A nagymamák a Karácsonyra mindig több fázisban készülnek. Megvan az ütemterv, h mit mikor kell megvenni, megsütni, megfőzni. Kb. így készülök most én a Gúz 5. szülinapjára, ami naptár szerint vasárnap lesz, és a zsúrt is aznap tartjuk.
Első lépésben elkészült a mézeskeksz tésztája vasárnap este, majd egy napot pihent a hűtőben mielőtt hétfő este megsütöttem volna. A díszítésre pedig ma kerítettem sort (Cirmike aktív közreműködésével, amit annyira nem díjaztam, főleg mikor a hálózsákos kis karjával nyúlkált a még folyékony csokibevonatú kekszek fölött, vagy a díszítő gyöngyöket kezdte leszedegetni - aztán megadtam magam, és késői fennlét meg fogmosás ide vagy oda, neki is készítettem két szép kekszet, egy csokisat ezüst gyöngyökkel és egy cukormázasat színes aprócukorral. Boldogan bekebelezte, és más elfoglaltság után nézett. Elaludnia végül 11 után sikerült, természetesen a puffon, Kis Balázs után, a Bóbita 5. strófájánál :-)
Holnap esti feladat lesz a túrós-sajtos stangli összekeverése, pénteken a kisütése, szombat estére meg marad az ajándék becsomagolása, a vendéggyerekek ajándékzacskóinak összeállítása, lufifújás. És persze örvendezés a végre hazatérő Gúznak és Apának :-) (tortáért meg vasárnap délelőtt szépen elballagunk a cukrászdába, meg van rendelve - olyan finom krémes belsejű csokitortát úgysem tudok készíteni)
