Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

Mivel KA fürgébb volt, mint Gábor, az Ő képei kerülnek fel hamarabb :-) Válogatni, cenzúrázni most nincs időm, úgyhogy jön mindenki retusálatlanul :-)

1. Szülinapi köszöntésem Nyíregyházán:

https://plus.google.com/photos/113042303477975054268/albums/5941685815842112273?authkey=CN_j7OjhwMHt9wE

2. Kirándulás Tokaj környékén:

https://plus.google.com/photos/113042303477975054268/albums/5941672063600161153?authkey=COmEhMqP5ayUuQE

Dínókiállításon (Apás program Gúznak)

Erdei kirándulás

Boticsek születésnapja

1. "Ó, miért aludt el a tűzijáték?"

2. "Mit csinálnak a nagyok?"

3. Szerelőmester és szurkolója

4. Az élet napos oldala!!!

5. Vadgitáros :-)

Tündérke most elsős az oviban (kiscsoportos), azaz az előző évhez hasonlóan jól kialussza magát ebéd után, itthon meg fittyet hány a lefekvési időre. 10 felé lehet ágyba imádkozni, akkor is sokszor belopakodik Gúzhoz és ott alszik el:

vagy esetleg a saját ágyában, kimerülve a szellemi tevékenységtől (olvasástól)

De aztán szerencsére reggelente így indul oviba (legtöbbször), nem hálózsákban kell vonszolni

Hétvége Franklinnal (az oviból sorsolás útján hazahozott teknőssel - aki kedvelt belga mesefigura)

Szeptemberben volt még néhány igazán meleg napunk/esténk, nosza ki is használtuk nyári ruhákra, illetve játszótéri piknik vacsorára.

Ha most szépen részletesen le akarnám írni az elmúlt kb 2,5 hónap történéseit, akkor még holnap reggel is itt ülnék a gép előtt. Megelégszem tehát a címszavakkal, miszerint:

- nyaralás: szokásosan remek volt!

- évkezdés: Gúz 1. reggel sírt, utána vidáman ment oviba. Tündének majd' 3 hétbe tellett a sírást abbahagyni, de most már ő is vidáman integet és puszikat dobál.

- munkahely: szokásos (Gábornak nyugodt, vagy legalábbis Ő nyugodtan viseli, nekem meg nem nyugodt és nem is viselem nyugodtan...)

- tejfog: Gúz csorbacsík lett, szept. közepén elvesztette első tejfogát (amit őrzünk a keresztelőjére kapott kis szelencében).

- egy csodás idézet az általam utóbbi időben oly sokat olvasott Jókai Annától: "Az anya ad, Flórika. Erre van berendezkedve az alkata. Hogy kap-e aztán, nem számolja." (In: A feladat)

- fényképek bár készültek szept-ben, vhogy még nem kerültek elérhető helyre a számítógépen (persze az elérhetőség mást jelent Gábor számára, és mást az én számomra...). Azért idevágom a két mókus ovis "igazolványképét" :-) ... azaz... vágnám... ha engedné ez a nem-is-mondom-milyen rendszer... 

Hohó - éljen a Mozilla Firefox!!! :-)))

A mai vacsoránk olaszos volt, és olaszos színekben pompázott (bár ugyanezek magyaros színek is :-) A háttérben, stílszerűen, a Lammermoori Lucia szólt.

... a képfeltöltés :-))

Persze ezek a képek Mamának és Aninak nem jelentenek újdonságot, mivel mindet ők csinálták :-) Ha újat akarok feltenni, azt tőlük kell megkapnom...

Az óvodai nyári szünet már két hete kezdetét vette, voltak is már remek programjaink, úgymint Gúz pajtásnak sporttábor, Nagymaminak-Nagypapinak-Apának-Anyának párizsi kiruccanás, állatkerti mókázás, ardenneki össznépi hétvége. Minderről a képeket nélkülöznünk kell, a blog.hu ellenállása miatt.

Tegnaptól viszont megkezdődött a klasszikus értelemben vett vakáció, hazautaztunk Mamához, és kismókusok egy hetet töltenek a Cserein. (Mama 4 hete nem nyírt füvet, h ez a művelet megvárja Gúzt. Ő pedig a fűnyírás feletti izgalmában ma reggel 5-kor ébredt :-) )

Nem merem elkiabálni, de mintha a vakáció örömére a blog is megemberelte volna magát, és újra enged képet feltölteni (úgyhogy jönnek majd, idővel).

Tünde két utóbbi aranyköpése pedig a következő:

1. Nyafogva panaszolja Apának: "Gúz azt mondta, h jossz vagyok. Pedig én szép vagyok."

2. Anya: "Nini, van itt a karodon egy anyajegy." Tünde: "Nem, az tündejegy!"

Kiscsillag szülinapjára régóta készülünk - érkeztek a képeslapok, csomagoltuk az ajándékokat, ötlöttem a köszöntő-versikét és tortavariációt. Tegnap este kb 2 órán keresztül díszítettük a nappalit: a Gúz rajzaiból és rengeteg aprócska lufiból készült girland.Ma pedig köszöntöttük az ünnepeltet - és csináltunk rengeteg fényképet.

1. Reggel Cirmivel a nagy ágyban bújunk-hancúrozunk-sutyorgunk (szerencsére ma csk h7-kor jött). Mondom neki, h súgok vmit. Odadugja a kis fülecskéjét. Belesúgom, h "Nagyon szeretlek, kicsi csillagom." Vigyorog. Kérdezem, h hallotta-e, mit súgtam. Válaszol, h igen. Kérdezem, "na mit?" Lelkes válasz: "Azt, h édes kicsi gyejmekem."

2. Gúz ragaszkodik hozzá, h nagykorában Tündét fogja feleségül venni. Ma este - Tünde tisztába tétele közben - hármasban arról tárgyaltunk, h mi történik a kislányok micsodájával, ha nagylányok lesznek, hogyan lesz a kisbaba stb. Mondom, h ha majd Tünde megnő, neki is lesz férje, és lesz kisbabája. Mire Gúz: "Én leszek a férje." Kérdezem, h ha majd feleségül vette, akkor nem fogja-e folyton püfölni. Válasz: "Nem." Kérdezem tovább: "Akkor most miért püfölöd folyton?" Válasz: "Mert most még nem elég okos."

Ma reggel 6-kor Cirmike felmászott rám és a képembe kacagott :-) (persze, könnyű neki, amikor tegnap este fél 6 óta durmolt szünet nélkül...) Apa elmenekült a gyerekszobába, én meg adtam Tündérkének némi enni- és innivalót (szereti a mazsolát!), aztán bevittem a kedvenc képeskönyvét a nagy ágyba, abban a reményben, hogy majd szépen ellapozgatja, és hagy engem picit szundikálni. Meg is egyeztünk, h ő olvas, Anya pedig alszik. Csak éppen az alvásom pontos körülményeit felejtettük el belefoglalni a szerződési feltételekbe. Amint becsuktam mindkét szemem, Cirmi lelkesen felkiáltott: "De a egyik szemed legyen nyitva!"

(4-5 próbálkozás után feladtam, és kimentem a konyhába bundáskenyeret sütni :-))

Gúz péntek este fontosnak tartotta imádkozni, hogy másnap ne essen az eső. És lőn: csodálatos napsütésre ébredtünk szombat reggel (holott amúgy minden reggel borús...). Ki is használtuk gyorsan, felkerekedtünk egy erdei kirándulásra. Volt hegymászás, (na jó, dombmászás), patakfigyelés, és sok-sok ághordás kunyhó építéséhez.

Aztán volt itthon hatalmas ebédelés (a lepényhalra közölte mindkét gyerek, h "nem finom" - természetesen Tünde csak Gúzt követően jutott erre a megállapításra), viszont a ráját úgy kebelezték be, h Apának alig maradt. Délután családi biciklizés-játszóterezés következett, este pedig Apa-Anya kettesben elment egyet búvárkodni (rettentő érdekes volt 33 m mélyen figyelgetni az uszodai csempe repedéseit :-)

Ma ismét borús lett a reggel (persze, tegnap este elmaradt a jó időért való imádkozás), de vidáman kezdtük egy mesével a nagy ágyban, aztán folytattuk palacsintasütéssel a konyhában. A piacra érdekes módon Gúz nem akart velem tartani (nem is bántam, mert már igen sietős volt), így egymagam szereztem be az ebédre való grillcsirkét, utána pedig autóztunk együtt a családi misére. 

A grillcsirkének, mint mindig, ma is nagy sikere volt. (De vmi technikai akadály miatt nem tudom az erről készült képet idecsatolni...)

Kicsikék momentán Apával játszótereznek, és hátra van még nekem Gúzzal egy uszodás-szaunás program - csak hogy teljes legyen a "vizes hétvége" (a péntek esti úszás és a tegnapi búvárkodás után).

1. Fürdés után törölgetem Tündért, mutatja, h fáj a térde, piros. Kérdezem, mi történt. Válasz: "Ez este volt... a gyerekszobában... nekiszaladt az ágy."

2. Mesélem a Holle anyót. Igyexem fenntartani az érdeklődését, ezért közbekérdezgetek: hány lánya volt a szegény asszonynak, mi esett bele a kútba stb. Ott tartunk, h "Mit talált a lány a kút alján?" (Azt vártam, h egy szép virágos mezőt talált.) Tünde válasza: "Találta magát." (A könyv szerint egy szép virágos mezőn találta magát.)

Tegnap megérkezett Mama, és a sok "hozomány" között 4 db galamb is bújt! Galamblevest utoljára gyerekkoromban ettem, amikor Etu Mama főzött a Gutról vagy Beregújfaluról nagy ritkán kapott és drága kincsnek tartott alapanyagból. Azóta csak Az ajtó-ban olvastam, h Emerenc a nagybetegnek galamblevest vitt. (Betegben sajnos nálunk sincs hiány, Tünde 2 napja igen rondán köhög és lázas is :-(( )

A levesnek sikere volt minden családtagnál, de legfőképpen Gúznál, aki többször elmondta, milyen finom, majd végül már alig tudván fokozni a jelzőket, így kiáltott fel (szó szerint): "Ez a leves csodafinom! Ez meg van szentelve!"

Voltaképpen az egész napunk meg volt szentelve, a hétfő óta tartó esőzés után délelőtt már száraz idő volt, du-ra pedig a napocska is kisütött. Voltunk Technopolisban (Anya-Mama-gyerekek; Apának ezalatt szabadprogram), aztán Apa-Gúz biciklizni-játszóterezni, Anya-Tünde sétálni (Mamának ezalatt szabadprogram: értsd alvás, h az éjszakai "ügyeletre" energiát gyűjtsön :-)

Séta közben pedig ilyeneket láttunk:

 négynapos hétvége harmadik napja nagyban hasonlított egy szokásos szombathoz, amikor rossz idő van. Délelőtt családilag levonultunk az uszodába, volt pancsolás, labdázás, Tünde az oszlopok mögötti lesállásból "tüzelt" a vízsugárral. A vízbe tovűbbra sem óhajtott bejönni, a szaunába is csak egyszer, 1 percre. Gúz pajtással viszont rendben végigszaunáztuk a 3x15 percet, sőt még talán többet is.

Délután a gyerekek Apa társaságában meglátogatták a Hadtörténeti Múzeumot, ahol repülőket nézegettek, este pedig mi felnőttek kettesben vacsorázni mentünk egyik nemrégiben felfedezett, de kedvenceink egyikévé vált helyünkre.

Ma reggel Gábor és én tanácstalanul pislogtunk egymásra, hová is menjünk, 8 fokban és esőben-szélben. Aztán az átmeneti napsütéses percek befolyásoltak és bevállaltunk egy madárlest egy kimondhatatlan nevű flandriai helyen. Klassz volt, bár a hatalmas tavat nem jártuk körbe, és nem tartottunk megfigyelést minden leshelyről, azért így is láttunk rengeteg libát (meg libakakát!), kacsát, vízityúkot, és a toronyból, távcsővel kárókatonát is sikerült lokalizálni :-)

Madárles után étteremben ebédeltünk egész jól és nagyon jót. Hazaúton mindkét múkus elaludt, és egyenesen a Magyar Házban ébredtek, ahol Anyák napi ünnepségen vettünk részt. Volt éneklés, mesemondás, a bátrabb gyerekek szerepelhettek is (Gúz nem akart, Tündét meg sem kérdeztem - de utána azt mondta, h ő jövőre nem fog félni :-) Kaptam virágot, volt süteményezés. Most már csak arra leszek kíváncsi, hány órakor fognak a kis bidesek elaludni...

Tegnap este elidőztünk Gáborral az interneten és egy belgiumi turisztikai katalógus fölött, azon töprengve, mit csináljunk ma. Az időjárás nem sok jót ígért, de azért úgy gondoltuk, egy kirándulásra sort tudunk keríteni. Sajnos nem így alakult, ronda szél fújt reggel, csüngött az eső és csak 10 fok volt, ezért inkább múzeumot találtunk ki a mókusoknak. Na persze nem festményeket kellett nézegetniük, hanem játéknúzeumba mentünk. Nézegetnivaló itt is volt bőven, vitrinekben és a falra akasztva sorakoztak a régi játékok, autók, hintalovak, babák, bababútorok, villanyvasutak, mini babaházak, és mindenféle egyéb holmik. Szerencsére játszani is lehetett jónéhánnyal, valamint bábelőadást is tartottak a gyerekek szórakoztatására. Ez utóbbira csak Cirmike nevezett be, végig is ülte böcsülettel, Gábor szerint elég jól követte a történetet is. Ezalatt Gúz birtokba vette a bababútor részleget, és túlzás nélkül állíthatom, h háztartást vezetett: mosott (elsősorban és leginkább a mosógép érdekelte, ami forgódobos volt - ez a családi vakációk alatt is az egyik kedvence :-) teregetett, vasalt, főzött, palacsintát sütött, mosogatott, teát szolgált fel nekem. 

Ez pedig egy erdei gyümölcsös zabpelyhes tejes pite áfonyából, szederből és a tegnap vásárolt ardenneki eperből (franciául clafoutis-nak hívják). Teljesen nyilvánvaló, h egyedül én fogok enni belőle, mégsem tudtam megállni, h el ne készítsem. Vicces módon a szakácskönyvben, amiből a receptet néztem, ez éppen az ünnepi sütemények között szerepel, azon belül is Anyák napi süteményként :-) Mivel a belga anyák napja amúgy is még csak most vasárnap lesz, még találó is az alkalom.

Szerencsére Belgiumban ez a vallási ünnep szabadnap, még nagyobb szerencsére az EU Bizottságnál dolgozóknak az utána következő pénteket is kiadják, így négynapos hétvégét lehet tervezni.

Ennek a mostani négynapos hétvégének az első napja fantasztikusan telt. Az Atya ötlete volt a közösségi-családi program az Ardennekben. Rail Bike-nak, azaz sínen való biciklizésnek hívják, mi lerövidítettük "síncikli"-vé :-) 

1. Az odaúton megálltunk pár perc pihenőre, közben megcsodáltuk a Meuse-t (=mőz) Namurnél

2. Indul a Bakterház

3. Közeledik az első alagút

4. Szép a kastély is, de azért ezt a hatalmas bóbitát el kell fújni

5. Sínciklizés után édes a pihenés (középen az Atya - aki egyébként később frizbizett velünk)

6. A fiúk fociztak (Gúzt megdícsérte egy bácsi, h milyen ügyes, és megkérdezte, hol edz :-)

7. Csipke ezalatt felpróbálta a sapkáját egy babára

8. Aztán kikacagta, amikor a baba eltűnt a sapka alatt

9. Gúz ihletet kapott a nagyobb lányoktól, és ő is kért magának pitypang-koszorút

10. Tünde is kért, de nem engedte feltenni

Ez még a tegnapi nap története (de este 11-kor a számítógép úgy döntött, h már nem hajlandó blog-bejegyzést eszközölni...)

Miután eltöltöttünk egy pompás du-t a focipályán Gúzzal (felavatta az új mezét, csodás volt benne, sajnos elfelejtettem lefényképezni), itthon nekiálltunk konyhai nagyüzemnek: Jutka fasírtot és kremzlit sütött (méghozzá hatalmas adagot, h a mai kirándulásra is jusson), én pedig a gyerekek segédletével túrós pogit gyártottam. Apa is segített, fényképezett :-)

Itt pedig az asztalunk virágdekorációjának egy részlete:

Ma minden jó volt! Az idő (kb 16-18 fok du-ra, ragyogó napsütéssel), a délelőtti mise, az ebéd (velős pirítós, húsleves, csirkecomb rizzsel, és a jól evő gyereknek - ezúttal csak Gúznak - gumimaci-desszert), az ebéd utáni szundikálásom és ezalatt a gyerekeknek Apával játszóterezés, Anyák-napi köszöntés saját kezűleg szedett nefelejccsel (Gúz szépen mondta, h "Boldog Anyák napját", és megpuszilt, Cirmike beérte azzal, h a taknyos kis orrát hozzám dörgölte :-) aztán családilag biciklivel irány a Bogi szülinapjára (amit egy játszóházban tartottak), ott nagy mókázás, csúszdázás, csokitortázás, este nagy biciklikörrel haza, mesenézés, fürdés, pityipűű. Mindezt hiszti nélkül :-))