Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

A negyedik, és egyben az eddigi legpompásabb ardenneki kirándulást tudhatjuk a hátunk mögött. A 4 család egybehangzó véleménye szerint ez volt eddig a legjobb ház (igaz, kicsit megijedtünk péntek este a hideg miatt, de aztán prímán bemelegedett - kissé őrült ötlet télen kiadni olyan házat, amelyikben az emeleti hálószobákat csak a belőlük nyíló fürdőszoba radiátorával lehet fűteni... még szerencse, h senkinek nem kellett a fürdőszobával nem rendelkező szobákban letelepednie).

Itt nemcsak szauna volt (ráadásul finn és infra is, igaz, az infrát nem volt időnk kipróbálni), és nemcsak csocsó, hanem ping-pong asztal és billiárd is. És egy csomó gyerekjáték, kint trambulin (bár a télre való tekintettel átmenetileg üzemen kívül), csúszda, 3 hinta. Jókora tágas nappali+konyha, 5 fürdőszoba, lehetett a gyerekeknek is válogatni, h ki kivel hol fürdik, volt is variáció, második este Csipke nem Gúzzal fürdött a nagy pezsgőfürdős kádban, hanem bemászott Rozi-baba mellé a kis (értsd: normál felnőtt méretű) kádba, ahová aztán Rozi helyére megérkezett a bátyja, Olivér is.

Jókorákat ettünk-ittunk, az immár állandó menüt képező bolognai spagi és paprikás krumplin kívül volt raklettsütés és hatalmas palacsinta-parti is. A gyerekek sokat rajzoltak, vagdostak, könyvet nézegettek-olvastak, az udvaron volt hógolyózás, hóember-építés, szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát.

A legklasszabb program mégiscsak a szánkópálya volt, ahová tegnap de. és ma de. is elmentünk. Termetes pálya a sípályák szomszédságában (Belgium legmagasabb pontján, 650 m-en :-) a közepén viszonylag meredeken és jó sok huppanóval, a szélein vmivel barátságosabb lankásabb résszel. Itt aztán volt csúszkálás órákon keresztül, el is fáradtunk rendesen, mert lecsúszni még hagyján, de visszahúzni a szánkót a rajta kotló két manóval, az már embert próbáló volt. Nem is bírtam sokáig, átadtam Gábornak ezt a feladatot.

Mára úgy belejöttünk a szánkós mókába, h versenyzésbe kezdtünk: Gúz+Apa, kontra Zoli+Olivér, vagy Zsolt+Botond, vagy Zoli+Tünde (kisasszony ui. egy idő után ráunt a saját apjára, és igyekezett belopni magát a Zoli szívébe, nem is teljesen sikertelenül :-) Gúzt eleinte hiába unszoltam, h próbáljon egyedül is csúszni a pálya szélén, ahol kedvére gyakorolhatja az irányváltást, fékezést stb. Aztán egyszercsak gondolt egyet, és már száguldott lefelé egyedül, de nem ám a szélén, hanem középen. Ennél nagyobb csak afelett meglepetésem volt, h Tündét is láttam két ízben teljesen egyedül csúszni. Vicces látványt nyújtott a szájában lógó, cumira erősített plüss nyúllal :-)) De ment mint egy kamikaze, bátran előre, a szánkó irányításáról természetesen fogalma sem volt, az útjában állók egyetlen esélye a félreugrás maradt :-) (rettentő kár, h fényképet erről nem készítettem, csak film lesz majd belőle)

Mind a négyünknek nagyon jót tett ez a kirándulás, ideje volt már kizökkenni a betegséges időszakból!!!

1. Megérkeztünk

2. Menekülj, Gergő, üldöz a haramia-csapat! (találós kérdés: hol van Gúz?)

3. Szieszta ebéd után, Bogyó és Babóca közben (előtte: "én nem megyek alukálni, nem vagyok álmos, jajzolni akajok!)

4. Szieszta este (annak érdekében, hogy mind a négyen egy szobában lehessünk, Gúznak kis rácsos ágyban kellett aludnia - szerencsére egyáltalán nem volt ellene kifogása. Mondani sem kell, zsákostul mászkált ki-be a magas rácson át - de hát mi ez ahhoz képest, h az emeletes ágyon is már a létra teljes kiiktatásával közlekedik...)

5. Szieszta este 2.

6. Tünde és Rozi

7. Hogy mennek a sífelvonók?

8. De tényleg, hogy mennek a sífelvonók?

9. Szánkó-vonat

10. Induláááás!

11. Érkezés

12. Még mindig remek móka a szánkóról (mű)leesés, kiabálás, h "várjatok meg", aztán visszamászás (ezalatt legalább Apa tudott kicsit gyorsabban haladni felfelé az üres szánkóval)

13. Hójembej

14. Mindenki dolgozik vmit

15. Indul a szánkóverseny, param-param-paraaaam!

16. Meekkora hókupac (jól tapadt!)

17. Anriett-Botond-Olivia

Párbeszéd ma reggel a kanapén Gúz és Anya között (Tünde mellettünk ült és fülelt :-)

G: "Az oviban szoktunk néha tv-t nézni, de nagyon hülye mesék vannak."

A: "Milyenek?"

G: "Hát, nem is tudom, ronda emberek vannak benne. A múltkor pl. volt egy ronda boszorkány, aki meg akart ölni egy nagyon szép lányt. Almát adott neki."

A (kezdem kapisgálni): "Akkor az nem Hófehérke volt?"

G: "De igen. De még voltak benne törökök is."

A (csodálkozva): "Törökööök?"

G: "Ja, nem, törpék."

:-)))

Azt hiszem, diktafonnal kellene közlekednem mostanság a gyermekeim között, annyi édeset-érdekeset mondanak, képtelenség akárcsak a töredékét is utólag írásban rögzíteni...

Khao Sok Nemzeti Park

Majmok és elefántok

http://youtu.be/IZ7ADL0katA

Úszó bungalók

http://youtu.be/McXrwnOK_sA

Dzsungeltúra

http://youtu.be/TzqLzUnhX8E

Mint minden évben, idén is eljött a nap, amikor a gyerekek jelmezben mehettek az oviba. Törtem a fejem már hetekkel ezelőtt, mibe öltözzön a mi két manócskánk. Mivel az utóbbi időben egyik kedvenc meséjük a Bogyó és Babóca, gondoltam Tünde lehetne katicabogár, Gúz meg csiga. Igen ám, de egyiknek sem találtam megfelelő jelmezt a boltban. Mivel a szabás-varráshoz annyit sem konyítok, mint csikóhal a lóversenyhez, Jutka pedig épp múlt héten a beteg gyerekekre vigyázott egyfolytában, aztán maga is beteg lett, hát mással kellett beérnem.

Gúz kapott egy farkas-fület meg egy farkas-farkat, és nagyon vidáman bújt reggel farkas-jelmezbe.

A nap folyamán aztán megvált a faroktól meg a fültől, és maradt egyszerűen szürke ruhában, ami se nem izzadt rá, se a mozgásában nem akadályozta, sok más gyereken látott jelmezzel ellentétben. (Egy újszülött naivitásával tudok újra minden évben elcsodálkozni: az a gyerek, aki kalóznak van öltöztetve, és fél szemét letakarják, vagy batman-nek, és az egész fején egy fekete csuklya van két réssel a szemének, az jól érzi magát?? Egyáltalán, tudja, h kik ezek a figurák? Zorróról már nem is beszélve... :-((((((

Kicsi Gúz tudott a farkas-szereppel azonosulni, morgott és félelmetes pofákat vágott :-) Az efölötti jókedve csak este kezdett elszállni, mikor a fekete szemceruzámmal rajzolt bajuszt és szemöldököt kellett lesurmányolni (nehezebben ment, mint gondoltam, még vízálló szemfesték-lemosóval is...)

Tündérke semminek se öltözött be. Természetesen a farkas párjaként Piroskát akartunk belőle csinálni, de ez több okból füstbe ment: 1. nem ismeri a mesét, tegnap este sem volt hajlandó meghallgatni, így nem nagyon izgatta a szerep, 2. túl kicsi még, az egész beöltözősdi nem nagyon izgatta, 3. reggelente rettentő álmos, nyafogós, semmihez nincs kedve, az új ágya birtokba vétele óta ugyanis esténként néha 10-ig is "bulizik", élvezi, h ki-be mászkálhat (annak idején Gúz is csinálta, aztán elmúlt - reménykedek most is... tegnap este már Gúz rég aludt, Tündének még énekelgettem, hátha elpilled. Az ének végén felült és elindult kifelé az ágyból. Kérdezem "hova mégy?" Mondja, h "ki". Kérdezem, "És mit fogsz kint csinálni?" Válasz: "Focit nézni!" - előző este Apával nézte), 4. valszeg nem töltötte el túl nagy lelkesedéssel, amikor Gúz emlegette neki, h majd meg fogja enni (mint farkas) :-)) Úgyhogy szépen ráadtam piros harisnyát, piros szoknyácskát, de a piros szvetter-kabát már nem kellett, helyette rózsaszínbe bújt, a kosárkáig meg el sem jutottunk. 

Az oviban a farsangi nap örömére közös tízórai volt minden csoportnak, kellett bevinni házi készítésű finomságot. Tegnap sütöttünk Gúzzal vaníliás kiskiflit (Csipkebogyó nem óhajtott részt venni a sütésben, kikérte magának, h ő éppen olvas), aminek akkora sikere volt, h mind2 óvónéni elkérte tőlem a receptet.  

Sajnos a napunkat beárnyékolta, h egyrészt Gábor és én még mindig betegek vagyunk (ő most estére be is lázasodott és korán lefeküdt... nálam láz már nincs, de a rohadt feszülés meg orrdugulás csak nem akar elmúlni...), másrészt ebédidőben telefonáltak az oviból, h Tündének hasmenése van és menjünk érte. Sejtettük, h csak vmi ad hoc jelenség lehet, és persze itthon már kutya baja volt. A baj inkább az, h napok óta (a betegsége óta) nem eszik rendesen, néha még az innivalót is az 5ml-es lázcsillapítós fecskendővel kell bele adagolni, reggelizni különösképpen nem akar, tegnap tökéletesen üres gyomorral ment oviba, tegnapelőtt meg egy pohár narancslét elfogyasztva (amit aztán az oviban tisztességesen kihányt...). 

Hej, Drága Jó Etu Mama, de sokat emlegetlek, meg álmodom Rólad! Aki még a pinceterőre is hajlandó voltál Péterkének ebédet felszolgálni. Mennyire kellene most az angyali türelmed, rábeszélőképességed, na meg persze a finom főztöd... (Tőlem legfeljebb annyi telik, h amikor már semmi sem segít, akkor közlöm Tündével: ha nem issza meg a teát/levest stb, akkor berakom a fürdőkádba és a fejére borítom. Eddig egyszer jutottunk el a kádig, azon nyomban megitta :-) 

Szerencsére Jutka ma már (majdnem) úgy nézett ki, mint újkorában :-) és holnap este velünk lesz. Hátha sikerül áttörést elérnie.

Szerencse az is, h Gúz viszont remekül eszik. Tegnap annyit vacsorázott, h attól féltem, rosszul lesz: megette a zeller-édesburgonya-krémlevest (közben megsimogatott és megköszönte, h ilyen finomat főztem - azt hittem, lázas és félrebeszél... :-)) aztán egy rakás raviolit, és desszertnek kb négyet a frissen sült kiskiflikből. Ma, saját elmondása szerint az oviban tízóraira különböző finomságokat evett ("háát, muffint, meg tortákat... palacsinta is volt, de azt nem kértem"), aztán ebédre husit és krumplipürét, aztán uzsonnára megint repetázott a tízórais felhozatalból, aztán vacsorára (bár szóltam, h ha nagyon tele a pocakja, akkor nem muszáj ennie) a tegnapi levesből meg ravioliból evett bőségesen, aztán eltüntetett egy adag frissen főtt marhanyelvet, majd rövidesen, már tv-nézés közben, megivott egy nagy bögre kakaót, aztán, mintegy mellékesen, elvette az asztalról a Tünde által gyakorlatilag érintetlenül meghagyott joghurtot és bekanalazta.

Lehet, h nem is volt hülye ötlet farkasnak öltöztetni??? :-)))

Ilyen lett, immár nem csecsemőkre, hanem kisgyermekekre alakítva.

Ideje talán némi szöveges bejegyzésnek a jelenről is, mielőtt végképp "táj-jelleget" ölt a blog :-)

Hallgattam, lapítottam az elmúlt napokban. Nem nagyon szoktam ugyanis írni, ha rosszul mennek a dolgaink. Egyrészt mert mi a fenének olvassa bárki, kit érdekel a panaszkodás, nyavalygás. Másrészt mert ha télleg rosszul mennek a dolgok, akkor nincs is kedvem, és nem is tudok jól írni. De aztán általában mégiscsak születik valamiféle bejegyzés, egyrészt a történelmi hűség kedvéért (a blog saját magunk számára is dokumentáció - na meg később, ha ne adj' Isten még rosszabbul mennének a dolgaink, akkor vigasztalásképpen bele lehet nézni a régi írásokba, meggyőződni róla, h túléltünk már ilyet), másrészt meg ha sikerül magamból "kiírnom", akkor esetleg jobb kedvre derülök. Lássuk, hogyan lesz ez most.

Nagyjából jan.25-én pénteken kezdődött Cirmike kögöhése és náthája. Gondoltam, hátha elmúlik a hétvégén, kikúráljuk. Vasárnapra Gúz belázasodott. De se köhögés, se takony. Akkor? Szolidaritásból? Mindenesetre 28-án hétfőn egyikük sem ment oviba, szerdáig visszamondtam az ebédjüket, 2 szabadnapot magam is kivettem, meg persze Jutka is besegített. (Fontos megjegyeznem, h az EU-s szabályok szerint a szülő évente 6 szabadnapra jogosult azon a jogcímen, h beteg a gyereke. Ehhez is természetesen orvosi igazolást kell produkálni. Két gyerek után tehát összesen 12 nap jár, nem lehet pazarolni...)

Jutka segítségére különösen 29-én kedden volt nagy szükség, amikor az üvegesek jöttek. (Előzmény: nyári szünetből visszatérve megdöbbenve tapasztaltuk, h éktelen nagy repedés van a hátsó terasz hatalmas, kb 2x2 m-es ablakán. Annál is inkább megdöbbentő volt, mert kereken 2 évvel azelőtt ugyanez történt, és akkor kicserélték az üveget vadonatújra. A kicserélés persze nem megy pikk-pakk. Semmi nem megy úgy Belgiumban. Szeptemberben elkezdtük az ügyintézést biztosítóval, szakértővel, üvegesekkel, aztán februárban sikerült a cserét kivitelezni. Került pediglen közel 3000 euróba. Tanulságképpen második alkalommal ugyanazzal az üveges céggel szerződtünk, gondolván, h már ismerik a "járást", hátha gyorsabban megy majd. El is jöttek okt. végén cserélni. Csakhogy ők maguk törték el cipekedés közben az üveget. Puff neki. Újra kellett gyártatni. Lett belőle dec. eleje. Eljöttek ismét. Ezúttal viszont a külső lift, ami a ménkű nagy üveget volt hivatva felszállítani a 2. emeleti teraszra, túl kicsinek bizonyult. Újabb kudarc. Jött a karácsonyi szünet. Majd végül eljutottunk jan. 29-hez.)

Mivel az efféle munkálat nemcsak nagy nyüzsgéssel, zajjal, piszokkal, de hideggel is jár, két beteg gyereket semmiképpen nem hagyhattam a lakásban. Szerencsére Kati szomszédasszony beleegyezett, h náluk állomásozzunk a távollétükben is. Így aztán a munkások érkezésekor (fél 9) áttelepítettem a kicsiket meg Jutkát a szomszédba, magam pedig futárszolgálatot láttam el a 2 lakás között: nem számoltam, hányszor fordultam, de mindig kellett vmi, gyógyszer, ennivaló, innivaló, takaró, laptop, kisvakondos dvd. Közben a munkásokat is kellett ki-be engedni a lépcsőházi ajtón (miért nem lehetett vmivel megtámasztani és résnyire nyitva hagyni??). Ebédfőzésre előző este még gondoltam, de végül interneten rendelt pizza, sült csirkefalatok és krumpli lett belőle. A gyerekekbe szó szerint falatonként kellett az utóbbi kettőt belediktálni, annyira étvágytalanok voltak, ráadásul Gúz láza épp aznap kulminált (4 óránként kapott lázcsillapítót, így is felszökdösött még 40 fok fölé is...), holott előző du. a doktorbácsi (aki nemcsak nyalókát adott, de még bűvészmutatványt is csinált) nem állapított meg semmi komolyat. Fél 2-kor végre elmentek a munkások, így Cirmos már a saját helyén sziesztázhatott.

Szerdán reggel mentem dolgozni, de szerencsére aznap csak félnapos vagyok, így jöttem haza kora délután, és elküldtem Jutkát pihenni. Látszott már, h az elkövetkező napokban szükség lesz még gyerekvigyázásra. Volt is valóban, a helyzetet "csupán" az bonyolította, h csüt. reggelre Jutka is és én is belázasodtunk (pedig én szerda este még vidáman és energikusan úsztam!). Úgyhogy csüt. du. vonultunk ismét négyesben a doktorbácsihoz, de ezúttal a felnőttek is előterjesztették a panaszaikat. Pénteken nagy optimistán bementem ismét dolgozni (volt néhány fontos meetingem is, meg annyira nem is éreztem magam betegnek, ráadásul itthon a gyerekek jelenlétében úgysem lett volna egy perc nyugtom még betegen sem...) Közben Jutka még rosszabbul lett, Gábor jött haza délben felmentő seregnek. Hétvégére egyetlen célkitűzésem a túlélés volt. Összességében jobban sikerült, mint gondoltam: mind2 délelőtt és szombat du. is ki lehetett menni a kis manókkal (láz elmúlt, Tündénél már csüt-ön, csak köhécselés maradt, Gúznál igazából csak szombaton), a frissen főtt húsleves is talán besegített (ebből Jutkának is vittünk), és volt sok játék, összebújás, némi szobarendezéssel és szekrényszereléssel vegyítve.

A szombat estére tervezett kimenőnket (az általam már hőn áhított szaunázást) természetesen el kellett napolni, nemcsak mert Jutkára nem hagyhattuk a kicsiket, hanem mert szombat du-tól én magam is megint elkezdtem rosszabbul lenni. Orrdugulás, láz. Ez vasárnap estére olyan szintet ért el, h rögtön tudtam, másnap nem lesz munka. Gábor szépen elvitte a gyerekeket oviba, én meg kidőltem. Jutka dettó. Ezúttal kettesben mentünk a doktorbácsihoz (a nyalóka és a bűvészkedés most elmaradt). Tudtam magamtól is, h arcüreggyulladásom van, éreztem a jól ismert és utált feszülést az egész fejemben. A gyógyszer mellé jön ilyenkor az infralámpás kezelés és az inhalálás. Ez tart azóta is. Kezdem úgy érezni magam, mint egy gőzgombóc. A feszülés és az orrdugulás talán mától kezd picit enyhülni, talán a következő éjjel már hőemelkedésem sem lesz. De nehogy minden klappoljon: tegnaptól Gábor kezd rosszabbul lenni, ma itthon maradt, meglátjuk, hogy alakul.

 Az időjárás katasztrofális. Kb. a betegséghullámmal egyidőben kezdődött a legundorítóbb fajtája a belga télnek: nappali hőmérséklet 3-8 fok között változik, minden szürke, nyálkás, eső-havaseső szitál szinte egész nap, de van, h rendesen zuhog, és mindehhez társulnak még időnkénti erős széllökések. A Napot asszem tegnap du. lehetett látni (bár én csak bentről láttam, gyerekek szerencsére elmentek játszóterezni Apával), de egyébként nem jellemző.

Egy hete nem sportoltam, ugyanennyi ideje nem mostam hajat, 3 napja nem cseréltem zoknit (éjjelre sem veszem le, úgyis folyton fel kell kelni vkihez, ha végre már nem a gyerekekhez, akkor magamhoz), sebes az orrom a sok fújástól, nincs étvágyam (magamnak utálok főzni - a kis piszkoknak sokkal jobban szeretek, még akkor is, ha nem lehetek biztos a fogadtatásban)...

A lakásban, Jutka hiányában, kezd eluralkodni a káosz, bár igyekszem kordában tartani. Tegnap pl. mostam-teregettem, és porszívóztam is (igaz, ez utóbbi rendesen kifárasztott), és a konyhát is muszáj valamelyest rendben tartani, mert szaporodnak a morzsák (hány nappal a morzsák után jelennek meg a hangyák?). Az Ajtó első alkalommal való olvasásakor (évekkel ezelőtt) nem értettem teljesen, mit van úgy oda Szabó Magda, amikor Emerenc beteg lett (vagy megsértődött) és nem tartotta rendben a lakását. Most értem, nagyon is.

Eddig elhárítottam Anyu ajánlatait, miszerint kijön pár napra segíteni. Lehet, h ezt revideálnom kellene, és megfogadni Halász Judit tanácsát, h "Hívd a Nagymamát!" ??? ... :-)

Bangkok

http://youtu.be/EzYiZWEdmsU

http://youtu.be/KLTQQYr21HE

http://youtu.be/E7_8JT9XRAc

http://youtu.be/VCzjvzhwyYM

http://youtu.be/xbKWEPA9WNI

http://youtu.be/V3kl0AYlaTw

http://youtu.be/5hRz1wCFbos

http://youtu.be/I0OnvGLBi6U

Búvárkodunk - Attila rólunk készült képei

https://picasaweb.google.com/barthagabor77/Buvarkodunk?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKy7mva2pKemcg&feat=directlink

Búvárkodás a Similan-szigetek körül

Megjegyzés: Ha a hal magyar neve idézőjelben van, az azt jelenti, hogy nincs neki olyan, Gábor fordította angolból.

https://picasaweb.google.com/barthagabor77/SimilanSzigetek?authuser=0&authkey=Gv1sRgCK7rn4Oiyaa0iQE&feat=directlink

Néhány napig tartó szerelési munkálatok eredményeként Gúz végre tegnap birtokba vehette az új ágyát (azazhogy a régi ágyát, csak magasabban :-) Azt kérte, h legkésőbb a születésnapjára legyen kész, de inkább hamarabb. Jól teljesítettünk. Az első éjszaka remekül telt, ráadásul ügyesen mászott hálózsákban is a létrán (hiába tettem neki gyönyörű takarót, egyelőre ragaszkodik a zsákhoz...)

Ma egész nap folytattuk a szerelgetést, főleg mivel rossz idő volt, esett eső, fújt a szél. Így aztán haladtunk apránként, elkészült egy fiókos játékos szekrény (vicces módon ezt én szereltem, életemben először, az ikeás utasítást követve, csavaroztam, rakosgattam, ezalatt Gábor főzte az ebédet - ki mondta, h ez így nincs rendjén? :-)

Az emeletes ágy Tündének is nagyon tetszik, Nemcsak "vendégségbe" ment Gúzhoz a fenti szintre, de kijelentette, h ma már ő is abban akar aludni. Megágyaztam hát, aztán majd meglátjuk, télleg lesz-e hozzá kedve (a biztonság kedvéért a kiságy is megmaradt még).

Kirándulás a Khao Sok Nemzeti Parkban

https://picasaweb.google.com/barthagabor77/KhaoSok?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJqrzZqx8JDJ2QE&feat=directlink

Búvárkodás a Phi Phi szigetek körül.

https://picasaweb.google.com/barthagabor77/PhiPhi?authuser=0&authkey=Gv1sRgCPvXrr-AvuHiwAE&feat=directlink

Szó sincs róla, h belga v EU-s ünnep miatt 2 napnál többől állt volna a hétvégénk: szombat reggel kezdődött és most ér véget. Egész egyszerűen arról van szó, h megszakítás (azaz a szokásos szombat esti kimenő) nélkül "nyomtuk le" négyesben, és ez bizony kicsit fárasztó volt, ezért tűnik hosszúnak. 

Meg persze azért is, mert rengeteg programunk volt, túlnyomórészt kint. Tegnap a szeméttelepen kezdtük a napot, meg kellett már szabadulni a régi babakocsitól, számítógéptől stb. És mivel a vízeséses erdő épp a szeméttelep mellett van, mért ne kirándulnánk oda. Aztán a vízesésig el sem jutottunk, learagadtunk a játszótéren, ahol a félig átlátszó csőcsúszda volt a sláger mindkét gyerek számára. Ámulva néztük Gáborral, h Tünde is milyen bátra csúszik le, hanyatt, hason, ahogy éppen sikerült, és mindig nagy kacajjal érkezett meg.

Ma reggel hatalmas hóesésre ébredtünk, szakadt, szakadt, nem is volt biztos, h eljutunk a templomba. Végül oda is szánkóval mentünk (Tünde az Apa síszemüvegében díszelgett, h ne menjen a szemébe a hó :-), Tünde meg Apa tisztességesen be is mentek a misére, én Gúzzal még egy darabig csúszkáltam a templomdombon (Gúz pajtás most próbált életében először egyedül lecsúszni szánkóval, és remekül sikerült neki). 

A mise után is szánkóztunk még, de a java akkor következett, amikor Zsoltéktól (Olivia-nézőből) hazaérkeztünk. Itt aztán elszabadult a viháncolás, a kis kukacok direkt potyogtak le a szánkóról, vágták magukat hasra-hanyatt a hóban, hemperegtek. Ismét csodálkoztunk Tündén, aki tegnap este és ma délelőtt még elég nyávogós hangulatban volt a hó és a hideg okán, most viszont azt se bánta, ha szeme-szája telement hóval (na jó, azért le kellett törölgetni, de utána újra rohant bele a sűrűjébe).

Csendespihis időtöltés

Phuket szigete, és a hazaút

https://picasaweb.google.com/barthagabor77/Phuket?authuser=0&authkey=Gv1sRgCPyv4sLar-GocA&feat=directlink

1. Bangkok

https://picasaweb.google.com/barthagabor77/Bangkok?authuser=0&authkey=Gv1sRgCNr55M_biJ2ugwE&feat=directlink 

A tegnap este és mai nap folyamán hullott csodaszép fehér havat nem tudtuk szó (és feldolgozás) nélkül hagyni. Vacsora utáni programként tehát építkeztünk, majd amikor a termetes hóemberrel elkészültünk (az volt a cél, h akkora legyen mint Gúz - sikerült!), még nekiálltunk futkározni, hóban hemperegni, angyalkát készíteni.

Nem voltam meglepve, h mindkét mazsola 1. vidáman, kacarászva  fürdött és feküdt le, 2. villámgyorsan elaludt. (Remélem, a reggeli ébresztőnél is ilyen vidámak lesznek... :-)

Holnap nem kevesebb, mint 8 táskával fogunk beállítani az oviba, annak örömére, h Cirmos első napja lesz (természetesen Apa is jön velünk, később aztán majd beosztjuk, h melyik reggel kié ). Hátizsák a tízórais dobozoknak, váltóruha-készlet, ajándék az óvónéniknek, Tündének takaró és alvóállatka, Gúznak tornazsák. Beletelt egy kis időbe, mire mindent összekészítettem és név szerint feliratoztam (mi lenne velem, ha jelet kellene mindenbe hímezni?... )

Roppant kíváncsi vagyok egyébként, hogyan fog Tündér viszonyulni az ovihoz. Már szept-től mondogatta, h ő is oviba akar menni, most viszont azt hajtogatja, h ő bölcsibe megy. Meglássuk. Lehet, h itt is ő lesz a főnök? :-)

Ez aztan az elet!! Ugyanakkor eleg kemeny elet is. Tegnap reggel 6-kor keltunk, 6.20-ra mar itt volt ertunk a mikrobusz fuvar, amivel jo ketora ut utan elertuk a kikotot. Onnan un. speedboat-tal (egy nagymeretu motorcsonak, v kisebb motoros hajonak is mondhatnam) mentunk meg kb 1 es negyed orat a nagy buvarhajoig. A hely neve Similan szigetek, Phukettol ENY-ra.

Ott aztan fel a fedelzetre, udvozles, szabalyok ismertetese, es hamarosan az elso merules 10.30-kor. Hmmm, ez mar sokkal inkabb emlekeztetett az Egyiptomban megszokottra: 25 m-es latotavolsag, nem kellett a vezeto sarkaban loholnunk, nyugodtan le lehetett maradni szemlelodni, fenykepezni, igy is lattuk egymast. A viz itt is kellemes 30 fok koruli.

Merules utan ebed a hajon 12-kor, aztan par perces piheno utan ujabb merules 13.30-kor. Ezutan a lakokabinok elfoglalasa. Jobb volt, mint amire szamitottam: kismeretu (bar nemelyik parizsi szallodanal meg mindig nagyobb :-), de tiszta es kulturalt szallodai szobacska ket egyszemelyes aggyal, ejjeliszekrenykevel, lampaval, legkondival (ez utobbit sok "nagyokos" ejszaka is jaratta, meg is fazott tole - mi inkabb kinyitottuk az ablakot, hadd hozzon nemi kis levegot a tengeri szello).

A harmadik nappali merulesre 16.15-kor kerult sor, majd kovetkezett az ejszakai, 18.45-kor, naplemente utan. Vacsora 20.00-kor. Utana szabad program, ami a buvarnaplo kitolteset, beszelgetest, iszogatast foglal magaba. Legalabbis nalunk. Vannak, akik hatalmas bulit csapnak, berugnak - aztan persze masnap isszak a levet. Ezen a hajon szerencsere mersekelt buvarok voltak, fel 11 tajt mar csend honolt mindenutt.

Ma reggel szinten 6-kor ebreszto, 6.50-kor az elso vizbe ugras a felkelo Nap elso sugarainal, reggeli 8-kor, masodik merules 10.30-kor, ebed 12-kor, harmadik (es egyuttal nekunk az utolso) merules 13.30-kor. A delelotti programba meg belefert egy kis kiruccanas motoros gumicsonakkal a kozeli strandra. Igen, ez itt mar valoban a fenykepekrol ismeros, hofeher finom homokos, lakatlan(nak latszo) part. Palmafas dzsungel veszi korul, sziklakkal, ahova hevenyeszve kiepitett utvonalon fel is lehetett maszni es csodalni a kilatast. Csodaltam is, kozben magamban koszonetet mondtam a Joistennek, h lehetove tette nekunk ezt a kirandulast, Gabornak, aki kitalalta es megszervezte, es a Nagyszuloknek, akik az edes kicsi csillagainkra vigyaznak otthon.

Fantasztikusan jo volt a mini-szafari, sok szepseget lattunk viz alatt es folott egyarant. Ma de. pl. - igaz csak viszonylag messzirol es rovid idore - feheruszonyos szirtcapahoz is volt szerencsenk. Lattunk ket teknost is, akik igen raerosen eszegettek es hagytak magukat fenykepezni, filmezni is. Lattunk sok-sok szines karacsonyfaferget, amelyek a korall tetejen laknak, tenyleg karacsonyfa alakuak, es ha az ujjammal kozelitek hozzajuk, villamgyorsan behuzodnak. Megcsodaltuk a sotetben valo merules soran a vilagito planktonok tomeget: par percre lekapcsoltuk a lampakat, csapkodtunk a kezunkkel a vizben, es millionyi apro csillag vett korul. Lattunk jokora (kb 1m-es) barrakudat, lesben allt, zsakmanyra varva. Nem szerettem volna a nagy fogai kozt en lenni az a zsakmany (a minap vacsorara megsutott barrakuda a sullohez hasonlatos, izletes lakoma volt). Atuszkaltunk sziklak, uregek kozott-alatt, naha mar az volt az erzesem, h barlangi buvarkodasba kostolgatunk bele. Egy helyen ki is lehetett dugni a fejunket az uregben, es rendes levegot belelegezni.

Ugy erzem, sokat ugyesedtunk buvarilag, gyakorlatot szereztunk aramlatos merulesben (szinte mindenutt volt, tobbfele erossegu es tobbfele iranyu). Gabor sok szep kepet is filmet keszitett, lesz boven feldolgoznivalo nyersanyag.

Jokat ettunk is, kedves thai szemelyzet gondoskodott a finomsagokrol. (Es termeszetesen a hajora is vittunk magunkkal egy kis Unicumot, h a lefekves elotti "meregtelenitest" elvegezhessuk :-)

A speedboat du. 3 fele indult vissza velunk a kikotobe, onnan fel 5 korul indult a mikrobusz, es fel 7-re kerultunk vissza a szallasunkra. Mi tagadas, elfaradtunk. Egy remek vacsora utan bejelentkeztunk masszazsra (mar szinte torzshelynek szamit az utca vegen talalhato Summer Dream szalon, negyedszer megyunk ma, nev szerint kerem az eroskezu Nong-Nongot), most varjuk az idopont elkovetkeztet.

Holnap mar semmi dolgunk, csak kipihenni az eddigi faradalmakat :-) Blogot irni mar nem fogok, jan. 10-en du. 4-kor indul a gepunk Phuketrol, atszallunk Bangkokban, aztan Becsben, es 11-en delelott fel 11 korul landolunk Bp-en.

Gyerek- es kamaszkoromban imadtam a Tarzan-filmeket (lehet, h ma is imadnam, ha meg mindig Johnny Weissmuller jatszana benne :-)) Tetszettek a dzsungeles jelenetek, szazszor elkepzeltem, milyen lehet elefanton ulni vagy lianokon hintazni. Nagy ellentmondas ugyanakkor, h szinten gyerekkoromtol kezdve irtozom a pokoktol, rovaroktol, csuszomaszoktol.

Most aztan kivalo alkalom kinalkozott a fenti ellentmondas feloldasara, vagy legalabbis a gyakorlatban valo tesztelesere. Befizettunk ui. egy ketnapos dzsungel-szafarira.

Tegnap kora reggel indultunk, elso megallo a majom-barlang volt. Kinai keseru tapasztalatok alapjan (amikor szinten egy majomzonat latogattunk meg, es a szemtelen allatok meg a hatunkra-fejunkre is raugraltak) en tisztes tavolbol szemleltem csupan, amint a sok turista feltankol banannal meg egyeb majom-csemegevel, aztan hagyja, h az allatok elkapkodjak a kezebol, bekebelezzek, es ujabb adagert jojjenek. Volt 1-2- aranyosabb novendek cerkof, ezeket figyelgettem es bamultam ugyessegukon.

Kovetkezo allomas volt az elefantolas. Itt is elt bennem nemi eloitelet, meghozza az egyiptomi tevegeles kapcsan, amikor is felmasztattak a tevere, mentunk vagy 50 m-t, es mar le is kellett szallni, mert futoszalagon erkezett mogottunk a tobbi turista. Nos, ehhez kepest most igen kellemes csalodas ert. Kb. felorat meneteltunk az ormanyosok hatan, arkon-bokron, kisebb vizfolyason, kaucsukultetvenyen keresztul, majd eljutottunk egy tiszta vizu vizeseshez (G szerint csak vizesesecske), ahol meg is furodtunk. Ezutan vissza a kiindulohelyre. Az elefantokat 1-1 hajto igyekezett a megfelelo mederbe terelni, ill. a mohobb fajtakat is menesre birni (a mienk allandoan megprobalt az utszeli novenyzetbol csemegezni - egyszer akkorat koppintott a hajto a fejere a fokosaval, h belekondult az erdo).

Ebed utan elertuk az uticel Nemzeti Parkot, ami egy hatalmas (tobbszaz negyzetkm teruletu) mesterseges tavat (elarasztott volgyet) jelent, benne a kinai Guangsi tartomanyban latottakhoz hasonlo kupos meszkohegyek, szigetek, es a szigeteken vmint a korulotte levo szarazfoldon dzsungel. Hajoba szalltunk (un. long tail boat, ismertuk mar Bangkokbol, hosszu karcsu hajotest, hatul a motor, felul es oldalt nyitott, ergo utazas kozben kaptuk oldalrol a zuhanyt :-) Megerkeztunk az ejszakai szallaskent szolgalo bungalokhoz. Roppant kivancsi voltam, mennyire fog valojaban raftolni azaz uszni a "raft house"-nak titulalt letesitmeny. Es lam, tenyleg a tavon vannak, deszkaszerkezeteken, egy sorban kb 15. Vizen all az etterem is, egyedul a wc epult szarazfoldre, a hegyoldalba.

Bungalonkat elfoglalva nemi szorongassal allapitottam meg, h a fal-teto-padlo igen foghijas, azaz tucsok-bogar beferhet, ha akar. Sok idom nem volt ezen toprengeni, az uszassal es kajakozassal toltott szabadprogram utan kovetkezett ui. a vacsora, majd az ejszakai vadles. A motoros hajoval mentunk, majd az allatfelbukkanasra eselyes helyen a motort leallitottuk es csendben figyeltunk. Jonehany tukant sikerult latnunk egy fan, majd egy masikon vmi sas-felet. Tigris, krokodil es egyeb "nyalanksag" elmaradt.

Volt viszont nyalanksag a bungaloba visszerve: a hatizsakbol kifele pakolva jo 2 centis pirosas-barnas bogar is kiszabadult, majd miutan sikoltozva atadtam a zsakot Gabornak, h tartson bogarlest, kaptunk bonuszkent meg egy ilyet. Ettol szinte hiszterikus lettem, es alig akartam lefekudni, ill. elaludni. (Elenken el meg bennem a Keletis nyaraloban ejszaka nyakamba szabadult oriasi pok esete...) Egesz ejjel csak felig aludtam, fel fullel a ciripelesekre, percegesekre es hasonlo zajokra figyeltem. A kalandot nem csak ez jelentette, hanem az is, h hajnalban a telepen elaludtak a lampak (kikapcsoltak az aggregatort vagy mit), igy a meglehetosen foghijas deszkapallon valo kozlekedes zseblampa hijan teljesen targytalanna valt (es ezaltal a wc megkozelite is). G-nak persze konnyu, szukseg eseten kipisilt az ablakon. Nekem viszont ki kellett mennem a bungalo mellett deszkara es ott felalomban, fellabon egyensulyozva belepisilni a toba (emiatt volt nemi lelkifurdalasom, de egy ekkora nagy dog tonak csak nem kottyan meg...)

Ma reggelit, valamint uszkalat es kajakozast kovetoen indultunk csoportos hajokazasra, aminek vegcelja volt a dzsungel-tura. Azt gondoltuk, nem lesz ez nagy durranas, biztos atformaltak az europaiak igenyere meg a dzsungelt is, ha mar mindennel, pl. a zenevel es a kajaval megteszik (errol reszletesebben majd masik bejegyzesben). Hat bizony nagy durranas volt!! Osszesen vagy 2 ora gyaloglas, kb 35 fokos emelkedon felfele vagy lejton lefele valtakozva, koveken-sziklakon keleltt atmaszni, fak alatt-folott bujni, rettentoen csuszott, ugyhogy a fak torszebe meg lianokba (meg persze a G kezebe!) kapaszkodtam. Termeszetesen a turabakancsunk Bxl-ben pihen, G szandalban volt, en pedig egy nagyon kenyelmes, nagyon puha, de semmikeppen nem ilyen turara valo hofeher (!) (es meregdraga) cipoben. A tura soran utbaejtettunk egy cseppkobarlangot is, igaz csak kicsit mereszkedtunk bele, megpedig a kovetkezo 3 okbol (emelkedo sorrendben): 1. itt meg jobban csuszott a talaj, 2. a 14 fos csoportnak volt osszesen 2 zseblampaja (es itt nem az Aggteleki barlanghoz hasonlo kiepitett, megvilagitott csodat kell elkepzelni, hanem egy sotet lyukat, ahogy az Isten megteremtette), 3. az egyik sziklan bekesen szundikalo kigyo a zseblapma fenyere felebredt, es nem nagyon orult a latogatoknak, mert elindult felenk. Tobbek szerint (kiraly)kobra volt, ugyhogy jobbnak lattuk iszkolni.

A tura utan jol megerdemelt jutalomkent a toban uszas kovetkezett, majd ebed, es visszaautozas a szallodaba. Minden nyuggel egyutt es minden aggodalmam ellenere fantasztikus kirandulas volt, megerte!!

Holnap buvarszafarira megyunk, azaz a hajon alszunk (es lesz egy ejszakai merules is a 6 nappalin kivul, hurra!)

Januar 1-jen erkeztunk az utikonyv altal az egyik legcsodalatosabb foldi paradicsomnak titulalt Phuket szigetre. A repterrol kierve meg taxira vartunk, amikor feltunt a Mauritiussal valo hasonlatossag. Buja zold novenyzet, palmafak, kisebb hegyek, na es persze a tenger. Mennyire mas itt a levego, mint Bangkokban!!!

Egyoranyi autozas utan ertuk el szallasunkat egy helyes kis bungalo-parkban, aminek kertjeben keramia baglyok (hogy tetszene Suninek!), golyak, bekak tanyaznak. Bekabol vannak igaziak is, szerencsere csak kis aranyosak, ugrandoznak a jardakon es a gyepen. Kis aranyos gekkobol is akad boven, ma reggel a recepcio falan volt alkalmunk tanulmanyozni egyet (hozza kell tennem, a recepcio szabadteri, csak teteje van).

Mondhatom, jol belevalasztottunk Patong Beachbe. Phuket szigetnek ugyanis sok partszakasza, strandja van, ezek kozul Patong Beach a legfelkapottabb, legnyuzsgobb, legtobb szorakozasi lehetoseget kinalo. Csakhogy a mi esetunkben kerem szepen ket faradt buvarrol van szo, akik orulnek ha elnek estere a reggeli fel 7-es felkeles, egesznapos hajokazas es harom merules utan. Dehogyis akarunk bulizni, alkoholizalni, piros-lampas negyedbe menni! Sebaj, az ettermek valaszteka itt egyedulallo, a bungalo pedig csendes-nyugis szigetet jelent a forgatagban (aminek egyebkent is a szelen helyezkedik el).

Az mar a legelso esti rovid setankbol kiderult, h ebben is igaza van az utikonyvnek meg a szobeszednek: ide valoban leginkabb egy bizonyos szorakozas miatt jarnak az emberek, nincs olyan, amit penzert ne lehetne megkapni...

A taj valoban festoi es a part valoban feher homokos, bar a tegnapi pihenonapunkon valo furdozes soran alkalmam volt a partot a viz felol is alaposan szemugyre venni, es meg kellett allapitanom, h az egymasra zsufolt, tarka-barka muanyag napernyok egyaltalan nem nyujtanak pazar latvanyt es akar barmelyik adriai-tengeri strandon is lehetnenek. Csoppet sem hasonlit a latvany a katalogusban fellelheto fenykepekre, amiken kihalt part lathato legfeljebb 1-2 napozoaggyal es izlesesen nadbol font napernyovel. Gabor szerint ez utobbi elmenyert minimum a Maldiv-szigetekre kell majd mennunk...

No de mi alapvetoen nem azert jottunk, h a strandon punnyadjunk, ugyhogy usse ko a ronda napernyoket. (Amik mar csak azert is feleslegesek, mert a Nap egeszen gyeren sut, sot inkabb neha-neha esik az eso. Tegnap pl. elkapott egy jokora tropusi zapor. A fentrol jovo viz elol bemenekultunk a tengerbe :-) )

Szoval, jan. 2-an kifutottunk az elso thaifoldi merulesre. Mekkora csalodas volt! A latotavolsag sajat becslesem szerint nem tobb, mint 6-8m, ha jozanul akarom becsulni. Az adott pillanatban inkabb 1-2-nek tunt. Beugrott a csapat, koztuk en es Gabor is, mi ketten merulopart alkotunk (azaz egymas kozeleben kell lennunk, egymasra figyelnunk, szukseg eseten egymasnak segitseget nyujtanunk). Gabornak viszont gond volt a fulevel, nem sikerult gyorsan egyenlitenie, igy fent kellett maradnia a sekely vizben es csak lassan ereszkedni. A csapat viszont ekozben - a merulesvezetovel az elen - elindult lefele. Csak masodperceim voltak habozni es eldonteni, h kivel tartok. Ha nem dontok gyorsan, mindenki elvesz szem elol. Mentem hat a tobbiek utan, kozben gyotort a lelkiismeret-furdalas, h merulotarsamat cserben hagytam... Elmondhatatlan boldogsag volt par perc mulva latni, h utoler es minden rendben van. Emiatt a panik-szeru jelenseg miatt igen gyatra volt a levegofogyasztasom, a latasi viszonyok vegig rosszak voltak, aramlat is volt, a vezeto stilusat sem ismertuk, szoval savanyu keppel (es mindossze 20 bar levegovel, az altalaban kotelezo minimum 50 helyett) kaszalodtam ki a vizbol...

Szerencsere a masik ket merules, csakugy, mint a mai harom, mar rendben ment, nyugodtabban, osszszokottabban mozogtunk, levegofogyasztast optimalizalva. Mondhatni, bealltunk normal uzemmodba: Gabor mindig kicsivel lemaradva, fotozgatva jon, en kovetem a vezetot es egyfajta lanckent szolgalok kozte es Gabor kozott. Lattunk teknosoket (egyet ma ovatosan meg is simogattam, nem zavarta, eszegetett - bar elvileg mindent tilos piszkalni a viz alatt, en most ezt a szabalyt kicsit megszegtem, raadasul bizonyitek is van rola, mert G filmre vette :-) Lattunk capat! Ezt a profi buvarok mindig kiveteles alkalomnak, szerencsenek tartjak. JOmagam eddig nem nagyon vagytam ra, de rajottem, h az effele capak tenyleg veszelytelenek: a mostani egy kb ketmeteres leopardcapa volt, bekesen szundikalt az aljzaton es hagyta, h megfigyeljuk, fotozzuk (a tegnapelotti, mint kesobb megtudtam Attilatol, azert uszkalt, mert az orosz buvarok - ki mas! - megpiszkaltak...)

Hatalmas a tengerisunpopulacio, sok a tengeri csillag (feher es kek), bohochal (azaz Nemo), skorpiohal, tuzhal, illetve rajat es murenat is lattunk mar.

Buvarkalandok majd meg jonnek, most irany szundikalni - holnap reggel is koran indulunk, ezuttal egy 2-napos, nemzeti parkos kirandulasra.

Bangkoki szilveszterunk a varttol egeszen elteroen, em remekul alakult. Miutan sorra vettuk a kinalkozo lehetosegeket (a sajat szallodankban bulizni europai modra, avagy egy tetoteraszon nyomulni tuc-tuc- zenere), ugy dontottunk, h egyszeruen bemegyunk a varoskozpontban, a Kiralyi Palota toszomszedsagaban elterulo hatalmas fuves retre es megnezzuk, mi fog ott tortenni. Elozo nap ott setalva mar lattuk az elokeszuleteket: hatalmas szinpadot hatalmas aranyszinu Buddha-szoborral, szamtalan egyeb Buddha-szobrot, sokezernyi szeket. Arra szamitottunk, h nagy vonalakban az europaihoz hasonlo lesz az utcai hangulat: tuzijatek, petardazas, mindenfele maskaraba oltozott emberek, kiabalas, zene, hangzavar. Ehhez kepest igen nagy volt a meglepetesunk, amikor megerkezven a retre kis pledeken vagy csak ugy a fuben fegyelmezetten, majdhogynem rendezett sorokban uldogelo-terdepelo, tulnyomoreszt feherbe oltozott embereket pillantottunk meg, akik kis konyvet szorongatva a szinpadon hangosan imadkozo szerzetessel egyutt mondtak a szent szoveget. A tavol uloknek kivetitok es hangfalak segitettek. Igy ment ez hosszu perceken, sot, orakon at, a vallasos musort csak neha es csak rovid idore szakitotta felbe "vilagi" enekles vagy mas produkcio. Termeszetesen egy arva mukkot sem ertettunk az egeszbol, megis lenyugozonek talaltuk. Ugyancsak meglepodtunk - es valljuk be, picit csalodtunk is - amikor eljott az ejfel, de az imadkozas ekkor sem szakadt felbe. Egyszercsak megjelent a nagy kivetitokon, h "Happy New Year" mellette az ido, miszerint egy perccel mar elmult ejfel. A zsoloszmazas szakadatlanul ment tovabb. Ennyi. Nem volt durrogtatas (a teret kornyezo utcakban elvetve elofordulo magankezdemenyezeseket, illetve a szinpad folott lezajlott egeszen kicsi tuzijatekot nem szamitva), nem volt orjonges, nem voltak reszeg tomegek, allat modra ordibalo zullott hordak.

A tomeg akkor is fegyelmezett maradt, amikor az imadkozas vegeztevel (ugy hajnali 1 ora tajt) az emberek kivonultak a retrol az utcakra, es megprobaltak taxiba ulni. Vesztunkre mi is a tomegben voltunk, nem tudtuk ugyanis, h a thaiok mikor fognak hazaindulni, igy nem iparkodtunk. Szerencsenk annyi volt, h a tuk-tuk soforok (a tuk-tuk egy tipikus thai kozlekedesi eszkoz, robogobol atalakitva, a bangkoki haromkereku es csak ponyvaval takart a teteje, a phuketi negykereku es vmivel masszivabb, tobb embert elbir) szivesebben alltak meg a kulfoldieknek, igy a masodikkal sikerult is megegyeznunk egy kolcsonosen elfogadhato viteldijban.

Szallodankba visszerve szomoruan tapasztaltuk, h meg tart a kerti medencenel rendezett "buli": egy szoke holgyvendeg tancolt a szakaccsal... Senki mas, igy hala az egnek, ezutan mar hamar elhalt a zene.

Ez a szilveszter este megerositett abban az utobbi idoben kialakuloban levo, egyre szilardabb hitemben, h a nyugati civilizacionak lassan (vagy nem is olyan lassan) befellegzik.... Egyeb thaifoldi elmenyek is alatamasztjak ezt :-(

A legutobbi bejegyzes estejen a piacon elfogyasztott vacsorank pompas volt. Megkornyekeztuk az arusokat, a bokkeno csak az volt, hogy itt a zacskos kiszereles divik, egeszen hihetetlen modon meg a levest es a folyekony szoszokat is zacskoba csomagoljak, amit aztan el lehet vinni. Betertunk hat a nagy suruseggel elofordulo kisboltok egyikebe (7eleven nevre hallgatnak) es nagy oromunkre talaltunk muanyag tanyert es evoeszkozt. Nosza, nyargaltunk vissza a hadizsakmannyal a kiszemelt etkekhez. Miutan a vetel megtortent, mar csak egy helyet kellett talalni, ahol kenyelmesen elfogyaszthatjuk a csemegeket a boltban vasarolt sor tarsasagaban. Mivel kirakott asztalok nem voltak, be kellett ernunk egy eppen hasznalaton kivuli mozgo pulttal. Rapakoltunk hat, ugyelve, h az evoeszkoz ne erjen a frissen kibontott tanyeron kivul mashoz. A mellettunk levo arusok baratsagosan mosolyogtak rank, a kozelunkben hevereszo 3-4 macska egyaltalan nem zavartatta magat (es szerencsere a kajankra sem fanyalodott ra), ugyhogy vidaman lakmaroztunk. A vidamsagom csak egy icipicit csokkent akkor, mikor mar az egesz szam, inyem, ajkaim zsibbadtak a csipos szosztol. Nyakaltam gyorsan a sort, az segitett, es hamarosan mar csak szimplan a csipos iz maradt.

Desszerett is a piacon vettunk: rizsfelfujtnak kinezo valamit, tetejen feherkes szosszal es fott barna babszemekkel, illetve egy zacskoban apro narancssarga golyocskakat, amit akar sargadinnyenek is lehetett volna nezni (de tudtuk, h nem az). Ezeket mar a szobaban fogyasztottuk: egyik sem izlett tulsagosan, ezert hat eldontottuk, h a hatralevo thaifoldi napokon nem nagyon fogjuk az edesseget eroltetni. Nem is baj, foleg a karacsonyi szunet utan rank fer egy kis edesseg-mentes idoszak.

A szobaban aztan meg mast is fogyasztottunk, megpedig a jo penzert vett duriant (hatalmas meretu, szuros bundaju gyumolcs, nagy kedvenc a helyiek koreben). Azonnal meg is ertettuk, miert van kirakva a szallodai szobaban a durian fogyasztasara vonatkozo tilto tablacska. Ez a gyumolcs bizony budos!! Leginkabb zaptojasra hasonlit a szaga - es sajnos az ize is. A furdoszobai kukaban vegezte. Ez megintcsak hiba volt, ugyanis hiaba a zacskoba bugyolalas, szornyen buzlott meg masnap reggel is, alig tudtam fogat mosni...

Most nehany bejegyzes bizony nem Gezenguz es Tunder brusszeli napjairol fog szolni, hanem a szulei thaifoldi kalandozasarol.

Fenykepek es reszletek termeszetesen jonnek majd kesobb, most csak a lenyeg: remekul erezzuk magunkat! A repulout faradalmait hamar kihevertuk, es belevetettuk magunkat a bangkoki eletve. Az utikonyv szerint a turistanak fel kell keszulnie a tobb ertelemben vett sokkra: kultursokk, szmog, forgalmi dugok. Ez mind igaz: oriasi a forgalom ejjel-nappal (rogton erkezesunkkor megmondta a taxis: "No traffic, no Bangkok."), rettento szennyezett a levego, es hat persze a kultura, Buddha es a Kiraly mindenek felett valo tisztelete. Szamomra megis leginkabb az sokkolo, h egesz Bangkok egy oriasi piacnak tunik, nem lehet egyetlen lepest sem tenni, h ne botlanank stabil avagy mozgo arusokba. Sokkolo az aruk tomege (visszater a mar Kinaban is tobbszor feltett kerdesem: "Hogy a francba lehet ekkora mennyisegu szart eladni??"), a hamisitvanyok, sokkolo a rengeteg szag: az arusok mindenfele edenyben kotyvasztanak mindenfelet, szarazfoldi es tengeri, felismerheto es felismerhetetlen etket, es ezeknek terjeng, vegyul a szaga a levegoben...

Egyebkent egy magamfajta gyumolcsimado itt igazan jol erezheti magat: tobzodom a rengeteg friss ananaszban, dinnyeben, mangoban, kokuszban, papayaban stb.

Lattunk csodas templomokat, palotakat, hajoztunk, rengeteget gyalogoltunk, es persze rengerteget taxiztunk (oriasiak a tavolsagok!).

Most pedig irany vacsizni - a piacra! :-)

Most nem kivanok reszletesen a Karacsonyrol irni, csak keszitek egy blog-bekezdest az idorend betartasa vegett: kesobb jonnek majd fenykepek.