Most nehany bejegyzes bizony nem Gezenguz es Tunder brusszeli napjairol fog szolni, hanem a szulei thaifoldi kalandozasarol.
Fenykepek es reszletek termeszetesen jonnek majd kesobb, most csak a lenyeg: remekul erezzuk magunkat! A repulout faradalmait hamar kihevertuk, es belevetettuk magunkat a bangkoki eletve. Az utikonyv szerint a turistanak fel kell keszulnie a tobb ertelemben vett sokkra: kultursokk, szmog, forgalmi dugok. Ez mind igaz: oriasi a forgalom ejjel-nappal (rogton erkezesunkkor megmondta a taxis: "No traffic, no Bangkok."), rettento szennyezett a levego, es hat persze a kultura, Buddha es a Kiraly mindenek felett valo tisztelete. Szamomra megis leginkabb az sokkolo, h egesz Bangkok egy oriasi piacnak tunik, nem lehet egyetlen lepest sem tenni, h ne botlanank stabil avagy mozgo arusokba. Sokkolo az aruk tomege (visszater a mar Kinaban is tobbszor feltett kerdesem: "Hogy a francba lehet ekkora mennyisegu szart eladni??"), a hamisitvanyok, sokkolo a rengeteg szag: az arusok mindenfele edenyben kotyvasztanak mindenfelet, szarazfoldi es tengeri, felismerheto es felismerhetetlen etket, es ezeknek terjeng, vegyul a szaga a levegoben...
Egyebkent egy magamfajta gyumolcsimado itt igazan jol erezheti magat: tobzodom a rengeteg friss ananaszban, dinnyeben, mangoban, kokuszban, papayaban stb.
Lattunk csodas templomokat, palotakat, hajoztunk, rengeteget gyalogoltunk, es persze rengerteget taxiztunk (oriasiak a tavolsagok!).
Most pedig irany vacsizni - a piacra! :-)
