Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

Annyira kitört az uborkaszezon, hogy a belga Le Soir hírportálon ma reggel a francia elnök testőréről szóló hírek szerepeltek vezető helyen.

Ma délelőtt megérkeztünk Budapestre, ahol ugyancsak nagy csend és nyugalom fogadott, szó szerint mondhatom, h a kutya se várt, hiszen még a kutyák is a Balatonon nyaralnak. Mit lehet ilyenkor írni? Megmutatom a tegnap esti vacsoránkat - ami az előzőleg learatott és a nappaliban száradni kiterített levendula-tömeg előtt fényképezve nekem nagyon tetsző, rusztikus látványt nyújt.

A mai reggeli pedig a maradékok feltétlen elfogyasztásának jegyében készült: egy fél cékla, 2 őszibarack, a fagyasztóban lévő piros gyümölcsök, valamint némi joghurt és tejszín (huhh, ez utóbbi nem éppen könnyű, de ne menjen a kukába!) elegye ilyen gyönyörű színű lett. (a képet akárhogy mentem el, csak fekve hajlandó megjelenni)

Nem elírás a cím, direkt van s-sel (és nem sz-szel). Kicsi sünjeink ui. Mamával, Endrével és a pulikkal múlatják az időt. A jelek szerint nem is rosszul :-)

Eközben a mi napjaink süntelenek, ami a rengeteg tennivaló közepette nem is baj. Nagy a csend (nemcsak nálunk, az egész környéken), később csörög reggel a vekker, ritkán jár a mosó- és mosogatógép (ez utóbbiba 4 napja gyűlik a 'cucc', h végre elindulhasson). És természetesen folytatódnak a krémleves-mentes napok. Tegnapelőtti vacsoránk rokfortos-diós-körtés saláta volt:

A tegnapi sonkás-pestós-rukolás szendvics:

A mai reggelimnek pedig a napsugár-turmix nevet adtam:

A sárga italhoz sárga virág kellett illusztrációnak, így nem átallottam hajnali 7.20-kor (!) kerti papucsot venni és lemenni a virágzó sütőtökhöz :-)

Maga a turmix a következőkből áll: 5 db kisebb sárgarépa, 4 db kis kajszibarack, 1 db őszibarack és - hogy 'izmosabb legyen' 1 db banán. Egy doboz görögjoghurttal és kellő mennyiségű vízzel simára turmixolva nem csak reggelire csodás, hanem tízóraira is jut belőle. Ebédig nincs is semmi másra szükség. Aki nem hiszi... az vessen magára! :-)))

Vagyis vegyes hírek. Oly rég nem blogoltam, úgy tűnik, mintha szabadságon lennénk. Pedig még nem. Csak a gyermekek utaztak el tegnap, nekünk hátravan 4 dolgos nap az irodában csakúgy, mint idehaza. Pincétől a padlásig, túlzás nélkül.

Mozgalmas napok vannak mögöttünk, kísérletet sem teszek, h bármit részletesebben elemezzek. Csak emlékeztető szintjén, címszavakban sorjázom:

Véget ért az erdei tábor. Amit Gúz egy kis sövény-nyírással ünnepelt meg.

Valamint felpróbálta az éppen elkészült új pulcsiját:

Végre jún.15-én lekerült a gipsz:

Az efölötti örömünknek Mama is részese volt:

Csakúgy, mint Cirmi szülinapi ünnepségének. Aminek fő attrakciói a pónik voltak:

Az ünnepelt lestoppolta magának a legkisebb jószágot:

Ellenben Gúz bátyó a legnagyobbat választotta, és ő vezette a menetet :-)

A jó bizonyítványok jutalmául kiruccantunk egy napra a holland tengerpartra:

 Amikor pedig sem nem ünnepeltünk, sem nem kirándultunk, akkor szurkoltunk itthon a belgáknak:

Betakarítottuk az idei levendula-termést a kertből:

 Avagy sütöttünk-főztünk:

A tanév lezártát követően egy hétig még lovastáborban múlatta az időt Tündegúz. Utolsó nap tartottak egy kis nyílt órát, ahol a kíváncsi szülők megnézhették, mit tudnak már a csemetéik:

 És tekintve, h tegnap este kettesben maradtunk, ma nem krémlevest ebédeltünk, sőt, nem is azt vacsiztunk :-)

De ehhez a címhez gyorsan hozzá kell tennem, hogy a bővülés nyomán - terveink szerint - eggyel több fej, és NÉGGYEL több láb lesz :-) Cirmike kap a szülinapjára egy nyuszkót. Vagyis a szülinapjára egyelőre kap egy ketrecet, a majdani, szeptemberben megvásárlandó nyúlhoz elöljáróban. Hosszas megbeszélés, mérlegelés, nyulas barátokkal való konzultáció, eladóval való szakmai tanácskozás eredményeként egy tetszetős kinti ketrec mellett döntöttünk ma déután. Amit üstöllést össze is kellett szerelni, tekintve, h holnap Apa Londonba kirándul, csüt. du. pedig megérkezik az ünnepelt a tengeri táborból.

A táborok most gyors egymásutánban követték egymást: Süni múlt pénteken érkezett haza, önmagához és a táborokhoz való általános viszonyulásához képest nagyon boldogan (!), Csipke pedig tegnap indult el, ugyancsak boldogan:

Az azt megelőző napok is jórészt róla szóltak amúgy, hiszen a szombat délelőtti meghallgatáson felvételt nyert az Operaház gyermekkórusába (mondhatni betölti a Bendegúz megüresedett helyét, lévén hogy Süni magasabb fokozatba lép ősztől), majd vasárnap debütált a magyar színjátszókör Óz c. előadásán, Totó kutya szerepében.

A vidám indulás pillanatai (vagy inkább: az indulás vidám pillanatai):

És időközben kaptunk is értesítést a szerencsés megérkezésről, a jóllakásról, és a szobákkal való elégedettségről :-)

A mozgalmas hétvége kétségtelenül legfontosabb, legfelemelőbb, legszebb eseménye a tizenöt kisgyermek elsőáldozása volt, amiben Bendegúz és Tünde is részt vettek.

A tegnapi egész napos iskolanap és a ma délutáni elsőáldozási ünnepség közé beékelődött a Magyar Bálok kistestvéreként immár második alkalommal szervezett Szent György táncest, alias Katolikus Bál. Régen nem éreztük már magunkat ilyen jól, a környezet, a társaság, a finom ételek, finom borok és a jó zenék együttes hatására egészen záróráig (kb. negyed 1-ig) vendégeskedtünk a brüsszeli Magyar Nagykövetség épületében.

Az éves iskolai ünnepség idén a szokásosnál is nyüzsgősebb volt, lévén, hogy az iskola fennállásának 60. évfordulóját is ünnepeltük egyszersmind.

A megszámlálhatatlan tevékenység, játék, bemutató közül nem volt könnyű a választás, de a kicsiknek való horgászás, a tollas (Gúz bal kézzel remekelt!) és persze a focibajnokság vitték a pálmát. Belefért azért még - legalábbis Tündének - ugrálóvár, nemzetek ételeinek kóstolása (ez utóbbi Apa és Anya részéről - a gyerekek megmaradtak a belga sültkrumpli kóstolásánál :-))

A május 17. utáni eseményeket némiképp beárnyékoló elem a 17-én du. iskolai fogócska közben eltört kar. De mondjuk ez cseppet sem zavarta Sünit, hogy pénteken már iskolába menjen.

A pünkösdi hétvégén aztán Apával már kertészkedett, ültetett, locsolt.

Csütörtökön voltunk kontrollon, kapott egy vagány kék gipszet :-)

Az iskolai focibajnokságból kimaradás azért bizony szívfájdalom volt - a csodakapus megmaradt szurkolónak (nem is nyert kupát a csapat...)

Hagyománynak számít a családunkban, hogy Krisztus mennybemenetelének ünnepén a tengerpartra kirándulunk. Mégpedig valamilyen "dagályos" helyre. Miután Normandiában már három egymást követő éven partra szálltunk, idén egy kis változatosságra támadt kedvünk. Menjünk északra! Hollandia kézenfekvő célpont, hiszen közel is van, tenger is van, dagály is van.

Ezúttal a lakóautóról lemondtunk, tekintve, hogy tavaly a "sok jó ember kis helyen is elfér" alapelvet a gyerekek nem tudták maradéktalanul magukévá tenni, így inkább lefoglaltunk egy fél fogadót (lásd alábbi képen lévő épület felső szintje), legyen hová menekülni békétlenség esetén.

Békétlenség szerencsére nem nagyon volt, ki-ki megtalálta a kedvére való elfoglaltságot. A gyerekek többnyire a homokot túrták, figyelték az apály-dagály váltakozást, gyűjtöttek kagylót.

Cirmi a távolugrást is gyakorolta, valamint - ami képen nincs megörökítve - szeretetével üldözte a felbukkanó kutyákat, már amelyiket cukinak találta, mondjuk úgy tízből kilencet. Olykor maga is boldogult, odaoldalgott a kutyás gazdihoz, vágyakozva pislogott az eb felé, mire a gazdi vette a lapot, és felkínálta a simogatás lehetőségét. Más esetekben Apát-Anyát küldte előörsnek, a kutya-tutujgatási engedély kijárása végett.

Apa rengeteg részt vállalt a fentebb felsorolt műveletekben, míg jómagam megmaradtam a fényképezgetésnél, üldögélésnél. A homokba túrt "székben" remekül lehetett a gyerekek soron következő tavaszi-nyári pulóvereit kötni :-)

A pénteki nap fénypontja a biciklizés volt, méghozzá tandemben. Hollandiát nem lehet megnézni kerekezés nélkül. Először úgy gondoltuk, fél órára kibéreljük a bringákat, kísérleti jelleggel, majd esetleg meghosszabbítjuk 2 órára a időtartamot. Csakhogy a bérlet egész napra szólt, így bőven volt időnk fel-alá tekeregni, megállni egy-egy strandnál, majd folytatni az utat.

A biciklitúra befejező akkordjaként bukkantunk pár stranddal odébb egy ún. szélorgonára is.

A szombatot a Deltában töltöttük, aminek fő látványossága az 1953-as árvíz nyomán épült és 1986-ban átadott gigantikus méretű gátrendszer.

De hogy az apály-dagály jelenség és a műszaki megoldások irányt kevésbé lelkesedő közönség számára is vonzóvá tegyék a helyszínt, a leleményes hollandok rittyentettek köré egy vízi élményparkot, játszóterekkel, akváriumokkal. Pancsikoláshoz túl hideg volt, de a csúszdázást megúsztuk szárazon :-)

A fókabemutatók nagy sikert arattak mindannyiunk körében (bár közben magamban azon töprengtem, mikor jut eszükbe a manócskáknak, hogy a Szabadítsátok ki Willyt c. filmben éppen az akváriumi bemutatók ellen, a bálna szabadon bocsátása érdekében küzd a főhős...)

Közbeiktattunk még egy madárbemutatót is (jaj, de utáltam, amint a fejünk fölött húztak el a nagy karmaikkal). Csipke szokás szerint vállalkozó kedvében volt :-)

Mára az idő végképp elromlott, lehűlt a levegő és esett az eső - ami természetesen nem akadályozta meg Bendegúzt, hogy egy órán keresztül a strandon várakat építsen.

Sünihez Apa is csatlakozott, én meg Csipkével a szállásunk éttermének szolgáltatásait élveztem. Először kint telepedtünk le a lánggal melegített asztaloknál...

... aztán inkább bemenekültünk. Egy-egy meleg tea mellett tartottunk olvasóklubot, azaz ki-ki a saját könyvébe mélyedt, hosszú percekig szótlanul. Ezt is megértem, nagylányom van :-)

A hazaútra jutott egy kis kultúrprogram, nevezetesen egy városnéző séta Middelburgban.

De mi tagadás a hidegben nem sok barangoláshoz volt kedvünk, lelkesen néztünk ebédelő hely után, és boldogan csaptunk le az olaszul ránk köszönő pizzásra. Kiderült, hogy igazi olasz, úgyhogy habnak a tortán még a nyelvtudásomat is gyakorolhattam, és a végén igazi olasz espressóval zártam az ebédet! :-)

Üvegház témában ma szerencsére nem gázkibocsátásokkal kellett foglalkoznom, hanem kihasználtuk, hogy nekünk eusoknak szabadnap volt, amúgy viszont Belgiumban nem, ergó kisebb tömegben tudtuk abszolválni a királyi kerteket.

A mai napom kicsit korán indult: 05h57-kor Tünde megjelent az ágyamnál és hasfájásra panaszkodott. Beinvitáltam magam mellé, ígértem neki simogatást, abban a reményben, h hamarosan elalszik, és én is alhatok még. Némi mocorgás után valóban el is szundított, amikor is meghallottam Gúz pajtit lefelé trappolni a lépcsőn. Na, több se kellett Tündének, azonnal felébredt, és lerongyolt a nappaliba bátyó után. Már javában folytatták a túl kora reggeli tévénézés vétségének elkövetésére irányuló előkészületi cselekményeket, amikor közbeléptem, és mindenkit visszaparancsoltam a saját szobájába. Jól indult az anyák napja... Magam is visszabújtam aludni, de persze ilyenkor már "bennem van az ideg", csak azért sem sikerül. Még 7 óra sem volt, amikor Cirmivel a kanapén egymás mellett ülve kötöttünk. Süni csodák csodájára visszaaludt. Amikor aztán ő is megjelent egy órával később, már mindnyájan vidámak voltunk, lelkesen tanultam a Cirmike iskolából hozott köszöntő versét, amit a gyerekek nagy vidámságára legalább 12x el kellett ismételnem, míg végre hibátlanul ment. Aztán következett a Süni verse, aztán amikor azt is tudtam, akkor újra a Tündéé. Csakhogy ennek a szövegébe már "bekavart" a másik vers szóhasználata, gyors váltásokra volt szükség az agyamban a rózsafa-bokréta-csalogány és az anya-angyal-csillag stb. képkompozíciók felelevenítésére.

A nap aztán remekül telt, és terveinkkel ellentétben végül nem is lett maratoni. Úgy volt ui. h az elsőáldozási felkészítő után maradunk misére, onnan kimegyünk a belga királyi parkba, piknik-ebéd keretében elfogyasztjuk a korábban beszerzett piaci grillcsirkét, majd megnézzük az évnek csak ebben az időszakában pár napig a nagyközönség számára is nyitva álló királyi üvegházakat, majd onnan még elmegyünk egy másik parkba, ahol Bendegúznak az iskolai bajnokságra készülés jegyében fociedzése lesz. Aztán hazajövünk és megesszük azt a pizzát, amit reggel bekevertem és napközben megkelt.

Szerencsére a királyi üvegházas kirándulásra az Atyát is magunkkal hívtuk, aki kétségbeesve tiltakozott, h vasárnap odamenni, hatalmas sort kiállni és utána órákon keresztül idős nénik mögött toporogni ("még előzni sem lehet!") ő ugyan nem hajlandó. Ez a kedvcsináló minket is a tervünk revideálására késztetett, és mivel létszámhiányra tekintettel a tervezett fociedzés elmaradásáról is értesültünk már, szabadon tölthető délutánnak néztünk elébe. A csirke-piknikről nem mondtunk le, a saját kertünkbe tettük át a helyszínt.

Természetesen a csirke megemésztése után lehetett újra trambulinozni :-)

És hogy a délután se legyen túl unalmas, teljesítettük Tünde kívánságát és kivonultunk a szomszédos erdőbe biciklizni, görkorizni.

Még egy osztálytárs kislánnyal is összefutottunk.

Ez a cím nem hangzik olyan dallamosan, mint a virágos Barackos, ami a KA rezidenciája, de a virágaink és a kertünk igazán megéri, hogy fényképezzük és nézegessük.

Szerencsére a bal oldali közvetlen szomszédunkon kívül mindenki más is ad az esztétikumra, így igazán jólesik körbetekinteni.

Az utcán végét járja a japáncseresznye-virágzás, viszont szőnyegnek még így is megteszik :-)

Találtunk fénykép-témát az énekesnő Catherine-hoz menet az utcán is...

... valamint az ő házának kertjében is.

Gáborka alig húzta ki a lábát Brüsszelből (hogy kiránduljon egyet a tengerentúlra), kitört a nyár.

Olyan meleg lett pikk-pakk, hogy rohamléptekben kellett a téli-nyári garnitúrák cseréjét elvégeznem. Egyéb teendők mellett. Mert a teendők olyan gonoszak, hogy hiába csak egy szülő marad a frontvonalban, ők nem hajlandók megfogyatkozni. Habár, el kell mondanom, hogy Bendegúz már majdhogynem ugyanannyi segítséget jelent, mint amennyi időt-energiát igényel.

A teendők pedig túlnyomórészt vmi jó programot takarnak, úgymint Süninek csütörtökön osztálykirándulás...

... avagy ma délelőtt focibajnokság az iskolában. Most játszották a harmadikosok a selejtezőket, ahol is háromból három meccset sikerült megnyerniük, így simán bemasíroztak a máj.26-i iskolanapon esedékes döntőkbe. Süni ragyogott örömében!

Azért a szurkolók is kitettek magukért :-)

A délutánt Cirmi egy osztálytárs-barátnőnél töltötte, mi meg Gúzzal addig elnyergaltunk sportboltolni. Sikerült is jól bevásárolni, részben olyasmiket, amit előre elterveztem, részben meg olyasmiket, amiket eredetileg eszem ágában sem volt megvenni. :-))

És nálunk pénteken volt 41 éves. Egyik kedvenc sütijével, darázsfészekkel és kölyökpezsgővel ünnepeltünk :-)

A kéthetes tavaszi szünetnek csak az első hetét töltöttük Mo-on. Gyermekeink tavaly nyáron ui. annyira szoros barátságot kötöttek a brüsszeli nyihahákkal, h most is be kellett őket iratni egy hét táborba. Ha lehet, akkor ez még a tavaly nyárinál is jobban sikerült. több ló volt, nagyobb terület, intenzívebb foglalkozás. A legnagyobb változás pedig, ami Tündét illeti, h ezúttal igazi nagy lovakon ügetett ő is, nem pedig pónikon. Tünde egyébként rendkívüli bátorsággal szeretgette, becézgette, simogatta a hatalmas állatokat, akiknek a feje úgy lógott ki a kis istállójukból, h engem állandóan a "mivé lettél, szép királylány?" jelmondatú mesére emlékeztetett. Szinte nem is csodálkoztam volna, ha vmelyik megszólal. Bendegúz a tutujgatással óvatosabb volt, szegénykémnek így is meggyűlt csütörtökön a baja a patásokkal: az egyik megharapta az ujját, két másik pedig rálépett a lábára. Ez azért szerencsére nem vette el a kedvét és a bátorságát a folytatástól, és az utolsó nap, péntek reggelén ő is lelkesen pózolt a fényképeken. Igaz, tutujgatni a lovakat inkább ekkor is csak Cirmi mutatkozott hajlandónak. (Persze, a pónikat is lehetett tutujgatni, amit a kisleány lelkesen gyakorolt is :-)

Ha jól látom, akkor a blogom látogatottsága már a leggyengébb politikai pártokét is alulmúlja - ezt a fajta értékelést bizonyára a választások napja ihlette.

Viszont nem a mai napról fogok most tudósítani, hanem visszamenőleg a tavaszi szünetről. Noha erről, vagy ennek ilyen-olyan részéről, már nagyjából mindenki tud, a családi krónikából nem hiányozhat a láncszem :-)

Szóval, voltunk Gabi bátyóékkal Hajdúszoboszlón, miközben Tündegúz mamázott Bp-en...

Sikerült találkoznom a kedvenc lánycsapatommal :-)

Aztán Tündegúzzal együtt kalandoztunk a Vértesben Janó bátyóékkal - ez aztán kaland volt ám a javából (főleg nekem, hogy a bérelt autót és a vendégfogadót is úgy-ahogy megóvjam a vörös sártengertől, amit a kölkök a lábbelijükön és nadrágjukon összeszedtek az elhagyott bauxitbányák területén)

Szerencsére voltak bauxit-mentes napok is, amikor csak szimplán sárosak lettek az erdei túrán és barlangászás közben.

Húsvét vasárnapját a Lehel téri templomban kezdtük ünnepelni:

Majd Szentendrén folytattuk. ahol jómagam csak a fa tetején díszelgő nagyfiamat örökítettem meg...

De szerencsére KA gazdagabb képválogatással rukkolt elő :-))

https://photos.google.com/share/AF1QipMuTvrlIC05s-bpE8H9RBIxiLs2bQt0vY158JGF57dSLB3BLt80WxYZ8325IKD68A?key=TXZZOFlkcFBUczU3cjRqZVgxcllXU1Z4WkJuQ3V3

Mialatt Gáborka a nizzai tengerpart homokját taposta (hivatalos út okán), nekem jó sűrűre sikeredett a mai nap. (Emlékszem, Bendegúznak kiskorában sokszor a "mai napot" kellett elmondani esti mese gyanánt. Hát, a maitól sztem szegény gyerek azt hinné, h az anyja a kengyelfutó gyalogkakukk...)

Reggel 6-kor ébresztő, 7-kor közös reggeli. Eddig a szokásos. Utána vittem a nyuszikákat az iskolabuszhoz, majd elmentem úszni. Úszás után munka, fél 1-kor pedig irány a buszmegálló, szerda ugye rövid nap az iskolában, 12.52-re már beér a busz. Állok, álldogálok, busz sehol. Amikor már 20 perce vártam, akkor írtam a kórusvezető néninek sms-t, h busz sehol, mi több, gyerek se, késni fogunk az óráról. Csak h ne izguljon. És elsősorban, h mi ne izguljunk azon, h ő izgul. Vagyis még pontosabban, h Süni ne izguljon. Habár, ha jobban belegondolok, az utóbbi időben sokkal kevésbé izgulós. Úgy látszik, öregszik...

Végre megjön a busz, loholás haza ebédelni. Hazaérkezés után megérkezik az iskola buszos csapatától az sms, h a mi buszunk 20 percet késik. Köszönöm, rendkívül hasznos az ex post tájékoztatás. Ebéd után nyargaltunk a zeneiskolába, Tündét közben otthonhagytam, megszokta ezt már. És alig várja, hiszen fél órát nyugodtan tabletezhet (annál többet meg amúgy sem lehet egy nap, nem nyugodtan sem). Zenesuliból haza, egy kis munka a számítógépen, majd Tündével együtt újra a zeneiskola felé tartok, h felvegyük Gúzt a kórus-próba végén. Kapok egy jó adag dorgálást a vezető nénitől, miért nincs itt a gyerek jövő héten, hiszen az még a belgáknak nem szünidő, és ápr.15-én az Operaházban koncerteznek. Mosolyogva tűröm, igaza van, de megígérem, h tanulok Sünivel, így nagy nehezen megkapom a borítékba zárt 3 db tiszteletjegyet. Huhh.

Miután több körben voltak a zeneiskola wc-jében, valamint futóversenyt tartottak saját maguknak a középső nagy teremben (az időt stopperrel kellett mérnem), továbbállhatunk. Háromnegyed órácska szabad program következik a Tünde néptánca előtt, ezt hármasban kell eltöltenünk, lehetőleg békességben. Sajnos a hármasban és a békességben néha kizáró ok... De azért sikerült. Cirmit bepateroltuk a táncra, kettesben pedig elmentünk egyet csavarogni, üveggolyót venni, kávét keresni (ez utóbbit hasztalan). Közben a telefonomon a mh-i emailjeimet is nézni kell, sőt, némelyikre válaszolni... Tánc után végre Tündét is sikerül kiimádkoznom az épületből, így elindulhatunk a fogszabályozós orvoshoz. Útközben meg kell győznöm Tündét, h ne egyen cukorkát fogorvos előtt. Helyette boldogan eltüntet egy doboz friss málnát, és repetáért reklamál.

A fogorvosnál majdnem fél órát várnunk kell, közben megint a békefenntartás a legfőbb feladatom. Mert Bendegúz az üveggolyós boltban vételezett magának egy használt, pici méretű Rubik kockát is, ezzel játszik, de persze kell Tündének is. Utána Bendegúz a várószobában kirakott újságok közül elvesz egy természetfotós magazint, tanulmányozza a gazellákat és oroszlánokat - abban a pillanatban az kell Tündének is. Jól elvagyunk. Mintha nem is 10 és 8 évesek lennének. Végre jön az asszisztens, egymás után behívja a gyerekeket, majd a végén engem is. A dokinéni kedvesen és hosszasan magyaráz - franciául, de egyszer csak átvált románra. Fárasztó napja volt. Hozzám közben majdnem folyamatosan beszél Tünde és Gúz, magyarul. Szerencsére két fülem van, már kifejlesztettem, h a kettővel egyszerre két dolgot tudjak hallani :-) Jövő Karácsonyra harmadik fület kérek a Jézuskától.

Vizsgálat után (este 7 óránál járunk!) már nincs más dolgunk, mint hazamenni, megvacsizni (ezt elkészíti az időközben a tengerpartról hazavetődött Apa) és lefeküdni aludni. A hazaúton a gyerekek még lelkesen lobbiznak egy kistestvér érdekében :-)))

Mai napon került sor Süni zsúrjára - szűk körben, mint rendesen. Ő így szereti. Eredetileg 3 kisfiút hívott meg az osztályból, aztán amikor Cirmikét sikerült "elsóznunk" egész napra  a barátnőjéhez, akkor lett hely egy 4. meghívottnak. Tehát hetesben vágtunk neki, h felfedezzük Belgium híres-neves űrközpontját. A nap várakozásainkon felül remekül sikerült, a 2x1 órás autóút sem cincálta szét az idegszálainkat. Én oda-vissza úton kötöttem a Tünde soron következő pulcsiját, Gábor a vezetésre koncentrált - igaz, a visszaúton elkérte a tartalék füldugóimat :-)) Alapvetően remekül szórakoztunk a fiúkat hallgatva: találós kérdések, viccek hangzottak el, ill. jó darabon az a játék, amit anno nagyon szerettem én is, amiből vmi fura kiszámolással meg lehet tudni, h az előre megadottak közül ki lesz az ember felesége (férje), hány gyereke és milyen autója lesz, és hol fog élni.

Az űrközpont-beli látogatás igen jól szervezetten zajlott, legélvezetesebb pontja - ahogy előre gondoltuk - a holdséta-szimuláció volt. Itthon aztán belefért még egy kis kerti vidámság, aztán, már Cirmikével kiegészülve, jöhetett a tortázás és (kölyök)pezsgőzés.

Búcsúzáskor mondtam Bendegúznak, hogy azért kicsit elfáradtam a mai napban (főleg, h az egyik barátja már tegnap este érkezett és itt is aludt). Válasz: "Hát, pedig ti semmit nem csináltatok, csak álldogáltatok, meg párat ugráltatok a holdsétán." Milyen empatikusak is a gyerekek ...... :-)))

Képes összeállításunk itt tekinthető meg:

https://photos.app.goo.gl/Gie23V2XiYRuY2nz2

Jobb később, mint soha - szokták sok mindenre mondani. Nálam a mai napon már másodszor jött el annak az ideje, hogy e mondás érvényességéről, tartalmáról meggyőződjek. Elsőáldozó is felnőttként lettem, majdnem 37 évesen, ma pedig - 40 éves fejjel - részesültem a bérmálás szentségéből. A bérmálásra felkészítő oktatás, beszélgetések során sok érdekeset, szépet, hasznosat hallottam-tanultam. Egyik legfontosabb ezekből, hogy hét szentség van ugyan, de ezekből csak három hagy eltörölhetetlen jegyet a lelkünkben: a keresztség, a bérmálás, és az egyházi rend (azaz pappá szentelés). Megtanultam azt is, hogy a bérmálás során a pap krizmával (azaz püspök által előzetesen megszentelt, balzsammal kevert faolajjal) keresztet rajzol a homlokra, ami nemcsak erőt ad, hanem arra is int, hogy Krisztust sem félelemből, sem szégyenből nem szabad soha megtagadni.

Szép, felemelő hangulatú, ünnepélyes mise volt, ahol nemcsak a magyar Atya, hanem az illetékes belga esperes is beszélt, ő mondta a szentbeszédet, és ő szolgáltatta ki a szentséget. Boldog vagyok, hogy részem volt ebben az ünnepi szertartásban, boldog vagyok, hogy velem volt Gábor, a gyermekeim, és - bár a képeken alig látszik, mivel többnyire ő fotózott - Anyuci is :-) Ha valakinek szépet, jót akarok kívánni, őszintén kívánhatom, hogy legyen része ilyen élményben.

Neeeem, nem névnapja volt ma Süninek, hanem a 10. születésnapja. Az egész nap róla szólt, ezért volt Bendegúz-nap. Eseménydús nap volt, Mama részvételével: délelőtt akvárium-vásárlással, délután lovas show-val, este ünnepi vacsorával, gyertya-elfújással.

Ezt a meglehetősen bugyuta címet csak azért találtam ki a bejegyzésnek, mert nem írhatom, h "Ha-ha-haaa, havazik", lévén, hogy egy deka hó nem sok, annyi sincs Brüsszelben. Napok óta tartja viszont magát a fagy, ma reggel padlózott a hideg, reggel 6-kor mínusz 10 fok volt. Ennek köszönhetően nemcsak a kicsike kerti tavunkon van vastag jégtakaró - Bendegúz legfrissebb, azaz ma délutáni mérése szerint kb 10 centis - hanem a környező patakokon, tavakon is. Így aztán adta magát a program délutánra :-)

Nagy bátran önként vállalkoztam, h elhozzam kórusról Sünit, bár Gáborka figyelmeztetett, h hazaút előtt még huzamosabb időt kell majd a parkban töltenünk, megfigyelendő, hogyan dolgoznak a nagy tó-kotró munkagépek. Sebaj, vettem meleg bundát meg túracipőt, készen álltam a sarkvidéki expedícióra :-)

A munkagép egy helyben álldogálva való bámulására elég hamar ráuntunk, elmentünk hát szemügyre venni a patak jegét. Először csak a partról vizsgálta Sün koma a jég vastagságát...

... aztán közelebb merészkedett...

... míg végül a kopogtatások eredményeképp megállapítottuk, h a jég elég vastag...

... olyannyira, h nem csak állni, de menni is lehet rajta - persze kopogtatva maga előtt az utat, és figyelve a befagyott buborékokra, amiből a vastagságra lehet következtetni:

 A pataktól hamarosan eljutottunk a tóig, ahol ugyancsak ki kellett próbálni a jég (és persze az én idegeim) teherbírását:

Majd a hazaúton - miért is ne legyen hab a tortán? - megálltunk még a régi házunk melletti tónál:

 Itthon aztán következett még egy kis jégtörés a kerti tavon, majd azért nyugisabb foglalkozás is akadt is a nemrégiben beszerzett "intelligens" gyurmával:

Bizony, kérem, ez a menő most. Gyurmából is az intelligens. Más az állaga, tapintása, formázhatósága, mint a hagyományosnak. És ha ez nem lenne elég, akkor bizton számíthatok Tündére, aki mindig értesül az iskolában olyan rendkívül hasznos dolgokról, mint pl. az ehető slime (ha vki nem tudja, mi a slime, tessék kiguglizni - én is csak pár hete tudom, azóta viszont nagyon :-) Az ehető slime összetevői között pillecukor is van, tekintve viszont, h a tegnap végigjárt három kisbolt közül egyikben sem találtam (az egyik bolt zárva volt, a másik kettőben fogalmuk sem volt, miről beszélek...), házilag kellett készítenünk, főztük a zselatint, habosítottuk a cuccot, éjszaka pihent a hűtőben, míg végül ma du. lett belőle ehető slime. Mondjuk, slime-nak nem igazán slime, de tényleg ehető. Juhhé! Ma is tanultam vmit. Legfőképpen azt, h az internet és a rajta fellelhető ostoba emberek az ostoba dolgaikkal bizonyára nagyban hozzájárulnak ahhoz, h ott tartunk, ahol tartunk. Maradjunk inkább a jégtörésnél!!!

A rendszeres olvasóim talán már lemondtak róla, hogy még ide felkerül valamiféle bejegyzés - majdhogynem én magam is leszoktam a saját blogomról, oly régen írtam bele... Megint az a bajom, ami egyre gyakrabban: túl sok az eszköz, a csatorna, nemcsak telefonálunk vagy emailt/sms-t írunk, de viberezünk is "ezerrel", ahol szintén lehet fényképet küldeni, és ez bizony tunyasághoz vezet. Legalábbis blogilag.

Mik is történtek mostanság?

Farsangoltunk az iskolában. Bendegúz nagyon megörült az ötletnek, h búvár legyen (lélekben már készül a nyárra, amikor megmártózhat a Vörös-tengerben :-) Szerintem igen csinos búvárjelmeze lett, a saját maszkjából, az Apa búvár-felsőjéből, és ezüst ragasztószalaggal betekert ásványvizes palackokból. Ő maga sajnos kissé letörve ért haza a farsangi nap végén, mondván, h egyik osztálytársa nála sokkal jobb búvár volt.

Tündét csak úgy lehetett lebeszélni a hercegnő-jelmezről, ha megengedtük: legyen Christine Daée az Operaház fantomjából. Persze a gyerekek közül ez aligha mond bárkinek is valamit, de Tünde számára elég volt, ha a tanítónéni ismeri.

Aztán a család háromnegyede (a síelők) elutaztak Ausztriába síelni.

Hogy nekem is legyen vmi jó a síszünetből, meglátogattam Anyucit.

Együtt pedig kirándultunk Hajdúszoboszlóra.

Bxl-be való visszaérkezésem kedd este fényképezéssel kezdődött. Jelentettem a síelőknek, hol tart az amarilliszek virágzása, és milyen állapotban van a Süni dzsungele.

Egyedüllét ellen egész sereg plüss várt.

A farsang pedig a síelés helyszínén is megünnepeltetett, ahol is az Apa és a gyerekek alkotta trió Piroskának, farkasnak és nagymamának öltözve megnyerte a családi kategóriát :-)

Gyermekeink rendszerint várják a szombat du-t/estét, mert ilyenkor a szüleiknek kettesben kimenője van, ők pedig Arankával kedvükre bolondozhatnak. Szerencsére elég könnyen elfogadták, h a ma esti ilyen mókáról le kell mondaniuk, mert akinek éjjel 39 fokos láza volt, és úgy be van dagadva a mandulája, h folyadékot is alig bír nyelni (ez volnék én...), az nem fog elmenni szaunázni, vagy egyáltalán bárhová.

Azért a napunk nem "betegesen" telt, hanem aktívan és vidáman. Reggel sütöttem Cirmi segítségével egy adag palacsintát (Süni rezignáltan közölte, h neki most nincs kedve a sütésben közreműködni, és amúgy is kicsit már unja a palacsintát - egy Dalí ihlette festményen dolgozott helyette!), majd megnéztük (immár másodjára, de gyanítom, h nem utoljára), hogyan kezdődnek Elisa Doolittle kisasszony kalandjai Higgins professzorral. Nem lehet elégszer megnézni. Ahogy Higgins szidja Elisát, amikor nem beszél szépen, meg ordibál, na azt szó szerint én is mondhatom a kedves kis leánykámnak, amikor nem-emberi hangon rikoltozik néha.

Miután Apa is felkelt és megreggelizett, elment a mazsolákkal a kertészeti boltba. Mert még nincs itthon elég gaz :-))

Tünde kihagyta a zeneiskolát, szülői beleegyezéssel. Az olyan foglalkozás, aminek eredményeként a karácsonyi előadáson a gyerekek a kutyaszarról (sic!) szavalnak, semmiképpen nem vetekedhet a kertészeti bolttal. Tünde már év elején közölte, h nem szeretne járni, de a kérésünkre beleegyezett,h 5x elmegy. Nos, ezen már bőven túl vagyunk, lehet értelmesebb időtöltés után nézni.

A fiúk egy vulkán-öntést is sikeresen abszolváltak, holnap ui. Gúz zsúrra megy, és a közös ajándékba társulás mellett meglepi az ünnepeltet még ezzel is (a hátsó az új fehér vulkán, a kép előterében a korábban Tündének öntött, és már megfestett példány - mellette pedig régebbi húslevesekből származó, kiszárított, megtisztított, és reszelővel simára csiszolt velőscsont darabok, amik őskori dinoszaurusz csontként élik másodvirágzásukat):

A délutáni sziesztát követően beköltöztem a konyhába. Egyhangúlag sikerült eldönteni, h készüljön estére sós-sajtos perec, az édes sütemény tekintetében viszont Süni citromos túrófelfújtat kért, Tünde és Apa  csokoládétortácskát (ami muffin formában készül, de nem olyan száraz és unalmas, mint általában a muffinok, hanem olvasztott csoki a belseje). Így aztán készült mindkettő, ráadásul még cifráztam is, a szimpla csokison kívül Apa kapott a sajátjaiba mogyorót, én pedig rengeteg gyümölcsöt :-)

 És hogy a Mindeközben rovatba is jusson valami: sikerült nyakon csípnünk az egeret, amelyik napok (vagy ki tudja: hetek? hónapok?) óta garázdálkodik a teraszunkon, és eszi az őszről megmaradt vadgesztenyéket (amik amúgy remekül égnek és nagyokat pattognak a kályhában). Nyilván hamarabb is el lehetett volna fogni, ha lett volna egérfogónk, de azt csak ma vételeztünk :-)

 Bendegúz szórt be neki fenyőmagot, Tünde pedig be akarta hozni a házba. Az előbbit engedtem, az utóbbit nem :-) További ötletként merült fel, h viccből elviszik holnap a szülinapos kisfiúnak. Egyelőre őkelme egy fém vödörben tölti az éjszakát, és a tervek szerint reggel szabadon távozhat.

E szösszenet elolvasása és a fényképek alaposabb megtekintése előtt javaslom rápillantani a 2017. nov. 24-i, "Mert engem szeretsz" c. bejegyzésre. Csak hogy legyen összehasonlítási alap. Decemberre ui. elkészült a zongoraszekrény végleges formájában, lakkozva (12-szer!!), díszlécekkel ellátva (hogy passzoljon a TV-bútorhoz), és kottatartóval felszerelve. Névnapi ajándékként a korábban fém kecskelábakon álló székre is kaptam egy dísz-szekrénykét. Egyidejűleg a zongora és a TV helyet cseréltek, ez utóbbi egy kinyitható fali tartóra került, így a zongorázásom útjába most már az a kifogás sem állhat, h kitakarom a gyerekek elől a képernyőt... :-)

Ha így halad, Gáborka hamarosan elszegődhet asztalosnak :-)))