1. Tünde kérdezi: "Anya, miért mindig répát teszel a tízórais dobozomba?" Én: "Nem mindig teszek répát, csak szerdán és pénteken, amikor kötelező az oviban a gyümölcs vagy zöldség tízórai.". Tünde: "De miért nem teszel vmi mást?" Én: "Mit tegyek?" Tünde: "Hát, például körtét." Én (meglepve, mert tudtommal a körtét nem szereti): "Miért, a körtét megennéd?" Tünde (határozottan, szinte büszkén): "Nem!"
2. Esti ima. Sorolom, szokásosan: "vigyázz az én szüleimre, az én drága testvéremre, a nagyszüleimre, a barátaimra, a pulikra..." itt Bendegúz halkan közbeszól: "a keverékekre!"
3. Ez nem aranyköpés, csak egy hasonlat. Aki ismeri az Aranyszőrű bárány c. mesét, az könnyebben megérti. Aki nem ismeri, annak röviden annyit, h bűvös bárányról van szó, aki el akarja lopni, annak hozzáragad a keze, és innentől kezdve mindenkinek hozzáragad a keze, aki a többieket megérinti, a mese végére egy egész hosszú menetet eredményezve. Nos, valahányszor Tündéért megyek az oviba, ez a jelenet jut eszembe. Mert Tünde mindig sok kis barátnővel van körülvéve, akikkel még hosszasan puszilózik, búcsúzkodik, aztán az egész kompánia még elkíséri a kapuhoz, kisebb-nagyobb leánykák kapaszkodva egymásba, taszigálva egymást, aztán még a kapunál is újabb puszilózás következik... Egy örökkévalóság, mire elindulunk.
