A brüsszeli Kultúrpalotának szerintem remek kezdeményezése az ún. interaktív családi koncert, amikor a program első felében (kb. 45p) betanítanak a nézőtéren ülő felnőtteknek-gyerekeknek néhány dalocskát, ritmikus tapsot, táncmozdulatot (amit ülve, vagy a széksorok között felállva el lehet végezni), majd a második részben bejön a zenekar (immár harmadjára volt szerencsénk találkozni a liege-i szimfonikusokkal, akik olyan szép létszámban vonultak fel, h alig fértek el a színpadon) és eljátsszák a komolyzenei programot, a közönség aktív részvételével.

A koncert után nyargaltunk egyik kedvenc olasz éttermünkbe ebédelni (ahol Süni kívánságát, miszerint teljesen sima, focaccia-stílusú pizzát kér, nem bírták megérteni, és mégiscsak sütöttek a tetejére mozarellát - legnagyobb megkönnyebbülésemre a gyermek nemcsak hogy hajlandó volt megenni, de közölte, h "ez egész finom"). A gyors ebéd után pedig a La Monnaie (azaz a bxl-i Operaház) épületét vettük célba, Mikulás-ünnepségen való részvétel végett. A Mikulás tiszteletére természetesen a gyerekkórusnak énekelnie kellett.

Különös módon Bendegúz nem akart a Mikulás bácsihoz járulni és ajándékot kapni (az Operaháztól kaptak a kórustagok egy szép könyvet: a karmesteri foglalkozásról és híres karmesterekről szól - stílszerű :-) Kíváncsi vagyok, mikor fogja majd Gúz kérni, h ebből olvassak fel este :-))

Tünde viszont boldogan sorakozott csokiért :-)

A kórus "igazi" karácsonyi koncertje egyébként csak most szombaton lesz. Az itteni részvételünk még nem biztos, tekintve, h a kórusvezető néni az összes  44-ből csak és kizárólag azokat a gyerekeket viszi magával, aki valamennyi dalt tökéletesen tudja. A valamennyi egész pontosan 17-et jelent: 16 francia nyelvű, és 1 flamand (elvégre az is hivatalos nyelv Belgiumban - bár a flamand kollégám konkrétan erre a dalra azt mondta, h ez annyira régies szövegezésű, h még az ő gyerekei is csak akcentussal tudják énekelni... pompás választás tehát :-)

A 16 francia nyelvű között vannak többszólamúak és kánonok is. Van kettő, ami nyúlfarknyi hosszúságú, aztán 5, ami mondjuk átlagos terjedelmű, 1-2 versszak + refrén, és van 9, ami kemény dió, sok versszak, nehéz szöveg.

Magam részéről mindig megkérdeztem Bendegúzt, mi történt a kórus-foglalkozáson, hogy mennek a dalok stb. A válasz mindig az volt, h "jól". Így aztán nem is gyötörtem ezzel sokat, nehogy kedvét szegjem. Olykor (kb 3x, szept. eleje óta) elmentünk a tavaly megismert magántanárnénihez is, egy-egy röpke félórára. A dalok azonban gyűltek-gyülekeztek, és hirtelen vhogy túl sok és túl nehéz lett minden. Múlt hét csütörtökön derült ki, h sajnos vannak itt még komoly lemaradások. A magántanár pedig mikor betegedjen meg, ha nem múlt kedden, és legyen teljesen "kiütve" egy álló héten keresztül...

Úgyhogy, nekifogtunk gyakorolni, amúgy "Isten-igazából". Hogy ez mit jelent, mind fizikai, mind lelki értelemben, arról leginkább csak Anyucinak lehet elképzelése (kulcsszó: orosz felsőfokú nyelvvizsga - de ehhez a mostanihoz képest az is kismiskának tűnik, igaz, lehet, h csak az idő távlatából mondom ezt...)

Minden nap más plüsskutyák vettek részt a próbán, hol közönségként, hol meg kórusként funkcionálva. Süni hol karvezető volt, és vezényelt nekik, hol őket énekeltette felváltva, más-más hangon. Jómagam vagy pulpitus voltam, és a kottát tartottam a gyermek orra elé, vagy vezényeltem neki és a kutyáknak, vagy a számítógépes asztal alá bemászva, kvázi színházi súgólyukból (rendkívül "kényelmes" pózban!) segítettem a szöveg memorizálását. Részt vettek a projektben a minike autók (amiket az ádventi zsebekbe szoktak hozni az angyalok), buszok, villamosok is: minden ének után fel kellett szállnunk vmilyen járműre, és elutazni egy másik helyre (szerencsére az utazás az íróasztalon zajlott, és csak pár másodpercet vett el a gyakorlás értékes idejéből).

Volt sok zenehallgatás, a kórus honlapján ui. a főnöknéni közzétette némelyik dalt. Ahol nincs megfelelő hangfelvétel, ott ő maga mondta "tollba" a szöveget, és azt kellett gyakorolni. Aztán olyan is volt, h írásban megvolt a szöveg, de a dallam nem, vagy éppen megvolt a kotta is (csak hát ugyebár én nem tudom azt csak úgy elénekelni...), illetve, hogy a variációk tárháza még gazdagabb legyen, előfordult, h írott szöveget egyáltalán nem kaptunk, csak hallás után kellett megtanulni. Süninek ment, nekem nem - nyilván ezért ő a kórustag, és nem én :-)

A flamand szöveget leírtam neki fonetikusan, mert hát ugye szegény gyerek honnan a nyavalyából tudja, h a "wat ik in mijn schoentje vind" szöveget úgy kell szépen mondani, h "vat ik in méjn szhuntye find", az "alles gekregen" pedig "allösz hökréhön" - vagy legalábbis vmi hasonló, mert ugye az sem mindegy, h hollandiai holland, avagy belgiumi flamand kiejtéssel próbálkozunk.

A francia dalokból készítettem magamnak is külön szövegpéldányt, ahol a hangsúlyozást aláhúzással jelöltem, hogy feltétlenül kijöjjön a szótagszám. Nem mindegy tudniillik, hogy mikor ejtjük hangsúlyosan például a szóvégi "e" hangot. A beszélt nyelvben leginkább sosem, a dalokban viszont nagyon is sokszor. Jajj. Süninek ez is ment magától (na ja, aki már bölcsiben elkezdett franciául tanulni), én meg vért izzadtam.

Summa summarum, ma reggel Süni magánkoncertet adott nekem és az arra érdemesített plüsskutyáknak, minek során valamennyi dalt hibátlanul énekelte el, dallam és szöveg tekintetében egyaránt. (Mostanra a dalok legalább felét már én is tudom, igaz, a gyerekek szerint véletlenül sem tökéletes dallammal, de hát kérem szépen, senki sem tökéletes - még én se :-) Talán csak Mary Poppins :-)) Egy részükről videofelvétel is készült, tehát dokumentáltuk a sikert.

Hogy ez elég lesz-e eljutni a koncertre? Az már más kérdés. Mert itt nem megy ám semmi gyorsan és kapkodva. A kórusvezető néni filmezett a mai próbán, majd a felvételt otthon kielemezve fogja kialakítani végső álláspontját. (Remélhetőleg még időben ahhoz, h eldönthessük: az egész család az egész szombat délutánt egy vidéki kisvárosban fogja tölteni, vagy netalán itthonlétre kell berendezkednünk.)

A lényeg, h a dolgozószobába becsukózva együtt töltött napi 1-1.5 óra mindkettőnk számára öröm volt. Hatalmas meglepetést okozott nekem a fiam azzal, h - bár 1-2x, de nem többször! feljajdult, h nincs kedve, elege van, stb. - küzdött, gyakorolt, ha hibázott, újrakezdte, és még humort, vidámságot is tudtunk belevinni. Egyfajta csapatépítő tréning is volt, aminek lezárásaként ma kapott tőlem egy puha párnát, bagoly mintával, és egy hozzá tartozó plüss baglyot. Megköszöntem neki a kemény munkát, elmondtam, h büszke vagyok rá, és nagyon szeretem. Nagyon boldog volt! Az vagyok én is. Ha pedig mégsem viszik el a koncertre, akkor az az ő bajuk lesz, mert biztos nem fog elég szépen zengeni a Miasszonyunk templom :-)

*************

És most akkor BRÉKING NYÚZ (= breaking news, azaz híreinket megszakítva): 3 perce esett be a kórusnéni levele, amelyben gratulál Bendegúznak a kemény munkához, és örömét fejezi ki, hogy a koncert résztvevőinek sorában üdvözölheti.

Hehehe - sejtettem én, h nem fogják kockáztatni a koncert sikerét :-)))))))

Ha bárkit  - vájtfülűek előnyben - érdekel a koncert repertoárja, a következő honlapon bele lehet hallgatni: http://www.choeurpreparatoire.com/chants-a-apprendre (a jelszó, azaz "mot de passe": cpmo)