... a neve: Magyar iskola :-) Ma délelőtt kellett megjelennem Bendegúzzal a harmadikosok tanítónénijénél, felmérendő a gyermek magyar tudását. Az előzetes telefonos megbeszélés alapján csak egy játékos beszélgetésre számítottunk, ehhez képest ez egy vizsga-féle volt: bő félórán keresztül kellett Süninek nyelvtani, helyesírási és szövegértési feladatokat megoldania. Ez utóbbi remekül ment, az első kettő viszont elég gyengén sikerült. Választhattam, h megígérem: beszerezzük a szükséges tananyagot és behozzuk a lemaradást szeptemberre, vagy inkább menjen a gyermek még egyszer másodikba. Pff. Természetesen megígértem, h tanulunk szorgalmasan. Nehogy má' ott unatkozzon a másodikosok között. Magamban természetesen dohogtam. Mi a fenéért kellene tudnia egy másodikosnak a helyesírást, még akkor is, ha magyar iskolába járt eddig is? Még csak most tanulnak meg egyáltalán folyósan írni. Vekerdy tanár úr szerint a helyesírást mint olyat elég lenne gimnazista korban elsajátítani. Na mindegy. Megegyeztünk, elbúcsúztunk, jöhet a tanulás. És akkor az angolról még nem is szóltam, amit szintén valószínűleg gyorsított tempóban kell majd átvenni, tekintettel arra, h a többi gyerek már elsőtől tanulja.
Sünit egyébként az egész iskolából az érdekelte a legjobban, h a tanterem ablakából vagy az udvarról fogja-e látni az utcán közlekedő buszokat. Újabban busz-szakértőnek képezi magát autodidakta módon, 10 mondatából kb. 8 a buszokról szól, melyik hányas számú, milyen típusú, milyen a lámpája, az ablaka, a kipufogója stb. :-) Mindezen információt előszeretettel megosztja velem is, amit különösen akkor "imádok", amikor autót vezetek, vagy reggel megyek az utcán két gyerekkel, esernyővel, 6 táskával... Megtanultam hümmögni és figyelést színlelni, de a múltkor rajtakapott és visszakérdezett - lebuktam :-)
