Kellemes reggelre virradtunk ma, noha az időjárás korántsem felelt meg a márc.24-én elvárhatónak. Szép fehér hótakaró borított odakint mindent, a gyerekek pedig már javában csiviteltek Ágival, amikor meghallottam a hangjukat 8 óra tájt (nemhiába, tudják a rendet: már fél8 körül ébredtek, de nem hozzánk jöttek be, hanem a vendéghez a kanapéra :-)
Az egész nap a tervek szerint zajlott, és remekül sikerült: kezdtük a piacon, ahol megvettük az ebédre való grillcsirkét, majd folytattuk a templomban (ahol az ünnepi mise a szokásosnál és a vártnál kicsit hosszabbra nyúlt, de jól bírták a mókusok, igazából azért kellett picivel a vége előtt eljönnünk, mert Gúz pajtásra rátört a pisilhetnék - egy szavam se lehet, h10-től kibírta n1-ig egy hang nélkül). Jó volt a csirke-ebéd, megspékelve pekándiós Gábornapi tortával és Apa-köszöntéssel.
Csendespihiznem is sikerült (bár a múlt hét szombati sikertelenség hatására már azt fontolgattam, hogy esetleg a garázsban álló autóban kellene szundikálnom), du. volt a gyerekeknek jókora szánkózás-hóemberezés Ágival-Apával négyesben, majd következett az elő-Húsvéti kalácssütés, sárgatúró készítés, és mangós-avokádós-ráksaláta. A nap leggyászosabb része a kalács lett: kelesztés után túl lágy volt a tészta, nem tudtam a deszkán formázni, pedig a gyerekek is ott várták, h "süthessék a süteményt" - nem lehetett fonatmintát készíteni :-( aztán sületlen maradt, második körre is vissza kellett tenni, persze közben eléggé összeesett. Na de ha minden napot ilyen mérleggel zárnék, azzal még mindig kiegyeznék...
