Gyermekeink rendszerint várják a szombat du-t/estét, mert ilyenkor a szüleiknek kettesben kimenője van, ők pedig Arankával kedvükre bolondozhatnak. Szerencsére elég könnyen elfogadták, h a ma esti ilyen mókáról le kell mondaniuk, mert akinek éjjel 39 fokos láza volt, és úgy be van dagadva a mandulája, h folyadékot is alig bír nyelni (ez volnék én...), az nem fog elmenni szaunázni, vagy egyáltalán bárhová.
Azért a napunk nem "betegesen" telt, hanem aktívan és vidáman. Reggel sütöttem Cirmi segítségével egy adag palacsintát (Süni rezignáltan közölte, h neki most nincs kedve a sütésben közreműködni, és amúgy is kicsit már unja a palacsintát - egy Dalí ihlette festményen dolgozott helyette!), majd megnéztük (immár másodjára, de gyanítom, h nem utoljára), hogyan kezdődnek Elisa Doolittle kisasszony kalandjai Higgins professzorral. Nem lehet elégszer megnézni. Ahogy Higgins szidja Elisát, amikor nem beszél szépen, meg ordibál, na azt szó szerint én is mondhatom a kedves kis leánykámnak, amikor nem-emberi hangon rikoltozik néha.
Miután Apa is felkelt és megreggelizett, elment a mazsolákkal a kertészeti boltba. Mert még nincs itthon elég gaz :-))
Tünde kihagyta a zeneiskolát, szülői beleegyezéssel. Az olyan foglalkozás, aminek eredményeként a karácsonyi előadáson a gyerekek a kutyaszarról (sic!) szavalnak, semmiképpen nem vetekedhet a kertészeti bolttal. Tünde már év elején közölte, h nem szeretne járni, de a kérésünkre beleegyezett,h 5x elmegy. Nos, ezen már bőven túl vagyunk, lehet értelmesebb időtöltés után nézni.
A fiúk egy vulkán-öntést is sikeresen abszolváltak, holnap ui. Gúz zsúrra megy, és a közös ajándékba társulás mellett meglepi az ünnepeltet még ezzel is (a hátsó az új fehér vulkán, a kép előterében a korábban Tündének öntött, és már megfestett példány - mellette pedig régebbi húslevesekből származó, kiszárított, megtisztított, és reszelővel simára csiszolt velőscsont darabok, amik őskori dinoszaurusz csontként élik másodvirágzásukat):
A délutáni sziesztát követően beköltöztem a konyhába. Egyhangúlag sikerült eldönteni, h készüljön estére sós-sajtos perec, az édes sütemény tekintetében viszont Süni citromos túrófelfújtat kért, Tünde és Apa csokoládétortácskát (ami muffin formában készül, de nem olyan száraz és unalmas, mint általában a muffinok, hanem olvasztott csoki a belseje). Így aztán készült mindkettő, ráadásul még cifráztam is, a szimpla csokison kívül Apa kapott a sajátjaiba mogyorót, én pedig rengeteg gyümölcsöt :-)
És hogy a Mindeközben rovatba is jusson valami: sikerült nyakon csípnünk az egeret, amelyik napok (vagy ki tudja: hetek? hónapok?) óta garázdálkodik a teraszunkon, és eszi az őszről megmaradt vadgesztenyéket (amik amúgy remekül égnek és nagyokat pattognak a kályhában). Nyilván hamarabb is el lehetett volna fogni, ha lett volna egérfogónk, de azt csak ma vételeztünk :-)
Bendegúz szórt be neki fenyőmagot, Tünde pedig be akarta hozni a házba. Az előbbit engedtem, az utóbbit nem :-) További ötletként merült fel, h viccből elviszik holnap a szülinapos kisfiúnak. Egyelőre őkelme egy fém vödörben tölti az éjszakát, és a tervek szerint reggel szabadon távozhat.
