Nem nagyon szeretjük azt a már magyarok körében is terjedő belga szokást, hogy már hetekkel Karácsony előtt feldíszítik a fát - mire eljön az igazi ünnep, az ember szinte megunja... Idén azonban kivételt tettünk. Mivel kicsi Gúz tegnap jött vissza az 5-napos táborozásból (óriási megkönnyebbülésemre vidáman és élményekkel tele), és a hétvégét még itt töltjük, "kértünk az angyaloktól" ide is egy kis karácsonyfát. És csodák csodája, meg is kaptuk! :-)
A teraszon való rejtegetés 2 napig jól sikerült (nemcsak a Gábor ballonkabátja volt ráterítve a lavórban álldogáló fára, hanem egy szaunalepedő is). Azonban a tegnap esti díszítésre mégiscsak be kellett hozni a nappaliba, letakarni már nem lehetett, természetes hát, h Gúz pajtásnak az éjszakai pisiléskor első dolga volt észrevenni... Szerencsére ez azért nem az éjszaka kellős közepére esett, hanem reggel negyed 7-re. Igyekeztem még "eltussolni" a dolgot - "Korán van még, Kicsim, aludj még egy nagyot!" - de hát melyik az a hülye gyerek, amelyik egy feldíszített karácsonyfa láttán még nyugodtan visszaalszik... Becsületére legyen mondva, majdnem egy órát még a szobájában volt. 7 után ébredtünk Gáborral nagy kuncogásra, viháncolásra.
Nem maradt hát más hátra, ki kellett bújnunk magunknak is, és irány a nappali. Ajándékbontás pizsamában - nem túl ünnepélyes, de meghitt :-)
A gyerekek kaptak egy jókora doboz kirakót, 1-1 amarillisz hagymát, és 1-1 pár cipőcskét. Ez utóbbit Tünde azonnal felhúzta, és egész délelőtt benne volt (sőt, a városba is abban akart jönni), Gúz kb 2 óra elteltével jutott el odáig, h felpróbálja az egyiket a jobb lábára. Közölte, h jó a méret, majd lerúgta, és visszahúzta a papucsát... :-)
A nap további részét eredetileg a Koekelberg Bazilikában terveztük eltölteni, ahol tavaly egy óriási, élő állatokkal is telerakott Betlehemet lehetett megnézni. Sajnos a jelek szerint idén ezt nem rendezték be, így a belvárosi karácsonyi vásárt választottuk. Ez több szempontból is jó: metróval megközelíthető, van körhinta, óriáskerék, viszonylag finom ennivaló, forralt bor, és addig is a levegőn vagyunk. A Bazilikát pedig megcsodálhattuk messziről, az óriáskerék tetejéről.
Már majdnem elindultunk haza, amikor észrevettünk egy báb-árus bácsit. Hamar kiderült róla, h magyar, és rengeteg időt töltött el a két Bartha-gyerek szórakoztatásával (a végén Gúz egy három cicából álló bábot választott megvételre, Tünde pedig egy ördögfiókát - most így már három ördögfióka van itthon :-) )
