Hetek óta fáj a fogam egy jó kis aranygaluskára, hát végre tegnapelőtt sikerült megcsinálni. Méghozzá reform módon: ahelyett, h deszkán kinyújtottam volna, és pogácsaszaggatóval vagdostam volna a kerek plecsniket, egyszerűen kanállal szaggattam a tálból, mintha nokedli lenne. És bátran állíthatom, eme barbárnak tűnő beavatkozás semmiben nem befolyásolta a minőségét. Gyerekek-felnőttek egyaránt imádják (előbbieknek diómentes változat készült). Mivel általában vaníliamártás dukál mellé, gondoltam két legyet ütök egy csapásra, és egy sűrűbb madártejjel álltam elő. Így lett vaníliamártás is, és még habnak a tortán hab is ;-)
Sajnos, ételfotózási tehetségem még némi csiszolgatásra szorul - szakácskönyvet egyelőre nem mernék illusztrálni.
No de a mi családunkban nemcsak a galuska készül aranyból. Bartha-arany-kicsi-csillag-Tünde (a köztes jelzők természetesen ki mástól származhatnának, mint Apától?) is roppant aranyos az új rövid frizurájával.
