Ennek a furcsa címnek mindössze annyi a magyarázata, h ezen a hétvégén jött a Mikulás, ugyanakkor egy kicsit "bipoláris" volt: szombaton bármit csináltunk (délelőtt közös uszodázás, utána étteremben ebéd, du. Apával kertészkedés), az szinte minden makulátlanul zajlott, a gyermekeink kedvesek, együttműködőek voltak.
Ma viszont épp az ellenkezője, mintha a levegőben vmi engedetlenség-por szállt volna, ami alaposan belepte a két kölköt (főleg Gúzt, ő volt ma a rosszcsontabb, de persze Tünde hűségesen utánozta). Se itthon, se a misén, se de., se du. nem sikerült tartós harmóniát teremteni. Amikor este barátságosan - nagy "kortyokban" nyelve az indulatot - érdeklődtünk náluk, h mi lehet ennek az oka, még a nagyobbnak és okosabbnak kikiáltott Bendegúz sem tudott mit mondani. Reméljük, holnapra elszáll a szálló por...
Szerencsére azért ha összeszámolnám - Anyu által sokszor javasolt módszer szerint - valamennyi aprócska jó és rossz pillanatot, akkor biztosan az előbbiek lennének többségben. Ezek egy részéről készültek a fényképek is :-) Nagymamiék tanácsai szerint ugyanis igyexünk virágokat meghonosítani a kertben, Gáborral szerdán beszereztük az alapanyagokat, tegnap Apa a gyerekekkel előkészítették a terepet (ládákat a helyükre, kibélelni, földdel majdnem teletölteni stb.), ma pedig csapatmunkában elültettük az ilyentájt elültetendő hagymásokat.
