Gáborka hetek óta tervezgette a barcelonai kiruccanást Nagymamiékkal, mi meg a hármasban eltöntendő bxl-i hosszú hétvégét. Asszem, egy szavam sem lehet a gyerekekre, a szokásosnál egy mákszemnyivel sem civakodtak többet :-) A büdös Pamacskára annál inkább lehet szavam, aki megpróbálta elrontani a szombat délelőttünket azzal, h kihasználva az egyetlen, ép ésszel található szökési útvonalat, átkirándult újfent a szomszédba. A gyerekek utána is ugrottak, csakhogy a kertünk köré épített védelmi vonal most inkább hátráltató tényezőnek, mint segítségnek bizonyult. Nyúl-koma ui. rég visszajutott volna, ha nem állta volna útját a tyúk-háló. Ami ráadásul olyan magas, h fölötte átnyúlni is képtelen voltam. Maradt hát a hosszú perceken át tartó izgalom, hívogatás, répával csalogatás, seprűnyéllel piszkálás. Mind hasztalan, ugrifüles végül csak átjutott a hátsó szomszéd kertjébe, ahonnan már szabad az út lényegében bármerre. Szerencsére Bendegúznak itt azért sikerült végre hozzáférnie és elkapnia a grabancát. Büntetésből a hétvége hátralévő részét ketrec.fogságban kellett töltenie.
Ezt leszámítva viszont jó programjaink voltak, úgymint idén először teraszon ebédelés, pitypang szedés és belőle koszorú-fonás, mesenézés, palacsintasütés, mise, és végül kirándulás Namurbe.
Egész pontosan a floreffe-i apátság volt az úticél, ahol Cirmikének kórus-próbája volt, potom 4.5 óra időtartamban. Mi ezalatt Sünivel csavarogtunk, szemügyre vettünk egy 1000 éves tölgyet (hála a Jóistennek, a megközelítése kevésbé volt adrenalin-szint emelő, mint ama toszkán tölgyé, amit januárban Mama és Endre társaságában cserkésztünk be a kis bérelt autóval, árkon-bokron, vízmosáson, szakadékon keresztül). A tölgy után egy pisztráng-tenyészet és füstölő-üzem következett volna, azonban kiderült, h ez csak előzetes egyeztetés alapján van nyitva, és főleg csoportoknak. Végül ez nem szolgált Süni nagy bánatára, mivel horgászni jó eséllyel nem lehetett volna, anélkül meg mit ér a pisztrángos tó?
Így aztán egy szépen gondozott, szökőkutakkal, vízesésekkel tarkított park felé vettük az irányt, aminek kisebb részét sétálva is felfedeztük. Ezalatt nem a pusta nézelődést értem, hiszen felfedezni természetesen elsősorban olyasmiket kellett, h honnan hová folyik a víz, átjut-e a beledobott falevél és faág a többlépcsős vízfolyáson, látszanak-e benne halak stb. Szóval Süni a felfedezős időt hason fekve, térdelve, guggolva, fejjel lefelé lógva és egyéb, általam nem követendőnek ítélt pózokban töltötte. Az ezen kívüli időben viszont csodálatos nagyfiam átadta magát a Harry Potter iránti rajongásnak, és utóbbi időben felvett szokásához hűen hosszú-hosszú ideig képes volt egy padon ülve csendben olvasni. Az élményt csak fokozta, h míg ő a 4. köteten száguld éppen át, jómagam belekezdtem az elsőbe, így közösen derülve tudtunk egymásnak vicces részeket felolvasni. Pompás délután volt!
