Az emúlt hétvége Bendegúzról szólt. Miután a karneváli szünetet a nagyszülőknél töltötte, és ma reggel iskolai táborba ment 5 napra, a hétvége legfontosabb feladata az ő babusgatása, szeretet-tankjának feltöltése volt. (Ezalatt Tündérke még mindig nagymamázik, ez a fent említett feladat teljesítését bizony nagyban megkönnyítette.)
Mit is csináltunk? Reggelente az ágyban sokáig bújtunk egymáshoz, hancúroztunk. Utána lementünk reggelit készíteni, majd a megfelelő időben (9-kor) felébresztettük Apát. Ezzel elkezdődtek a komolyabb, fiús-férfias programok is. Úgymint vulkánkeresés térképen: elképesztő, mennyi ideig képes Bendegúz a Világatlaszt nézegetni, vulkánokat keresve. Amikről aztán lehetőleg Apa meséljen vmi történetet. Volt udvaron tevékenykedés, kibújásban lévő virágok-növények felfedezése, hintaállványra tornarúd felszerelése, volt benti szerelés (egyik wc-lefolyó cső begipszelése, futónövénynek madzag kifeszítése), volt mindkét nap tűzrakás, kandallótisztítás. Volt tegnap szép vasárnapi mise (ahol Bendegúz nemcsak hogy ministrált, de életében először perselyezett is :-) a mise végén pedig mindannyian hamu-keresztet kaptunk a homlokunkra. Volt a mise után ebéd a kedvenc rántotthúsos étteremben, ahol viccesen megbeszéltük, h a böjti időszakra tekintettel ki miről tudna lemondani. Gúz az ebéd utáni olvadós rágóról nem akart, inkább, Apa példáját követve, a keserű vitamin-cseppekre szavazott :-)
Du. Apával az erdőben biciklizés és görkorcsolyázás, majd hármasban uszoda, remek háromfogásos vacsora (ennyit enni vacsorára rég nem láttam a kisembert: egy tányér zöldségkrémlevest követett egy szalámis szendvics, majd egy fél - Bp-ről jövő madárlátta - kakaós palacsinta :-)
A nap lezárásaként pedig volt egy ráérős masszázs Anyával (a hetente megszokott és esedékes masszázsok különkiadása). Ez utóbbi közben volt Gúznak két érdekes kérdése. Először hátmasszírozás közben elmormolta, h "Anya, szerinted az iskolában hány gyereknek van ilyen jó dolga?" Úgy meglepődtem, h nem is tudtam hirtelen mit válaszolni, inkább visszakérdeztem: "Te úgy érzed, h jó dolgod van?" Miután ezt megerősítette, még elbeszélgettünk a többi gyerekről, az anyukájukról, latolgattuk egy kicsit, kinek milyen dolga lehet. Azzal a végszóval zárta, h a legeslegjobb dolga valszeg neki van. Repesett a szívem!! :-))
A második kérdés akkor érkezett, amikor már hanyatt feküdt, s az arcocskáját-fejecskéjét masszíroztam. "Anya, mit jelent az, h Poncius Pilátus alatt, amit a Hiszekegyben mondunk?" Itt következett egy kis magyarázat a Római Birodalomról, a helytartó szerepéről, ill. Pilátusnak Krisztus halálában játszott szerepéről. Ennek kapcsán aztán megbeszéltük Jézus halálát és feltámadását is, egybekötve a masszázst az esti mesével.
Számomra volt a hétvégének még egy nagyon fontos feladata, mégpedig az 5-napos táborba való holmi összekészítése, felcímkézése, megfelelő zacskókba csomagolása, a szükséges tudnivalók Gúzzal való megosztása. Húú, de féltem a mai reggeltől... Hogy milyen lesz az indulás, nem lesz-e sírás, kámpicsorodás... (Magam részéről természetesen hasmenésben nyilvánult meg a stressz, és a legvégén elkámpicsorodni is sikerült, persze csak titokban.) Zuhogó esőben indult a reggel, de mire kiléptünk az ajtón, mintha elvágták volna. Pontosan a megbeszélt időben sikerült elindulnunk otthonról, sikerült jó helyen parkolót találnunk az iskola (azaz pontosabban az ovi) előtt, és a busz indulásáig volt még félóránk. Rossz volt nézni, h néhány gyereket már a napközis megőrzőben hagytak a szülők, nem tudván megvárni a busz indulását, vagy h az egyik kislánynak külön jött az anyukája, és külön az apukája egy másik hölgyemény társaságában - mikor melyik foglalkozott a gyerekkel (mi úgy álltunk hárman, már bocsánat a hasonlatért, mint a Szentcsalád, Apa, Anya, Bendegúz, egyszerre tudtuk megölelni egymást mindhárman). Továbbá, h némely gyerek/szülő mennyire felkészületlenül érkezett, bután néztek a tanítónéni kérdésére, h van-e a gyereknek szóló, táborban átadandó üzenet, van-e ez meg az meg amaz... Csak belül mosolyogtam, mert tudtam, h Bendegúznak minden szükséges holmija időben, gondosan, alaposan elő lett készítve, és ami a legfontosabb: a szeretet-tankja is csordultig fel volt töltve. Az utolsó pillanatig mellette voltunk (közben végignéztük, hogyan vontatnak el két, tilosban parkoló és a busz parkolását akadályozó autót :-) , aztán még a buszon ülő, vidáman puszikat dobáló manócskának is sokáig integettünk (miután sikerült beazonosítanunk a sötétített üvegen keresztül :-)
Na hát ennyi a beszámoló, remélem, elég részletesre sikerült (és Mama minden kérdésére is választ adtam :-)) A hét sztem pikk-pakk el fog telni, és péntek du. remélhetőleg egy, a ma reggelihez hasonlóan vidám, mosolygós gyermeket veszünk le a buszról és zárunk a karunkba.
