Nemrég írtam meg Apának sms-ben, h "Csipke pompás kislány!" Remek hétvégénk volt együtt. Tegnap délelőtt nagyot sétáltunk, elindultunk a mi tavunknál, ahol hosszasan etettük a kacsákat (bár a sirályok a legtöbb falatot elorozták a kacsák elől), aztán tovább a békás tó felé, a kislány szarvasokhoz, visszafordulás a nagy hattyús tónál. Bár Tünde már a mi tavunknál elkezdte mondani, h "menjünk haza", és utána ezt kb 10 percenként elmondta, azért sikerült egy és negyed órát levegőzni. Elég csípős hideg volt (-1-2 fok), néha ronda széllel, így ennél többet én sem akartam volna.
Ebéd után aztán volt mesélés, összebújva a tündér-ágyban, de aludni átmentem a saját helyemre, és kislánykát is hagytam a saját megszokott helyén. Igaz, mondta, h nem fog aludni, csak olvasni, de tudom, h ennek mi szokott a vége lenni :-)
Íme:
Egészen 6-ig durmolt, képtelenség volt felébreszteni, noha 3x is megpróbáltam. Ennek aztán az lett a következménye, h mikor este 10-kor felosontam az úszásból-szaunázásból, kiscsillagnak még esze ágában sem volt aludni. Jutka derekasan altatgatta, majd fél 11 tájt abban a boldog hitben jött ki a gyerekszobából, h végre elaludt. Frászt. Éjfélkor aludt el! Ezáltal persze én is...
Csak azt tudnám, h ezek után miért kelt fel reggel fél 8-kor? (Bezzeg, ha oviba kell menni, és fél8-kor ébresztem, vérig van sértve!) De a korai időpont ellenére megvidámodtam, amint kinéztünk az ablakon. Minden fehér volt, és sűrűn hullt a hó. Szánkóval mentünk templomba is, utána csúszkáltunk párat a templomdombon, majd du. még egy teljes órát a házunk előtt csúszkáltunk, játszottunk a hóban. Persze ebéd után megint volt szundi, mesefilmnézés közben a kanapén dőlt el a kisasszony, meg se várta, h megsüljön a kívánságára készült csokis muffin.
Most már elvileg le van téve aludni, még elmesélte magának a Bogyó és Babóca könyvből a barlangi pókos mesét (de nem ám csak úgy nagy vonalakban a történetet, hanem pontosan idézve mindent, beszéltetve a szereplőket). E pillanatban a Bóbitát énekli, méghozzá az általam költött extra strófákat. (Szánkózás közben egyszercsak ezt hallom: "Ott ahol kiomlott annyi djága véj, zeng a dal, Kolozsváj visszatéj". Ha ezt minden magyar gyerek így tudná, talán több esélyünk lenne... na de Géza, ne politizálj!)
Végezetül egy aranyköpés. Az ardenneki videókat nézegettük (egyelőre nyersek, várják, h Apa megmunkálja őket), sorban kellett mondani, h ki kicsoda a filmen, ki mit csinál. Tünde egyik kérdése pedig így hangzott: "Az ki ott, az a.. az a.. FEKETE HAJÚ SAPKA?"
