Az olasz címmel már hangolódom a szombaton kezdődő egyhetes itáliai vakációra :-) Szóval: szombat és vasárnap.
Mise után, a "rántotthúsos" étteremben ebédelés előtt (szokás szerint rengeteg képet kellett csinálnunk, h legyen köztük kettő, ahol mindenki - viszonylag! - normálisan néz ki... ez vmi családi vonás, vagy másnak is ismerős a helyzet?? :-))
Cirmike könnyen beleegyezett, h a szerdai ovis farsangon tavirózsa legyen, és ne hercegnő (ami nyilván minden más kislány lesz). Hála a Jóistennek! És Erikának, aki ilyen szép jelmezt varrt valamikor, majd kölcsönadta nekünk.
A "kopterből" mintha korona lett volna - szigorúan Mama után következett sorrendben a hétvége legjobbjaként a Jézuskától kapott távirányítós helikopter (miután kint rendkívül undok idő tombolt, nagyon jól jött ez a beltéri elfoglaltság, az akku-feltöltések idejére és a reptetések közötti pihenő gyanánt beiktatva egy kis színezést, mesélést, tévézést. Mindezt persze úgy, h a hétközbeni kipurcantságot hétvégén bepótolni igyekvő szülők álmát legalább 10 óráig ne háborgassák :-) )
Azért még a gyertyagyújtásban is örömét leli Süni
Az esti szerepjátékban Tünde hercegnő volt (mi más?!), Gúz meg marcona katona, aki megvédi a hercegnőt a medvétől és az ellenséges hadseregtől.
Szó, ami szó, a hercegnő igen elkényeztetett és parancsolgatós volt. A katona egy idő után elkezdte szurkálni a papírkarddal. Szólt Apa (aki a játék szerint szolga volt) Gúznak: "Katona, ne bántsa a hercegnőt!" A morcos válasz így hangzott: "De már kezdem unni!" (Kisebb korában egyszer azt mondta Gúz, h ő majd Tündét fogja feleségül venni, de most még azért üti, mert nem elég okos....)
Jómagam a játékból pizzasütés ürügyén kimaradtam - amúgy is legtöbbször a nyugdíjas királyné szerepét szoktam kapni (lehet, h ezt hallgatólag tegnap is megkaptam, a tudtomon kívül, elvégre ahhoz jól passzol a vacsorakészítés :-))
