Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

Mármint az állást váltó kollégát a munkahelyen (nehogy vki véletlenül temetésre gondoljon). Évek óta hagyomány, h énekel a csapat. Mikor mi jut eszünkbe, kire mi passzol. Ismert dallamokat, megfelelően adaptált szövegekkel. Eddig magam is lelkesen részt vettem a dalárdában. A legutóbbi felkészülésből viszont kimaradtam, lévén a saját búcsúztatómról szó :-) Kíváncsian vártam tehát, mivel fognak leleményes kollégáim előrukkolni tegnap délután. Volt nem kis meglepetésem, mikor nemcsak egy, hanem három dal hangzott el! Mindenki ott volt, aki fizikailag nem volt akadályoztatva, még a főnök bácsi is pontosan érkezett, pedig azt egész egyszerűen SOSEM szokott. Ez már önmagában ajándék volt számomra. Aztán jött a speech-e, amiben végtelenül kedvesen és elismeréssel szólt. Ez megintcsak ajándék volt. Aztán jött az éneklés: szövegek alább csatolva, közismert, és közérthető (még az angolul nem tudóknak is vmennyire). Aztán jött a virágcsokor, a képeslap, és az ajándék hangverseny bónok... Kibírtam könnyezés nélkül, bár a végén a főnök bácsi csodálkozva kérdezte, h hogyan :-) A cukrászdában vásárolt csodaszép torták (csoki és málna) nemcsak csodaszépek voltak, hanem a jelek szerint finomak is, mert két pici darabka csokisat kivéve elfogytak (azt a két pici darabkát hazahoztam, és együtt felfaltuk Apával meg a gyerekekkel). Hatalmas sikere volt a házilag készült pogácsának, a túrósnak és a Nagymami féle "kockásnak" egyaránt!

9 év nagy idő egy munkahelyen, és magam számára a Hotel California jutott eszembe: "You can check out any time you like, but you can never leave..." Majd meglátjuk. Elvégre nem megyek messzire, csak 2 emelettel leszek lejjebb :-)

Nagyjából a fentiekből állt az elmúlt hétvégénk. A szélvihar annyira erős volt, h kint alig lehetett megmaradni (a gyerekek viszont az ablakból "moziztak"). Nagyon jó program volt Gúzzal a jégszoborkiállítás, miközben Apa és Cirmike a velem már múlt hétvégén felavatott babamedencében pancsolt. Komoly előrelépés történt a ház berendezése terén is, megrendeltük ugyanis a leendő hálószobánk bútorait. Már alig több, mint 4 hét van hátra...

Életemben egyszer (fiatalon, 19 évesen) kipróbáltam a síelést. Egyetemi baráti társasággal elmentünk a Tátrába. Azelőtt sílécet csak messziről láttam, de a házigazda leányzó (aki lényegében sítalpakkal a lábán született) azt mondta: "Nem kell izgulni, gyerekek, a ház előtt felcsatoljuk a léceket, és mire elérjük a pályát, már mindenki fog tudni síelni!" Valahogy nem egészen így történt...

Azon a kiránduláson rengeteg mindent megtanultam, pl.: 1. hányféle ürüggyel lehet a hálószobába szerelmi légyottra visszavonulni (volt, aki "kártyázott", mások "aludtak" vagy "beszélgettek"); 2. hogyan lehet motoros fűrész zajában is aludni (sehogy! - a motoros fűrész hangját a horkoló szobatársunk szolgáltatta, végtelenített lejátszásra állítva); 3. hogyan lehet nyolc embernek pislákoló láng fölött krumplit sütni (csak idő kérdése, kb 2,5 óra alatt készen is volt); 4. hogyan lehet névnapi ajándékot készíteni semmiből (sehogy! - szerencsére a semminél azért többünk volt, pl. kis fadarab és tamponzsinór; már nem emléxem, milyen lett mindebből az ajándék); 5. hogyan lehet kibírni, amikor reggeltől estig a Kft együttes zenéje szól, és mind a 7 lakótársad is teli torokból ezt nyekergi ("buta lány vagy, Elizabeth", vagy "ééééén, a fodrász"); 6. mi a székátülős játék (ezt még 36 évesen is nagyon élveztem a legutóbbi ardenneki buli során).

Egy dolgot viszont egészen biztosan NEM tanultam meg: síelni. A ház előtt valóban felcsatoltam a síléceket, és valóban elindultam velük a sípálya felé... (snitt) Éjszaka rémeket álmodtam, h száguldok lefelé a lejtőn és nem tudok megállni... (snitt)  Másnaptól csak szánkóztam és sétáltam...

Bendegúz viszont - akit valamilyen isteni sugallatra Mama már tavaly elkezdett Budapesten járatni sí-órákra - aranyérmes síbajnok lett. Apával együtt (bár ez utóbbin sokkal kevésbé voltam meglepve). Kicsi Gúz nemhogy jól érezte magát a síelős kiránduláson, nemhogy szorgalmasan gyakorolt a tanfolyam alatt, hanem lényegében reggeltől estig síelt (a tanfolyam előtt és után Apával), megjárta a csúcsokat, lesiklott már első nap egy piros pályán, és a végén megnyerte hatalmas fölénnyel a versenyt. 

Ma az oviba természetesen éremmel a nyakában ment :-)

Nem tudom, mit szólna ehhez Vekerdy Tanár úr, ha látná. Annyi mindenről ír, de arról nem, h hány éves kortól nem káros a kislányoknak a szájfényezés :-) Remélem, h soha...

... Legszebb a barna. Bőr. Kinyitható. Vagy inkább a bézs, textil, sarokváltozatban. Vagy mégis inkább bőr, de sötétzöld? És hozzávaló puff??? Vagy fotel? Vagy 3+2 változat? Ajjajjjj, mire adtam a fejem....

Amióta Bxl-ben élünk, viszonylagos rendszerességgel (4-6 hetente) járunk a Bozarba. Ez a helyi kultúrális központ, zeneakadémia, hangversenyterem egyben. Többnyire komolyzenei koncertre megyünk, amikor is a közönség a végén 1-2 percnyi közép-lagymatag tapsolás után már szállingózik kifelé a ruhatárba. Kivétel a közelmúltban az Egmont nyitány és a Rachmanyinov gála volt. Ezek végén erőteljesebben és hosszabban szólt a taps.

Viszont ami ma volt, azt kb. a kommunista pártgyűléseken láthattam volna, ha jártam volna olyanokra: felállva tapsolt, tombolt, ünnepelt a teltházas közönség, legalább 3 ráadást kikövetelve. Kiktől? A 100 tagú cigányzenekartól! És ez a fergeteges siker már 5 éven belül másodszor ismétlődik.

Azaz, izé... Ausztriában síelnek. Ezt a ma délelőtti szentmise előtt/után legalább 10-szer kellett elmondanom, mindenki csodálkozott ugyanis, hogyhogy csak ketten vagyunk ott lányok.

Bizony, most itt nekem lányos hétvégém van, meg lesz még holnaptól lányos hetem, aztán még egy lányos hétvégém. Cirmi édes, de bizony szófogadatlan és fárasztó. És szemtelen. Szegény szomszéd Bogit se hagyta tegnap este elaludni - pedig előtte nagy vidámság volt.

A kipirult arcú és vidám kicsi Gúzt is sikerült ma képernyőközelbe kapnunk: az első síelős napja szemmel láthatóan remekül telt. Miután a hivatalos (2x2 órás) tanfolyam véget ért, még felkéredzkedett Apával a hegytetőre, ahonnan egy piros pályán tudtak lejutni. Uff...

A téli szünetből egyértelműen a zsdenijevói kaland maradt meg legmélyebben a fejemben. Volt előtte csodálatos Karácsonyunk (kétszer is, a Cserein és Szőlősgyörökön), volt családi program, kirándulás, templom, a kárpátaljai kaland maradt viszont a végére, így talán ezzel magyarázható, h domináns. Talán pedig azzal is, h jó volt :-) Akkor is, ha nem volt hó (csak foltokban). De volt helyette rengeteg más: hegyek, fenyők, zúgó patak, kényelmes szálloda, isteni ételek (Gúz által saját kezűleg fogott pisztráng, ecetes gombasaláta, saslik, szoljánka, borscs, pilmen, szirnyiki - aki nem érti, járjon utána :-) Volt szauna, masszázs, kandalló. Volt kultúrált szilveszteri mulatás (ahol oroszok-ukránok-magyarok kölcsönösen köszöntötték egymást a 3 különböző éjféli időpontban - magyar csak a mi társaságunk volt). Na és persze volt vodka. Nem kevés. Gábor találóan jegyezte meg: amint sétatempónál kicsit lassabbra váltunk, azonnal előkerül valahonnan egy vodkásüveg, és abból inni kell... Hát mit volt mit tenni, ittunk. Igaz, én délelőtt 11 körül még eléggé húzódoztam a vodkától, azért délután 3-kor már lecsúszott a Nágya néni 68 fokos házi pálinkája. :-) Szerencse, h a gyerekekre mindig volt, aki figyeljen. Cirmike tökéletesen szórakozott elsősorban Anival és Judittal: mikor ki lakkozta/rúzsozta a körmét/száját. Gúzt komoly dolgok foglalkoztatták: tűzrakás, szaunában öntés, hegyvidéki túrázás, pisztrángfogás. Valamint Szása. Máig sem tudom, mi tetszett meg Gúznak a tulajdonos fiában (azon kívül, h roppant kedves és rokonszenves fiatalember), de a végén egészen gyászban volt, h nem adhatott neki puszit (tekintve, h azért 3 napi szüntelen buli már Szásának is megártott, és a mi elutazásunk idején éppen aludt).

Fürdés előtti viháncolás közepette Gúz kitalálta, h ő sebesült, és teleragasztgatta magát apró matricákkal. Mit tett erre Tünde? Ő is sebesültet játszott, és teleragasztgatta magát matricákkal :-)) Ezután fényképezést kérve elhelyezkedtek a kanapén, és "sebesült képet" vágtak...

Aztán a nagy sebesültségből felocsúdva Tünde elrikkantotta magát: "Gúz, fogócskázzunk, jó? Úgy, hogy én leszek a bölény és Te a vonat!" (ennek megértéséhez tudni kell, h az egyik könyvükben a vonat elől menekülő bölények nagy port vernek fel)

A ma este vidám / kedves pillanata volt még, amikor Gúz megmutatta a du-i rajzait. Gyakorlatilag egy képregény készült, 4 db A4-es lapra 4 különálló rajz, amik együtt egy történetet alkotnak: 1. Dombon sétáló csiga és süni. 2. A csiga és a süni visítva menekül egy közeledő bagoly elől. 3. A bagoly köröz a levegőben, a süninek és csigának már csak a hortyogása hallatszik. Közben besötétedett. 4. Újra nappal van, eltűnt a bagoly, a süni és a csiga vidáman sétálnak.

2014 első bejegyzése, éljen, éljen! Kicsit nehéz volt visszarázódni a remek szünidő után, ennek aztán a blog is kárát látta...

Borzalmas az időjárás Bxl-ben, egész nap szürkeség, és nyálkás-csöpögős-szitálós idő, avagy éppen zuhogó eső... Még reggel fél 8-kor is töksötét volt ma, amikor a gyerekszobába benyitottam. Gúz közölte: "Nyúlsötét van!" Kérdezem, h ez mit jelent. A válasz: "Ugrálnak a nyulak és a fülükkel eltakarják a napot." Ez tetszik (és a gyerek még nem hallott Leonidas király seregéről :-)

A fényképek nem a reggeli nyúlsötétben készültek, hanem az esti fürdés után (amikor már kb "medvesötét volt"):

Nem nagyon szeretjük azt a már magyarok körében is terjedő belga szokást, hogy már hetekkel Karácsony előtt feldíszítik a fát - mire eljön az igazi ünnep, az ember szinte megunja... Idén azonban kivételt tettünk. Mivel kicsi Gúz tegnap jött vissza az 5-napos táborozásból (óriási megkönnyebbülésemre vidáman és élményekkel tele), és a hétvégét még itt töltjük, "kértünk az angyaloktól" ide is egy kis karácsonyfát. És csodák csodája, meg is kaptuk! :-)

A teraszon való rejtegetés 2 napig jól sikerült (nemcsak a Gábor ballonkabátja volt ráterítve a lavórban álldogáló fára, hanem egy szaunalepedő is). Azonban a tegnap esti díszítésre mégiscsak be kellett hozni a nappaliba, letakarni már nem lehetett, természetes hát, h Gúz pajtásnak az éjszakai pisiléskor első dolga volt észrevenni... Szerencsére ez azért nem az éjszaka kellős közepére esett, hanem reggel negyed 7-re. Igyekeztem még "eltussolni" a dolgot - "Korán van még, Kicsim, aludj még egy nagyot!" - de hát melyik az a hülye gyerek, amelyik egy feldíszített karácsonyfa láttán még nyugodtan visszaalszik... Becsületére legyen mondva, majdnem egy órát még a szobájában volt. 7 után ébredtünk Gáborral nagy kuncogásra, viháncolásra.

Nem maradt hát más hátra, ki kellett bújnunk magunknak is, és irány a nappali. Ajándékbontás pizsamában - nem túl ünnepélyes, de meghitt :-)

A gyerekek kaptak egy jókora doboz kirakót, 1-1 amarillisz hagymát, és 1-1 pár cipőcskét. Ez utóbbit Tünde azonnal felhúzta, és egész délelőtt benne volt (sőt, a városba is abban akart jönni), Gúz kb 2 óra elteltével jutott el odáig, h felpróbálja az egyiket a jobb lábára. Közölte, h jó a méret, majd lerúgta, és visszahúzta a papucsát... :-)

A nap további részét eredetileg a Koekelberg Bazilikában terveztük eltölteni, ahol tavaly egy óriási, élő állatokkal is telerakott Betlehemet lehetett megnézni. Sajnos a jelek szerint idén ezt nem rendezték be, így a belvárosi karácsonyi vásárt választottuk. Ez több szempontból is jó: metróval megközelíthető, van körhinta, óriáskerék, viszonylag finom ennivaló, forralt bor, és addig is a levegőn vagyunk. A Bazilikát pedig megcsodálhattuk messziről, az óriáskerék tetejéről.

Már majdnem elindultunk haza, amikor észrevettünk egy báb-árus bácsit. Hamar kiderült róla, h magyar, és rengeteg időt töltött el a két Bartha-gyerek szórakoztatásával (a végén Gúz egy három cicából álló bábot választott megvételre, Tünde pedig egy ördögfiókát - most így már három ördögfióka van itthon :-) )

Véletlen egybeesés, h kicsi Gúz távolléte idején Apa is távolmarad két estét. Tegnap sajnos munkaügyek miatt kellett a Parlamentben dekkolnia este 8 utánig, ma pedig kollégákkal van karácsonyi vacsorán. Így aztán kicsi Tündével lányos estét tartottunk itthon mindkét este. Vacsora után jó nagy vizet engedtünk a kádba, és együtt fürödtünk. A fürdés különösen érdekes-élvezetes része volt a francia rokon nénitől tegnap postán kapott fürdőgolyócskák, parányi delfinek és kacsák áztatása, a megpuhuló figurából a fürdőolaj kispriccelése stb. Tegnap hajat is kellett mosnunk, ettől előre féltem, mivel Cirmi az utóbbi időben is bömbölt még a hajmosástól, így próbáltuk ezeket a próbatételeket elkerülni. Viszont megengedtem neki, h az én hajamat ő mossa meg, és ez varázslatos eredményt hozott: ő is megengedte nekem, h megmossam a haját. Igaz, elkérte az úszószemüvegét, és szorította a kis szemére, nehogy belemenjen a víz :-) Sajnos erről nincs fényképem, csak a ma estéről, amikor a víz ellen zuhanysapkával védekeztünk (de csak miután sikerült a kisasszonyt lebeszélnem arról, h ma is hajat mossunk!).

Múlt hét csütörtökön került sor az oviban a karácsonyi dalok éneklésére. Édes volt a sok kis pirosba öltözött mazsola. Közülük is különösen kettő :-)

Péntek este a Szent Családot fogadtuk be - kép formájában. A gyerekekkel már előre próbáltuk begyakorolni az erre az alkalomra való imádságokat és énekeket. Hangszeres segítséget is gondoltam igénybe venni.

De az Atya javaslatára ettől végül is eltekintettünk. A Szent Család nálunk maradt szombat délutánig, ekkor vittük tovább a soron következő családhoz. Nagyon szép program volt a fogadása és továbbvitele is.

Ma pedig elkezdődött az utolsó ádventi hét - és számunkra lelkileg egy kicsit nehéz hét. Gúz pajtás ugyanis elutazott az ovis csoporttal vidéki táborozásra, és csak pénteken fogjuk viszontlátni (nagy sóóóóhaaaaj....)

A tegnap este a mézes-ajándékok összeállításával és becsomagolásával telt. Ebben, valamint a fotózásban, Gáborka segédkezett (a gyerekek már durmoltak - miután elkészítettek egy hatalmas adag Nagymami-pogácsát :-)

Kb. két éve vettem Anyunak egy könyvet. Az a címe, h "A mézeskalács készítésének nagykönyve". Álomszép dolgok vannak benne, lovagi vártól kezdve mézeskalács házikón át ádventi koszorúig. Gondoltam, habár Mama még nem nyugdíjas, azért hátha szakít rá időt és készít az unokáknak ezt-azt. Tévedtem, Mama ennyire - még - nem vállalkozó szellem :-) Így aztán szépen "einstandoltam" a könyvet, gondolván, h majd akkor szakítok rá időt én magam.

Khmmm... kekszet mint olyat már többször sütöttem belőle, különböző tésztákat (aranyszínű gyömbéres, csokoládés, puha puszedli) kipróbálva, és cukormáz díszítést is alkalmazva. Ennél tovább eddig nem jutottam. Most azonban közeleg Karácsony csodálatos ünnepe, és hétvégén a Szent Család-járás nevezetű programban is részt veszünk. Kell tehát vmi különleges. Az apró kekszeken kívül ezúttal készültek színes ablakok és mézeskalács dobozok is (több felvonásban, kezdve tegnap du, folytatva ma ebédidőben a munkából hazaloholva, és befejezve ma este). Természetesen segítségem is akadt :-)

Találós kérdés: mit kalapál Gúz az alábbi képen?

Ezúttal a Magyar Házban, szombat délután. Szép kis ünnepség volt, kár, h a mi gyermekeink semmi szín alatt nem voltak hajlandók még egy mini szereplésre se (pedig itthon milyen remekül megy pl. Grillus Vilmos "Karácsonyi angyalok"-ja...)

Sajnos a Mikulásról és a krampuszokról nem készült állókép - Gúz igencsak elgondolkodva nézte őket, miközben hallgatta a Mikulás részben dícsérő, részben pedig dorgáló szavait (ami Anya jóvoltából került a tudomására :-) Szólni egy kukkot se akart, Tünde bezzeg kotnyeleskedett, elmondta, h Gúznak már 2 tejfoga kiesett, és h ő 3 és fél éves :-)

Ami elkezdődött már tegnap este a csizmák pucolásával,

folytatódott késő este Mama megérkezésével,

reggel a MIkulás ajándékainak felfedezésével,

napközben mindenféle vidámsággal (amiről nincsenek képes dokumentációk),

és végződött este egy nagy "bulival", ahol Mama és a gyerekek a napközben begyakorolt táncokat előadták az Apából és Anyából álló közönségnek.

Idén icipicit késve érkeztek az ádventi angyalkák a díszítéssel és a naptárakkal (bár az ádventi koszorút Apa és Gúz gyönyörűen elkészítették a hétvégén, amíg én Bp-en mulattam s az időt Anyunál múlattam :-)

A késlekedés azonban nem jelenti, h kicsi csillagaink ne fogadták volna nagy örömmel reggel a meglepetést. A szokásos forgatókönyv szerint bebarangolták a lakást, vidáman ujjongva a díszítések láttán. Lelkesen vették tudomásul, hogy az ádventi naptárból nemcsak a legelső, hanem az első három fiók/zseb tartalmát is ki lehet venni, mivel már dec.3-a van. Tünde persze további zsebekbe is kukucskált, Gúz már képes némi önfegyelemre.

1. Vajon mitől dagad a Tünde pofazacskója?

2. "Hűűű, de szép díszes az ágy!"

3. "Várj, Tünde, segítek kivenni!"

4. "Gyerünk körülnézni a hálószoba környékén is!"

Miután kiörömködtük magunkat, sikerült leülni reggelizni. Eközben a következő beszélgetés zajlott (nem emléxem, hogyan kezdődött, a nagymamákról volt szó):

Gúz: "Mert nekünk három nagymamánk van." Anya: "És ki az a három?" Tünde (az ujjain mutatva): "Hát ez, egy, kettő, hájom." Gúz: "Hát Jutka, Nagymami, és Mama." Anya: "És Ani?" Tünde és Gúz egyszerre helyeselnek: "Igen, Ani a negyedik, akkor négy nagymamánk van."

Anya: "És nagypapa?" Gúz (picit megelőzve Tündét, aki lelkesen ismételte): "Kettő. Teddy és Laci." Anya (csodálkozva): "És Nagypapi?" Gúz (ugyancsak picit megelőzve Tündét, aki ugyancsak lelkesen ismételte): "Ja, igen, Nagypapi is. Akkor három." Aztán még Anya javaslatára megegyeztünk, h Gabi Papó a negyedik.

A slusszpoén este következett, amikor az imádság közepette megint Teddyt kezdték emlegetni (hogy kikre vigyázzon a Jóisten), majd Gúz határozottan kijelentette: "Teddy az apukánk és az anyukánk is!" Erre mit mondjak?.... :-)

Terveinknek megfelelően a ma du.-t Tündérrel töltöttem. Átsétáltunk a hosszú parkon a Jutka háza melletti játszótérre. A kisasszonynak útközben eszébe jutott, h köszönjünk be a bölcsibe, így ezt is megtettük. A lány szarvasok melletti tónál hatalmas hattyú sétált, a vízen pedig kacsák, sirályok és vízityúkok úszkáltak. Tünde megáll, figyeli őket, majd felkiált: "Mennyi pingvin!" Nehezen tudtam meggyőzni, h azok vízityúkok...

 Kár, h sosincs itt egyik nagymama se, amikor a gyerekek oviba mennek (illetve, amikor itt van a nagymama, akkor nem mennek oviba :-) )

A kirakatokban és a boltok polcain már megjelentek a karácsonyi díszítések, mikulások, minden csillog-villog. Összességében elég rémes, belefájdult szinte a fejem, amíg kiválasztottam valami szépet-szolídat az első bxl-i karácsonyfánkhoz (amit terveink szerint dec.21. reggelre fog hozni a Jézuska). Pedig az Ádvent még csak jövő hétvégén kezdődik. Gúz nagyon várja, csakúgy, mint a Mikulást, és Mamát. Naponta el kell mondani, hányat alszunk még a naptári tél kezdetéig, a csillagászati tél kezdetéig, Mikulásig és Mamáig. A dolgot könnyíti, h utóbbi kettő ugyanaz napra esik. Adtam neki egy Ikeából elhozott mérőszalagot, hadd vagdosson, mint a katonák.

Természetesen kezdetüket vették a karácsonyi vásárok is. Vannak, akik képesek Achenig vagy Bonnig autózni egy ilyen vásár kedvéért. Mi rendszerint beérjük azzal, amit itt Bxl-ben találunk. Ezek közül is van egy kedvencünk, egy bájos kicsi rendezvény, a szász kereskedelmi kamara szervezésében, egyesülve alsó-sziléziai és cseh kézművesekkel. A mindössze kb. 10 standon főleg ennivalót lehet kapni: sültkolbászt, mézeskalácsot, mákos beiglit, forralt bort, becherovkát. Továbbá fából faragott kézműves díszeket - méregdrágán. Ebédidőben érkeztünk tegnap, részben éppen ebédelés céljából.

Sajnos, kevés dolog volt, amit finnyás mókusaink szívesen megettek: Gúznak konkrétan sültkolbász és kenyér. (Hiába szereti a krumplit is, meg a majonézt is, a majonézes krumplisalátát megkóstolni se volt hajlandó. És hiába szereti itthon a kremzlit, a vásárbéli nem kellett... Tündérről pedig kiderült, hogy a mazsolát csak akkor szereti, "ha nincs mellette sütemény!" :-)) Legtöbb időt a fafaragó bácsit figyelve töltöttük el - bámulatos sebességgel tudott egy kb 3 cm vastagságú fahasábból 1 mm vékonyságú pálcikát készíteni (ami aztán favirág szárául szolgált).

Ma, miután egy csodálatos hangulatú zenés misén vettünk részt délelőtt, és finomat ebédeltünk itthon, meglátogattuk barátainkat vidéki uradalmukban. Az uradalom konkrétan értendő, a jó ég tudja mekkora birtokon van saját tó hattyúkkal és patak is, egy kastélyépület és két melléképület. Kis túlzással akkorának tűnt, mint a boetfort-i szaunaparadicsom... Gúzt legjobban a patak érdekelte, na meg persze a fűnyírás lehetősége, amire azonnal önként jelentkezett :-) Tünde a vártnál sokkal kevesebbet babázott: a 6 hetes Abigélt talán csak egyszer simogatta meg, a másfél éves Artúrról szinte tudomást sem vett. Sokkal jobban érdekelték mindkét gyereket a baba-játékok, a villogó-zenélő izgő-mozgó csodák.

Gúznak 3 nappal ezelőtt kiesett a 2. tejfoga. Mondta este, h már nagyon mozog, majd a fürdőkádba belépéskor egyszerűen a kezembe nyomta: "Anya! Fog!" Hát fogtam :-) Most már ketten üldögélnek a kis tejfogtartó szelencében.

A Bagoly-gyertyákról készült képet kifejezetten Nagymaminak küldjük: így néz ki egymás mellett a már elfogyott és a még el sem kezdett bagoly :-)

Az alábbi képek pedig a mai mesedélután előtt, alatt és után készültek. Tünde az érkezésünk után 2 mp-cel letelepedett az első sorba (igaz, ebben segített, h szomszéd Bogi már ott üldögélt), Gúz viszont inkább Anya ölében érezte magát biztonságban...

... amikor a Napsugarak cirógatására, madárcsicsergésre és kávéillatra ébredünk, és kedvünkre lustálkodhatunk az ágyban... Na, az ilyen reggelek NEM Brüsszelben vannak! :-) Itt a kukásautó zörgésére lehet ébredni, megállapítani, hogy fél 8-kor még sötét van (vagy ha véletlenül fel is kelt már a Nap, akkor sem látszik, mert zuhog az eső), kávéillat nincs (kávéfőző se! - de ami késik, nem múlik, majd írok a Jézuskának :-) Csicseregni meg legfeljebb a gyerekek csicseregnek, bár a mai reggeli műsor ettől elmaradt: 3/4 7-kor hallom, h ordít mindkét mazsola a gyerekszobában. Mint kiderült, Gúz azért ordított, mert Tünde ordított és ezáltal nem hagyta aludni. Hogy Tünde miért ordított, ezt nem tudtuk meg, de segített rajta a szülői ágyba való átplántálás. Apa átköltözött a Tünde helyére, én meg reméltem, hogy egy kicsit még mindannyian alhatunk tovább (ma Belgiumban ugyanis szabadnap volt, bár ez csak a gyerekekre vonatkozott, azért kicsit minket is érintett, mert az ovi kihagyása okán elég volt később elindulni itthonról). Pár perc múlva Tünde csukott szemmel szuszogott, ekkor azonban megjelent Gúz és odalehelte, h kakálnia kell. Ettől a kislány természetesen azonnal felébredt - még szerencse, h szokásával ellentétben ezúttal nem akart menni megnézni a műveletet. Ennyit a tovább alvásról (csak Apának adatott meg...)*

Azért sikerült az irodát hamar magam mögött hagynom, és a délutánt a szomszéd Bogiék meghívására kellemesen töltöttük: előbb odabent volt játék és uzsonnázás, majd levándoroltunk a ház mögötti játszótérre, ahol jó másfél órán keresztül ment a móka-kacagás (+ rohangálás, és kurjongatás... )

1. Gúz hintázik (mobiltelefonnal nem éppen profi módon lehet mozgó alakot fényképezni...)

2. Tünde és Bogi hintáznak (a jelek szerint Tündérke lassabban ment :-)

3. Kismajmok a háztetőn (Gúz megtanította a lányokat felmászni - Tündérke könnyen beletörődött, h ő még ehhez túl kicsi)

* lábjegyzet:

Október végén, amikor Gábor és a gyerekek már magyar levegőt szívtak, én meg a fogamat szívtam itt egyedül, kellő számú szabadnap híján, akkor bizony voltak ráérős reggeleim. Szám szerint öt (két hétvégi, ami nagyon ráérős volt, és három hétköznapi, amit szintén viszonylag ráérősre alakítottam, hiába kellett munkába menni). És én már a harmadiknál-negyediknél úgy untam-utáltam ezt a fene nagy ráérősséget, hogy az nem kifejezés. Túl nagy volt a csend és a nyugi... Hiába, családi vonás, örököltük Etu Mamától: ő a napi robot után sokszor elfáradt estére, de mindig azt mondta, h "nem baj, majd reggelre megpihenek". És valóban, reggelre újra robotra kész volt. Mikor pedig elutaztunk tőle, még csak az utcasarokig jutottunk, már hiányoztunk. Isten nyugtassa Etu Mamát - holnap lenne 85 éves!