Szó sincs róla, h belga v EU-s ünnep miatt 2 napnál többől állt volna a hétvégénk: szombat reggel kezdődött és most ér véget. Egész egyszerűen arról van szó, h megszakítás (azaz a szokásos szombat esti kimenő) nélkül "nyomtuk le" négyesben, és ez bizony kicsit fárasztó volt, ezért tűnik hosszúnak.
Meg persze azért is, mert rengeteg programunk volt, túlnyomórészt kint. Tegnap a szeméttelepen kezdtük a napot, meg kellett már szabadulni a régi babakocsitól, számítógéptől stb. És mivel a vízeséses erdő épp a szeméttelep mellett van, mért ne kirándulnánk oda. Aztán a vízesésig el sem jutottunk, learagadtunk a játszótéren, ahol a félig átlátszó csőcsúszda volt a sláger mindkét gyerek számára. Ámulva néztük Gáborral, h Tünde is milyen bátra csúszik le, hanyatt, hason, ahogy éppen sikerült, és mindig nagy kacajjal érkezett meg.
Ma reggel hatalmas hóesésre ébredtünk, szakadt, szakadt, nem is volt biztos, h eljutunk a templomba. Végül oda is szánkóval mentünk (Tünde az Apa síszemüvegében díszelgett, h ne menjen a szemébe a hó :-), Tünde meg Apa tisztességesen be is mentek a misére, én Gúzzal még egy darabig csúszkáltam a templomdombon (Gúz pajtás most próbált életében először egyedül lecsúszni szánkóval, és remekül sikerült neki).
A mise után is szánkóztunk még, de a java akkor következett, amikor Zsoltéktól (Olivia-nézőből) hazaérkeztünk. Itt aztán elszabadult a viháncolás, a kis kukacok direkt potyogtak le a szánkóról, vágták magukat hasra-hanyatt a hóban, hemperegtek. Ismét csodálkoztunk Tündén, aki tegnap este és ma délelőtt még elég nyávogós hangulatban volt a hó és a hideg okán, most viszont azt se bánta, ha szeme-szája telement hóval (na jó, azért le kellett törölgetni, de utána újra rohant bele a sűrűjébe).
Csendespihis időtöltés
