Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

A huizingeni szabadidő park már régi ismerősünk. Azt viszont csak most tudtuk meg, hogy a tőle nem messze lévő erdő ilyenkor egészen kék (a vadjácinttól), és érdemes kitérőt tenni. Tényleg érdemes volt.

A belgák imádják a virágos kerteket, virágkiállításokat, virágfesztiválokat. Ezekből természetesen mi is szívesen profitálunk, főleg ha szabadnap van és az idő is szép.

Ma amarillisz-kiállításra látogattunk a beloeil-i kastélyba, és a beltéri kiállítás megtekintése után körbevonatoztuk  a kastély hatalmas parkját, piknik-ebédet tartottunk, majd gyalog is körbebarangoltunk a birtokot. A végén két szép, eddig nekünk nem lévő fajtával gazdagítottuk a gyűjteményünket (és eggyel a Jutkáét is). 

1. Szófogadatlan és ágyában lámpaoltás után megmaradni nem akaró gyerek így jár: visszakerül a kiságyba. Ha viszont az optimista szülei már sebtében túladtak a rácsos ágyon, akkor marad az utazóágy... Reggel aztán jöhet bátyó hancúrozni :-)

2. Gúz így sznorkelezik

3. Tünde pedig így :-))

A minap hajdina volt ebédre a köret. Tünde meglátta, és elnyafogta magát: "De nekem nem kell koszos jiiiizs" :-)

Manócskák ma  kalózhajósat játszottak a kádban, ehhez kellett úszószemüveg is, és Gúznak füldugó, ui. a víz alatt is "bóklászott".

Tünde legutóbbi "repertoárjából" pedig ez érdekes:

1. T: "Ma volt Jutka mellett egy néni és én nyavalyogtam tőle." Anya: "Hol?" T: "A forgónál" (értsd: körhintánál). A: "És miért nyavalyogtál?" T: "Hát mert ilyen nyávogós vagyok."

2. Vacsora után mindkét gyerek kapott 2 aprócska gumimacit (a nagyon jó vacsorázáért jár, jutalmul - igaz, ez T-nek csak alapos rábeszélésre és Jutka segítségével sikerült). Tünde rendszerint szórakozik-élvezkedik a macikkal, bekapja, kiköpi a tenyerébe, nézegeti stb. Ma uezt tette, majd egy idő után nyoma veszett az egyiknek, kezdte keresni, nyávogva: "Hol a zöld gumicukooooj?" Mikor már sehol sem találtuk, mondom neki, h biztosan a szájában. Válasz: "Neeem, az a pijos." Mondom, mutassa. Mutatja, persze, h a zöld. Mondom: "Látod, itt van a zöld" T: "Jó, de akkoj hol a pijos?" Anya: "Biztos már lenyelted." T: "Mit?" A: "Hát a gumicokrot." T: "Melyiket??"

Noha a remélt meleg elmaradt, és ezáltal a tervezett kirándulások is rövidebbre sikeredtek, azért mégiscsak remek hétvégét tudhatunk magunk mögött.

Volt benne hofstade-i játszótéri móka, kötélpályák és csúszdák (ahol, kínomban, mert fáztam, én magam is mászkáltam párat, felmelegedést remélve), homokozás Boticsekkel és szüleivel, uszodázás-szaunázás (Tünde beöltözött teljes díszbe: fürdőbugyi, szárnyacskák, úszósapka, szemüveg - nézegette magát a tükörben, majd közölte, h ő bizony a vízbe be nem jön... a szaunában is mindössze 2 percet töltött az alsó polcon :-) esti filmnézés (a szokásos szombati kimenős esténken ezúttal Jutkának volt kimenője hollandiai tulipán-nézés végett) és közben tortilla chips (a szaunán kívüli másik függőségem, azzal a különbséggel, h erre, egészségre gyakorolt kétes hatásánál fogva sokkal ritkábban kerítek sort, mint a szaunára).

Ma délelőtt volt vidám zenés magyar mise (mögöttünk nem más ült, mint a magyar köztársasági elnök és felesége, bizonyára a tegnapi magyar bál alkalmából jártak Bxl-ben - ez akkor bizonyult kicsit feszélyező hatásúnak - vagy éppen viccesnek, felfogás kérdése - amikor felállva hallgattuk az evangéliumot, Gúz felállt a székre, h jobban lásson, majd egyszercsak azt éreztem, h a simogató kezem pucér bőrt talál... kispajtásnak ui. elszakadt a gumi a nadrágjában, és az egész lecsúszott bokáig :-)

Volt du. hatalmas biciklizés Apával hármasban: Csipke a gyerekülésben utazott, Gúz viszont egyedül tekert végig akkora távot, ami, ha jól emlékszem, nekem anno emberes tempóban kb 3/4 órába tellett. Volt répatorta-sütés a Jutka szülinapja alkalmából (ennek két szépséghibája volt: a curkomáz nem lett elég sűrű, és nem is akart szépen rászáradni, ennek ellenére a torta finom volt, a gyerekek mégsem ettek belőle :-(( )

Íme az este fényképei:

És még néhány szóbeli részlet:

1. A ringre felkanyarodásnál elértük Jezus Eik (hézusz ejk) nevű falut Bxl határában. Kérdi Gúz:"Ez milyen város?" Apa válaszol (mindig így hívja): "Ez Jézus Mária." Helyesbítek: "Nem Mária, hanem Jezus Eik." Mire Gúz: "Micsoda? Mit mondott Anya?" Tünde bölcsen közbeszól: "Azt mondta Anya, h Jézus Kjisztus."

2. Reggelire tejbegrízt kér mindkét mókus (Gúz tegnapig nem szerette. Aztán megkóstolta, és majdnem elette Tünde elől is...) Elkészítem, vastagon megszórom kakaóval és szervírozom a tv elé. Gúz ránéz és közli: "Jó, de ez a desszert. Előtte kérek szalámis kenyeret." 

3. Misére menet elhaladtunk egy útszéli plakát mellett (nem tudom, mi volt rajta). Tünde felkiált: "Ott volt a nincs-fejű gumimaci!"

4. Vacsorára leves. Gúz a vége felé tart, és veszít a lelkesedéséből. "Még 6 kanál, jó?" Mondom, "Legyen 10. Ha Te hatot akarsz, én tízet, akkor nyolc az egyezség, jó?" (ezt sokmindennel így játsszuk) Gúz: "Neeem, csak 6." Én, sóhajtva: "Rendben, legyen 6." Gúz: "Jó, akkor 3 már megvolt, most jön a negyedik!"

Eddig is szerettem Vekerdy Tamás írásait, követgettem, amennyire tudtam, a tanácsait. Ma egy újabb "gyöngyszemet" olvastam tőle, és boldogsággal-megnyugvással tölt el, h eszerint mégsem olyan rossz, amit mi csinálunk. Egy részlet:

Eddig úgy voltak a belga meterológusok a jó idővel, mint a kormányok szoktak a gazdasági növekedéssel: megígérték hétfőn, h kedden már jó idő lesz. Nem lett. De megígérték, h szerdán az lesz. Nem lett. De megígérték, h csütörtökön már tényleg az lesz. Nagy nehezen aztán eljutottunk vasárnapig, amikor a reggel ugyan borús-szürke volt, de du-ra igazi késő-tavaszi napsütésben volt részünk. 

Jó időben csodás program a Floralia, azaz egy kastély üvegházában és parkjában a nárciszok, krókuszok, tulipánok, orchideák, amarilliszek megtekintése. Két éve voltunk itt, akkor javában nyíltak a tulipánok, ma ilyen szempontból nem voltunk ennyire szerencsések, az eddigi hideg miatt a tulipánok bizony váratnak még magukra, de ez minket nem igazán zavart.

Felszerelkeztünk meleg pulcsikkal, tartaléknadrággal, -zoknival, gumicsizmákkal. Szerencsére mindezt az autóban hagyhattuk, és még az időközben levetett dzsekiket és pulcsikat is cipelnünk kellett. Nem bántuk. Élveztük a szabad levegőt, napsütést, a gyerekek (és Apa is!) végül mezítláb rohangáltak a fűben. 

... a tavaszi szünet második felében, Mo-on a nagyszülőkkel:

1. Egerszalókon kirándulnak

2. Citeráznak (szerencsére csak a tojásvágón és nem a nagyszülők idegein)

3. "Pogáncsát" sütnek

4. Vagy csak úgy szimplán pózolnak a fényképezőgépnek :-)

Így indult a mai napunk - kedvenc fürdős-szaunázós helyünkön, ahol ezúttal éjszakára is maradtunk :-)

Félidőben járunk a tavaszi szünetben, véget ért a mo-i gyermekes-nemdolgozós rész, mától kezdődik a bxl-i nemgyerekes-dolgozós szakasz (igaz, ma még csak Gáborka dolgozik, hehe :-) Jól telt, az Etu mamánál megszokott finomságokkal, sok nevetéssel (meg persze némi perpatvarral...) A gyerekek természetesen roppant fárasztóak voltak, elsősorban Mamára nézve. De egyben aranyosak is.

Néhány feljegyzésre érdemes mondás Tündétől:

1. Felpróbálja a szemüvegemet, megnézi magát a tükörben, kacagásban tör ki: "Hihi, bamba anya vagyok."

2. Áll a mérlegen, megmérjük a súlyát (a reptérre menő táskák méricskélése apropóján), majd kiabál: "Gúúúz, gyeje te is a lázméjője."

3. Távcsővel nézeget, közben mondja: "Lefényképezlek a ventillátojjal."

4. Keresi a labdáját, Mamától kérdez nagy lendülettel: "Az a kis-nagy labda... az a... sájga, nagyon pijos..."

Gúznak pedig a csodálatos (maga költötte!) locsolóversét írom le, amit minden nőnemű családtagnak a fülébe súgva mondott el tegnap:

"Egy rózsa, két rózsa, jaj de szép csokorba.
Három rózsa, négy rózsa, jaj de szép csokorba.
Öt rózsa, hat rózsa, jaj de szép csokorba.
Hét rózsa, nyolc rózsa, jaj de szép csokorba.
Kilenc rózsa, tíz rózsa, jaj de szép csokorba.
Máris öntök rájuk."

Kellemes reggelre virradtunk ma, noha az időjárás korántsem felelt meg a márc.24-én elvárhatónak. Szép fehér hótakaró borított odakint mindent, a gyerekek pedig már javában csiviteltek Ágival, amikor meghallottam a hangjukat 8 óra tájt (nemhiába, tudják a rendet: már fél8 körül ébredtek, de nem hozzánk jöttek be, hanem a vendéghez a kanapéra :-)

Az egész nap a tervek szerint zajlott, és remekül sikerült: kezdtük a piacon, ahol megvettük az ebédre való grillcsirkét, majd folytattuk a templomban (ahol az ünnepi mise a szokásosnál és a vártnál kicsit hosszabbra nyúlt, de jól bírták a mókusok, igazából azért kellett picivel a vége előtt eljönnünk, mert Gúz pajtásra rátört a pisilhetnék - egy szavam se lehet, h10-től kibírta n1-ig egy hang nélkül). Jó volt a csirke-ebéd, megspékelve pekándiós Gábornapi tortával és Apa-köszöntéssel.

Csendespihiznem is sikerült (bár a múlt hét szombati sikertelenség hatására már azt fontolgattam, hogy esetleg a garázsban álló autóban kellene szundikálnom), du. volt a gyerekeknek jókora szánkózás-hóemberezés Ágival-Apával négyesben, majd következett az elő-Húsvéti kalácssütés, sárgatúró készítés, és mangós-avokádós-ráksaláta. A nap leggyászosabb része a kalács lett: kelesztés után túl lágy volt a tészta, nem tudtam a deszkán formázni, pedig a gyerekek is ott várták, h "süthessék a süteményt" - nem lehetett fonatmintát készíteni :-( aztán sületlen maradt, második körre is vissza kellett tenni, persze közben eléggé összeesett. Na de ha minden napot ilyen mérleggel zárnék, azzal még mindig kiegyeznék...

1. Tünde hozza a konyhából a levesbe való kenyérkockákat. "Ezt nekem, meg Gúznak, meg Apának hozom."

Gúz: "Jó, akkor tedd ide elém."

2. Tünde: "Apa, azt add ide nekem, azt a sok kockát." Gábor odateszi elé a dobozt és mondja: "Jó, de azért még nekem is adjál belőle." (ez egy másik doboz, nem az, ami Gúz előtt van. Kb. 25 kocka van még benne.)

Tünde: "Jó, adok még hájmat."

3. Szombaton Tündének egy tányérkán tízórait viszek: pár szem szőlő, pár szelet répa, néhány nic-nac és gofri-darabka. Kísérőszöveg: "Tessék, Tünde, de ne csak a nic-nacot edd meg."

Tünde (nagy vigyorral): "Jó, még a gofjit is."

Mit lehet csinálni egy esős délutánon? Tócsázni! Már az oviban bebújtattam kismókusokat esőnadrágba meg gumicsizmába, aztán irány a park. Szerencsére azért az eső elállt addigra, így legalább felülről nem kaptuk a vizet. 

Milyen mély a pocsolya?

Szutykos kismajom

Nagyon mérges arcot vágunk (de közben Tünde elröhögte magát :-) )

Rejtekhely

Azazhogy dé í esz szé ó, mert a dalnak francia változata is van, és ma az oviban az szólt. Bizony, vmelyik nagyokos kitalálta, h az idei ovis ünnepség témája a 70-80-as évek diszkója legyen, ennek megfelelő műsorral készüljenek a gyerekek, és lehetőleg mindenki ilyen stílusban öltözzön be. Hörögtem-morogtam, h micsoda marhaság, ovisoknak diszkózni, főleg Tündének, aki még a farsangra sem akart Piroska lenni, na és persze Gúznak is, aki még egy ovis bábelőadásra sem merészkedik ki a teremből, mondván, h túl hangos a zene...

Aztán amikor kisfiam lelkesen közölte, h bizony ők minden nap gyakorolnak, majd hétfőn a hálószobába becsukózva csak nekem titokban eltáncolta a koreográfiát, akkor tudtam, h nincs mese, megyünk. A beöltözést nem vittük túlzásba, de ez egyáltalán nem volt akadálya a jó hangulatnak. Bár a jó hangulatban ma du. nem voltam annyira biztos, sőt, abban sem, h egyáltalán megyünk - hiába várakozott már bedobozolva a vaníliás kiskifli és a kaszinótojás mint a fellépés utáni büféhez való hozzájárulás. Gúz annyira felbosszantott a hisztijével, a mindenen nyavalygásával, és azzal, h nem hagyott egy órácskát sziesztázni, h majdnem lefújtam az egész programot.

Aztán rájöttem, h ez nagyon rossz ötlet lett volna. A "szpektákl" ugyanis remekül sikerült. Tündérke ugyan nem táncolt, de aranyosan téblábolt, nézelődött, és nem sírta el magát, még csak le sem görbült a szája, akkor sem, amikor véletlenül vki fellökte, és elterült hason, mint egy béka. Ezután egy darabig az igazgató néni öléből szemlélődött, majd a második műsorszámra már úgy megvidámodott, h megpróbálta elkobozni egy kislány napszemüvegét, ill. megkergetett egy kisfiút. Gúz láttán pedig szinte elállt a lélegzetem. Nemcsak, h ügyes volt, de lelkes, vidám, felszabadult. 

Apa öléből szurkolva végignézték egymást a mazsolák, majd következett az eszem-iszom. És a TÁNC! Először alig lehetett táncba vinni a kicsiket, aztán fokozatosan oldódtak. Szinte csupa "klasszikus" ment, bizsergett is erősen a talpam, legszívesebben Gábort vittem volna be a táncparkett közepére :-) A Lambadát úgy táncoltuk, h Gúz Apa ölében, Tünde meg az enyémben. Aztán viszont Gúz úgy felbátorodott, h a táncparkett ördöge lett, egyfolytában az óvónénijével ropta, alig akart hazajönni (Tünde és Apa picit hamarabb eljöttek, de aztán nekünk is muszáj volt, h le ne késsük a 8 órás hangversenyt).

A szabad szerda délután nagy hóemberépítéssel telt. Ki kellett használnunk az idei talán (személy szerint azt mondom: remélhetőleg!) utolsó havas napot. Szánkózással próbálkoztunk először, de annyira tapad már a hó, h képtelenség volt lecsúszni. Viszont a tapadást kihasználták a mazsolák, azaz Gúz-mazsola, és rengeteg hóembert épített, görgette fáradhatatlanul a gombócokat. Első körben elkészült Apa, Anya, Gúz, Tünde és Jutka, majd követte őket Nagymami, Nagypapi és Mama. Időközben Bogi is becsatlakozott, így a sort még egy Bogi-hóember zárta. A kislányok feladata volt a kavics- és faággyűjtés a díszítéshez, jómagam pedig asszisztensi szerepben működtem, helyrehoztam, pofozgattam, megtámogattam.

Ma reggelre hatalmas hó hullott, a házmester bácsi már hajnal 5-kor lapátolt. Alig lehetett közlekedni, a gyerekek reggel szánkóval mentek oviba (Apa segítségével :-) Kis Gúz kérésére én mentem érte délután fél 6-ra, aztán elindultunk hazafelé sétálni. De túl messzire nem jutottunk, Gúz rögtön az ovi előtt leállt az útszéli latyakban gázolni, aztán kicsit arrébb végleg gyökeret eresztett és azzal foglalta el magát, h friss fehér havat tett a szürke latyakba, vizsgálta, hogyan "latyakul" el a hó, majd a szürkés mócsingot a levegőbe dobálta.

Két aranyköpés még.

1. Kanapén ülv mindkét mazsola mesét néz. Apa kérdezi: ki kér mézes kekszet vagy lusta asszony rétesét? Gúz válaszol: "Én túró rudit kérek." Apa: "Most a söteményből lehet választani, különben megromlanak. A túró rudi a fagyasztóban van, sokáig eláll. Szóval mázes süti vagy lusta asszony rétese?" Gúz: "Jó akkor nekem egy lusta asszony rétese és egy túró rudi."

2. Tegnap látta Tünde először Mekk mestert. Elhangzott többször a "mester" szó a mesében is meg a mi szánkból is. Kisvártatva, a mesét nézve, kérdezi: "Ott mit csinál a házmester?"

Bendegúznak nem akármilyen születésnapi ajándékban volt része: elment Apával Párizsba megnézni az Eiffel-tornyot (nekem bezzeg 26 éves koromig kellett várnom, h ez a gyerekkori álmom teljesüljön... hiába, ezek a mai bides kölkök el vannak kényeztetve :-)

A kirándulás remekül sikerült, Gúznak nagy élmény volt nemcsak maga a torony (aminek felmentek a legeslegtetejére), hanem már a vonatozás is (sportos vonat volt, ferde orral), valamint a metrózás (azt is elmondta, hányas számú vonalon milyen színű szerelvények közlekedtek), valamint az Eiffel-torony után beiktatott hajókázás.

Az egyetlen szépséghibája a dolognak az volt csupán, mint lefekvéskor nekem halkan bevallotta, h nem én voltam vele... (Ezt egy kicsit én is sajnáltam, de csak egy kicsit. Mert csodálatos "rekreációs" hétvégém volt Anyuval: 2x infraszauna, 1x finn szauna, masszázs, fodrász, pénteken opera, szombaton vígszínház, vasárnap mise a domonkosoknál, remek ennivalók és tartalmas beszélgetések. Nyilván nem véletlenül vették észre még a kolléganők is ma, milyen "kisimult" vagyok :-) )

Minden remekül és a terv szerint zajlott: volt sok gyerek, sok ajándék, nagy ricsaj, bohóc. Az ajándékok egyelőre egy külön kupacban várják, h az új tulajdonosuk szépen megismerkedjen velük, a nagyszülőktől, keresztszülőktől, tőlünk és Jutkától kapottakkal együtt igen magas az a kupac :-) Kikerültek a szép új képeslapok is a polcra: Keresztanyuéktól+unokatesóktól, Nagymamiéktól, Dédimamitól. Szerencsére volt, aki kicsi Tündére is gondolt (a ronda szülei nem, de Jutka és Mama igen), így nem maradt hoppon, amikor még a zsúr előtt lelkesen odaült Gúzzal a kanapéra, és kiáltozta, h "ajéndék, ajándék" :-) (Sőt, a Kamilla ajándéka is most jutott el a gyerekekhez, ez is kupacnövelő tényező :-)

1. Zsúr előtt - még (viszonylagos) csend és nyugalom van

2. Megjöttek a vendégek

3. Íme Pompon, a bohóc - Gúz eleinte nehezen barátkozott meg vele (Tünde konkrétan bömbölésben tört ki, szerencsére csak 1 percre)

- később is tisztes távolságot tartott

4. Zajlik a "szpektákl"

Itt éppen Bogi az asszisztens (aki meglepően bátor és kommunikatív volt). Egyébként Gúz is lelkesen szerepelt amikor csak hívta a bohóc (erről vmi miatt pont nem készült állókép), követte rendesen az előadást, csak éppen megszólalni nem nagyon volt hajlandó

Apa majdnem elvesztette a fejét (persze épp sikerült lemaradnom - képpel és filmmel egyaránt - arról a pillanatról, amikor a késekkel való megszurkálás után Pompon kinyitotta a dobozt, és Gáborka feje helyett csak a nagy sötét feketeség látszott - a hatás mindenesetre nem volt elhanyagolható, Bogi nagy sírásban tört ki...)

Gúz nagyon boldog volt, h Veronika is eljött, bár játszani azért nem játszott vele...

5. A búcsú pillanatai - Tünde is közel merészkedett Pomponhoz. A lifthez kísérve azt is megtudakolta (Apától), h miért olyan az orra és a cipője...

Kifejezett kérésem ellenére mégiscsak előkerültek a lufik. A fiúk puskát meg kardot kaptak (miért nem vmi állatfigurát? - ja tényleg, Gúz egy aranyos fehér kiskutyát kapott), a lányok szívet meg virágot. Gúz a legelső fújásakor bemenekült velem a gyerekszobába. De azért érdekelte a dolog, mert az emeleteságy tetejéről figyelte az eseményeket. Aztán azért a biztonség kedvéért az összes gyerektől el kellett koboznom a lufit, feltenni a szekrény tetejére, és megígérni, h hazainduláskor visszakapják. Hogy, hogy nem, aztán Gúz pajti fokozatosan megbarátkozott a lufikkal, ő maga vette le őket a szekrényről, és ő maga osztotta ki a hazainduló gyerekeknek. (És később a fülembe súgta, h jövőre is legyen bohóc :-)

Terv szerint haladunk, elkészültek a stanglik. Volt ám segítségem is:

A nagymamák a Karácsonyra mindig több fázisban készülnek. Megvan az ütemterv, h mit mikor kell megvenni, megsütni, megfőzni. Kb. így készülök most én a Gúz 5. szülinapjára, ami naptár szerint vasárnap lesz, és a zsúrt is aznap tartjuk.

Első lépésben elkészült a mézeskeksz tésztája vasárnap este, majd egy napot pihent a hűtőben mielőtt hétfő este megsütöttem volna. A díszítésre pedig ma kerítettem sort (Cirmike aktív közreműködésével, amit annyira nem díjaztam, főleg mikor a hálózsákos kis karjával nyúlkált a még folyékony csokibevonatú kekszek fölött, vagy a díszítő gyöngyöket kezdte leszedegetni - aztán megadtam magam, és késői fennlét meg fogmosás ide vagy oda, neki is készítettem két szép kekszet, egy csokisat ezüst gyöngyökkel és egy cukormázasat színes aprócukorral. Boldogan bekebelezte, és más elfoglaltság után nézett. Elaludnia végül 11 után sikerült, természetesen a puffon, Kis Balázs után, a Bóbita 5. strófájánál :-)

Holnap esti feladat lesz a túrós-sajtos stangli összekeverése, pénteken a kisütése, szombat estére meg marad az ajándék becsomagolása, a vendéggyerekek ajándékzacskóinak összeállítása, lufifújás. És persze örvendezés a végre hazatérő Gúznak és Apának :-) (tortáért meg vasárnap délelőtt szépen elballagunk a cukrászdába, meg van rendelve - olyan finom krémes belsejű csokitortát úgysem tudok készíteni)

Aki esténként elemében van és mesél a babáknak, meg főz nekik, megmossa a hajukat és tisztába teszi őket:

És megrendeli a tv-nézést, aztán fürdés után a mesét, aztán mese után az imádságot, aztán az éneklést ("Előszöj a Bóbitát, utána a Hojtobágyot, utána a Magyaj Himnuszt, utána a Székelyhimnuszt, és utána a Titit." - ez utóbbi mibenlétére hetek óta nem tudok fényt deríteni...), éneklés után a sok puszit.

Reggelente viszont így néz ki (amikor öltözködni, reggelizni, oviba indulni kéne):

Ma este egy olyan filmet néztünk, ahol ő még a pocakomban volt. Kérdezi, h hol van ő a filmen. Mondom, h "ott vagy a pocakomban, nézd, milyen nagy a pocakom." Erre felhúzza a pólómat, és megnézi a valóságban is. Kezemmel mutatom a levegőben, h "Ekkora volt a pocakom." Mire flegmán válaszol: "De most is nagy a pocakod!" Pffff...

Nemrég írtam meg Apának sms-ben, h "Csipke pompás kislány!" Remek hétvégénk volt együtt. Tegnap délelőtt nagyot sétáltunk, elindultunk a mi tavunknál, ahol hosszasan etettük a kacsákat (bár a sirályok a legtöbb falatot elorozták a kacsák elől), aztán tovább a békás tó felé, a kislány szarvasokhoz, visszafordulás a nagy hattyús tónál. Bár Tünde már a mi tavunknál elkezdte mondani, h "menjünk haza", és utána ezt kb 10 percenként elmondta, azért sikerült egy és negyed órát levegőzni. Elég csípős hideg volt (-1-2 fok), néha ronda széllel, így ennél többet én sem akartam volna.

Ebéd után aztán volt mesélés, összebújva a tündér-ágyban, de aludni átmentem a saját helyemre, és kislánykát is hagytam a saját megszokott helyén. Igaz, mondta, h nem fog aludni, csak olvasni, de tudom, h ennek mi szokott a vége lenni :-)

Íme:

Egészen 6-ig durmolt, képtelenség volt felébreszteni, noha 3x is megpróbáltam. Ennek aztán az lett a következménye, h mikor este 10-kor felosontam az úszásból-szaunázásból, kiscsillagnak még esze ágában sem volt aludni. Jutka derekasan altatgatta, majd fél 11 tájt abban a boldog hitben jött ki a gyerekszobából, h végre elaludt. Frászt. Éjfélkor aludt el! Ezáltal persze én is...

Csak azt tudnám, h ezek után miért kelt fel reggel fél 8-kor? (Bezzeg, ha oviba kell menni, és fél8-kor ébresztem, vérig van sértve!) De a korai időpont ellenére megvidámodtam, amint kinéztünk az ablakon. Minden fehér volt, és sűrűn hullt a hó. Szánkóval mentünk templomba is, utána csúszkáltunk párat a templomdombon, majd du. még egy teljes órát a házunk előtt csúszkáltunk, játszottunk a hóban. Persze ebéd után megint volt szundi, mesefilmnézés közben a kanapén dőlt el a kisasszony, meg se várta, h megsüljön a kívánságára készült csokis muffin. 

Most már elvileg le van téve aludni, még elmesélte magának a Bogyó és Babóca könyvből a barlangi pókos mesét (de nem ám csak úgy nagy vonalakban a történetet, hanem pontosan idézve mindent, beszéltetve a szereplőket). E pillanatban a Bóbitát énekli, méghozzá az általam költött extra strófákat. (Szánkózás közben egyszercsak ezt hallom: "Ott ahol kiomlott annyi djága véj, zeng a dal, Kolozsváj visszatéj". Ha ezt minden magyar gyerek így tudná, talán több esélyünk lenne... na de Géza, ne politizálj!)

Végezetül egy aranyköpés. Az ardenneki videókat nézegettük (egyelőre nyersek, várják, h Apa megmunkálja őket), sorban kellett mondani, h ki kicsoda a filmen, ki mit csinál. Tünde egyik kérdése pedig így hangzott: "Az ki ott, az a.. az a.. FEKETE HAJÚ SAPKA?"

Apa és Gúz elutaztak síelni, nyolc napot leszünk csak csajok itthon, lehet bulizni :-) Szívem szerint nem bánom, bár édes kicsi Gúzom fog hiányozni, de nagyon boldogan ment Mamához ("kár, hogy csak egy hétre"), másrészt így legalább kicsi lányt maximális figyelemben részesíthetem. Ki is használta már rögtön első este, vacsi után volt hosszas Bogyó-Babóca kirakózás, aztán film gyanánt a saját újszülött-korát választotta, és csak egész pici vízben fürdött (Gúz újabban majdnem teleengedi a kádat - amennyi víz nálunk egy héten fogy, abból fél Afrika napokig megélne... és Gábor nem engedi, h megrendszabályozzam a dolgot :-( )

Volt bohóckodás is, ezt az alábbi képek igazolják:

A kevésbé mókás része most jön, amikor is szeretném megtanítani kis nyavalyást, h mesemondás után ne legyen a szobából kimászkálás....

1. Tegnap este Cirmi javában krémezi Apa lábát, hasát, kezét. Kérdezem tőle, ez milyen krém? (sejtem, h a lábkrém)

Válasz: "A.. a... TALPASOS."

2. Este 10-kor még nem aludt a kis bides, kint randalírozott, palacsintát sütött a kanapén sorakozó babáknak (aztán szépen megetette őket egyenként, végtelenül aranyos volt).

Egyszercsak vmi büdöset érzek. Kérdezem: "Csipke, te pukiztál?"

Válasz: "Neem." De azonnal felragyog az arca, és boldogan, kacagva kiáltja: "De bekakáltam!" :-))

3. Ez már régi, de nem emléxem, h megörökítettem volna. Cirmi lapozgatja az állatos könyvét: "Ez süni. Ez jóka. Ez veresbögy (!). Ez szalamandja. Ez nyuszi. Ez kupigobáj (!). Ez fajkas. Ez medve." stb....

A "kupigobáj" nekem annyira tetszett, h thaiföldi utunk során Gábornak ezt kellett mondania, amikor fényképezett - garantáltan kacagásban törtem ki. (Egyébként azt, h "katicabogár" teljesen jól mondta már akkor is, illetve hát "katicabogáj"-nak, de nem "gobáj"-nak :-)