Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

... az gyönyörű, írja csodálatos versében Kosztolányi. Hozzátesz még számtalan jelzőt - ezekhez én még egyet tennék hozzá: adott esetben a játék bizony ehető is. Ma délután egy mesejátékot néztünk meg a gyermekekkel, a színpadon szintén gyerekek szerepeltek (8-12 évesek), improvizáció-fantázia darabot adtak elő Varázsgömb címmel, amiben számos ismert meseelem volt. Ezek egyike a Jancsi és Juliska, amiben ugyebár mézeskalács házikó van. No, az előadás végén a műsorvezető bejelentette, h fel lehet menni a néző gyerekeknek a színpadra, és lehet falatozni a házikóból. Volt ám tolongás! :-)) (fényképezni is persze csak a tolongás levonulása után tudtam)

Az alábbi kép még délelőtt készült, amikor kimentünk grillcsirkéért a piacra, de Cirmike se sapkát, se kesztyűt nem hozott magával. Sebaj, Apa kisegítette!

Persze, volt ma is mindenféle egyéb tevékenység, barkácsolás, biciklielőkészítés a festésre, függönyfelrakás - hála Jutkának (aki nemcsak a gyerekeknek Nagymamája nagymama helyett, de Gábornak és nekem is anyánk helyett Anyánk! :-) ) végre a hálószobánkban már függöny is van!!

Szóval, mozgalmas hétvégét hagytunk magunk mögött. Anyukám, ne rémüldözz! :-))  mindjárt megyek aludni, csak megvárom, h az uccsó tepsi pogácsa is megsüljön. Bendegúz annyira vágyott már a Nagymami-féle kockástetejű pogira, h azzal is kiegyezett, ha itteni zsírból és lisztből készítem, azaz nem lesz pontosan ugyanolyan.

Ez a lenti kép pedig a pénteki úszás-óra, ahova most kivételesen beengedték a szülőket is, így Apa fotózhatott, filmezhetett. Megvolt a vizsga, Cirmi oklevelet is kapott, ami tanúsítja, h 3 tempót tud önállóan, segédeszköz nélkül úszni. Nem kis dolog :-)

Igen mozgalmas délelőttünk volt, mindenki aktívan tevékenykedett. Mit is tudunk csinálni?

1. Bendegúz követ törni (igen hosszú percekig aprított kalapáccsal egy korábban összetört cserépládát - a romeltakarításkor vhogy hamarabb lelohadt a lelkesedése :-) ) Arcocskáján látszik a csüt-i biciklis baleset nyoma... Az úszószemüveg nem a sebet, hanem a szemét hivatott védeni a szilánkoktól.

2. Cirmike a fényképen pózolni (na jó, segített nekem kertészkedni és Gúznak követ törni is).

3. Apa biciklit szerelni. A magáén és a Gúzén is dolgozott, ill. elkezdte a Tünde új biciklijének lányosítását. (Ebéd utáni fő program a Keym-en rózsaszín festék beszerzése.)

5. Mindkét gyerek cserepet festeni.

6. Anya lángost sütni ebédre. És blogot írni :-)

Szép hétvégét Mindenkinek, aki most olvassa!

Egy ideje tervben volt Bendegúznak már egy nagyobb biciklit venni. Miután kétszer is kapott a szülinapjára biciklit (talán a 3 és az 5 évesekre), így nem akartunk idén is ezzel előállni. Megvártuk szépen, míg levonul a születésnapi ünneplés-hullám, találtunk egy szabad du-t, amikor Apa és Anya is ráér, meg a gyermek is el tud jönni az iskolából már délben (ilyenek ugyebár Belgiumban a szerdák), és irány a bolt! A mostani kétkerekűje 16-os méret, ennél a magam részéről eggyel nagyobbat, azaz 20-ast gondoltam. Csakhogy Apa és Gúz váltig ragaszkodtak a még nagyobb 24-es mérethez. Bendegúz többször körbekarikázott vele a boltban, esküdött, h kitűnő, így nem akartam akadékoskodni. Találtunk ráadásul egy kedvemre való, kissé retrós modellt (világos kerék, barna ülés, barna pedál, barna kormányvég - ráadásul a kékje popont olyan, mint a sisakja, bár ez csak itthon derült ki :-) ). Apa még visszament dolgozni, mi ketten pedig felavattuk az új bicót. Kisember úgy tekert az 5-sebességes nagykerekű járgányon, mint egy rakéta. A felnőtt biciklimmel, a felnőtt erőmmel hajtottam, de lemaradtam...

Cirmicsek pedig megörökli a Gúz eddigi bringáját. HOgy annak fiús voltán enyhítsünk, megvettük azokat a kiegészítőket, amiket a múltkor Csipke a parkban egy másik kislány bicóján oly vágyódva nézett: előre való kis kosárkát, hátulra pedig játékbabának való kisülést. Bónuszként még kapott egy rózsaszín csengőt is. És amikor Apa megígérte, h le is festi rózsaszínre a bicót, teljes volt az öröm! :-)

Hogy milyen szép ez a város, arra minden ittlétemkor újra rácsodálkozom. Ma komótosan végigsétáltam a Nádor utca, Bazilika, Vörösmarty tér, Váci utca, Kígyó u, Petőfi Sándor u, Dorottya u, Roosevelt tér, Markó u, Kossuth tér környékét nappali fényben, végigtroliztam a Városligetet, majd volt alkalmam látni ennek részét (Vörösmarty tér, Váci u), este is, kiegészítve a Hősök terével. Fényképezni sajnos sehol sem jutott eszembe (bár a telefonommal amúgy sem lennének remek képek...) Csodás! És csodás volt a Mikve c. darab a Pestiben - aki teheti, nézze meg!!!

Most azonban sipirc aludni, holnap repülök a kis és nagy drágáimhoz.. (a KA-féle kínai csirkének és túrós sütinek este 10 után sem tudtam ellenállni - hogy fogok így aludni? :-) )

Ki másról szólhatna egy ilyen című bejegyzés, mint Tündérkémről? :-) Csodás du-t töltöttünk tegnap együtt, kezdve a táncórától, utána a parkban való sétán és a Keymen való fagyizáson át egészen a hazatérésig. Ezalatt masszív társadalmi életet is éltünk, lépten-nyomon ismerősbe, volt vagy jelenlegi ovistársba, volt szomszédba, játszótéri ismerősbe botlottunk. Cirmi mondásai közül hármat bírtam úgy-ahogy megjegyezni:

1. Szerepjáték a játszótéren. Eteti a láthatatlan babáját. Láthatatlan kiskanál leesik: "Jaj, meg kell mosni, h ne menjenek a szádba a bacilusok." Válaszolok (selypegve, mivel én játszom a babát): "Anyu, mi az a bacilus?" Tünde egy pillanatra elhallgat, majd kivágja magát: "Hát tudod, azok a kis fekete izék."

Ki mondta vajon neki, h a bacilusok feketék? :-))

2. Kis utcán cammogunk a Keymre. Tünde megáll egy szuterén ablak előtt, és egy kutyával kokettál. Kérdezem tőle, kb 1 m-rel arrébb állva, és az ablakon már be nem látva: "Cirmi, nincs ott vmi felnőtt a szobában?" (gondoltam, ha van, akkor nem feltétlenül örül, h egy gyerek hosszasan bámészkodik be az utcáról). Válasz: "De van, egy bácsi, és nincs rajta semmi (itt eléggé megrémültem!), csak egy nadrág, egy póló, zokni és egy karkötő" (?)

Szerencsére a bácsi azért a semminél kicsit jobban fel volt öltözve. Bár a nadrágról kiderült, h csak rövidnadrág (Tünde mondta, én nem ellenőriztem) :-)

3. Vacsora előtt otthon a teraszon, Apa iránymutatása alapján észrevette az Esthajnalcsillagot. "Hű, de gyönyörűűű!! Kérjünk tőle csokitojást!" Álmélkodva kérdeztem: "Tünde, miért épp az Esthajnalcsillagtól akarsz csokitojást kérni?" Rám néz, pillanatra elgondolkodik, majd huncut mosollyal közli: "Jó, hát akkor a nyulaktól!"

Nagyjából mindegy az eredete, csak jöjjön az a csokitojás :-))

Címszavakban: jó idő, móka, kacagás, héliumos lufik, vulkántorta. Gúz szerint a 3 legjobb dolog a focizás volt a kertben, a lufi eregetés, és a vicces hang (amit a legvégén fedeztünk csak fel, h ha egy pici héliumot beszívtunk a szánkba a lufiból, akkor egészen vicces, mesefigura-hangunk lett :-) A vetélkedőre (amire Anya és Apa napokig készült...) azt mondta, h nem volt rossz, de nem is annyira jó. A tortának is sikere volt, nemcsak, h sikerült Józsi barátunknak vulkán alakúra sütnie (lávafolyammal!), hanem a belseje is finom lett, Bendegúz életében először ette meg az egész szelet szülinapi tortáját.

Tegnap végre sikerült elmennünk Bendegúzzal megvenni a gurulós iskolatáskát. Először azt hittem, nem fog neki tetszeni a piros (ezenkívül rózsaszín volt még, és a jövő hétre ígértek zöldet) - de bizony nagyon is tetszett :-) Most aztán majd mondogathatom neki reggelente, h "húzd, ki tudja meddig húzhatod" :-)) A hátára biztos nem fogja felvenni, mert ez már önmagában táskának is jó nehéz, és akkor még jön bele a millió holmi...

Korábban Cirmi is emlegette, h szeretne gurulósat (naná, ha Bendegúznak lesz), így kicsit tartottam a hazaérkezéstől. A kisasszony viszont nem említette egy szóval sem, h neki is kellene, és vidáman kapta kézbe a neki ajándékozott puha piros majmocskát (ami a táska logója amúgy).

Az igazi, dátum szerinti szülinap ma reggel azzal indult, h Gúz pajtás befészkelte magát reggel kettőnk közé a nagy ágyba, 3/4 7-kor már amúgy is ébredni kellett, így aztán sutyorogtunk egy darabig a konyhába menés előtt. Elmeséltem neki nagy vonalakban, hogysmint született meg, milyen aranyos égnek álló babahaja volt az első kórházi fürdés után, Apa el is nevezte Kissünnek.

Iskolába a nagy rakás muffinnal mentünk, és szerencse, h elvittük mind a 22-t, mivel az összes (21) gyerek ott volt ma, + természetesen jutott a tanítónéninek is (aki nem hazudtolta meg önmagát, mert az egész ünneplésre csak du. bírt időt szakítani, azt is olyan rohanvást, h egy gyors éneklést és gyertyagyújtást követően a süteményt a gyerekeknek már az udvaron kellett megenniük!! :-(((( )

Itthonra már múlt héten beterveztük az ünnepi szusivacsorát - de ezt megelőzte még az idei első fűnyírás, valamint a fűnek egy új szerszámmal való "átfésülése". Bendegúz annyira örült a kerti munkálatoknak, h a hupikék törpök nézéséről is lemondott...

Múlt pénteken véget értek a Gáborral töltött mézes-napjaink, megjött ui. Bendegúz a táborozásból (a körülményekhez képest igen vidáman! sok élménnyel, meséléssel), valamint megérkezett Tünde Mamával. A szombati tili-tili után vasárnap már elő-szülinapozással telt: mise után a törzshelyünkké vált Nabucco étteremben ebédeltünk.

Az ebéd előtt megittunk egy pohár pezsgőt, az étel mellé egy pohár vörösbort, majd a végén egy kupica grappát (ezt mindig kínálja a pincér, de még sosem kértünk...) Ettől aztán rózsás jókedvünk kerekedett.

Majd itthon került sor tortázásra (az ünnepelt kérésére a torta tiramisu volt), és ajándékátadásra.

A tegnapi napunk egyébként így indult, vidáman:

És így végződött, szintén vidáman (legalábbis a du-i része, a Tünde ovijánál):

Itthon aztán folytatódott az ünneplés a Jutkától kapott ajándékokkal, a keresztanyuéktól/unokatesóktól kapott képeslappal, ill. az iskolába szánt muffinok díszítésével. Cirmike igen fegyelmezetten megállta, hogy a csokimázból és a cukorkákból nemcsak a saját szájába tett, hanem a muffinokra is (sőt, oda többet :-)) Abba is gond nélkül belenyugodott, h neki a 24-ből mindössze 2 muffin fog jutni, a többi megy az iskolába.

És még hátravan a vasárnapi zsúr...

Az emúlt hétvége Bendegúzról szólt. Miután a karneváli szünetet a nagyszülőknél töltötte, és ma reggel iskolai táborba ment 5 napra, a hétvége legfontosabb feladata az ő babusgatása, szeretet-tankjának feltöltése volt. (Ezalatt Tündérke még mindig nagymamázik, ez a fent említett feladat teljesítését bizony nagyban megkönnyítette.)

Mit is csináltunk? Reggelente az ágyban sokáig bújtunk egymáshoz, hancúroztunk. Utána lementünk reggelit készíteni, majd a megfelelő időben (9-kor) felébresztettük Apát. Ezzel elkezdődtek a komolyabb, fiús-férfias programok is. Úgymint vulkánkeresés térképen: elképesztő, mennyi ideig képes Bendegúz a Világatlaszt nézegetni, vulkánokat keresve. Amikről aztán lehetőleg Apa meséljen vmi történetet. Volt udvaron tevékenykedés, kibújásban lévő virágok-növények felfedezése, hintaállványra tornarúd felszerelése, volt benti szerelés (egyik wc-lefolyó cső begipszelése, futónövénynek madzag kifeszítése), volt mindkét nap tűzrakás, kandallótisztítás. Volt tegnap szép vasárnapi mise (ahol Bendegúz nemcsak hogy ministrált, de életében először perselyezett is :-) a mise végén pedig mindannyian hamu-keresztet kaptunk a homlokunkra. Volt a mise után ebéd a kedvenc rántotthúsos étteremben, ahol viccesen megbeszéltük, h a böjti időszakra tekintettel ki miről tudna lemondani. Gúz az ebéd utáni olvadós rágóról nem akart, inkább, Apa példáját követve, a keserű vitamin-cseppekre szavazott :-)  

Du. Apával az erdőben biciklizés és görkorcsolyázás, majd hármasban uszoda, remek háromfogásos vacsora (ennyit enni vacsorára rég nem láttam a kisembert: egy tányér zöldségkrémlevest követett egy szalámis szendvics, majd egy fél - Bp-ről jövő madárlátta - kakaós palacsinta :-)

A nap lezárásaként pedig volt egy ráérős masszázs Anyával (a hetente megszokott és esedékes masszázsok különkiadása). Ez utóbbi közben volt Gúznak két érdekes kérdése. Először hátmasszírozás közben elmormolta, h "Anya, szerinted az iskolában hány gyereknek van ilyen jó dolga?" Úgy meglepődtem, h nem is tudtam hirtelen mit válaszolni, inkább visszakérdeztem: "Te úgy érzed, h jó dolgod van?" Miután ezt megerősítette, még elbeszélgettünk a többi gyerekről, az anyukájukról, latolgattuk egy kicsit, kinek milyen dolga lehet. Azzal a végszóval zárta, h a legeslegjobb dolga valszeg neki van. Repesett a szívem!! :-))

A második kérdés akkor érkezett, amikor már hanyatt feküdt, s az arcocskáját-fejecskéjét masszíroztam. "Anya, mit jelent az, h Poncius Pilátus alatt, amit a Hiszekegyben mondunk?" Itt következett egy kis magyarázat a Római Birodalomról, a helytartó szerepéről, ill. Pilátusnak Krisztus halálában játszott szerepéről. Ennek kapcsán aztán megbeszéltük Jézus halálát és feltámadását is, egybekötve a masszázst az esti mesével.

Számomra volt a hétvégének még egy nagyon fontos feladata, mégpedig az 5-napos táborba való holmi összekészítése, felcímkézése, megfelelő zacskókba csomagolása, a szükséges tudnivalók Gúzzal való megosztása. Húú, de féltem a mai reggeltől... Hogy milyen lesz az indulás, nem lesz-e sírás, kámpicsorodás... (Magam részéről természetesen hasmenésben nyilvánult meg a stressz, és a legvégén elkámpicsorodni is sikerült, persze csak titokban.) Zuhogó esőben indult a reggel, de mire kiléptünk az ajtón, mintha elvágták volna. Pontosan a megbeszélt időben sikerült elindulnunk otthonról, sikerült jó helyen parkolót találnunk az iskola (azaz pontosabban az ovi) előtt, és a busz indulásáig volt még félóránk. Rossz volt nézni, h néhány gyereket már a napközis megőrzőben hagytak a szülők, nem tudván megvárni a busz indulását, vagy h az egyik kislánynak külön jött az anyukája, és külön az apukája egy másik hölgyemény társaságában - mikor melyik foglalkozott a gyerekkel (mi úgy álltunk hárman, már bocsánat a hasonlatért, mint a Szentcsalád, Apa, Anya, Bendegúz, egyszerre tudtuk megölelni egymást mindhárman). Továbbá, h némely gyerek/szülő mennyire felkészületlenül érkezett, bután néztek a tanítónéni kérdésére, h van-e a gyereknek szóló, táborban átadandó üzenet, van-e ez meg az meg amaz... Csak belül mosolyogtam, mert tudtam, h Bendegúznak minden szükséges holmija időben, gondosan, alaposan elő lett készítve, és ami a legfontosabb: a szeretet-tankja is csordultig fel volt töltve. Az utolsó pillanatig mellette voltunk (közben végignéztük, hogyan vontatnak el két, tilosban parkoló és a busz parkolását akadályozó autót :-) , aztán még a buszon ülő, vidáman puszikat dobáló manócskának is sokáig integettünk (miután sikerült beazonosítanunk a sötétített üvegen keresztül :-)

Na hát ennyi a beszámoló, remélem, elég részletesre sikerült (és Mama minden kérdésére is választ adtam :-)) A hét sztem pikk-pakk el fog telni, és péntek du. remélhetőleg egy, a ma reggelihez hasonlóan vidám, mosolygós gyermeket veszünk le a buszról és zárunk a karunkba.

Barcelonába már régóta vágyunk, Gábor nagy álma ugyebár egy focimeccs, na meg a spanyol tapasok sem utolsók. Gondoltuk, jó kis kiruccanás lesz télvíz idején a spanyol napsütésbe elrepülni. Azt viszont nem gondoltuk, h ámulatba-bámulatba fog ejteni a város építészete. Gaudíról jómagam annyit tudtam eddig - szégyen vagy sem - hogy a Sagrada Família a főműve, ami azóta sem készült el. Azt nem tudtam, h Gaudí számos más épületet tervezett-épített a városban, sőt, épületbelsőket, bútorokat is. Azt sem gondoltam, h az "egyszerű" épületek között is rengeteg lesz a különleges, hogy majdnem minden ház előtt érdemes lesz megállni szemügyre venni a homlokzatot, az erkélyrácsot, az ajtókilincset, vagy éppen az ablakkeretet. Ittuk magunkba az épületeket, ami csak az időnkbe belefért (persze, közben ittuk magunkba a borokat és a sangríát is), de 3 nap rövid volt, és fejben írtunk "next-time" listát. Ha tehetném, most azonnal felfogadnék egy építészt, és átépíttetném a házunkat Gaudí stílusúra, hullámos, csigavonalas, egyáltalán-nem-egyenes alkotásra, ahol úgy mozog az ember, mint egy ligetben, minden funkcionális és egyben csodálatos, szemet gyönyörködtető. Ahol a szellőzéstől az esővíz elvezetésén át minden szépen el van tervezve, a fények és színek tökéletesen vannak összehangolva, a hulladékként kidobandó csempedarabkák mozaikként hasznosulnak, a bútorok a test vonalát követve kényelmesek, tetszetősek, és az egésznek nem mindennapi hatása van.

Részletek a fényképeken:

 https://picasaweb.google.com/117002057258431443707/02Februar?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJaS5Mvd_I6u3wE&feat=directlink           

Igen, a katalán Dalí mellé megvan a másik kedvencem: a katalán Gaudí. (És persze ne feledkezzünk meg azért a belga Magritte bácsiról sem.)

Itt most bizonyára jelmezes gyerekek (meg esetleg felnőttek) fényképeinek kellene sorjáznia - minő csalódás, nincs ilyen egy sem. Cirmi ovis farsangjáról már írtam az előző szösszenetben. Ennél "jobban" csak a Gúzét szervezték: csütörtökön érkezett a beírás az ellenőrzőjébe, h pénteken lehet menni jelmezben. A Keresztanyu féle öltözékekből válogathattunk volna, de Gúz pajtás egyértelműen (cseppet sem rosszkedvűen) közölte, h ő bizony nem akar beöltözni. No, mi meg nem is erőltettük. Fontolgattuk közösen, vajon hány gyerek lesz másnap jelmezben. Jómagam - az ovis tapasztalatok alapján is - sokra tippeltem. Nem nyertem. Kb. 7 gyerek volt csupán a 21-ből, ezek is elég visszafogott jelmezben: egy Zorro kalap, egy pókember álarc stb. Bendegúz jól érezte magát jelmeztelenül.

Az ellenőrző másik beírásán viszont még jobban kiakadtam. Eszerint a most következő egyhetes szünidő MINDEN NAPJÁN kell a gyereknek olvasást és egyéb feladatmegoldást gyakorolnia. Pfff. Nem épp az a szünet lényege, h a gyerek pihenjen, mással foglalkozzon, és az eddig tanultak leülepedjenek?? A legutóbb említett új Vekerdy-könyv is abszolút ezt erősíti. Több se kellett nekem, szépen becsuktam a könyvet, betettem a táskába, a táskát becsuktam, és felvittem a tetőtérbe. Nehogy véletlenül kimásszon belőle a Gúz orra elé ez a szöveg... (ezt kivételesen nem ő maga írta, hanem gépelt szöveg volt beragasztva - mert amúgy már teljesen általános szabály, h a sokszor több sornyi üzenetet az ellenőrzőbe a gyerek maga írja!! miközben még sok betűt nem is tanult ugyebár!!...)

Szóval a két kicsi pinty most Nagymamáéknál pihen, szórakozik, míg a szüleik ma elutaznak Barcelonába egyet kirándulni (és megnézni a Barca-Levante meccset: lehet, h benne leszünk a "híradóban" :-))

Sok puszit küldünk Mindenkinek, aki olvassa, és várjuk a hazai híreket sms-ben (emailt és blogot szerda este nézünk legközelebb).

Megint sikerült remek könyvet írnia, "Iskolák!?!?!" címmel. megvettem Bp-en a reptéren, és Bxl-ig érve el is olvastam a ránk most vonatkozó első két fejezetet (a kamaszokról szóló 3. fejezettel egyelőre nem terhelem magam...)

Csak helyeselni, bólogatni, egyetérteni tudok vele. A helyzet - ahogy az írásból kiderül - siralmas. (Bagdy Emőke talán azt mondaná, h reménytelen, de nem súlyos :-))

Ami viszont számomra, személy szerint még sokkal siralmasabb, hogy Belgiumban sem jobb. Semmivel. Sőt!

1. Olyan nehéz az elsős gyerek iskolatáskája, h tegnap du. a Keymig érve már mindenem fájt a cipeléstől. Nyomorékokat akarunk? Időnap előtt hátfájás, gyógytorna, franckarika? Biztos, h minden nap kell minden mappa? (Eddig Gúz hősiesen cipekedett, de mostanra kezdi feladni, és megbeszéltük, h a szünidő után veszünk neki kerekes táskát. A gyerekek többségének olyan van. Ami viszont az egyik kezét garantáltan lefoglalja. Továbbá szintén nem egészséges a póz, amiben húzni kell. Főleg a hepehupás, lejtős-emelkedős bxl-i járdákon...)

2. Febr.23-án elmennek 5-napos bentlakásos táborba. Már az oviban is volt ilyen (GRRR!!!), amit megelőzött egy kifejezetten erről szóló szülői értekezlet; ott megbeszéltük a tudnivalókat, lehetett kérdezni, lehetett közösen aggodalmaskodni. Most beírtam a tanítónőnek egy kérdést a gyerek ellenőrzőjébe (ez a kommunikáció bevett módja, személyesen lehetetlen szót váltani - hiába látjuk egymást, sokszor még a köszönés is elmarad Mádám Véronik részéről...) miszerint lesz-e szülői értekezlet, vagy ha nem, akkor ő ráérne-e külön egy rövid megbeszélésre. A válasz? "Lásd a csatolt dokumentumokat, szülői értekezlet nem lesz." Külön megbeszélésről egy szó se. Akkor ez most hallgatólagos beleegyezés? Aligha.. Értsem úgy, h kopjak le. Boldoguljak a papírokkal.

3. Félreérthettem, de év elején mintha azt mondták volna, h általános első 2 osztályában nincs házi feladat. Ehhez képest szinte minden nap van, és már 2 nap kihagyás után igen sok oldalnyi megoldandó feladat várta Bendegúzt. Ezeket igyekeztünk otthon bepótolni, hagytam a szorgalmas (!), türelmes (!), lelkes (!) és kitartó(!) manócskámat dolgozni, segítettem, ahol szüksége volt rá. Közben pedig magamban (jól leplezve) majd felrobbantam a méregtől a sok idióta feladat láttán. Ha még egy rakás betű leírását nem tanulták, akkor mi a francnak kell olyan szavakat leírni (konkrétan a hét napjait), amiben ilyen betűk szerepelnek??? Miért kell gnóm (felismerhetetlen, fekete-fehér, fénymásolt) rajzokból kitalálni, h mit ábrázol, és aszerint irkálni mindenféle betűket meg névelőket (miért nem lehet normális, szép rajzokat készíteni)??? A számolásos feladatoknál miért nem lehet egyszerűen vagy csak számokat, vagy csak gombócokat írni/rajzolni? Miért kell mindent mindennel összekeverni, hogy számok is, pöttyök is, karácsonyfadíszek is legyenek, majd ezeket különbözőképpen csoportosítani és "zsákokba" csomagolni, h a végén már fogalmunk sincs a feladat valódi céljáról?? (valszeg annak sem volt, aki kitalálta) A semmiféle útmutatással nem rendelkező, érthetetlen feladatok mellé egyszerűen tettünk egy nagy kérdőjelet, dolgozzon kicsit a Mádám is...

4. Tündéék ovijában holnap (febr.11. szerda) farsang lesz. Jelmezben kell menni a gyerekeknek, és abban felvonulni zenére. Közölték mindezt tegnap! Ennyire alapszabály, h a szülő csak a sarki trafikban fog megvenni egy undorító műanyag jelmezt, tehát nem kell több idő a felkészülésre??? Szerencsére nekünk vannak szép házi jelmezeink Erika-Keresztanyu jóvoltából - szerencsétlenség viszont, h Tündérke szerdánként éppenséggel nem jár oviba (a logopédus miatt). Farsang stornó!

És még sorolhatnám hosszasan...

És igen, k...va dühös vagyok!! Ezt a bejegyzést majd kitörlöm, ha Gúz már folyékonyan fog olvasni, és netán érdeklődést mutat a blogom iránt... :-))) Hadd maradjon meg abban a kis hitében, h remek dolog iskolába járni, és ha Mádám Véronik a tanév eleje óta még egyszer sem mosolygott, vagy pl. egész álló nap kiabál, az se vegye el az ő jókedvét!!! Egyszer talán majd lefordítom és megtanítom neki franciául az iskolai szavalóversenyre Weöres Sándor Birka-iskoláját ("ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dícséretet...") :-))

Indulás előtt - még szépek voltunk (hajnal 3 után hazaérve már nem csináltunk képet...)

(Tünde nem jtt velünk, bár igencsak báli öltözékben volt - ezt hordja szerda óta, amióta Jutkától megkapta :-)) Gúz pedig sajnos lemaradt a képről, szülinapi zsúron lévén)

Háttérben Lady Godiva :-)))

És ha már szépen ki voltm sminkelve, akkor Gábor elkészítte az éppen esedékes új személyi igazolványomba való fényképet is.

Noha csak fél 10 után indultunk haza (minden eshetőségre felkészülve vittem magammal a pizsamáját, de tulképp nem meglepő módon sem vacsora, sem táncolás, sem Barbizás közben nem aludt el... a filmnézésre meg már nem maradtunk...) Tünde kibírta elalvás nélkül a hazautat, még mosakodás közben is vidám volt, majd beköltözött a nagy ágyba és a 3. imádságnál aludt :-)

Nem egy barátnőről van szó, hanem egy plüssről, amit minden hétvégére más-más ovis vihet haza, sorsolás alapján. Múlt hétvégén Tündét sorsolták ki. (Hasonlóan 2013 szeptemberéhez, amikor Gúzhoz érkezett a Franklin nevű teknős.) Bár Tünde felől szegény dinó tölthette volna az egész hétvégét a fotelbe lökve, azért a szülei és a testvére hathatós közreműködésének hála, sikerült némi programot szervezni neki, ha másért nem, hát h az oviban tartandó beszámolóhoz legyen képanyag :-)

Időben picit visszakanyarodva, íme a szőlősgyöröki Karácsony képei - Sógor pajtás munkáját dícsérik :-)

Vidámkodtunk

Muzsikáltunk

Járművet "eregettünk" a Balatonon

Gúz "otthagyta a fogát" (amit persze eltettünk, és már a fogtartóban pihen a többiekkel)

Ettünk-ittunk (Bogi mint vámpír - azóta Gúz másik felső foga is kiesett, úgyhogy pontosan így néz ki :-)

Sportoltunk (az új nordic botokkal)

Egerésztünk is nem keveset, de az arról készült fényképek nem állnak rendelkezésre (vagy csak videó készült?)

Visegrádra jó ötlet volt felmenni (nem az én ötletem volt, ott sem voltam...) Cirmike ugyanis nemhogy hajlandó volt sílécre állni, hanem - Péter bácsi megítélése szerint, és ő már csak tudja - igen tehetségesen síelt. Szóval jövőre már nem maradunk mi sem itthon csajos hétre! (a fiúk ma utaztak el)

Mamánál a Cserein - köszönjük KA-nak a remek montázsokat!

Brüsszelbe tegnap megérkezett a Jézuska. Meg is hozta a gyerekeknek a kért ajándékokat: Tündének fiú Barbie-t (azaz Kent), és topánkát, Gúznak pedig távirányítós tűzoltóautót (legnagyobb sajnálatunkra ez már du-ra felmondta a szolgálatot... vissza fogjuk küldeni az angyaloknak!) Elegáns cipőt Gúz is kapott, igaz, ő nem is kérte.

Cirmike az évszaknak "megfelelő" nyári ruhában! Amit Apa segítségével varázsolt elő a szekrény legfelső polcáról. Ősszel együtt tettük el oda a nyári holmikat, h téli álmot aludjanak. Amikor csodálkozva kérdeztem Tündét: "Miért ezt vetted fel, hiszen ez téli álmot aludt", ő így válaszolt: "De már kiálmodta magát."

Tűz, a gúzmanó! Vagyis, Gúz, a tűzmanó! :-)

A tüzeskedés ma addig jutott, h kigyulladt egy szalvéta, mire Gúz kétségbeesetten kiabált Apának, h tűz van... Rohant Anya is a tetőtérből - szerencsére senkit és semmit nem ért baj, a szalvétán kívül...

Ma reggeli közben (és után) Bob herceget néztük.

Utána pedig felkerekedtünk és ellátogattunk a Koekelberg Bazilikába. Két éve jártunk ott és megnéztük a világ legnagyobb, élő állatos betlehemét. Idén is ebben a reményben mentünk, az internet ugyanis erről tájékoztatott. Csalódásunkra azonban sem nagy betlehemnek, sem élő állatoknak nyoma sem volt. Így aztán az egyetlen érdekes program a kupola teraszáról való nézelődés volt. A hazaúton Bendegúz meg is jegyezte: "Tudjátok, mi tetszett nekem ebben a kirándulásban? Őszintén, semmi." :-((

Azért nem telt rosszul a nap, az Apa sütötte ropogós kacsa estebéd pedig felséges volt. (Szerencsére nem tört bele a Gúz foga, holott már igencsak mozog...)

Tegnapra általános országos sztrájkot hirdettek Belgiumban. Tudja a fene, h most pontosan kik és pontosan miért sztrájkoltak, mindenesetre nemcsak a tömegközlekedés, repterek, posta stb. voltak üzemen kívül, de az iskolák is. Manócskáink tehát maradtak itthon, de. Jutkával, du. meg Anyával. És h ne unatkozzunk nagyon (na meg h ne veszekedjenek egymással), jó ötletnek tűnt áthívni a két kisebbik Koller gyereket: Blankát és Simont. Tényleg jó ötlet volt, a gyerekek remekül játszottak mindenfélét, és megszavazták a meghosszabbított együttlétet is, 2-től majdnem 6-ig.

Ennek a furcsa címnek mindössze annyi a magyarázata, h ezen a hétvégén jött a Mikulás, ugyanakkor egy kicsit "bipoláris" volt: szombaton bármit csináltunk (délelőtt közös uszodázás, utána étteremben ebéd, du. Apával kertészkedés), az szinte minden makulátlanul zajlott, a gyermekeink kedvesek, együttműködőek voltak.

Ma viszont épp az ellenkezője, mintha a levegőben vmi engedetlenség-por szállt volna, ami alaposan belepte a két kölköt (főleg Gúzt, ő volt ma a rosszcsontabb, de persze Tünde hűségesen utánozta). Se itthon, se a misén, se de., se du. nem sikerült tartós harmóniát teremteni. Amikor este barátságosan - nagy "kortyokban" nyelve az indulatot - érdeklődtünk náluk, h mi lehet ennek az oka, még a nagyobbnak és okosabbnak kikiáltott Bendegúz sem tudott mit mondani. Reméljük, holnapra elszáll a szálló por...

Szerencsére azért ha összeszámolnám - Anyu által sokszor javasolt módszer szerint - valamennyi aprócska jó és rossz pillanatot, akkor biztosan az előbbiek lennének többségben. Ezek egy részéről készültek a fényképek is :-) Nagymamiék tanácsai szerint ugyanis igyexünk virágokat meghonosítani a kertben, Gáborral szerdán beszereztük az alapanyagokat, tegnap Apa a gyerekekkel előkészítették a terepet (ládákat a helyükre, kibélelni, földdel majdnem teletölteni stb.), ma pedig csapatmunkában elültettük az ilyentájt elültetendő hagymásokat.

1. Péntek esti lufi-buli

2. Megjöttek az ádventi zsebek, díszek, és elkészült a koszorú

3. Mézeskalács-nagyüzem

4. Ministránsokkal a misén

4. Karácsonyi forgatag

Immár kilencedik alkalommal töltöttük a hétvégét csapatosan a csodás belga dombvidéken. A csapat összetétele most változott, Tündéből, aki eddig a legnagyobb kislány volt, most hirtelen abszolút értelemben a legkisebb gyerek lett (8-ból), az eddig legidősebb Bendegúz pedig visszaesett a harmadik helyre. Sebaj, ez cseppet sem szegte kedvüket, sőt: Cirmike végtelenül boldog volt, h végre nem kell átengednie a babáknak az etetőszéket, és minden étkezést az egyik magas székben bonyolított :-)

Volt rengeteg bandázás, szerepjáték, társasjáték. Cirmi jól elvolt Simonnal (néha túl jól is, üldözte, mint egy amazon, ráfeküdt, puszilgatta, Simon már menekülőre fogta a dolgot...)

Blanka és Gúz vezette a kézműves-foglalkozást, saját maguk számára: csodásakat rajzoltak.

MIndkét nap volt kirándulás is (ahol a két kisebb kislány, Tünde és Blanka, kijelentette: ők nem akarnak túrázni - hát jó, hagyták rájuk a szülők. akkor ők csak sétálnak. Így is pontosan oda jutottak, ahova a többiek, kb. ugyanakkor :-) )

Gúz egyfolytában a Mira kegyeiért küzdött, közepes sikerrel (egy suliba járnak, a kislány harmadikos). Már annak is örült, amikor az autójukban mellé ülhetett. Aztán végre egy fénykép kedvéért átölelés is lett :-)

A szórakozás netovábbja a pezsgőfürdős-diszkófényes fürdőkádban következett (miután szaunázott egy jót a társaság, Bendegúz vezényletével-locsolásával). A szülőkre itt pusztán a felügyelői szerep hárult, ill. a törölközőkkel való sorakozás a végén, majd pedig a feketeleves: a kb. 3 cm magasan álló víz padlóról való feltakarítása. Lehet, h jövőre már italt is kell a mazsoláknak felszolgálni a kádba :-) A második napi fürdőzés egyébként úgy zajlott, h 3 fiúcska ült (köztük Gúz) a kádban, és az ablakon keresztül mutogatták a kukijukat az udvaron hercegnőset játszó Tündének és Blankának - ők pedig megbotránkoztak és elszaladtak...

Persze mi, felnőttek is igyekeztünk jól érezni magunkat, játékkal sporttal, főzéssel, ivással :-)) Azért abban egyetértettünk, h egy próbát megérne ez a ház kizárólag felnőttek jelenlétében is :-)