De csak nagyon enyhén, és átmenetileg. Sünike reggel örömködött, h szép ezüst a fű a kertben. Még délelőtt is volt nyoma jegesedésnek:
Érdekes módon a kerti tavunk nem akar befagyni, pedig az ingánál lévő nagyobb víz igencsak jegesnek tűnt.
Jómagam olaszról jövet (és irodába érkezés előtt) még nem voltam fagyos hangulatban :-))
Kifelejtettem az előző bejegyzésből, hogy az ádventi koszorúra a gyertyák Gáborka és Tündérke keze munkáját dícsérik :-)
Süni csak azért maradt ki a gyertyázásból, mert Namurben töltötte a hétvégét a kórussal. Vasárnap este előadtak egy kis ízelítőt az értük odaérkező szülők örömére:
Egy pillanatig haboztam, h a bejegyzés címe "Ádventi (ki)készülés" legyen-e, aztán ettől inkább eltekintettem. Anyucikám azonnal bepánikolna, és iderepülne már ma (pedig amúgy csak szerdán fog) :-)) Esetleg mások is megijednének, h ki és miért készül ki éppen. Szóval, semmi vész, csak nehéz kimaradni a világszerte elkezdődött év végi hajrából, rohanásból, ünnepi készülődésből. Természetesen a munkahelyen is ilyenkor válik minden a sürgősnél is sürgősebbé. Jónéhány kollégám a szombatot is az irodában töltötte, az imént hallottam...
De mi nem hagyjuk magunkat, szépen behúzzuk a fékeket, ütemtervet készítettünk a feladatokról (mármint az otthoniakról, hiszen a munkahelyiek nem feltétlenül a mi kezünkben vannak), Süni pénteken megcsinálta az ádventi koszorút, amit tegnap az Atya megszentelt a misén, szombat reggelre megjöttek az ádventi zsebek, + egyéb díszek a házba, következő lépcsőfok pedig a szerdai cipőpucolás és csüt. reggeli Mikulás-érkezés lesz.
Tegnap délután aztán sor került az idei "évad" első karácsonyi koncertjére is: Cirmike lépett fel a brüsszeli királyi konzervatóriumban az iskolai kórussal:
Megnézni csak szólóban mentem, mivel Apának ezidőtájt kellett Namurbe autóznia, felvenni a kórussal bentlakásos hétvégét töltő Sünit. Az ő koncertjei még odébb vannak, de akkor aztán lesz jó töményen: dec.15. Waterloo templomában kettő, dec.16. a bxl-i Grand Sablon templomban kettő, dec.19. pedig a Belga Királyi Palotában, őfelsége jelenlétében. Ez utóbbira csak meghívással lehet eljutni - sajnos senki nem jutott eszembe, akitől ilyen meghívót szerezhetnék (valószínűleg kellő öltözéket sem találnék a szekrényemben), úgyhogy a TV-ben tudjuk majd nyomon követni.
Törp-expó van Bxl-ben. Ahova meglepetésemre Süni akart igazán elmenni, míg Tünde inkább az Apával való otthon játszást választotta...
Mindkettőnk szerint a legjobb rész az volt, aikor a végén szimulátor segítségével gólyaháton repültünk. Süni kétszer is végigcsinálta, én a második kör alatt inkább csak őt néztem :-)
Nagyrészt a tervek szerint alakult a röpke egyhetes őszi szünidő: volt benne családi és baráti találkozó, születésnapi köszöntés (sajnos a sajátom - 40 felett ez vhogy kezd nem annyira mókás lenni...), temetői látogatás, alvás, pihenés, kikapcsolódás, pancsolás, gyógyfürdőzés, két színház és egy mozi is. Sőt, Süninek horgászás!!! Amire nem számítottunk: 26 fokos nyári meleg. Persze nem bántuk :-) A debreceni Nagyerdő és Nyíregyháza-Sóstó napsütésben gyönyörűek voltak!
Hogy a cserebogár miből lesz, arról fogalmam sincs (azon kívül, h cserebogár-petéből). De hogy miből lesz a BOSZORKÁNY!!! - vagyis inkább: kiből - azt éppenséggel tudom. Tündérkéből :-))
Megjegyzendő, néha olyan rondán tud viselkedni, meg kinézni, meg még esetleg beszélni is, h nem is nagyon kell beöltöznie. De azért Halloween alkalmából kellett egy kis jelmezes rásegítés. Nyilván nem önszántamból találtam ki ezt a mókát, távol áll tőlem a Halloween-kultusz. Csipke azonban már napokkal előbb bejelentette: pénteken a gyerekek tanári engedéllyel beöltözhetnek, és ő boszorkány szeretne lenni. Jó, gondoltam, ez nem olyan bonyolult, megbeszéltük, h felvesz feketés-csillogós holmikat, kisminkelem sötéttel, összekócoljuk a haját, és megvan.
Aztán kellékként még összeszedtünk a szobájából és a konyhából ezt-azt: kisfazék, benne pók (gyöngyből fűzve, Dávid és MArci unokatestvérek keze munkája), csigaház, kis üvegcsékben pedig különböző színű folyadékok: vörösbor mint sárkányvér, zöldtea mint patkányméreg, sárgarépa-lé mint dinoszaurusz-epe, kefír mint tenger habja, bodzaszörp mint sellők könnye. Így szép nyugodtan le is feküdt aludni.
Csakhogy 22h tájban bevillant az agyamba: kéne erre a kölökre egy boszi-kalap. Már csak azért is, mert a másik fontos kellék - a seprű - úgyis hiányzik. (Egyrészt nincs itthon hagyományos cirokseprűnk, másrészt nem lenne amúgy sem szerencsés magával cipelnie az iskolabuszon, majd du. a másik busszal elvinni színjátszásra is, ahol ráadásul 10p utcai séta is van).
De honnan szedjek este 10-kor boszi-kalapot?? Az interneten persze vannak elkészítési útmutatók, így-meg-úgy varrjuk a szoknyabélést, csúcsosítsuk ezzel-azzal stb. Pfff, az egész család aludt, próbáltam nemcsak a munka idejét, de a felfordulást és a zajhatásokat is minimálisra csökkenteni. Szerencsére az egyik netes "recept"-ben szalmakalap szerepelt alapként. Nosza, fogtam a Tünde saját nyári szalmakalapját, hogy megfelelő méretű alap legyen (a kalap mint alap, hehe :-) ) ráhúztam az én fekete szövetkalapomat, a tetejére kartonból ókumláltam csúcsot, beborítottam az egészet fekete színű csomagolópapírral (amit nagy szerencsémre találtam itthon - vajon mikor, és főleg mi a francért vettem éppen fekete színű csomagolópapírt???), ragasztószalagokkal úgy-ahogy rögzítgettem, kirojtoztam, csillogó papírból csillagokat vagdostam, felragasztottam, és hagytam reggelig pihenni, várva a hatást, amikor a leendő gazdája rátalál.
Volt is öröm, amit egy jó kis boszis sminkkel megtetéztünk, + kapott az arcára két fekete pókhálót, + boglyas hajkoronát, és a fénykép kedvéért még csúnyán nézni is hajlandó volt:
Hanem pite. Méghozzá almás és túrós.
Az almásra azóta vágyakozom, h szept.23-án almát szedtünk. Mivel jó Anyám messze van, Nagymamám meg még messzebb, hát magad uram, ha szolgád nincsen. Készülődtem rá hetekig, vhogy sose fért bele az időmbe, h az ismeretlen és ezáltal kicsit félelmetes receptnek nekifussak. Végre ma délelőtt sikerült. És ha már készül almás, akkor persze muszáj túrós is, a gyerekek se maradjanak hoppon!
És ha már úgyis meleg a sütő, készüljön vmi sós is, ne bolti vackot kelljen a tízórais dobozokba tennem. Ez lett a sós perec - amelyik úgy meghízott sülés közben, h alig emlékeztet perecre.
Ez pedig a Belgium-Kolumbia mérkőzés:
Nyugis napnak terveztük, az is lett belőle. Ez persze nem jelent teljes eseménytelenséget. Délelőttre befért egy koncert a Bozarban. Ezúttal 'Beethoven gyerekeknek' volt a rendezvény címe, és a La Monnaie operaház szimfonikus zenekara játszott. A Gúz kollégái :-) Sőt, idén szeptembertől már a Tündééi is.
Koncert után kipróbáltunk egy közeli, nemrégiben nyílt olasz éttermet. Osztatlan sikert aratott!
A finom pizza után még néhány képet is sikerült kattintanom a színpompás környékről:
Bár az idő nyárias, a kert kezd őszies képet festeni. Sárguló-piruló-barnuló levelek, téli álomra készülődő halak a tó fenekén, gereblyézni való gallyak.Szerencsére azért a fű még igencsak zöld, virítanak az őszre beszerzett virágok is, és érnek sorjában a tökök :-) A fiúk rengeteget doolgoznak, h ilyen pazar látványt nyújtson. Bendegúz mondta is, h vegyük meg ezt a házat, mert ő már annyit dolgozott ezen a kerten, nem szeretné hagyni kárba veszni :-)
Hétvégén nyár volt Brüsszelben, 25 fok körüli hőmérséklettel, napsütéssel. Amióta kertes házunk van, keveset járunk erdőbe. Most mégis sikerült még Tündét is belelkesíteni egy kiruccanásra, ígérvén, h találunk majd érdekes leveleket, terméseket, állatokat.
Tünde otthon megtalálta és elhozta a Gúz távcsövét is, amiről persze Gúznak jól eszébe jutott, h neki milyen remek távcsöve is van, és igen nehezen engedte ki a kezéből.
Amikor végre Cirmike is megkaphatta, akkor igyekezett alaposan ki is használni, még a lába előtt heverő dolgokat is azzal vizsgálta.
A távcsőtlen időben pedig Anya tartalék nordic botjával vigasztalódott (amit a túra második felében aztán Apának kellett cipelnie).
A leveleket annyira nem nézegettük, állatból viszont volt szép számmal, a cuki kutyákat nem is számítva: mókusok, vadkacsák, teknős (sütkérezett egy vízből kiálló fatörzsön), szőrös hernyó. Ezeket fotózni, főleg a mókit és a tekit, gyakorlatilag lehetetlen volt. Könnyű volt azonban lencsevégre kapni a gombákat - szerencsére ezek sem elmászni, sem elrepülni nem akartak, közel is lehetett menni hozzájuk (más kérdés, h a fókusz nem mindig talált...)
Bendegúz nemrég tanult az iskolában részletesebben is a gombákról, és nagyon izgatott/érdeklődő volt a sok-sok különböző faj láttán.
Múlt szombat este különleges élményben volt részünk. Egy műkedvelő kolléga meghívására részt vettünk egy kiállítás megnyitóján, amit a saját lakhelyén - egy loft-ban - rendezett meg. Megállapítottuk, h bár kétségkívül jó lehet egyetlen szinten élni (és nem négy között rohangálni), azért nem gyermekes családoknak való életforma.
A mávész neve Anthony Oliver, angol származású, Belgiumban élő "mókus". Képei érdekesek, némelyik egészen szép is. Amikor az árlistát megnéztük, azért kicsit le kellett ülni...
Az estre vételi szándék nélkül érkeztünk. Sétálgattunk, nézelődtünk, iszogattunk, csipegettünk.
Fotózgattunk...
Ám ahogy telt-múlt az idő, Emesében és bennem is kezdett komolyabb formát ölteni egy festményvásárlási szándék. Gábor és Remo kétségbeesetten szorongatták az italos poharukat.
Végül nyélbe ütöttük az üzletet.
A Savoia-hölgyek a művész úrral még fotózkodtak is. Háttérben az Emese által megvételre kiválasztott alkotás.
Ez pedig az enyém! Mrs. Roberts. (De akár jómagam is lehetnék. Ma konkrétan pontossan ugyanilyen színű blúzban vagyok :-))
Látkép a brüsszeli (watermael-i) vasútállomásról, reggel 7h45 és 7h55 között.
Családi koncert a Bozarban (1-1 Rachmaninoff és Csajkovszkij darab), ebéd a kedvenc olasz éttermünkben, belvárosi séta (Bartók Béla szobra gázálarcban!!!). És még csak nem is tudtam mindent megörökíteni, hiszen volt szombat du. Tündének barátnője látogatóban, tegnap du. pedig a Gúz egyik barátjához mentünk családostul. Nem beszélve a szombat esti művészeti élményről - ez majd megér egy külön bejegyzést, ha időm engedi. Vidáman, békésen telt! Részletek híján is jó lesz ezt a bejegyzést visszaolvasni / -nézni, ha "megszorulok" érzelmi töltöttség oldalán :-)
Bendegúz egyéb kertészeti tevékenységei mellett mostanság a tök-termesztésben leli legnagyobb örömét. Reggel-délben-este ellenőrzést tart, hogyan fejlődnek a jószágok. Szerencsére nem panaszkodhatunk. Alább látható az eddigi betakarítás, és még van remény továbbiakra:
A tökösgazda pedig így fest újdonsült judo-szerkójában:
Cirmi kisasszony sajnos judo-ra nem került be (az iskolai ebédszünet idejére választható foglalkozásról van szó, ahová sorsolnak), helyette megy jazz táncra:
Tegnap a zuhogó eső ellenére bevállaltuk a régóta tervezett programot: almát szedni egy Bxl-közeli almáskertben. Sikerült összegyűjtenünk 38 kg-nyi finomságot, ami nem is ment nehezen, tekintve, h a méretes almák némelyike egymagában is jó fél kg-t nyomott.
Otthon aztán majdnem az egz du-t kitöltötte az almák szárazra törölgetése, egyenként papírba csomagolása és bedobozolása.
Aki tud jó almás receptet (pitén, muffinon, palacsintán kívül), az írja meg! :-)
= pihenünk, horkolunk, darvadozunk.
Valami ilyesmi lehetett a koncepciója annak az orgona koncert-sorozatnak, ami múlt szombaton került megrendezésre Brüsszel hangversenyközpontjának nagytermében. Az amúgy általában tisztességesen berendezett helyiség első harmadában ezúttal széksorok helyett matracok voltak, amin a díszes közönség kedvére elnyúlhatott. Elsőre tiltakoztam a Gáborka elnyúlási terve ellen, de aztán rájöttem: ÜLVE bárhol és bármikor hallgathatok hangversenyt, FEKVE viszont aligha. Úgyhogy a két barátunkkal egyetemben elnyúltunk (mi legalább nem horkoltunk, néhány más vendégtől eltérően...)
Hétvégén a nyuszi-muszi próba-kirándulásra ment a kertbe, ami rendkívül tetszett ki.
Először csak a "járókát" próbálta ki, majd Apa és Süni lakhatóvá tették a rendes ketrecét is, megtoldva a járókával.
A munkálatok idején Csipke (ki más?) dajkálta a kis szőrgombócot.
A kinti ketrec egyelőre csak nappali tartózkodásra fog szolgálni, éjjel ui. róka-veszély forog fenn. Még gondolkodunk ennek elhárításán. Talán kéne egy kutya???!!! :-)))))))))
Gábor a szokásos sebességét meghazudtolva elkészült az összes norvég videóval. Már Süni is megnézte velünk, nagy érdeklődést tanúsítva a vízesések és vízfolyások iránt (Cirmi ezalatt mesét nézett a tabletjén :-(( )
Aki körömrágva kattint most a bejegyzésre, abban a reményben, h a nyaralás további helyszíneiről talál beszámolót, az sajnos csalódni fog. Még mindig Egyiptomnál tartunk. VIDEÓK jönnek :-)) (De gondoltam, jobb új bejegyzésbe tenni, mint az előzőnek a végére, mert akkor nem annyira észrevehető.)
Puszik!
Ehhez a képhez nem kívánkozik különösebb magyarázat, szellemes címen sem törtem a fejem. Tegnap beszereztük a lovagláshoz szükséges sisakokat (eddig nem volt saját, de mivel jövő héttől rendszeres heti foglalkozásra fognak járni a manócskák, célszerűnek láttuk beruházni - mintha csak erre akart volna ráerősíteni a lovasrdás néni késő esti emailje, amelyben tájékoztat, hogy felütötték a fejüket a tetvek... noha sietett hozzátenni, a közös sisakokat naponta tisztítják!)
https://photos.app.goo.gl/
Pontosabban: Törpenyúl a házban!
Eljött, aminek jönnie kellett. Még Norvégiából lefolytatott mélyreható nyomozati tevékenységünknek és többszörös/áttételes baráti közreműküdésnek köszönhetően (idézem magamat: "ja, nem, még nem vagyok Brüsszelben, egy szikla tetején ülök Norvégiában, de Tünde vasárnap megérkezik, és hétfőn már szeretnénk megvenni a nyuszit") tegnap megérkezett az új családtag. 7-hetes fiú törpenyúl.
Eredeti tervünket, miszerint a nyuszkó a kertben fog lakni, sajnos megvétózta a tenyésztő néni, aki szerint csak a szükséges oltásokat követően lenne indokolt kirakni. Addig (3-4 hétig) lakjon csak a házban. Upsz, erre nem számítottunk.
Egy kartondobozban fuvaroztuk hazafelé, és egy füst alatt a keresztelőjét is megtartottuk: Pamacska lett (hosszabb változatban Pamacska-Farkacska).
A tenyésztőtől a kisállatboltba mentünk, ahol még jópár dolgot (etetőtálka, wc-tálka, alom, táplálék) be kellett szerezni. Anyucinak teetszett volna a látvány, amikor a boltból kijövet az autó felé tartottunk: Bendegúz legelöl csörtetett egy nagy csomag nyúl-alommal és nyúl-kajával, mögötte loholt Apa és Anya is megrakva különböző kellékekkel, majd Tünde botorkált kezében a nyulat rejtő dobozzal. Otthon aztán kapott kuckót, a - nemrég Aranka által alaposan kitakarított! - nappaliban:
Nem meglepő módon Tünde igen nehezen indult lefeküdni este a nyúl feletti mámorában, ma reggel 7-kor pedig már ugyancsak a ketrec mellett találtam. Vidáman újságolta, h "az imént nyitva felejtettem a ketrec ajtaját, Pamacska kiszökött, beszaladt a zongora mögé, ahonnan csak nagy nehezen sikerült előcsalogatni, de sikerült!"
Huhh! :-)))
(Természetesen a nyári vakáció nem marad említés nélkül, dolgozunk az ügyön :-) )
