Aki esténként elemében van és mesél a babáknak, meg főz nekik, megmossa a hajukat és tisztába teszi őket:
És megrendeli a tv-nézést, aztán fürdés után a mesét, aztán mese után az imádságot, aztán az éneklést ("Előszöj a Bóbitát, utána a Hojtobágyot, utána a Magyaj Himnuszt, utána a Székelyhimnuszt, és utána a Titit." - ez utóbbi mibenlétére hetek óta nem tudok fényt deríteni...), éneklés után a sok puszit.
Reggelente viszont így néz ki (amikor öltözködni, reggelizni, oviba indulni kéne):
Ma este egy olyan filmet néztünk, ahol ő még a pocakomban volt. Kérdezi, h hol van ő a filmen. Mondom, h "ott vagy a pocakomban, nézd, milyen nagy a pocakom." Erre felhúzza a pólómat, és megnézi a valóságban is. Kezemmel mutatom a levegőben, h "Ekkora volt a pocakom." Mire flegmán válaszol: "De most is nagy a pocakod!" Pffff...
