Mialatt Gáborka a nizzai tengerpart homokját taposta (hivatalos út okán), nekem jó sűrűre sikeredett a mai nap. (Emlékszem, Bendegúznak kiskorában sokszor a "mai napot" kellett elmondani esti mese gyanánt. Hát, a maitól sztem szegény gyerek azt hinné, h az anyja a kengyelfutó gyalogkakukk...)
Reggel 6-kor ébresztő, 7-kor közös reggeli. Eddig a szokásos. Utána vittem a nyuszikákat az iskolabuszhoz, majd elmentem úszni. Úszás után munka, fél 1-kor pedig irány a buszmegálló, szerda ugye rövid nap az iskolában, 12.52-re már beér a busz. Állok, álldogálok, busz sehol. Amikor már 20 perce vártam, akkor írtam a kórusvezető néninek sms-t, h busz sehol, mi több, gyerek se, késni fogunk az óráról. Csak h ne izguljon. És elsősorban, h mi ne izguljunk azon, h ő izgul. Vagyis még pontosabban, h Süni ne izguljon. Habár, ha jobban belegondolok, az utóbbi időben sokkal kevésbé izgulós. Úgy látszik, öregszik...
Végre megjön a busz, loholás haza ebédelni. Hazaérkezés után megérkezik az iskola buszos csapatától az sms, h a mi buszunk 20 percet késik. Köszönöm, rendkívül hasznos az ex post tájékoztatás. Ebéd után nyargaltunk a zeneiskolába, Tündét közben otthonhagytam, megszokta ezt már. És alig várja, hiszen fél órát nyugodtan tabletezhet (annál többet meg amúgy sem lehet egy nap, nem nyugodtan sem). Zenesuliból haza, egy kis munka a számítógépen, majd Tündével együtt újra a zeneiskola felé tartok, h felvegyük Gúzt a kórus-próba végén. Kapok egy jó adag dorgálást a vezető nénitől, miért nincs itt a gyerek jövő héten, hiszen az még a belgáknak nem szünidő, és ápr.15-én az Operaházban koncerteznek. Mosolyogva tűröm, igaza van, de megígérem, h tanulok Sünivel, így nagy nehezen megkapom a borítékba zárt 3 db tiszteletjegyet. Huhh.
Miután több körben voltak a zeneiskola wc-jében, valamint futóversenyt tartottak saját maguknak a középső nagy teremben (az időt stopperrel kellett mérnem), továbbállhatunk. Háromnegyed órácska szabad program következik a Tünde néptánca előtt, ezt hármasban kell eltöltenünk, lehetőleg békességben. Sajnos a hármasban és a békességben néha kizáró ok... De azért sikerült. Cirmit bepateroltuk a táncra, kettesben pedig elmentünk egyet csavarogni, üveggolyót venni, kávét keresni (ez utóbbit hasztalan). Közben a telefonomon a mh-i emailjeimet is nézni kell, sőt, némelyikre válaszolni... Tánc után végre Tündét is sikerül kiimádkoznom az épületből, így elindulhatunk a fogszabályozós orvoshoz. Útközben meg kell győznöm Tündét, h ne egyen cukorkát fogorvos előtt. Helyette boldogan eltüntet egy doboz friss málnát, és repetáért reklamál.
A fogorvosnál majdnem fél órát várnunk kell, közben megint a békefenntartás a legfőbb feladatom. Mert Bendegúz az üveggolyós boltban vételezett magának egy használt, pici méretű Rubik kockát is, ezzel játszik, de persze kell Tündének is. Utána Bendegúz a várószobában kirakott újságok közül elvesz egy természetfotós magazint, tanulmányozza a gazellákat és oroszlánokat - abban a pillanatban az kell Tündének is. Jól elvagyunk. Mintha nem is 10 és 8 évesek lennének. Végre jön az asszisztens, egymás után behívja a gyerekeket, majd a végén engem is. A dokinéni kedvesen és hosszasan magyaráz - franciául, de egyszer csak átvált románra. Fárasztó napja volt. Hozzám közben majdnem folyamatosan beszél Tünde és Gúz, magyarul. Szerencsére két fülem van, már kifejlesztettem, h a kettővel egyszerre két dolgot tudjak hallani :-) Jövő Karácsonyra harmadik fület kérek a Jézuskától.
Vizsgálat után (este 7 óránál járunk!) már nincs más dolgunk, mint hazamenni, megvacsizni (ezt elkészíti az időközben a tengerpartról hazavetődött Apa) és lefeküdni aludni. A hazaúton a gyerekek még lelkesen lobbiznak egy kistestvér érdekében :-)))
