LUX nem mint luxus, hanem mint Luxemburg. Itt időzök röpke 3 napig (holnap a 3.) Közben Manócskákra vigyáz Apa és Jutka. És a Jóisten.
Időközben Gúzból is ministráns lett (kell majd egy fényképet készítenem az ájtatos kis képéről). Meg javulóban lévő focista (befejezni látszik a kecske-módra való szökdécselést, és gólt is rúgott a legutóbbi meccsen).
A tegnapi nap egészen csodásan telt, az idő is csodás volt, a programjaink is, és több kellemes meglepetés is ért. Először is megemlítendő, h egyik gyerek sem viselkedett rondán, egyszer sem a nap folyamán. Se hiszti, se civakodás, se hangoskodás. Nagyon élvezték az erdei túrát, örültek Botondka és Olívia társaságának is. Senkit sem lepett meg, h Tünde tutujgatta a pici lányt. Azt viszont nem gondoltuk, h Bendegúz is tudomást fog róla venni, mi több, hosszú percekig fogja derékban lehajolva lógatni a sapkája bojtját, csak hogy Olívia ütögethesse.
A képen még csak a levegőtől nagyra dagadt szatyor a túra végére megtelt falevéllel
A mise ezúttal du. volt, templomban. Újabb meglepi, h Cirmike a "nagyok" között is hajlandó volt ministrálni (az utána következő gyerek 3. osztályos iskolás volt).
Este pedig betetőztük a napot egy kandallós tűzrakással.
Továbbra is dívik a sportos életmód (még tütüben is... :-) )
A többi vidámságot (itthoni játék, lufikkal ház díszítése, túrótorta-sütés) csak elképzelni tudjuk - az eredmény magáért beszélt :-)
Tünde, ma reggel: "A Jézuskától én, hmm, kérek egy... ööö... barna hajú Barbie-t... meg, ööö... kilenc fiú babát (hogy minden lánynak legyen fiú párja - a szerk.) meg még pillangó szárnyat, amit a hátamra fel lehet venni, de nem lilát, mert az már van, hanem rózsaszínt... meg még egy tütü színű szoknyát, de nem tütüt... hmm... meg egy rózsaszín kopogós sarkú topánkát... Ezt a HÁROM dolgot kérem." :-))))
Bendegúz lufikat említett, meg egy jól működő tűzoltó autót (a bolhapiacon vett jármű ugyanis hamar bekrepált - igaz, Gúz szerint ebben annak is szerepe lehet, h Tünde őt rálökte; mindenesetre se Apának, se Nagypapinak nem sikerült megcsinálnia, ez már rosszat jelent...), meg még vmit, ami most nem jut eszembe...
Párizsban kezdődött az ünneplés...
És itthon (Bxl-ben) folytatódott...
Ma du-i kirándulásunk: a Genval-i tó különböző szemszögekből, különböző művészfotó effektekkel. Már amennyire az effekteket az én - még csak okosnak sem mondható - telefonom engedi :-))
Ez a látvány fogadott szombat délelőtt, amikor feljöttem a szaunából. Készült az ebéd. Asszem no komment :-)
KA javasolta, h a blogbejegyzésnek "Próza" v "Hétköznapok" legyen a címe - én mégis inkább Anyu javaslatára az "Otthon melegét" választottam. Ha jobban belegondolok, ez egyáltalán nem próza, a szónak mára kialakult negatív, "unalmas" értelmében... és nem is hétköznap... Ez bizony nagyon is Ünnepnap. Köszönöm!!!
A válaszokat leginkább Szőlősgyörökről reméljük :-)) (a kép Bxl belvárosának járdáján készült, a jószág kb 5 cm hosszú, és szőrrel együtt másfél cm széles volt)
Az előbbi képsor tegnap készült - Gúz roppant boldog és büszke az új karórájával. Természetesen Cirmike is kapott ajándékot :-) Köszönjük szépen a Mo-ról küldött képeslapokat, rajzokat is Keresztanyuéknak és Nagymamiéknak!
Az utóbbi két kép pedig ma délutáni: Bendegúz Pajtásnak ugyanis nem volt elég, h biciklivel mentünk reggel iskolába, majd du. a sportpályára, ill. várta egy majdnem másfél órás fociedzés. Ő úgy döntött, a futópályát is kipróbálja: foci előtt két kört, utána pedig még egyet futott. Amit követően még haza is bicikliztünk. Megint triatlon :-)
Az esős idő sem volt akadálya, h a táncóra után Cirmikével még kimenjünk egy kicsit az erdőbe gyakorolni a biciklizést. Igenám, de én nem bírok futni mellette... Így aztán a kezdeti, elinduláshoz kapott segítség után a kisasszonynak egyedül kellett boldogulnia. És bizony boldogult: nemcsak a gurulással, hanem a megállással is (a kanyarodáson még van csiszolnivaló :-))
Persze nem az, amelyiket Gáborka nem szereti... Hanem Paradisio, vagy Pairi Daiza. Belgium híres állatkertje. Ott voltunk szombaton kirándulni - régóta tervezgettük már, most összejött. Kicsi Gúz kihagyta a focimeccset, de jól tette, mert vasárnaptól esik, és lehet, h idén már többet nem kirándulunk...
A nagy semmi közepén, hatalmas területen, egykori apátság romjain, ősfás parkban terül el az állatbirodalom. A nagy terület ellenére mégis vhogy kicsinek találtam az egyes állatok számára fenntartott helyet. Nem csoda, h a legtöbbnek (ide értve pl. az oroszlánokat) nem nagy kedve volt futkározni, inkább feküdtek csendben, ezáltal igazán érdekesek sem voltak.
A Kínából hatalmas attrakcióként beszerzett pandák is csak heverésztek - pedig számukra igazán hangulatos bambusz-ligetet alakítottak ki. A kínai negyeden belül, ami ugyancsak elég jól sikerült, autentikus palotákkal, díszekkel, hidakkal, gongokkal (ez utóbbiaknak csak a hangját hallottuk). Még az eredetivel összevetve is jó helyezést adtam erre.
Nem úgy viszont a vendéglátóipari egységekre. Ezek többsége a "szemét" kaját árulta: sültkrumpli, hamburger, bolognai tészta, jégkrém. Sehol egy igazán jól kinéző friss salátabár, friss gyümölcsből készült koktélok, vagy frissen készült szusi-kínálat. Persze a gyerekeket ez nem zavarta (igaz, szusira fájt nagyon a foguk, de a műanyag tálcán letakarva szottyadozó tekercseket nem vettük meg) - ettek hát sültkrumplit meg bolognai tésztát. A szülőket legalább a finom apátsági sör kárpótolta.
Ami az állatokat illeti, a végén Gúz legérdekesebbnek az aligátort nevezte meg. Tünde vajon mit? Hát nyilván a "mini bubika kis kecskét", amit rögtön az elején az állatsimogatóban hosszasan dajkált (majd a végén újra). Dajkálás közben pedig visítva gügyögött neki, csakúgy, mint a kerítés miatt egyébként megfoghatatlan minike malacoknak (voltaképpen Tünde minden állatot visítással próbált némileg aktivizálni - vajmi kevés sikerrel...) A mini-farm érdekessége egyébként egyértelműen a "vizslafülű kecske" volt: hosszú lobogó füleivel tényleg egy vizslára hasonlított, és roppant vicces látvány volt szaladás közben. Érdekes szemlélnivaló volt a két óriásvidra is, akik a medencéjükben ide-oda úszkálva, vízből ki- és vízbe beugrálva szolgáltattak ingyenes show-műsort. A gyerekek hatalmas kacagások (és persze visítások) közepette követték az útjukat a medence üvegfala mentén.
Lényeg a lényeg: bár én magamban (meg a Gáborka fülébe) kicsit puffogtam az ilyen-olyan hiányosságok miatt, a gyerekek nagyon élvezték a programot, és az egész család remekül érezte magát! A plüssállat-gyűjtemény pedig két makival bővült :-) Érdemes lesz majd máskor is visszamenni!
A pénteki biciklizést, uszodázást és focizást folytatandó, tegnap du. kirándultunk az erdőbe. Gúz mindenképpen be akarta mutatni a görkori tudományát Mamának. Na de hogy Cirmike is csináljon már vmi újat, megkérdeztem, nem akar-e megtanulni kétkerekűn biciklizni. Némi hátsó szándékom volt persze, h majd ebben Mama a segítségünkre lesz, hisz anno velem is, és nemrégiben Gúzzal is ő kezdte a kétkerekűzésre oktatást. A sejtelmem beigazolódott: Mama nyomban felkötötte Cirmike derekára a selyemsálját, és nosza, indult vele. Nem sok kellett a kislánykának, már vidáman rikoltotta, h ötös sebességbe fog kapcsolni. Huhh, másfél órán keresztül "nyomtuk" az autós forgalom elől lezárt széles úttesten. Jómagam csak a muníciót vittem utánuk tempós sétával, de így is elfáradtam...
Az alábbi képek pedig már ünneplőben készültek, mise előtt a templomnál, ill. utána a kertünkben.
Még nyílik a kertünkben számtalan virág, és másznak a teraszon a meztelen csigák, De Apa vajon micsinál a Cserei rezidencián? Miközben itt a kölkök "szétszedik" Mamát?....
Inkább prózában folytatva: Apapocok néhány napra áttette főhadiszállását a Csereire (köszönjük ezúton is KA-nak a hűtőbe készített finomságokat!!! - nyamnyam, az almáspitéből már én is falatoztam, csülök ügyben még csak reménykedek, hátha Apa nem eszi meg mindet, és elhozza a maradékot...), Mamapocok pedig betagozódott a bxl-i mindennapokba.
Rögtön péntek reggel biciklire kellett pattannia, h elvigyük mókuskákat az iskolába/oviba,
utána bevásárolt velem a piacon,
utána a boetfort-i szaunaparadicsomban áztattuk fáradt tagjainkat, majd du. a sportpálya felé vettük az irányt (Tünde úszott, Gúz focizott).
Ma délelőtt focimeccsre mentünk csapatostul, sajnos kikaptak Gúzék, na de mint tudjuk, a részvétel a fontos, nem a győzelem. Meg különben is, mi volt a mai 9:5 a múlt heti 17:1-hez képest... Szép volt, kékek! :-)
Cirmike ugyan nagy nehezen beletörődött, h a sportpályára nadrágban kellett jönnie, de itthon aztán azonnal szoknyára váltott, és kis hercegnőként ült le ebédelni :-)
- ez a csattanója egy hülye viccnek. De amit a pilisi erdőben találtak Mamáék, az bizony nem vicc. Mit mondjak, nyálcsorgató, ínycsiklandó még fényképen is látni. Bár nagy bánatomra nem volt részem az élményben, de nem tudom megállni, h fel ne tegyek ide néhány képet, a "rekord" kedvéért...
A mára meghirdetett autómentes napot már régóta vártuk. Eldöntöttük, h biciklivel megyünk majd a misére (ahogy tavaly ilyenkor is tettük), illetve egész nap biciklivel fogunk csatangolni. Habnak a tortára jött volna Gúz görkorija, amit a múlt heti brocante-on kért magának (és tegnap szereztük be hozzá a védőfelszerelést). Legnagyobb szomorúságunkra azonban zuhogó esőre ébredtünk... No, azért a szomorúságon hamar úrrá lettünk, a szokásos mesenézős-reggelizős program után a fiúk autóversenyt játszottak a tegnap vásárolt új készlettel, a lányok pedig az újfent (immár fiú babával is) kibővült Barbie kollekciót fürdették (tisztára úgy néztek ki a kerek lavórban ülve, mintha a boetfort-i jacuzziban lettek volna :-)) és a gubancos babahajat fésülték (nem hinném, h bárhol a világon olyan jó dolga van a Barbie-knak, mint nálunk: nemcsak samponnal mostuk meg a hajukat, hanem igazi balzsammal is bekentük a kifésülhetőség végett, majd néhány csepp jojoba-olajat is kaptak... :-)
Késő délutánra aztán végre csak kisütött tartósabban is a Napocska, így felkerekedtünk egy biciklis-görkoris túrára. Bendegúz egész konkrétan egy fél du. alatt megtanult görkorcsolyázni!!! Nemhogy én nem akartam elhinni, de még Apa is alig. Azt hittem, h majd Apa kezét fogva fog lassan gurigázni, ehhez képest mire én kiértem az utcára a szundikálásom után, ő már fel-alá száguldott az úttest közepén (persze jó néhányszor el is esett, de a védőfelszerelés igen hasznosnak bizonyult - talán a popsijára kéne még egy párna :-) Alig várja, h a Nagyszülőknek is megmutathassa a tudományát.
A sport közben persze jólesett egy kis fagyi (azt nem értette egyikünk sem, h ezen a képen miért van kinyújtva a Cirmi nyelve is - testvéri szolidaritás :-))
1. Indul a csapat az iskolába/oviba
2. Vidám táncoslányka táncóra előtt:
3. Vidám táncoslányka táncóra után:
1. Sorakozó hétfő reggel az iskolában:
2. Kutyalakodalom (a fellelhető összes plüsskutya részvételével, köztük a tegnapi bolhapiacon beszerzett és azóta kimosott új darabok is :-) - az ifjú pár a piros szívecskén található a kép baloldalán :-))
...folytatja, tatja, tatja (a másiknak átadja, adja, adja...) - ez meg Etu mama mondókája volt, amikor a pattintgatott labdát kellett egyik kézből a másikba átvenni.
Nos, lássuk, h nálunk kinek mi a mestersége.
1. Cirmike úszik (azaz úszni tanul): remekül sikerült a péntek du-i első foglalkozás.
2. Gúz focizik: szombat de-i meccs (egyelőre csak edzőmeccs, hivatalos ellenfél-csapat híján)
3. A kicsikék pogácsát készítenek: a Nagymami féle kockás tetejű pogi kreatív továbbfejlesztése gereblye, autó, traktor és egyéb formákká
4. Apa borozik: gourmet fesztivál szombat este a közeli erdőben, sokféle nemzet konyhájával, bxl-i éttermek képviseletével, és bordeaux-i borokkal
5. Anya pedig vásárol a brocante-on: gondoltuk, mise után (12 körül) kicsit kinézünk a bolhapiacra, ebből az lett, h Gúzzal fél 5-re értünk haza (Apa és Tünde kb 1 órával hamarabb feladta)
... erre vagyunk, arra vagyunk - szól Imi Nagyapa örökzöld mondása. Ránk most különösen az "erre/arra" rész igaz, tekintve, hogy elég mozgalmasak a napok. Úgy tűnik, kialakult a családi időbeosztás, ami persze ad hoc módosításoknak mindig alá van vetve. Eszerint Bendegúz szerda és péntek du. jár fociedzésre, szombat de. pedig meccsre, Cirmike pedig szerda du. táncol, és péntek du. úszik. Ezek az iskolán/ovin kívüli foglalkozások, hozzá jön még az iskolán/ovin belül végzett sport, azaz Gúznak heti egyszeri úszás, kétszer torna, Tündének pedig egyszer torna. Sportos család. Ráadásul amikor csak lehet, gyalog v biciklivel megyünk iskolába/oviba. Jómagam is kezdek megbarátkozni a gondolattal, h kosztüm v ridikül nem jelent akadályt a biciklire való felpattanásban.
Az úszásról egyébként annyit, h az uszodában nemhogy hajszárító nincs, de még csak konnektor sem, ahova az ember az otthonról hozott hajszárítót bedughatná. Állítólag biztonsági okokból. Felállt a hátamon a szőr már tavaly is, amikor azt hallottam Bendegúztól, h a szerda reggeli ovis úszás után a hosszúhajú kislányok is vizes hajjal mennek vissza az oviba, és úgy vannak ott egész nap. Nooormális ez? Dehogy. De nem ez az egyetlen nem normális dolog Belgiumban, mint jól tudjuk. (Cirmike ebből kifolyólag nem az ovival fog úszni járni, hanem vmelyik szülőjével, aki utána szépen sapkát ad rá és autóval izibe hazaviszi.)
A mókuskák - egyelőre - nagyon élvezik az életet, szerencsére azért szabadidejük is marad, amikor lehet tonnaszámra gyűjteni a gesztenyét, játszóterezni, vagy otthon hintázni, homokozni. Gúz büszke elsős nagyfiú (ahogy Nagymami írta/kérdezte a levelében), jól boldogul az írási-olvasási feladatokkal, nem panaszkodik sem az osztálytársaira, sem a tanítónénikre (kivéve a múlt pénteki hittanórát, ami szerinte rettenetes volt - a hétfő esti szülői értekezleten sem tudtam kideríteni, mi lehetett a baj... holnap újabb próbatétel következik).
Érdekesség egyébként (szerintem pozitív), h a francia nyelvű iskolákra vonatkozó vallon jogszabály szerint első és második általános iskolában a gyerekeknek nem szabad házi feladatot adni. A szülőre van bízva, h mennyit tanul/gyakorol otthon a csemetéjével. Ezt a szülői értekezleten tudtam meg, nem kis meglepetésemre.
Gúz kertészkedési mániája szerencsére nem lanyhul, és mintha Cirmi is kezdene rákapni, legalábbis tegnap lelkesen gyomlálgatott velem (kb 5 percig :-) A vasárnapi misén mindketten hozták a balatonfenyvesen begyakorolt "jólviselkedős" formájukat, vagy legalábbis közel álltak hozzá :-)
Szóval összességében prímán vagyunk (leszámítva, h visszatérésünk után 3 nappal már mindkét gyerek elkezdett taknyolni, Cirmi rondán köhög is, az autónk akkumulátora tönkrement, többször kellett "bebikázni", majd végül tegnap aksit cserélni, a szemhéjam felrepedt, amikor vasárnap este a sötét szobában nagy erővel ráhajoltam a sötét színű komódra, hétfőn fél délelőttöt a klinikán töltöttem Gáborral, szerencsére varrni/kapcsozni nem kellett, csak tapasz van rajta egy hétig... Anyuci, nyugi, nincs baj! :-)) Különös, h kicsi Gúz - aki mostanában kikéri magának, h ő nem "kicsi, kicsi, kisfiú", ahogy becézni szoktuk, hanem már "nagy, nagy, nagyfiú" - nyáron Nagymaminak éppen ilyesmi fantazmagóriát adott elő, nevezetesen, h Anya szeme megsérült, és bevitték a kórházba.)
Azaz éljen a tanévkezdés! Mindenütt ezt látjuk kiírva mostanság, főleg az iskolák-ovik ablakában (meg persze a boltokban). Nekünk a "rentrée" nemcsak az iskolába való visszatérést jelenti, hanem Bxl-be is. Házunk-kertünk rendben fogadott, Bendegúz nagy örömére jókorát nőtt a fű, nosza, lehetett nyírni.
Néhány virág is kinyílt, köztük egy csodás-illatos liliom (mellette guggol egy másik :-))
A vasárnapunk el is telt a kertészkedéssel - no meg persze a másnapra való készülődéssel. Mindkét gyermekkel szépen számba vettük az összegyűjtött-feliratozott holmikat, gyakoroltuk egy kicsit mindennek a francia nevét (beleértve a sajátjukat is, nehogy 6 hét magyar környezetben eltöltött nyári szünet után ne tudjanak megszólalni franciául... :-)
Az iskolába indulás jól szervezettre és vidámra sikerült. Sajnos a fénykép már csak kutyafuttában készült az Apa telefonjával, és nem látszik rajta sem a Gúz új iskolatáskája (Barca FC logós! :-), sem a Cirmike gyönyörű ruhácskája.
Gúz természetesen, szokásához híven elkámpicsorodott az iskolába belépéskor. Azaz a belépéskor még nem, az udvaron gyülekezve még csak csimpaszkodott belém, az elkámpicsorodás akkor következett be, amikor az iskola ajtajában álló tanítónéni közölte, h akkor most a szülők legyenek szívesek minden holmit a gyerek kezébe adni és eltávozni, a tanterem megtekintésére jövő hétfőn lesz lehetőség - Hát ki az a normális 6 éves gyerek, aki ezt könnyen tűri? És ki az az állat, aki ezt a rendszert kitalálta?? (És miért nincs ünnepélyes tanévnyitó???)
Cirmike viszont mint a macska, mindig a talpára esik - kivéve, amikor a kulcs-csontjára... :-((( Ő az új oviban, új környezetben is kacagva maradt ott. (Csak ebédet nem kapott szegényke, mert egy másik, meg nem nevezhető észlény azt találta ki, h első héten a gyerekek még ne kapjanak meleg ebédet. Erre a szülőket persze senki nem figyelmeztette...)
A ma estém adminisztrációval, papírok kitöltögetésével telt, a következő napok célkitűzése pedig a család napi- és hetirendjének hozzávetőleges beállítása lesz (ki-mikor-kit visz/hoz, milyen edzések, foglalkozások mikor vannak, kinek mikor kell az autó stb.) Huhh, de sokat adnék érte, ha részese lehetnék egy rövid időre a hét (nemsoká nyolc!) gyermekes barátaink hétköznapjainak!!! Utána biztos jobban menne a szervezés a saját házam táján :-)))
Igaz, a svéd gombasalátában kizárólag gomba van (meg talán hagyma), a most következő képes beszámolóban viszont gombán kívül rengeteg más is lesz még. Ezért saláta. Lássuk, hogyan sikerült a svédországi előnyaralás, Magnus barátunk meghívására. (Eredetileg a 10 legjobb képet akartam feltenni, aztán magamban módosítottam 20-ra. A végeredmény 37 lett...)
Elindultunk a nagy-nagy hajóval Kielből Göteborgba (a Bxl-től Kiel-ig tartó autóutat nem találtuk fotózásra érdemesnek :-))
Gúzt rettenetesne érdekelte a hajó, a tenger, a hullámok, a széljárás, a többi hajó - egyszóval az őt körülvevő világból minden. Sötétedésig a fedélzeten volt.
Cirmikét vajon mi érdekelte? Nagyjából semmi. De így is jól érezte magát :-)
Még szerencse, h franciaágyas kabinunk volt, így Cirmike tudott Apával édelegni.
Miközben természetesen Gúz a hullámokat pásztázta kitartóan - kedvesen megosztva Vizslával és Párnakutyával is az élményt.
Magnusnál aztán volt részünk minden jóban. Finom házias ételekben...
...kellemes kerti környezetben (ahol Gúz sokat kertészkedett is)
...csodálatos kilátásban...
...gyerekbarát strandban...
...éjszakai sétában... (csakhogy a Balatonfenyvesen megszokottól eltérően itt sehogy sem akart besötétedni még fél 11-kor sem, amikor a fáradt szülők már hazaparancsolták a lelkesen sétáló-csatangoló gyermekeiket)...
...halászfaluba kirándulásban...
...golfozásban...
...gombázásban... (sajnos megenni csak a piciket volt szabad, mert azokat ismerte Magnus biztosan)
...Gúz falmászó tudományának kamatoztatásában...
...hajókirándulásban...
...ahol Bendegúzt újfent az őt körülvevő világ nyűgözte le...
...míg Tündét egy baba...
...a baba leszállása után pedig még mindig jobban érdekelte a már szinte kívülről tudott könyve, mint a tenger...
A végére pedig még egy röpke göteborgi városnézést is sikerült beiktatnunk (sétahajóval + nosztalgia-villamossal).
A kompos visszaúton kicsit kisebb volt a kabinablak, ez persze nem akadályozta meg Bendegúzt, h ott tanyázzon szüntelen. Cirmike ezalatt mit csinált? Babázott az újonnan kapott "gyönyöjű" készletével. Még a bárányka is báli ruhát kapott...
Az új házunkat. Mármint az Atya megszentelte. Eljött az ideje, amikor úgy éreztük, teljesen berendezkedtünk. Hogy a mosókonyhában még nem volt felszerelve a lámpa, és a tv előtti kis részen még nem volt szőnyeg, már nem zavart. Sikerült még a nyári szünet előtt megtartani a kis ünnepséget. Persze csak miután véget ért a FRA-GER focimeccs, amit a társaság felnőtt férfitagjai nagy érdeklődéssel néztek végig. A hölgyek ezalatt ettek és csacsogtak. Tünde természetesen pörgős ruhában volt, amit aztán nyomban felcserélt az Esemétől kapott új tütüre. Botondkát és Oliviát leginkább a homokozó érdekelte. Bendegúz remekül játszott a 8 éves Domával: nagyüzemben gyártották és dobálták a papírrepülőket - még a meccs sem foglalkoztatta őket. Hogy örülhettek mára virradóra a szomszédok, amikor a kertjükben színes repülőket találtak (elázva, mivel kis szünetekkel folyamatosan zuhog...) A kert vége felőli szomszéd egyébként hatalmas érdeklődéssel figyelte, amikor az Atya a teraszon "beüzemelte" a füstölőt - ilyet még valószínűleg nem látott :-)
Ezt a rókát bizony a saját házunk előtt fényképeztük, amint a szomszéd kukászsákjából előhalászott csirkecsontot ropogtatta. Nem zavartatta magát a közelségünktől, de még a vakutól sem.
