HTML

Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

Friss topikok

  • wwanna: Szuper beszámoló, köszönjük! Nagy élmény! Végre a fotókat is sikerült megnéznünk. Tegnap jutott es... (2020.02.07. 17:00) Zanzibár – ha kérditek idehaza…
  • wwanna: Hangzatos név ide vagy oda, a kert csodálatos! Ügyesek vagytok! (2018.05.02. 00:47) Virágos Dries
  • wwanna: Tüneményes Tücsikénknek nagyon sok boldog szülinapot kívánunk! Szép torta, szép és boldog gyereke... (2017.06.14. 09:14) Mért is menjek Tangerbe...
  • wwanna: Szuper leírás, de lehet korkép (kórkép ?) is... Hangosan nevettem míg olvastam :) Köszi! Pesten h... (2017.02.02. 20:51) Cso-cso-száááán!
  • wwanna: Ez igen! Megcsinálni sem volt semmi, de még ilyen részletesen le is írni .... :) (2016.12.15. 01:36) Interaktív szombat - szuperaktív hét

Linkblog

Zanzibár – ha kérditek idehaza…

2020.01.17. 12:04 Kisfon

Eredeti terveink szerint már a trópusokon kellene éldegélnünk. Gábor csak a nyugdíj-jogosultság megszerzéséhez szükséges minimális szolgálati idő (10 év) leteltét várta. Aztán dobbantunk. De hova is? Szóba se jöhet nemhogy Skandinávia, de Thaiföld sem, Martinique sem, Bali sem. Infrastruktúrálisan nem kielégítőek. Sőt, még ennél is rosszabb: dögmeleg van. Habár, világ-megismerési éhségünk nem csappant, akár valami szimpit is találhatunk, hátha mégis valamikor dobbanthatnékunk támad. Na meg persze maradnak a vakációk, pusztán a pillanatnyi öröm kedvéért.

Most, hogy már a gyerekek is hatalmas nagyra nőttek (legalábbis bizonyos értelemben: Bendegúz a 40-es túracipőmet hordja, Tünde pedig a bátyja 38-as csukáját – igaz, ez még hangyányit nagy neki), kézenfekvőnek tűnik őket is magunkkal vinni. Amiből kifolyólag azért konzervatívabb tervezésre van szükség, mintha csak ketten mennénk. Példának okáért, nem vállaltuk be Dominikát (nem a “Dominikai Köztársaságot”!), ahová min. 2 átszállással, multimodális közlekedéssel (vonat, nagyrepülő, majd kisrepülő) lehetne eljutni.

A brüsszeli nemzetközi repülőtérről szerencsére – nem kis meglepetésünkre – szinte minden afrikai országba megy közvetlen járat. Zanzibár jónak tűnt – egyrészt mert biztonságosnak van elkönyvelve (sziget!), másrészt mert volt hozzá kontaktunk, referenciánk. 

Az utazás szervezésénél alapvető szempont volt a túlprogramozás elkerülése, azaz ne folyton kiránduljunk és barangoljunk, hanem maradjon idő a strandon tespedésre, homokban turkálásra, apály-dagály figyelésére is. Eme célkitűzést maximálisan sikerült megvalósítani, az idő nagyobbik fele éppen ilyesfajta semmittevéssel telt. A kisebbik felébe azért beszuszakoltunk néhány túrát, úgymint fűszerkert, fővárosi séta, börtönsziget, teknősrezervátum, delfinles, dzsungel-túra, mangrove erdő, valamint búvárkodás és sznorkelezés. 

A szervezést nagyban segítette, hogy találtunk egy, 27 éve a szigeten élő, magyar származású (de időközben muszlimmá lett és Aisha névre „keresztelkedett”) idegenvezető hölgyet, aki készséggel és türelemmel válaszolgatott minden felmerülő kérdésre, aggályra.

 Megtudakoltuk több, egymástól független forrásból, hogy betegségek, járványok szempontjából aggodalomra nincs ok, semmilyen külön oltásra nincs szükség. Azért én természetesen bepakoltam egy kisebb tábori kórház gyógyszer-, kötszer- és kenőcskészletét. Hála Istennek, nagy szükség nem volt rá. Amire lett volna, azzal meg nem boldogultam – Bendegúz lábujjából sem injekciós tűvel, sem kullancs-csipesszel nem sikerült kipiszkálni a beletört tengerisün-tüskét (azóta viszont mintha nyoma veszett volna, már a helye sem látszik). 

Ami számomra elég sok kényelmetlenséget (főként indulás előtti kényelmetlen gondolatot) okozott, az a pénzkiadó automaták és kártyás fizetési lehetőség hiánya volt. Több ezer dollárral és euróval kitömve érkezni egy turistaútra, legalábbis bizarr. (Aztán valahogy belejöttünk: a szálloda széfjébe lelakatoltuk – szó szerint, egy lakattal – a pénz nagy részét, mindig a szükséges mennyiséget magunknál tartva, és megnyugodva tapasztaltuk, hogy Zanzibár a hírnevével megegyezően valóban biztonságos.)

 Hosszas vívódás után a drágább, premium helyre szóló repjegyeket vettük meg, és négyünk közül legalább hárman úgy gondoljuk, h nagyon megérte :-)) A gép második és harmadik sorában ülve, széles fotelekben, full-extrás ellátással, és nyugiban (lefüggönyözött folyosóval, a “nép” által nem háborgatva): elég jó alaphangot adott az utazáshoz.  

https://1drv.ms/u/s!AtQteU3vNNFfg-AEsUZkCpbVul20Bg?e=HHr1tP

Érkezéskor a gyerekeket (főleg Tündét) leginkább a hőség-párásság döbbentette meg és kedvetlenítette el. Nem is csodáltam. December 31-én este 22 órakor egy áporodott levegőjű érkezési csarnokban kígyózni a sorban 3 különböző ablaknál – felnőttnek sem kis feladat. A szervezettséget és józan észt messze nélkülöző ügyintézés eltartott legalább 1 órát (papírok töltögetése, személyek azonosítása, vízumvásárlás stb.). Jutalmul viszont légkondicionált mikrobusz várt, és vitt a főváros (Zanzibar City) szívében lévő szállodába. Az éjfélt már neglizsében köszöntöttük a szoba közepén, unicummal koccintva. (Igen, a gyerekeknek is kötelező volt minden este kb. 1 cl-t leküzdeni!)

 Másnap aztán belevetettük magunkat az afrikai valóságba. Előkerültek a szalmakalapok, naptejek, szandálok. Mókás január 1-jei öltözék :-) Első utunk egy fűszer- és gyümölcskertbe vezetett, ahol – Allahnak hála – nemcsak ismeretterjesztő előadást hallgattunk a különböző növények tulajdonságairól és felhasználásáról, hanem meg is kóstolhattunk mindent. A gyerekek ez utóbbit igen mérsékelt módon kivitelezték, de semmi nem ment pocsékba, mert az anyjuk minden falatot eltüntetett. A vendéglátó fiatalember bámulatos gyorsasággal és ügyességgel készített pálmalevelekből és virágokból különböző ékszereket, fejdíszt, kosárkát, és a túra végére rendesen feldíszített mindnyájunkat. A szülőknek a gyűrűket egymás ujjára kellett felhúzni, csókkal megpecsételve, a gyerekek élénk érdeklődésétől követve ;-)

A fűszertúra után kis motoros hajóba szálltunk, és háromnegyed óra hullámlovaglás után eljutottunk az ún. Börtön-szigetre. A hajdani börtön épületét is megnéztük (amit az akkori Mészáros Lőrinc épített teljesen feleslegesen, soha egy rab sem lakott benne), de ennél sokkal szórakoztatóbbak voltak az óriás teknősök, akiket etetni és simogatni is lehetett.

Napunk befejezésének pedig a főváros szolgált helyszínéül: rövid séta a belvárosban (Stone Town), megtekintve Freddie szülőházát, néhány luxuskivitelű kaput és épületet, szemügyre véve a Tingatinga irányzat festményeinek tarka kavalkádját, megkóstolva a helyi fűszeres kávét (nyamm!), fájó szívvel látva az utca porában-szemetében játszadozó helyi gyerekeket, és hányingerrel küzdve végigmenni a hús- és halpiac orrfacsaró bűzt árasztó, legyek lepte pultjai között (huhh, némi megkönnyebbüléssel gondoltam arra, hogy a mi szállodánk másnaptól közvetlenül a tengerparton lesz, és bizonyára a felszolgálni kívánt halat minden reggel frissen szerzi majd be az étterem közvetlenül a halászoktól).

A nap folyamán Aishától rengeteg információt begyűjtöttünk a szigetlakók életéről (buták! lusták! csak heverésznek; ha bármit el kell érni, bármilyen munkát el kell végezni, csak külföldiek alkalmasak rá; rengeteg gyerekük van: 6 körüli az átlag gyerekszám; a nők kövérek stb.), vallásról (a fővárosban van egy keresztény – anglikán - templom is), történelemről és politikáról (várhatóan Zanzibár hamarosan függetlenedik Tanzániától, már készen is van a saját pénz).

https://1drv.ms/u/s!AtQteU3vNNFfg-AFcZn6oykAZv7SYw?e=IspNqp

Tengerparti szállásunkat már sötét este foglaltuk el (közel az Egyenlítő, 18h30-kor lemegy a nap, télen-nyáron!). A kb. másfél órás odaútból 10 perc is elég volt ahhoz, hogy belássuk: sem tömegközlekedéssel, sem saját bérelt autóval a szigeten nem lehet közlekedni. Ha lehet, akkor a Bali szigetén tapasztaltaknál is durvábbak Zanzibáron a közlekedési viszonyok. Világítás nincs, útjelző táblák és felfestések is csak elvétve, a nagyobb helyeken, az utak pedig tele vannak nemcsak gödrökkel és fekvőrendőrökkel, de vaksötétben mászkáló gyalogosokkal, fejükön terhet cipelő asszonyokkal, kordét húzó szamarakkal és zebukkal (ezt elneveztük puputehénnek), rengeteg motorossal, és kerekező biciklistákkal (fekete ember fekete biciklin, sötét ruhában, a sötétben – kész csoda, hogy még élnek a szigeten!) Noha én utazás előtt Brüsszelben még latolgattam annak lehetőségét, hogy majd kicsit vegyüljünk a helyiekkel, netán kipróbáljuk a tömegközlekedést, az első ‘helyközi járat’ láttán, illetve az első helyi ember testközelbe kerülése után meggyőződtem eme ötlet teljes képtelenségéről. Az erről készült fénykép – nem saját, csak netről letöltött – magáért beszél. És a szagokat nem is közvetíti :-(

Az utazás és az első kirándulás fáradalmait másnap a szállodában volt alkalmunk kipihenni. Jutott idő függőágyban heverészni, olvasgatni, ráérősen ebédelni, strandolni. Magát a strandolást persze nem úgy kell elképzelni, mint anno mondjuk az olasz/görög/spanyol tengerparton, nevezetesen, h az ember kicuccol reggel a “plázsra”, este meg hazacuccol, esetleg beiktatva délben egy kis sziesztát. A trópusokon a Nap bizony éget, meg amúgy is megvan vagy 60 fok (árnyékban 35), úgyhogy nemcsak ruhaneművel és krémmel óvtuk magunkat, hanem örökké kerestük az árnyékot. Reggel 10h-ig még viszonylag bírható volt, utána inkább csak kis “falatokban”, mindig visszatérve a bungaló teraszának / kertjének árnyas részeire. A strandon cirkáló beach boy-ok kirándulási ajánlatait sikeresen visszavertük, egy strandkendőt (-ruhát) áruló asszonyságtól viszont vételeztünk két szép darabot is – ezek kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy az ezután üzletkötési szándékkal közeledő nőciket lerázzuk :-)

https://1drv.ms/u/s!AtQteU3vNNFfg-AD-VPcgSFibbwrvQ?e=4JUTbV

Január 3-án korán indult a napunk, reggel 5h00-kor. Delfinles volt ugyanis az első program, amire korán kellett odaérni. Véleményem szerint ez volt az egyetlen nem 5-csillagos program a héten, ui. szegény delfineket üldözte vagy 30 motorcsónak, a fedélzeten 8-10 utassal. És a legtöbben nem érték be a csónakból való szemlélődéssel, hanem beugráltak a vízbe, hogy delfinek között úszhassanak. Jómagamnak kb. 3 beugrás után elegem lett, a gyerekek talán kettővel tovább bírták. A legkitartóbb Apa volt, ő szorgosan szökdécselt a vízbe a sofőr “Jump!” kiáltásainak engedelmeskedve. Bárki bármit mondjon is (állítólag a delfineket nem zavarja ez a program, hiszen nem költöznek el már vagy 25 éve), szerintünk ez nem a helyes delfin-megfigyelési módszer. Az akváriumokat sem komáljuk, ahol szűk helyen, fogságban élnek az állatok. Szóval marad a ‘rendes’ búvárkodás. Hajrá! :-)

Delfinezés után falusi reggeli következett: kávé, tea, és különböző sült dolgok, úgymint fánk, palacsinta, sós (arab típusú) kenyér. Tele pocakkal pedig a majmokhoz igyekeztünk, a Jozani esőerdőbe. A majmok kedvesen fogadtak és nagyon közel merészkedtek hozzánk. Megfogni, simogatni nem szabad őket, tiltja a majomvédelmi jogszabály. Szerencsére ezt ők is betartják, és – kínai társaikkal ellentétben – nem ugranak rá az emberek fejére, nem rámolják ki a hátizsákokat. Beérik azzal, hogy békésen ugrándoznak a fákon és himbálóznak fel-le (papucs orrán pamutbojttá azért nem változnak). A dzsungel-túra kevésbé volt vadregényes, mint képzeltük, követtük a kijelölt utat és nem találkoztunk váratlanul semmilyen érdekes állattal (mondjuk, ezt pozitívumként is felfoghatjuk – emlékszem még, amikor Thaiföldön egy barlangban szó szerint belebotlottunk egy kobrába, és nem okozott osztatlan örömet a csoportban).

A mangrove erdő igazi csemegének bizonyult a maga szövevényes, kusza gyökérzetével és titokzatos “mocsár” mivoltával.

https://1drv.ms/u/s!AtQteU3vNNFfg-AGfx7K_fwz4__4LQ?e=dmfzLd

A kirándulás utáni délután, valamint a másnap ismét csak semmittevéssel telt, hasonlóan az eggyel korábbi naphoz. Annak érdekében, hogy ne vegyen erőt rajtunk az „örökké termő fa szigetén” szindróma (azaz hogy csak tespedünk, eszünk-iszunk-alszunk), két sétát is beiktattunk. [Megjegyzés: visszaolvastam a 2017 márciusában Balin készült blog-bejegyzéseimet, amik között ez szerepel: „Az eddigi napokhoz hasonlóan a mai is a terv szerint zajlott. Azaz pihizgettünk :-) De hogy ne legyen "örökké termő fa szigete" szindrómánk, beiktattunk némi testmozgást is.” Hát igen, írói stílusom nem satnyul az évek múlásával :-))) ] Az apályt kihasználva besétáltunk a tengerben a kb. 600-700m-re lévő homokdűnére. Útközben érdekes tengeri élővilág-megfigyeléseket végeztünk: a legtöbb – sajnos – sünből volt, feketéllett tőlük az aljzat, helyenként igen nehéz volt talpalatnyi helyet találni, ahova lépjünk, de akadtak közöttük érdekes példányok, lilás, bordós színűek is, illetve albínók. Tengeri csillagból is akadt jónéhány, amit a mellénk szegedő spontán idegenvezető srác nem átallott kivenni és a gyerekek tenyerébe rakni. (Az ilyen típusú spontán idegenvezetőket Kína óta ismerjük, és igyekszünk minimálisan igénybe venni a szolgálataikat. Az első apály-túra végül 5 dollárba került, de a későbbi próbálkozókat már határozottan lepattintottuk.)

Másik sétánk a faluba vitt. Tudtuk előre, hogy Matemwe egy csendes, szegény falucska (szándékosan nem a zanzibári bulinegyedbe foglaltunk szállást), ráadásul az útikönyv szerint a helyiek nem is repesnek az őket fényképező külföldiekért. Így hát óvatosan közelítettünk, mosolyogtunk, integettünk (a gyerekek sem mertek rosszalkodni, nehogy megegyék őket a felbőszült bennszülöttek :-)) ). Sokan, főleg a falusi gyerekek „jumbo” kiáltással köszöntöttek –bizonytalanok voltunk a jelentést illetően és eleinte csak halkan visszhangoztuk, de aztán felbátorodtunk és mi is dzsambóztunk mindenkinek mindenfelé. Elvétve hallottunk „mambo”-t is. (Otthon aztán az útikönyv felvilágosított, hogy a „jumbo” elsősorban a turistákkal használatos, míg a „mambo” a helyiek egymás közötti köszöntése.) Végignézve a falun beigazolódni láttuk az Aishától hallottakat: bizony elég lusta népség a zanzibári, nőket még csak-csak láttunk dolgozgatni, pálmalevélből fonogatni a ház előtt, de a férfiak nagy része heverészett, egyszerűen a földön vagy valami gyékény-féleségen. Már épp visszafelé kanyarodtunk, amikor egyszercsak felbukkant melletünk egy angolul egész jól beszélő pasas és meghívott az éttermébe. Ránézésre nem gondoltam volna, hogy valaha is fogunk ott vacsorázni, de mivel rajta van a Trip Adviser-en is, méghozzá igen jó értékelésekkel, úgy véltük, megér egy próbát.

 De hátra volt még egy program, amit hosszas és gondos szervezés előzött meg: búvárkodni mentünk. Több lehetőség közül végül egy olasz csapat lett a befutó (gondosan titkoltam előlük az olasztudásomat, ne járjak úgy, mint számtalanszor idegen nyelven: ha én úgy szólok, akkor a másik is úgy fog válaszolni, de abból nem lesz köszönet; maradtunk tehát az angolnál). Cirmike ugyan váltig hangoztatta, hogy ő aztán semmiképpen nem fog sznorkelezni, és bennem is volt némi aggodalom a szervezettséget, a hajó felszereltségét, az egészet illetően. Mégis azt mondtam már rögtön utána, hogy ez volt a legeslegjobb programunk, és szívem szerint még egyszer elmennék ilyenre. A nemcsak olaszokból, de zanzibáriakból és egyiptomiakból is álló csapat jól szervezett volt, jól beszélt nyelveket, barátságosak voltak, a hajó és a búvárfelszerelés egyaránt kifogástalannak tűnt (félnapos merülés kedvéért nem cipeltük a saját cuccunkat, bérelni kellett), két merülés között nemcsak vizet és gyümölcsöt osztogattak az előzetesen beígérteknek megfelelően, de meglepi gyanánt fánkot is. Nosza, a gyerekek is rögtön lakmározni akartak! A sznorkeles csapat általam eddig soha sehol nem látott szervezettségű volt: két vezetővel mentünk, az egyikük fotózott, a másik egy mentőövet húzott maga után, amelybe bárki bármikor kapaszkodhatott, ha szükségét érezte. Cirmi rendkívül ügyes és erős sznorisnak bizonyult, a kis békatalpaival olyan erősen lapátolt, hogy engem is tudott húzni. A sokféle élőlény, cuki színes halacskák láttán pedig eszébe sem jutott, hogy eredetileg nem is akart sznorkelezni. Második körre cseréltünk, Apa ment pipálni a felszínre a kislánnyal, én pedig alávetettem magam Sünivel a mélységbe. Őróla is csak pozitív jelzőket mondhatok: ügyes, fegyelmezett búvárként viselkedett. A búvárkodásba remek színfoltot vitt egy váratlanul felbukkanó delfincsapat. Többen (Gábort is beleértve) a mi hajónkról is vízbe ugráltak, és győzött a spontaneitás: a korábbi, kifejezetten delfinlesre koncentráló programmal ellentétben itt valóban lehetett velük úszni, és őket filmezni-fotózni. Pechemre a gyerekeim a fedélzeten maradást választották, ami az én hollétemet is meghatározta.

https://1drv.ms/u/s!AtQteU3vNNFfg-Aa5vjuQxna86YBEg?e=Hv6ri2

 Este aztán – a helyi lakosságtól már-már elárasztott strandon végigsétálva (elárasztás alatt a kb. 1 ember / 10 m2 sűrűség értendő: 17h után, a napnyugta közeledtével kirajzanak a fiatalok focizni, a gyerekek homokozni, az asszonyok a homokban tereferélni) átballagtunk szuahéli barátunkhoz és beültünk az étterembe. Fejünk fölött pálmalevél-tető, lábunk alatt homok, körülöttünk a falusi élet: futkosó kölkök, mekegő kecskék; nem tagadom, megnyugtatólag hatott rám két másik fehérbőrű család jelenléte. A menü viszonylag változatos volt (napi fogás sült hal, sült csirke, sült tintahal-karika egyaránt szerepelt a köretként szolgáló kókuszos rizs mellett). Kézmosás céljára a tulaj hozott egy műanyag kancsóban vizet, és egy műanyag tálat. Úgy tűnt, ez náluk a higiénia netovábbja.

Az étel annyira finom volt (kevesebb, mint feleannyiba került, mintha a szállodánkban ettünk volna), az élmény összességében oly különleges, és a holdfényes parton, a liszt finomságú homokban mezítláb hazasétálni, közben a futkosó rákokat kergetni, avagy a csillagos eget figyelni olyan jó csapatépítő program volt, hogy másnap is ugyanott vacsoráztunk. Bár nem éreztem semmilyen gyomorrontás-veszélyt a levegőben, az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy utolsó este már igazán lehetünk „bevállalósak”. Ez utóbbi jelzővel illethetném ama cselekedetünket is, hogy biciklit béreltünk az egyik parti bódéban, és elindultunk kerekezni a víz vonalán. Négyesben terveztük, de sajnos Cirmi méretű bicót nem tudtak adni, így először Süni ment Apával egy darabon, majd visszajöttek és én ültem át a nagyfiam nyergébe. Azért neveztem merésznek a vállalkozást, mert a biciklik finoman szólva nem mai darabok voltak, és nem látszott rajtuk a rendszeres és gondos karbantartás nyoma. Úgy éreztem, bármikor leeshet a pedál. De nem így történt, sikerrel abszolváltuk a túrát, aminek a végén még egy üzletet is nyélbe ütöttünk: egy hatalmas „Tingatinga” oroszlánnal lettünk gazdagabbak – és 35 dollárral szegényebbek. Bár szívesen adtam volna még egyszer annyit, cserébe a festmény épségben való házhozszállításáért, és nem nekünk kell a bőröndbe gyömöszölni. 

Január 7. kedd volt az utolsó zanzibári napunk, amit békés semmittevéssel el is töltöttünk. A reptérre vezető út este újabb alkalom volt a helyi élet és közlekedés tanulmányozására. A csomagellenőrzés pedig megerősítette a sziget korrupciós hírét: mivel szerettünk volna hazahozni néhány kagyló- és csigaházat, csakhogy ez állítólag tilos, az átvizsgáló úriember 10 dollárt kért. Ezt Gábornak sikerült lealkudni 2-re (biztos hasznosította a pekingi piacon szerzett tapasztalatait ;-) ) A csarnokban felszerelt kamerák miatt viszont a pénz átadására csak a mosdóban volt lehetőség. Úgyhogy néhány perccel később emberünk, jelentőségteljes pillantást vetve ránk, besétált a férfiaknak kijelölt helyiségbe, férjecském utánament, és hamarosan ugyanilyen sorrendben kijöttek. (A nagyobb poén itthon következett: Gábor talált a zsebében 1 dollárt, és közölte: „Akkor ezek szerint csak egyet adtam a pasasnak.”) 

A hazautunk egy mombasai leszállást és tranzit-zónában ücsörgést leszámítva zökkenőmentes volt, üléseink végleges elfoglalása után lényegében mindannyian elaludtunk, és Belgium fölött ébredtünk. 

Összesítés, tanulság, utóhangok: felnőttek-gyerekek egyaránt 8-9 körüli értéket adtak az útra (10-es skálán, nem 100-ason! :-) ) Érzelmi oldalról: nagyon meg voltunk elégedve, sok élménnyel feltöltődve tértünk haza, és nagyon várjuk a következő lehetőséget hasonló kiruccanásra. Gyakorlati oldalról: Zanzibár drága hely (kb. európai az árszínvonal, 60-70 dollár a szállodában négyünknek egy ebéd/vacsora, 40-50 dollár 1h masszázs – ez utóbbit nem is vettük igénybe), de így sem került extrém sokba az út. A gondos előkészület, tájékozódás elengedhetetlen, csakúgy, mint a helyszínen való kényelem biztosítása (légkondis transzfer). Jól jön egy jó olvasnivaló – könnyebb a várótermek nyűgjének elviselése, és beszerzendő még egy garnitúra „trópusi” öltözék, lenge vászon ingek, bő nadrágok stb. Unicumot feltétlen kell a csomagba tenni, de jól jön 1-2 doboz Aloe ital, illetve némi „rágcsa”, ha netán megszorulunk. Amúgy az étkezésekkel nem volt gond, a gyerekek is mindig találtak kedvükre való fogásokat (ha volt lasagne, akkor azt :-( ) és a gyümölcslevekkel is szolidan barátkoztak (Anya hathatós közreműködése nyomán).

1 komment

Dinnye-szezon

2019.07.03. 10:01 Kisfon

Az uborkát is szeretjük, de a dinnyét még jobban. Ki is használjuk már hosszú hetek óta, h a közeli kisboltokban csábítóan mosolyognak az édes-piros szeletek. Beköszöntött tehát a dinnye-szezon. Ezzel együtt kicsit haldoklik a blog is. Nem mintha nem történne semmi. Csak hát kellene idő leírni. Amióta nem dolgozom, mintha kevesebb időm lenne. Legalábbis sokkal kevesebb a gép előtt töltött időm, hiszen annyi szép és érdekes dolog van amúgy az életben (ezt olaszórán is megfigyeltem: amikor múlt héten kicsit hamarabb végeztünk a tanulással, és el lehetett indulni, bizony iparkodtam. Ugyanez a munkavégzés idején nem jellemző: mi a frászért siessek be az irodába?)

No, lényeg a lényeg, h következik most néhány kép az elmúlt hetekből. (Ha másnak nem is lesz esetleg érdekes, legalább magamnak hasznos, ha utólag visszaolvasgatom a blogot vmikor. Nemrégiben több korábbi bejegyzést visszaolvastunk, közösen a gyerekekkel, akik - főleg Süni - jól szórakoznak azon, miket írtam róluk, milyen aranyköpéseik voltak stb. Mostanság mintha apadna a humoros-tollforgató tehetségem, már annak is örülök, ha a száraz tényekre szorítkozva feljegyzek vmit. Ez van, majd lesz még jobb is.)

Mi is történt májusban, a virágzásokon kívül?

Pl. nyúl-tutujgatás.

20190518_081032.jpg 20190522_130100.jpg

Vidám reggelek:

20190618_072949.jpg

20190618_073032.jpg

Aztán elutaztunk Lanzarote-ra. Itt lehetett örülni a naaaagy hullámoknak...

20190530_185713.jpg

p6015890.jpg

... a homokdűnéknek...

20190530_194830.jpg

... a vulkánoknak...

p5315788.jpg20190531_114742.jpg

p6025932.jpg

... a tevéknek...

p5315807.jpg

... a kaktuszoknak ("Tűkön ülök!"):

p6025940.jpg

p6025957.jpg

... és a tengeralattjárónak:

p6046063.jpg

p6046061.jpg

 

Aztán eljött a június, és a Pünkösd. Lehetett örülni Mamának:

p6096074.jpg

... és az ünnepi szentmisének:

20190609_114500.jpg

Aztán örültünk a barátaink látogatásának:

20190615_112615.jpg

... akikkel megnéztük a gaasbeeki kastélyt...

20190615_121117.jpg

... és felköszöntöttük a szülinapos Csipkét:

p6156100.jpg

Aztán jött az afrikai hőhullám, aminek annyira nem örültünk, de szerencsére ezekben a napokban is történtek remek dolgok. Eljött Magnus egy délutánra:

p6106083.jpg

Majd végre-valahára megérkezett várva-várt Dávidunk :-)

20190626_073749.jpg

(fenti képhez: igen, a ruhát én horgoltam!! :-) )

20190630_193508.jpg

És Dávid is hatalmas nyúl-barát lett:

20190628_171346.jpg

20190702_192834.jpg

 Most pedig már a csomagolás végét járjuk, testben-lélekben készülve a holnapi (Apa, + gyerekek, + nyulak, autóval) és holnaputáni (Dávid + én, repülővel) indulásra.

VAKÁCIÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!

 

 

Szólj hozzá!

Még egy csokorra való

2019.05.07. 15:36 Kisfon

Az alábbiak nem a saját "termésünk", de olasz óráról hazafelé battyogva nem tudtam megállni, h ne fotózzak. Tombol a tavasz (legalábbis szegény virágok próbálnak küzdeni - hozzám hasonlóan - a fagyhalállal :-) )

20190507_105840.jpg

20190507_105953.jpg

20190507_110123.jpg

 

Szólj hozzá!

Nincsen Anyák napja virág nélkül

2019.05.06. 15:39 Kisfon

Tegnap reggel gyermekeim kórusban énekelve, egymás mellett (civakodás nélkül!) felsorakozva köszöntöttek, és adták át az iskolában készített ajándékaikat. Gyönyörű kézműves alkotások, megható-szép versek.

20190505_201247.jpg

20190505_201255.jpg

20190505_201225.jpg

20190505_201111.jpg

20190505_201140.jpg

20190505_201145.jpg

20190505_201210.jpg

Mindezeket kiegészítette két csokor, saját kertünkből szedett virág. Noha ezekről csokor mivoltukban nem készült fénykép, meg vannak örökítve eredeti lelőhelyükön - ahol, ha lehet, még szebben mutatnak. Szeretettel küldjük Mindenkinek!!!

20190424_165745.jpg

20190424_165759.jpg

20190424_165816.jpg

20190424_165834.jpg

20190425_110037.jpg

20190424_133220.jpg

20190424_133229.jpg

20190424_165712.jpg

20190424_165732.jpg

20190425_110050.jpg

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Mind arany, ami nem fénylik?

2019.05.04. 12:19 Kisfon

Hetek óta fáj a fogam egy jó kis aranygaluskára, hát végre tegnapelőtt sikerült megcsinálni. Méghozzá reform módon: ahelyett, h deszkán kinyújtottam volna, és pogácsaszaggatóval vagdostam volna a kerek plecsniket, egyszerűen kanállal szaggattam a tálból, mintha nokedli lenne. És bátran állíthatom, eme barbárnak tűnő beavatkozás semmiben nem befolyásolta a minőségét. Gyerekek-felnőttek egyaránt imádják (előbbieknek diómentes változat készült). Mivel általában vaníliamártás dukál mellé, gondoltam két legyet ütök egy csapásra, és egy sűrűbb madártejjel álltam elő. Így lett vaníliamártás is, és még habnak a tortán hab is ;-)

Sajnos, ételfotózási tehetségem még némi csiszolgatásra szorul - szakácskönyvet egyelőre nem mernék illusztrálni.

20190502_191415.jpg

No de a mi családunkban nemcsak a galuska készül aranyból. Bartha-arany-kicsi-csillag-Tünde (a köztes jelzők természetesen ki mástól származhatnának, mint Apától?) is roppant aranyos az új rövid frizurájával.

20190426_105651.jpg

20190426_105707.jpg

Szólj hozzá!

Mi fán terem a Mikulás?

2019.04.11. 11:56 Kisfon

Őszintén, a fa fajtájáról nem tudok nyilatkozni, de vkinek mégiscsak szúrta a szemét az alsó ágon lógó Miku, és fejjebb tette. A látvány nem lett sokkal jobb... (előzményt lásd tegnapi bejegyzés végén)

20190411_080553.jpg

Szólj hozzá!

Brüsszelbe (majdnem) beszökött a tavasz

2019.04.10. 12:12 Kisfon

Bár ma reggel csak kb 2 fok volt (holnapután reggelre pedig mínusz 1-et jeleznek!), a kerületünkben lévő japáncseresznyék mindjárt virágba borulnak és az irredenta dalból jól ismert menyasszony-csokorhoz fognak hasonlítani...

20190409_161525.jpg

... a Húsvétot néhány házilag barkácsolt dísszel is várjuk...

Cirmi rettentő boldog a régi zoknimból egyes-egyedül készített hosszúfülű 'dagi-nyuszival':

20190403_185202_1.jpg

Sőt, Cirmi ennek a báránykának is nagyon örül. A fejének elkészítésén túl mondjuk ebben nem segédkezett, nekem kellett a megszámlálhatatlan fültisztító pálcikát feldarabolni és ragasztgatni. (Közben némi bűntudatot érezve amiatt, h a műanyag-hulladék tetemes részét éppen az ilyen pálcikák teszik ki.)

20190403_191022_1.jpg

Az ajtóra egy 'közepesen-giccses-de-még-elmegy' koszorút rittyentettünk, cuki csibékkel és mű fűvel (mentségünkre szóljon, eme dísznek esőállónak kell lennie, tehát tényleg legalkalmasabb összetevő a műanyag).

20190409_161602.jpg

(Sünike pedig mivel vette ki részét a díszítésből? Ádventkor a koszorú mindig az ő munkája, tehát azt gondoltam, a húsvéti díszek is valamelyest érdekelni fogják. De nem! Ő most bele van temetkezve a Harry Potter könyvekbe!)

Sajnos valakit a Húsvét közeledte nem gátolt abban, hogy ilyen díszítésre adja a fejét. És a jelek szerint senkit nem zavar, mert napok óta érintetlen - olaszra menet látom (mindez Brüsszelnek az EU-s központjában, egy forgalmas utca sarkán).

20190409_080514.jpg

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Szüli-Manó

2019.04.08. 13:46 Kisfon

Apa múlt hétvégi barcelonai távollétét kihasználtuk a gyerekekkel, és elkészítettük a szülinapi ajándékainak egy részét. Nevezetesen, különböző dolgokból megformált betűket csináltunk, amiket aztán lefényképeztünk, elrejtettünk a ház és a kert pontjain. A nagy napon, azaz múlt szombaton aztán Apának rejtvényeket megfejtve és játékos feladatokat megoldva kellett a képeket begyűjtenie. Az eredmény így festett:

20190406_095038_1.jpg

 Ezután Gáborka elkészítette a saját szülinapi ebédjét :-)

20190406_123658.jpg

Majd következett az ünneplés második része (immár fényképezésre is alkalmas öltözékben :-) )

20190406_124636.jpg

20190406_131547.jpg

20190406_131633.jpg 20190406_132004.jpg

Az ünnepi tortaként szolgáló Rákóczi túróson kívül estefelé még kedvtelésből (nagyon megkívántam, na!) sütöttem egy szép adag húsvéti kalácsot is - szigorúan kétféle változatban (mazsolával magamnak és anélkül a többieknek).

20190406_203403.jpg

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Elapátlanodva (?)

2019.04.01. 12:57 Kisfon

Gáborka hetek óta tervezgette a barcelonai kiruccanást Nagymamiékkal, mi meg a hármasban eltöntendő bxl-i hosszú hétvégét. Asszem, egy szavam sem lehet a gyerekekre, a szokásosnál egy mákszemnyivel sem civakodtak többet :-) A büdös Pamacskára annál inkább lehet szavam, aki megpróbálta elrontani a szombat délelőttünket azzal, h kihasználva az egyetlen, ép ésszel található szökési útvonalat, átkirándult újfent a szomszédba. A gyerekek utána is ugrottak, csakhogy a kertünk köré épített védelmi vonal most inkább hátráltató tényezőnek, mint segítségnek bizonyult. Nyúl-koma ui. rég visszajutott volna, ha nem állta volna útját a tyúk-háló. Ami ráadásul olyan magas, h fölötte átnyúlni is képtelen voltam. Maradt hát a hosszú perceken át tartó izgalom, hívogatás, répával csalogatás, seprűnyéllel piszkálás. Mind hasztalan, ugrifüles végül csak átjutott a hátsó szomszéd kertjébe, ahonnan már szabad az út lényegében bármerre. Szerencsére Bendegúznak itt azért sikerült végre hozzáférnie és elkapnia a grabancát. Büntetésből a hétvége hátralévő részét ketrec.fogságban kellett töltenie.

20190330_084102.jpg

Ezt leszámítva viszont jó programjaink voltak, úgymint idén először teraszon ebédelés, pitypang szedés és belőle koszorú-fonás, mesenézés, palacsintasütés, mise, és végül kirándulás Namurbe.

20190330_122031.jpg

20190330_164343.jpg

Egész pontosan a floreffe-i apátság volt az úticél, ahol Cirmikének kórus-próbája volt, potom 4.5 óra időtartamban. Mi ezalatt Sünivel csavarogtunk, szemügyre vettünk egy 1000 éves tölgyet (hála a Jóistennek, a megközelítése kevésbé volt adrenalin-szint emelő, mint ama toszkán tölgyé, amit januárban Mama és Endre társaságában cserkésztünk be a kis bérelt autóval, árkon-bokron, vízmosáson, szakadékon keresztül). A tölgy után egy pisztráng-tenyészet és füstölő-üzem következett volna, azonban kiderült, h ez csak előzetes egyeztetés alapján van nyitva, és főleg csoportoknak. Végül ez nem szolgált Süni nagy bánatára, mivel horgászni jó eséllyel nem lehetett volna, anélkül meg mit ér a pisztrángos tó?

Így aztán egy szépen gondozott, szökőkutakkal, vízesésekkel tarkított park felé vettük az irányt, aminek kisebb részét sétálva is felfedeztük. Ezalatt nem a pusta nézelődést értem, hiszen felfedezni természetesen elsősorban olyasmiket kellett, h honnan hová folyik a víz, átjut-e a beledobott falevél és faág a többlépcsős vízfolyáson, látszanak-e benne halak stb. Szóval Süni a felfedezős időt hason fekve, térdelve, guggolva, fejjel lefelé lógva és egyéb, általam nem követendőnek ítélt pózokban töltötte. Az ezen kívüli időben viszont csodálatos nagyfiam átadta magát a Harry Potter iránti rajongásnak, és utóbbi időben felvett szokásához hűen hosszú-hosszú ideig képes volt egy padon ülve csendben olvasni. Az élményt csak fokozta, h míg ő a 4. köteten száguld éppen át, jómagam belekezdtem az elsőbe, így közösen derülve tudtunk egymásnak vicces részeket felolvasni. Pompás délután volt!

20190331_130350.jpg

20190331_134455.jpg

20190331_150542.jpg

20190331_160110.jpg

20190331_163547.jpg

 

Szólj hozzá!

Nálatok laknak-e állatok?

2019.03.29. 15:20 Kisfon

Nálunk most már nemcsak nyuszkók és halak vannak, hanem gyakran láthatók a télire a kerti tóba magukat elvermelt, és most "éledező" brekkencsek. Kikeltek az ebihalak is, hamarosan fekete pálcikáktól fog nyüzsögni a tó.

20190321_170358_1.jpg

20190321_165845_1.jpg

20190321_165815_1.jpg

Sünike pedig szaltó-bajnoknak készül, már majdnem duplázni is tud. Ha elfárad, a levegőben megpihen :-)

20190321_165422_1.jpg

20190321_165312_1.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Nyuszi ül az ölben

2019.03.27. 11:03 Kisfon

Idill ma reggel 7 órakor :-)

20190327_070100.jpg

Szólj hozzá!

Még hogy sok a tengeri szemét!

2019.03.26. 14:16 Kisfon

Nagyszabású környezetvédelmi akció keretében vasárnap elutaztunk a belga tengerpartra, szemetet szedni. Merthogy a műanyag szemét elárasztja a partot.

Hááát, mi tagadás, számunkra remek tengerparti kirándulás volt, élveztük a napsütést, a jó levegőt, a gyerekek sokat játszottak a víz szélén. A vonat jó opció, kényelmes (bár visszafelé igen tömött lett, a Brugge-ben felszállóknak nem jutott ülőhely). A partmenti villamos is szuper, gyakran jár.
Szemetet egy darab nem sok, annyit sem szedtünk (a saját muffin-papírjainkkon kívül). Komolyan, fogalmam sincs, a tegnap kapott EU Bizottsági közleményben említett 11.5 tonna honnan jött össze. Üres v majdnem üres zsákokkal láttunk embereket. Rengeteg résztvevő volt, viszonylag kis partszakaszon, és szűk időkeretben, így gyakorlatilag nem volt szednivaló.
Távolban a családom :-)
20190324_132042_1.jpg

 

Felfegyverkezve a gonosz hulladék ellen:

20190324_140431_0_1.jpg

Na de mit is szedjünk???

20190324_141403_1.jpg

Miután meguntuk a szemét-nem-szedést, ledőltünk a dűnék közé piknikezni:

20190324_143817_1.jpg

 

Szólj hozzá!

Túl hosszú a lánc?

2019.03.25. 11:15 Kisfon

A hülye vicc szerint akkor jön ki az asszony a konyhából, ha túl hosszú a lánc. Valami ilyesféle érzésem volt szombaton a nap végére, amikor túl voltam két kenyér, egy répatorta és kétféle csokis molleux megsütésén, többkörös mosogatáson, elpakoláson. Leendő bejegyzés címként először azt akartam írni, h Szupernagyi - aztán észbe kaptam, h hoppá, még nem is vagyok nagymama :-))

Az eredmény mindenesetre magáért beszél, és megérte a fáradozást. Természetesen a gyerekek a répatortát már előkészületi formájában pusztulásra (azaz meg-sem-kóstolásra) ítélték, de Gábornak, nekem, valamint a vendégségbe érkezett barátnőnknek is rendkívül ízlett. Ráadásul reform változatban készült, liszt helyett darált olajos magvakkal és zabpehellyel.

A csokis sütiket (a muffin-papír csak megtévesztés, valójában Gordon Ramsey molleux-receptjéről van szó) a mazsolák majdhogynem egymás kezéből kapkodták ki, a kenyér pedig - főleg frissen-melegen-ropogósan, vajjal felszolgálva - elmenne egy csúcsétterembe is vendégfogadó falatnak. Ha befuccsol az EU, pékséget nyitok - délutánit, addigra a többiből úgyis elfogy a kenyér :-)

20190323_190816.jpg

20190323_190912.jpg

20190323_191131.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Kert, nyulak, satöbbi

2019.03.20. 10:51 Kisfon

20190316_154722.jpg

20190316_154822.jpg

20190316_154833.jpg

20190316_154855.jpg

20190315_195328.jpg

20190315_195334.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Harcosok klubja

2019.03.11. 12:39 Kisfon

Bendegúz 11. szülinapi zsúrját egy lézerharcos-lövöldözős helyen tartottuk. (Szerencsére nem vmi szabadtéri programot terveztünk - az időjárás mindent meghiúsított volna. Olyan szél tombolt tegnap, h fák és villanyoszlopok dőltek ki. Az iskola emailben kért, h küldjünk mára ebédet a gyerekekkel, a kantin épületére ui. rádőlt egy fa. Klassz.) A játék lényege, h különböző színű csapatok harcolnak egymás ellene egy labirintusban, az ellenségre tüzelni kell, aztán a találatok alapján lesznek csapat- és egyéni helyezések.

Süni 7 fiút hívott meg, ebből 6 jött el. Cirmikével együtt megvolt a minimális 8 fős létszám. A kislány igen bátran beállt a fiúkhoz, bár az első kör után kicsit panaszkodott, h nehéz a mellény.

p3105528.JPG

p3105530.JPG

Süniék csapata volt a "vörös ördögök", és meg is nyerték toronymagasan az első fordulót. Az ünnepelt egyéniben 2. lett, kb. 30 gyerek közül, jogosan volt roppant elégedett :-)

p3105533.JPG

p3105539.JPG

Gyermekeink egybehangzó állítása szerint remek buli volt! Kérdésemre Bendegúz azt is elárulta, h az elmúlt évek szülinapjai közül ez volt a legjobb (ami, hogy is mondjam, részben megkönnyebbüléssel töltött el: két éve ui. otthon tartottuk a bulit, a lelkünket kitéve Gáborkával, h jól szórakozzon a csapat, viszont sokkal több időt-energiát igényelt részünkről az előkészület és a lebonyolítás is - ezek szerint olyanra ritkábban lesz szükség)

p3105549.JPG

p3105552.JPG

p3105560.JPG

 

 

 

Szólj hozzá!

Kisnyuszikkal játszadozó

2019.03.11. 11:59 Kisfon

Szombaton Pamacska találkozott a menyasszonyával :-)

20190308_193902.jpg

20190308_194051.jpg

Szólj hozzá!

Ó, ha rózsabimbó lehetnék

2019.03.11. 11:56 Kisfon

Sajnos rózsabimbó már bajosan, karácsonyfának viszont egész jól mutattam múlt pénteken. Elmentem a gyerekekért a buszhoz, volt velem az odaúton egy kis ridikül meg egy esernyő. A visszaútra ezek kiegészültek két iskolatáskával (szerencsére azért a manócskák azokat húzták is, nem nekem kellett cipelni). Megláttunk szép kövér pitypang leveleket, jó ötlet volt szedni a nyusziknak, egy egész szatyorra valót. Aztán megláttak a gyerekek nemrég fűrészelt farönköket. Gúz felkapott egyet, h hazaviszi a kályhába. Nosza, Tünde is felkapott egyet, h szegény megsérült és otthon be kell kötözni (sokszor van így velük: a cselekmény uaz, a körítés merőben más :-)

Úgyhogy mire az utcánkba értünk, már klasszul néztem ki:

20190308_164414.jpg

Szólj hozzá!

Síszünet után szabadon

2019.03.07. 13:17 Kisfon

A síszünet (vagy karneváli szünet) hagyományosan külön telik négyünk számára: Apa a gyerekekkel valóban síel, én meg családlátogatok és dolgozom. Így volt ez idén is, a reptérre még együtt mentünk ki, de aztán ők Ausztriának vették az irányt, én pedig Bp-nek.

Gáborka nem árasztott el fényképekkel (többnyire ő is síelt, amikor a gyerekek is), de az alábbi azért jelzi, h hóban nem volt hiány:

img_20190223_154301.jpg

Hideg mondjuk Bp-en / Szentendrén is volt, de napsütéssel tarkítva:

20190224_143356.jpg

A hangulatot pedig mindig lehet sörrel is fokozni:

20190225_175030.jpg

Miután kipihentem és kiszórakoztam magam, várt Bxl-ben két "munkás" nap, majd megérkezett Anyuci, h együtt töltsük a hétvégét és készüljünk a síelők (köztük két aranyérmes, ill. egy szülinapos) fogadására.

20190303_174052.jpg

img-a4bf96c56c16a087028ca0215b053ea6-v.jpg

img-dd40fcaf868eb5193a2fdfce632d4eba-v.jpg

 A hétfő-kedd váltott műszakban telt: míg az egyik gyermek elment iskolába, addig a másikat leterítette a nagy fáradtság (na jó, ez csak a hivatalos indokolás volt), és otthon élvezte Mama társaságát:

img-a00ce26aac831cf1d00f46fe726bdce0-v.jpg

img-0d3f76cf12db04723127aebd86312c99-v.jpg

Hétfőn este pedig a két mazsolával felkerekedtünk a kisállat-boltba, és beszereztük a Bendegúz szülinapi ajándékául szolgáló új családtagot: Tappancsot :-)

20190306_153733.jpg

 

Szólj hozzá!

L'influenza dell l'influenza

2019.02.19. 09:53 Kisfon

Kihasználván, h olaszul az influenza (ejtsd: influénca) nemcsak a betegséget jelenti, hanem azt is, h befolyás, kipróbálom, milyen cím az, h "Az influenza befolyása". Lényeg a lényeg, nálunk oly nagy befolyással bírt, h múlt héten Bendegúzt kellett napokig ápolnom magas lázzal, szombattól pedig saját magamat :-(

Pozitív oldalról nézve persze felfoghatjuk úgy is, mint pár nap nyugis együttlétet az okos, kedves, betegen is együttműködő és barátságos nagyfiammal, munkahelyi stressztől való távolmaradást, olvasgatást, itthoni szöszmötölést. Ez utóbbi kategóriában kézműveskedtem egy kicsit: Cirmi kapott egy horgolt sálat (amire a rojtokat ő maga vagdosta nagy műgonddal, vonalzóval mérve a megfelelő hosszúságot - ugyanakkor ragaszkodva a kétféle hosszhoz, ezáltal 'borzosabb' összhatást érve el), valamint egy hozzá tartozó, lófarok kilógatására alkalmas sapkát:

20190218_194902.jpg

20190218_194839.jpg

A hajdani bárányos pulcsiból visszamaradt pihe-puha fonalat hasznosítandó pedig, rittyentettem neki egy nyakmelegítőt, horgolt hópelyhekkel:

20190218_195203.jpg

Gáborka sem volt rest a kézműveskedéssel.

Ezt a konyhában "követte el": gombás-libamájas bészínnel kápráztatta el a családot hétvégi ebédre (igaz, a gyerekek nem nagyon kápráztak - de nem lehet mindig halrudacska!)

20190216_124717.jpg

 Ez pedig a kandallóhoz tartozó kellékek (gyújtós, fa, papír) tárolására szolgáló - a meglévő bútorok mintázatát követő, kerekeken guruló - új láda, gondos asztalosmunka eredménye:

20190219_094836.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Monte Pamacsko grófja

2019.02.19. 09:33 Kisfon

Ezúttal nem szökött be a tél Brüsszelbe, Pamacska viszont napi szinten sportot űzött belőle az elmúlt napokban, h megszökjön a kertből. Miután Gábornak és nekem is elegünk lett, h hanyatt-homlok hajkurásszuk a szomszédok kertjében az oktondi nyulat (a Gőgös Gúnár Gedeon egyik meséje szerint a nyúl okos és a pocok oktondi - bizton állíthatom, h hozzánk e kettő kereszteződése került, avagy egy oktondi nyulacska :-) beszereztünk egy szökés-biztos erődítményt. Ráadásul Gábor az egész kertünket (!) körbevette tyúk-hálóval, másodlagos védelmi vonalat képezve a ketrecből valamilyen csoda vagy különleges kitartás folytán mégiscsak kiszabadulni tudó nyúl-úrfi további szökési cselekmények foganatosításában való megakadályozására. Így már remélhetőleg nyugodtan hagyhatjuk magára napközben.

20190215_114138.jpg

 

Szólj hozzá!

Brüsszelbe a tél beszökött

2019.02.07. 15:00 Kisfon

Még mielőtt bárki azt gondolná, micsoda unalmas alak vagyok ezekkel a cím-variációkkal, gyorsan hozzáteszem a mondat másik felét is: Pamacska pedig a kertből kiszökött.

Történt mindez pedig múlt pénteken, egy havas februári reggelen.

20190201_091027.jpg

 gyerekek elmentek iskolába, mi Gáborkával otthon maradtunk köhécselni. Ültem volna le a gép elé dolgozni, amikor Gábor szól: "Gyere! Pamacs a szomszédban van!" Nosza, pizsamástul-köntösöstül szaladtam le, kaptam fel csizmát, és irány a kert. Aranka is ott volt, így hárman próbáltuk becserkészni az addigra már a második szomszéd kertjében kiránduló kis jószágot. Gábor a kislétra segítségével egy pumát is megszégyenítő ügyességgel vetődött át előbb az egyik kerítésen, majd a következőn is. Szerencsére addigra Pamacskán erőt vett a honvágy, és visszajött önszántából a mi kertünkbe. Most már csak azt kellett elérni, h a bekerített kiskertjébe is visszataláljon, és közben lehetőleg a hártyásra fagyott tetejű tóba se essen bele. Sikerült!

Mondanom sem kell, micsoda nyugalom lesz itthagyni majd bármikor bármennyi időre. Arról már nem is beszélve, h pár hét múlva a nyúl-létszám megduplázódik (Bendegúz ui. várományosa egy kislánynak, szülinapi ajándék gyanánt)...

Amúgy Bendegúzzal történt vmi a síelésen: hirtelen nagyot nőtt, érett, és a haját is elkezdte zselézni. Reggelente alig ér időben az asztalhoz, mert a "séróját lövi". Azt még nem sikerült megtudakolnom, h hogy hívják az illetőt :-))

20190202_115119.jpg

Cirmike újrakezdte a balettot. Amikor megkapta szombat reggel az új öltözékét, egész nap le sem vette. Szerencsére a kuktacucca ezzel színben harmonizál :-)

20190202_104730.jpg

20190202_104743.jpg

Nekem pedig ilyen látványban volt részem a minap, munkába biciklizés közben:

20190204_080355.jpg

 

 

Szólj hozzá!

A tél beszökött Brüsszelbe

2019.01.30. 10:58 Kisfon

Nehogy túl egyhangúak legyenek a bejegyzés-címek :-)))

Süni végre örömködhet, mert a napok óta várva várt hó ma hajnaltól szép pelyhekben hullik. A kertünk ismét fehér. (Találós kérdés: Hol van Pamacska?)

20190130_080809.jpg

Szólj hozzá!

Brüsszelbe beszökött a tél - most aztán tényleg

2019.01.23. 09:11 Kisfon

Legelőször is: BÚÉK! Nem idén január lesz, amikor megdöntöm az egy hónapra jutó blogbejegyzések világrekordját...

Ez a bejegyzéscím már dec-ben is felbukkant, de az kutyafüle volt a mostanihoz képest. A fehér bundájú Pamacskát tegnap hazaérve alig találtam meg a fehér hóval borított kertben :-) Ma reggel biciklivel akartam munkába jönni, aztán hótaposóban gyaloglás lett belőle. Gábor az iskolabusz megállójához szánkón húzta Tündét :-) (Utóbb hallom, h a busz bő 20 percet késett - kész csoda, h egyáltalán jött. Ezt persze nem bánták, addig mókáztak a hóban.)

Bendegúz meg közben Svájcban múlatja az időt, ma este indulnak vissza. Reméljük, a hó kitart egy picit holnapig, h a gyerekeknek ne legyenek hirtelen elvonási tüneteik ;-) Ugyanakkor reméljük, h a suliba való eljutásukat nem fogja befolyásolni.

20190123_074841.jpg

20190123_075841.jpg

A fehér csíkok nem képhibák, hanem a szálló hópelyhek elmosódva (persze, felfogható fényképezési hibának - Gáborkának biztos sérti majd a szemét...)

20190123_080551.jpg

20190123_080731.jpg

20190123_080828.jpg

20190123_081449.jpg

20190123_081455.jpg

  

Szólj hozzá!

Ünnepségek, koncertek

2018.12.21. 13:44 Kisfon

Erre a hétre a második szó vált hangsúlyossá, Cirmike szép koncerten vett részt a kórussal vasárnap délután, Süni pedig készült a belga királyhoz :-)

Az előbbiről két röpke fénykép (videó is lesz majd, természetesen, Apa dolgozik rajta):

20181216_130326.jpg

20181216_132224.jpg

Utóbbit ma este megnézzük a belga tv-ben, aztán meglátjuk, tudunk-e mások számára is hozzáférhető verzióhoz jutni. Egy kis ízelítő mindenesetre a tegnapi flamand nyelvű híradásban látható:

30’30" körül indul. (Azt hiszem, be kell jelentkezni a megtekintéshez.) A lényeget mondjuk úgysem mutatja a tévé, mi is csak Süni szóbeli beszámolójából tudjuk, milyen volt a márványpadló, hogy volt a királynő beköszönése a délelőtti próba során, hogy masszírozta meg a király Bendegúz alkarját, a koncert utáni fényképezkedés során kifejezett gratulációi közben. (Mondtam is, h most egy hétig ne fürödjön :-) )

 

Az ünnepségek pedig itthon folytatódtak, jártak ui. tegnap du. Bxl-ben az angyalok, h a szokásos kis elő-karácsonyi fát és ajándékokat elhozzák.

20181220_161800.jpg

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Ünnepségek, koncertek

2018.12.15. 21:59 Kisfon

A fenti két téma körül zajlanak a Bxl-ben töltött utolsó napjaink. Tegnap megvolt a gyermekek iskolai műsora, vendégséggel egybekötve.

Cirmi a harmadikosok mesejátékában fűcsomót, cinkét és mesélőt is alakított, ennek megfelelően hol zöldbe, hol sárgába, hol meg tetszőleges színbe kellett öltöznie.

dsc00594.jpg

dsc00595.jpg

Süni szerepe fázós kisfiú volt, ez indokolja a sapka fennlétét. Öltözéknek maga választotta a mackós pulcsit, és büszkén mutogatta mindenkinek, h Anya kötötte :-)

20181214_101203.jpg

dsc00600.jpg

dsc00601.jpg

Az alábbi képek ma du. készültek, amikor szerencsére sikerült Cirmost kicsábítani egy kis levegőzésre. A csali az volt, h elsétálunk a Keymre, hátha itt van még a körhinta. De megbeszéltük,h az sem baj, ha nincs itt. Meg lehet nézni útközben a karácsonyi díszítéseket, valamint a Keym-en felállított Betlehemet (amiben Szűz Máriának hosszú és lakkozott körmei vannak, az arcán pedig smink - brrr. Évek óta ezt az ízléstelen figurát képesek a belgák kitenni :-( )

Olyan szépen egymáshoz öltöztünk, h ezt le kellett fényképezni. Előbb én csináltam egy képet Tündéről:

20181215_161224.jpg

Aztán ő csinált 2-3-t az ajtón csüngő hóemberről.

20181215_161339_1.jpg

Végül aztán engem is hajlandó volt lefotózni:

20181215_161348.jpg

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása