A negyedik, és egyben az eddigi legpompásabb ardenneki kirándulást tudhatjuk a hátunk mögött. A 4 család egybehangzó véleménye szerint ez volt eddig a legjobb ház (igaz, kicsit megijedtünk péntek este a hideg miatt, de aztán prímán bemelegedett - kissé őrült ötlet télen kiadni olyan házat, amelyikben az emeleti hálószobákat csak a belőlük nyíló fürdőszoba radiátorával lehet fűteni... még szerencse, h senkinek nem kellett a fürdőszobával nem rendelkező szobákban letelepednie).
Itt nemcsak szauna volt (ráadásul finn és infra is, igaz, az infrát nem volt időnk kipróbálni), és nemcsak csocsó, hanem ping-pong asztal és billiárd is. És egy csomó gyerekjáték, kint trambulin (bár a télre való tekintettel átmenetileg üzemen kívül), csúszda, 3 hinta. Jókora tágas nappali+konyha, 5 fürdőszoba, lehetett a gyerekeknek is válogatni, h ki kivel hol fürdik, volt is variáció, második este Csipke nem Gúzzal fürdött a nagy pezsgőfürdős kádban, hanem bemászott Rozi-baba mellé a kis (értsd: normál felnőtt méretű) kádba, ahová aztán Rozi helyére megérkezett a bátyja, Olivér is.
Jókorákat ettünk-ittunk, az immár állandó menüt képező bolognai spagi és paprikás krumplin kívül volt raklettsütés és hatalmas palacsinta-parti is. A gyerekek sokat rajzoltak, vagdostak, könyvet nézegettek-olvastak, az udvaron volt hógolyózás, hóember-építés, szemmel láthatóan mindenki jól érezte magát.
A legklasszabb program mégiscsak a szánkópálya volt, ahová tegnap de. és ma de. is elmentünk. Termetes pálya a sípályák szomszédságában (Belgium legmagasabb pontján, 650 m-en :-) a közepén viszonylag meredeken és jó sok huppanóval, a szélein vmivel barátságosabb lankásabb résszel. Itt aztán volt csúszkálás órákon keresztül, el is fáradtunk rendesen, mert lecsúszni még hagyján, de visszahúzni a szánkót a rajta kotló két manóval, az már embert próbáló volt. Nem is bírtam sokáig, átadtam Gábornak ezt a feladatot.
Mára úgy belejöttünk a szánkós mókába, h versenyzésbe kezdtünk: Gúz+Apa, kontra Zoli+Olivér, vagy Zsolt+Botond, vagy Zoli+Tünde (kisasszony ui. egy idő után ráunt a saját apjára, és igyekezett belopni magát a Zoli szívébe, nem is teljesen sikertelenül :-) Gúzt eleinte hiába unszoltam, h próbáljon egyedül is csúszni a pálya szélén, ahol kedvére gyakorolhatja az irányváltást, fékezést stb. Aztán egyszercsak gondolt egyet, és már száguldott lefelé egyedül, de nem ám a szélén, hanem középen. Ennél nagyobb csak afelett meglepetésem volt, h Tündét is láttam két ízben teljesen egyedül csúszni. Vicces látványt nyújtott a szájában lógó, cumira erősített plüss nyúllal :-)) De ment mint egy kamikaze, bátran előre, a szánkó irányításáról természetesen fogalma sem volt, az útjában állók egyetlen esélye a félreugrás maradt :-) (rettentő kár, h fényképet erről nem készítettem, csak film lesz majd belőle)
Mind a négyünknek nagyon jót tett ez a kirándulás, ideje volt már kizökkenni a betegséges időszakból!!!
1. Megérkeztünk
2. Menekülj, Gergő, üldöz a haramia-csapat! (találós kérdés: hol van Gúz?)
3. Szieszta ebéd után, Bogyó és Babóca közben (előtte: "én nem megyek alukálni, nem vagyok álmos, jajzolni akajok!)
4. Szieszta este (annak érdekében, hogy mind a négyen egy szobában lehessünk, Gúznak kis rácsos ágyban kellett aludnia - szerencsére egyáltalán nem volt ellene kifogása. Mondani sem kell, zsákostul mászkált ki-be a magas rácson át - de hát mi ez ahhoz képest, h az emeletes ágyon is már a létra teljes kiiktatásával közlekedik...)
5. Szieszta este 2.
6. Tünde és Rozi
7. Hogy mennek a sífelvonók?
8. De tényleg, hogy mennek a sífelvonók?
9. Szánkó-vonat
10. Induláááás!
11. Érkezés
12. Még mindig remek móka a szánkóról (mű)leesés, kiabálás, h "várjatok meg", aztán visszamászás (ezalatt legalább Apa tudott kicsit gyorsabban haladni felfelé az üres szánkóval)
13. Hójembej
14. Mindenki dolgozik vmit
15. Indul a szánkóverseny, param-param-paraaaam!
16. Meekkora hókupac (jól tapadt!)
17. Anriett-Botond-Olivia
