A hülye vicc szerint akkor jön ki az asszony a konyhából, ha túl hosszú a lánc. Valami ilyesféle érzésem volt szombaton a nap végére, amikor túl voltam két kenyér, egy répatorta és kétféle csokis molleux megsütésén, többkörös mosogatáson, elpakoláson. Leendő bejegyzés címként először azt akartam írni, h Szupernagyi - aztán észbe kaptam, h hoppá, még nem is vagyok nagymama :-))
Az eredmény mindenesetre magáért beszél, és megérte a fáradozást. Természetesen a gyerekek a répatortát már előkészületi formájában pusztulásra (azaz meg-sem-kóstolásra) ítélték, de Gábornak, nekem, valamint a vendégségbe érkezett barátnőnknek is rendkívül ízlett. Ráadásul reform változatban készült, liszt helyett darált olajos magvakkal és zabpehellyel.
A csokis sütiket (a muffin-papír csak megtévesztés, valójában Gordon Ramsey molleux-receptjéről van szó) a mazsolák majdhogynem egymás kezéből kapkodták ki, a kenyér pedig - főleg frissen-melegen-ropogósan, vajjal felszolgálva - elmenne egy csúcsétterembe is vendégfogadó falatnak. Ha befuccsol az EU, pékséget nyitok - délutánit, addigra a többiből úgyis elfogy a kenyér :-)
