A kirakatokban és a boltok polcain már megjelentek a karácsonyi díszítések, mikulások, minden csillog-villog. Összességében elég rémes, belefájdult szinte a fejem, amíg kiválasztottam valami szépet-szolídat az első bxl-i karácsonyfánkhoz (amit terveink szerint dec.21. reggelre fog hozni a Jézuska). Pedig az Ádvent még csak jövő hétvégén kezdődik. Gúz nagyon várja, csakúgy, mint a Mikulást, és Mamát. Naponta el kell mondani, hányat alszunk még a naptári tél kezdetéig, a csillagászati tél kezdetéig, Mikulásig és Mamáig. A dolgot könnyíti, h utóbbi kettő ugyanaz napra esik. Adtam neki egy Ikeából elhozott mérőszalagot, hadd vagdosson, mint a katonák.
Természetesen kezdetüket vették a karácsonyi vásárok is. Vannak, akik képesek Achenig vagy Bonnig autózni egy ilyen vásár kedvéért. Mi rendszerint beérjük azzal, amit itt Bxl-ben találunk. Ezek közül is van egy kedvencünk, egy bájos kicsi rendezvény, a szász kereskedelmi kamara szervezésében, egyesülve alsó-sziléziai és cseh kézművesekkel. A mindössze kb. 10 standon főleg ennivalót lehet kapni: sültkolbászt, mézeskalácsot, mákos beiglit, forralt bort, becherovkát. Továbbá fából faragott kézműves díszeket - méregdrágán. Ebédidőben érkeztünk tegnap, részben éppen ebédelés céljából.
Sajnos, kevés dolog volt, amit finnyás mókusaink szívesen megettek: Gúznak konkrétan sültkolbász és kenyér. (Hiába szereti a krumplit is, meg a majonézt is, a majonézes krumplisalátát megkóstolni se volt hajlandó. És hiába szereti itthon a kremzlit, a vásárbéli nem kellett... Tündérről pedig kiderült, hogy a mazsolát csak akkor szereti, "ha nincs mellette sütemény!" :-)) Legtöbb időt a fafaragó bácsit figyelve töltöttük el - bámulatos sebességgel tudott egy kb 3 cm vastagságú fahasábból 1 mm vékonyságú pálcikát készíteni (ami aztán favirág szárául szolgált).
Ma, miután egy csodálatos hangulatú zenés misén vettünk részt délelőtt, és finomat ebédeltünk itthon, meglátogattuk barátainkat vidéki uradalmukban. Az uradalom konkrétan értendő, a jó ég tudja mekkora birtokon van saját tó hattyúkkal és patak is, egy kastélyépület és két melléképület. Kis túlzással akkorának tűnt, mint a boetfort-i szaunaparadicsom... Gúzt legjobban a patak érdekelte, na meg persze a fűnyírás lehetősége, amire azonnal önként jelentkezett :-) Tünde a vártnál sokkal kevesebbet babázott: a 6 hetes Abigélt talán csak egyszer simogatta meg, a másfél éves Artúrról szinte tudomást sem vett. Sokkal jobban érdekelték mindkét gyereket a baba-játékok, a villogó-zenélő izgő-mozgó csodák.
