Ideje talán némi szöveges bejegyzésnek a jelenről is, mielőtt végképp "táj-jelleget" ölt a blog :-)
Hallgattam, lapítottam az elmúlt napokban. Nem nagyon szoktam ugyanis írni, ha rosszul mennek a dolgaink. Egyrészt mert mi a fenének olvassa bárki, kit érdekel a panaszkodás, nyavalygás. Másrészt mert ha télleg rosszul mennek a dolgok, akkor nincs is kedvem, és nem is tudok jól írni. De aztán általában mégiscsak születik valamiféle bejegyzés, egyrészt a történelmi hűség kedvéért (a blog saját magunk számára is dokumentáció - na meg később, ha ne adj' Isten még rosszabbul mennének a dolgaink, akkor vigasztalásképpen bele lehet nézni a régi írásokba, meggyőződni róla, h túléltünk már ilyet), másrészt meg ha sikerül magamból "kiírnom", akkor esetleg jobb kedvre derülök. Lássuk, hogyan lesz ez most.
Nagyjából jan.25-én pénteken kezdődött Cirmike kögöhése és náthája. Gondoltam, hátha elmúlik a hétvégén, kikúráljuk. Vasárnapra Gúz belázasodott. De se köhögés, se takony. Akkor? Szolidaritásból? Mindenesetre 28-án hétfőn egyikük sem ment oviba, szerdáig visszamondtam az ebédjüket, 2 szabadnapot magam is kivettem, meg persze Jutka is besegített. (Fontos megjegyeznem, h az EU-s szabályok szerint a szülő évente 6 szabadnapra jogosult azon a jogcímen, h beteg a gyereke. Ehhez is természetesen orvosi igazolást kell produkálni. Két gyerek után tehát összesen 12 nap jár, nem lehet pazarolni...)
Jutka segítségére különösen 29-én kedden volt nagy szükség, amikor az üvegesek jöttek. (Előzmény: nyári szünetből visszatérve megdöbbenve tapasztaltuk, h éktelen nagy repedés van a hátsó terasz hatalmas, kb 2x2 m-es ablakán. Annál is inkább megdöbbentő volt, mert kereken 2 évvel azelőtt ugyanez történt, és akkor kicserélték az üveget vadonatújra. A kicserélés persze nem megy pikk-pakk. Semmi nem megy úgy Belgiumban. Szeptemberben elkezdtük az ügyintézést biztosítóval, szakértővel, üvegesekkel, aztán februárban sikerült a cserét kivitelezni. Került pediglen közel 3000 euróba. Tanulságképpen második alkalommal ugyanazzal az üveges céggel szerződtünk, gondolván, h már ismerik a "járást", hátha gyorsabban megy majd. El is jöttek okt. végén cserélni. Csakhogy ők maguk törték el cipekedés közben az üveget. Puff neki. Újra kellett gyártatni. Lett belőle dec. eleje. Eljöttek ismét. Ezúttal viszont a külső lift, ami a ménkű nagy üveget volt hivatva felszállítani a 2. emeleti teraszra, túl kicsinek bizonyult. Újabb kudarc. Jött a karácsonyi szünet. Majd végül eljutottunk jan. 29-hez.)
Mivel az efféle munkálat nemcsak nagy nyüzsgéssel, zajjal, piszokkal, de hideggel is jár, két beteg gyereket semmiképpen nem hagyhattam a lakásban. Szerencsére Kati szomszédasszony beleegyezett, h náluk állomásozzunk a távollétükben is. Így aztán a munkások érkezésekor (fél 9) áttelepítettem a kicsiket meg Jutkát a szomszédba, magam pedig futárszolgálatot láttam el a 2 lakás között: nem számoltam, hányszor fordultam, de mindig kellett vmi, gyógyszer, ennivaló, innivaló, takaró, laptop, kisvakondos dvd. Közben a munkásokat is kellett ki-be engedni a lépcsőházi ajtón (miért nem lehetett vmivel megtámasztani és résnyire nyitva hagyni??). Ebédfőzésre előző este még gondoltam, de végül interneten rendelt pizza, sült csirkefalatok és krumpli lett belőle. A gyerekekbe szó szerint falatonként kellett az utóbbi kettőt belediktálni, annyira étvágytalanok voltak, ráadásul Gúz láza épp aznap kulminált (4 óránként kapott lázcsillapítót, így is felszökdösött még 40 fok fölé is...), holott előző du. a doktorbácsi (aki nemcsak nyalókát adott, de még bűvészmutatványt is csinált) nem állapított meg semmi komolyat. Fél 2-kor végre elmentek a munkások, így Cirmos már a saját helyén sziesztázhatott.
Szerdán reggel mentem dolgozni, de szerencsére aznap csak félnapos vagyok, így jöttem haza kora délután, és elküldtem Jutkát pihenni. Látszott már, h az elkövetkező napokban szükség lesz még gyerekvigyázásra. Volt is valóban, a helyzetet "csupán" az bonyolította, h csüt. reggelre Jutka is és én is belázasodtunk (pedig én szerda este még vidáman és energikusan úsztam!). Úgyhogy csüt. du. vonultunk ismét négyesben a doktorbácsihoz, de ezúttal a felnőttek is előterjesztették a panaszaikat. Pénteken nagy optimistán bementem ismét dolgozni (volt néhány fontos meetingem is, meg annyira nem is éreztem magam betegnek, ráadásul itthon a gyerekek jelenlétében úgysem lett volna egy perc nyugtom még betegen sem...) Közben Jutka még rosszabbul lett, Gábor jött haza délben felmentő seregnek. Hétvégére egyetlen célkitűzésem a túlélés volt. Összességében jobban sikerült, mint gondoltam: mind2 délelőtt és szombat du. is ki lehetett menni a kis manókkal (láz elmúlt, Tündénél már csüt-ön, csak köhécselés maradt, Gúznál igazából csak szombaton), a frissen főtt húsleves is talán besegített (ebből Jutkának is vittünk), és volt sok játék, összebújás, némi szobarendezéssel és szekrényszereléssel vegyítve.
A szombat estére tervezett kimenőnket (az általam már hőn áhított szaunázást) természetesen el kellett napolni, nemcsak mert Jutkára nem hagyhattuk a kicsiket, hanem mert szombat du-tól én magam is megint elkezdtem rosszabbul lenni. Orrdugulás, láz. Ez vasárnap estére olyan szintet ért el, h rögtön tudtam, másnap nem lesz munka. Gábor szépen elvitte a gyerekeket oviba, én meg kidőltem. Jutka dettó. Ezúttal kettesben mentünk a doktorbácsihoz (a nyalóka és a bűvészkedés most elmaradt). Tudtam magamtól is, h arcüreggyulladásom van, éreztem a jól ismert és utált feszülést az egész fejemben. A gyógyszer mellé jön ilyenkor az infralámpás kezelés és az inhalálás. Ez tart azóta is. Kezdem úgy érezni magam, mint egy gőzgombóc. A feszülés és az orrdugulás talán mától kezd picit enyhülni, talán a következő éjjel már hőemelkedésem sem lesz. De nehogy minden klappoljon: tegnaptól Gábor kezd rosszabbul lenni, ma itthon maradt, meglátjuk, hogy alakul.
Az időjárás katasztrofális. Kb. a betegséghullámmal egyidőben kezdődött a legundorítóbb fajtája a belga télnek: nappali hőmérséklet 3-8 fok között változik, minden szürke, nyálkás, eső-havaseső szitál szinte egész nap, de van, h rendesen zuhog, és mindehhez társulnak még időnkénti erős széllökések. A Napot asszem tegnap du. lehetett látni (bár én csak bentről láttam, gyerekek szerencsére elmentek játszóterezni Apával), de egyébként nem jellemző.
Egy hete nem sportoltam, ugyanennyi ideje nem mostam hajat, 3 napja nem cseréltem zoknit (éjjelre sem veszem le, úgyis folyton fel kell kelni vkihez, ha végre már nem a gyerekekhez, akkor magamhoz), sebes az orrom a sok fújástól, nincs étvágyam (magamnak utálok főzni - a kis piszkoknak sokkal jobban szeretek, még akkor is, ha nem lehetek biztos a fogadtatásban)...
A lakásban, Jutka hiányában, kezd eluralkodni a káosz, bár igyekszem kordában tartani. Tegnap pl. mostam-teregettem, és porszívóztam is (igaz, ez utóbbi rendesen kifárasztott), és a konyhát is muszáj valamelyest rendben tartani, mert szaporodnak a morzsák (hány nappal a morzsák után jelennek meg a hangyák?). Az Ajtó első alkalommal való olvasásakor (évekkel ezelőtt) nem értettem teljesen, mit van úgy oda Szabó Magda, amikor Emerenc beteg lett (vagy megsértődött) és nem tartotta rendben a lakását. Most értem, nagyon is.
Eddig elhárítottam Anyu ajánlatait, miszerint kijön pár napra segíteni. Lehet, h ezt revideálnom kellene, és megfogadni Halász Judit tanácsát, h "Hívd a Nagymamát!" ??? ... :-)
