Azazhogy dé í esz szé ó, mert a dalnak francia változata is van, és ma az oviban az szólt. Bizony, vmelyik nagyokos kitalálta, h az idei ovis ünnepség témája a 70-80-as évek diszkója legyen, ennek megfelelő műsorral készüljenek a gyerekek, és lehetőleg mindenki ilyen stílusban öltözzön be. Hörögtem-morogtam, h micsoda marhaság, ovisoknak diszkózni, főleg Tündének, aki még a farsangra sem akart Piroska lenni, na és persze Gúznak is, aki még egy ovis bábelőadásra sem merészkedik ki a teremből, mondván, h túl hangos a zene...
Aztán amikor kisfiam lelkesen közölte, h bizony ők minden nap gyakorolnak, majd hétfőn a hálószobába becsukózva csak nekem titokban eltáncolta a koreográfiát, akkor tudtam, h nincs mese, megyünk. A beöltözést nem vittük túlzásba, de ez egyáltalán nem volt akadálya a jó hangulatnak. Bár a jó hangulatban ma du. nem voltam annyira biztos, sőt, abban sem, h egyáltalán megyünk - hiába várakozott már bedobozolva a vaníliás kiskifli és a kaszinótojás mint a fellépés utáni büféhez való hozzájárulás. Gúz annyira felbosszantott a hisztijével, a mindenen nyavalygásával, és azzal, h nem hagyott egy órácskát sziesztázni, h majdnem lefújtam az egész programot.
Aztán rájöttem, h ez nagyon rossz ötlet lett volna. A "szpektákl" ugyanis remekül sikerült. Tündérke ugyan nem táncolt, de aranyosan téblábolt, nézelődött, és nem sírta el magát, még csak le sem görbült a szája, akkor sem, amikor véletlenül vki fellökte, és elterült hason, mint egy béka. Ezután egy darabig az igazgató néni öléből szemlélődött, majd a második műsorszámra már úgy megvidámodott, h megpróbálta elkobozni egy kislány napszemüvegét, ill. megkergetett egy kisfiút. Gúz láttán pedig szinte elállt a lélegzetem. Nemcsak, h ügyes volt, de lelkes, vidám, felszabadult.
Apa öléből szurkolva végignézték egymást a mazsolák, majd következett az eszem-iszom. És a TÁNC! Először alig lehetett táncba vinni a kicsiket, aztán fokozatosan oldódtak. Szinte csupa "klasszikus" ment, bizsergett is erősen a talpam, legszívesebben Gábort vittem volna be a táncparkett közepére :-) A Lambadát úgy táncoltuk, h Gúz Apa ölében, Tünde meg az enyémben. Aztán viszont Gúz úgy felbátorodott, h a táncparkett ördöge lett, egyfolytában az óvónénijével ropta, alig akart hazajönni (Tünde és Apa picit hamarabb eljöttek, de aztán nekünk is muszáj volt, h le ne késsük a 8 órás hangversenyt).
