Pár napja megbeszéltük, h a ma délután alkalmas lesz Apa családi felköszöntésére, tekintettel arra, h 1. az ajándékát semmi esetre sem tudjuk magunkkal vinni Mo-ra, 2. a napján úgyis annyi köszöntője lesz a szűkebb-tágabb rokonságban, h mi négyesben előrehozzuk és külön ünnepelünk. Gyermekek is készültek ám, volt komoly "haditerv", h ki mikor mit csinál.
Persze kellett egy torta. Természetesen Gúz és Tünde csokitortát szerettek volna, de az már olyan unalmas, meg hát a választás joga mégiscsak az ünnepeltet illeti. Ő pedig mandulatortát kért (KA könyvéből, ahol "svédként" szerepel). Jó, azért ne szúrjunk ki szegény gyerekekkel, akik bizonyára nem fognak lelkesedni a manduláért, hát nekik külön készült két csoki-mackó (ugyancsak KA könyvéből, a csokitortácska általunk is oly kedvelt receptje alapján).
A tortán szám szerint 38 gyertya égett - ezeket persze el is kellett fújni. Az első fújás az ünnepelt előjoga.
Ezután újra meggyújtottuk a gyertyákat, és következett a fújással Bendegúz, mint elsőszülött fiúgyermek (akkorát fújt, h még mandulaszeletek is jutottak Tündére). Ezután ismét gyertyagyújtás és -fújás következett, végre Tünde is sorra került.
Cirmicsek amolyan lányosan, gyengéden fújdogált, és olyan közel hajolt, h már attól féltünk, lángra kap a haja.
Apa aztán megkapta Gúz rajzát (vajon ki veszi észre, h a rajzon és a valóságban a gyermek ugyanúgy volt felöltözve?)
Be is pózoltak a képre, de amint az már lenni szokott, ha Tünde és Gúz 1m-nél közelebb kerülnek egymáshoz, el is kezdtek lökdösődni, civakodni hamar.
Apának kellett közéjük állnia
De vajon mit rejtett az a nagy csomag?
Eredetileg egy szuvidáló készletet
Később pedig két gyermeket
A Húsvét közeledtére tekintettel egyébként készült egy kalács is - kis segítő kezek közreműködésével. A gyermekek lelkesen tanulták a tészta-fonást (Etu-mamával de sokat fonogattam anno!)
És hogy kedden Tünde tudjon mit vinni a több csoportnak közösen szervezendő kis ovis zsúrra, hát gyorsan összedobtunk egy adag sósperecet is (már mondanom sem kell, ez megintcsak a KA könyvéből készült, a régi családi recept alapján, a befejezésen kicsit módosítva és tojás helyett só-oldattal megkenve a tetejüket - ez Gúz kívánsága és munkája volt... nem lettek annyira látványosak, mint a kalács, de nagyon finomak!)
Az ünnepi hangulat betetőzése gyanánt pedig újabb amarillisz-virágok nyíltak ki mára. (Az egésznapos zuhogó eső ellenére csodás Virágvasárnapunk volt!)
