Úgy volt, h ma fogorvoshoz megyek a gyerekekkel, de a doki lemondta vmi technikai fennforgás miatt. Hazajöttünk hát, és mivel az idő belga viszonylatban elég jó volt (nem esett az eső, és volt 8-9 fok), kár lett volna még bevonulni a házba. A kicsikék nekiálltak hintázni, krétarajzolni, én meg nekiálltam kertészkedni. Azaz a kertészkedéshez csak távolról kapcsolódóan: nekiálltam, h a szombaton készült Tündérkertbe készítsek egy házikót. Ehhez egy műa. ásványvizes palackot kellett egy kicsit levágni, szétvágni, kivágni, bevágni, majd beragasztgatni falevelekkel, az ajtaját körberagasztani apró kaviccsal, az ablakokat fapálcikákkal tenni jól láthatóvá, a tetőre fenyőtoboz-pikkelyekből zsindelyt készíteni, és végül vmit kitalálni a kéménybe.
Aki ismer (márpedig aki ezt a blogot olvassa, az bizony ismer!), az képtelen elhinni, h én ilyesmit véghezviszek. Magam sem voltam benne biztos, amikor 1) Bendegúz a homokozóból kiabált, h nézzem meg a vulkánját, 2) Tünde az ölemben nyüzsgött egyik kezében banánnal, másikban kétszersülttel, minduntalan eltakarva az asztalon lévő munkafelületet, 3) a fenyotoboz-pikkelyek sehogyan sem voltak hajlandók ráragadni a teljesen más alakú műanyag palackra, és kb 20x leestek, 4) a ragasztótól meg a fenyőgyantától már a "tököm" is ragacsos volt, 5) a szél időnként belekapott a munkalapként lefektetett újságpapírba és összevissza fújta a faleveleket, tobozokat, apró gallyakat.
Mégsem adtam fel, végigcsináltam (méghozzá hihetetlen nyugalommal - asszem, csak a legvégén ordítottam egyet, amikor a befejezett ház teteje kiesett a kezemből). Roppantul meg vagyok elégedve a végeredménnyel. Gábor és Bendegúz is megdícsértek. Tünde nem kifejezetten örült, amikor rájött, h a piros sipkás manócskája nem fér be a kunyhóba, de megvigasztalódott azzal, h veszünk majd egy igazi tündért bele (és örömmel vette afeletti - noha kissé bizonytalanul elmotyogott - ígéretemet is, h a Barbie babáinak is készítek majd megfelelő méretarányos házikót :-))
