálva egymást, aztán még a kapunál is újabb puszilózás következik... Egy örökkévalóság, mire elindulunk.
(negyedik, aki a fényképet készítette :-))
Egész véletlenül bukkantam most erre a képre: a büszke Mama indul az unokákkal az orvosok karácsonyi bulijára, dec.22-én.
Mivel nemcsak a KA-tól kapott link nem volt hajlandó működni, hanem a Sógor Pajtás One Drive-ja sem nyílt meg nem megfelelő fiókkal rendelkezők számára, így kénytelen voltam ezt is "picasásítani".
Ha innentől kezdve vki azt mondja, h bármelyik link nem műxik, akkor gondnokság alá helyeztetem magam, és bevonulok a tébolydába (végrendeletileg pedig meghagyom, h éljen az abakusz, és mennyire jó dolga volt Imi Nagyapának, akiről készült egy fénykép elemista korában, aztán egy másik a polgáriban, aztán néhány a katonaságnál, majd az esküvőjén, és így tovább, és életének közel 100 éve belefért egyetlen albumba... nyugodt, boldog ember volt!)
Mivel az előző bejegyzésben megadott link nem működött, íme egy újabb kísérlet (KA kitartó próbálkozásának hála, ill. mivel aztán még mindig nem működött, így kénytelenek voltunk "picasásítani":-))
