A kéthetes tavaszi szünetnek csak az első hetét töltöttük Mo-on. Gyermekeink tavaly nyáron ui. annyira szoros barátságot kötöttek a brüsszeli nyihahákkal, h most is be kellett őket iratni egy hét táborba. Ha lehet, akkor ez még a tavaly nyárinál is jobban sikerült. több ló volt, nagyobb terület, intenzívebb foglalkozás. A legnagyobb változás pedig, ami Tündét illeti, h ezúttal igazi nagy lovakon ügetett ő is, nem pedig pónikon. Tünde egyébként rendkívüli bátorsággal szeretgette, becézgette, simogatta a hatalmas állatokat, akiknek a feje úgy lógott ki a kis istállójukból, h engem állandóan a "mivé lettél, szép királylány?" jelmondatú mesére emlékeztetett. Szinte nem is csodálkoztam volna, ha vmelyik megszólal. Bendegúz a tutujgatással óvatosabb volt, szegénykémnek így is meggyűlt csütörtökön a baja a patásokkal: az egyik megharapta az ujját, két másik pedig rálépett a lábára. Ez azért szerencsére nem vette el a kedvét és a bátorságát a folytatástól, és az utolsó nap, péntek reggelén ő is lelkesen pózolt a fényképeken. Igaz, tutujgatni a lovakat inkább ekkor is csak Cirmi mutatkozott hajlandónak. (Persze, a pónikat is lehetett tutujgatni, amit a kisleány lelkesen gyakorolt is :-)
