Tünde a keresztanyjával, Gúz mint sövény-nyíró bajnok, és a dísz-muffinok (amik nemcsak szépek, hanem finomak is voltak - picit soká tartott az elkészítés a díszítés miatt, de megérte: nemcsak az én gyerekeim tolakodtak érte, hanem a mise utáni gulyáspartin a többiek is...)
Tünde-keresztanyu pénteken késő este érkezett, és ma du. utazott el, ezalatt volt idő rengeteg játékra, puszira, bújásra, grillezésre, mesélésre, magyar misére és mise utáni gulyáslevesezésre. Ágicnak nem sok ideje volt üldögélni, pihengetni, mazsolák alaposan igénybe vették. Nem számoltam, de sztem több ezerszer hangzott el ez alatt a másfél nap alatt, az a szó, h "Ági" :-)
Fénykép majd érkezik, amint megkaptuk :-)
Egyelőre csak a du. fennmaradó részében készült képet tudom idetenni. Miután Keresztanyu elment, és az eső is ellált, mindannyian gumicsizmát öltöttünk (kivéve Apát, mert neki nincs), és nekiálltunk kertészkedni: az állandó napirendi pontokon (gyomirtás és csigák összegyűjtése) kívül sor került egy szép rózsa előkertbe ültetésére, sövény-nyírásra, számtalan nyári virágmag elültetésére és újabb adag csigairtó szétszórására. A gyerekek rettentő kitartóan dolgoztak. Főleg persze Gúz. Cirmi inkább a csigák családba rendezésével és másztatásával foglalkozott. Aztán egy nagy hintázással fejeződött be a móka.
1. Fülfúrás előtt, megszeppenve
2, Még mindig fülfúrás előtt, de Anya ölében vidámabban
3. Tortázás
4. Pörög-a-forog-a-szoknya
... akkor ott bizony be is vásárolok. Főleg, ha gourmand KA-val vagyok :-) A megvásárolt dolgok egy része azonnali feldolgozásra került: készült borjúmájpástétom és fűszeres avokádókrém. Holnap kerül sorra valószínűleg a pankó morzsában sült spárga, a sóskaleves, és a megjegyezhetetlen nevű zöldleveles kínai nyavalya :-) A görögdinnyéből kellemes meglepetésemre Tünde még repetázott is!!
Ezek pedig az ovi utáni pillanatok:
Egyben pedig a naptári nyár első napja is.
Csodásan telt!! (bár ebben reggel még nem voltam ennyire biztos, kicsit feltorlódott teendőimre gondolva: palacsintasütés, hajfestés, gyerekek felköszöntése, piacra menés grillcsirkéért, és elérni a 10.30-kor kezdődő misét...)
A grillcsirkét egy Bxl-től nem messze lévő nagy parkban fogyasztottuk el, ahol aztán a rózsák nézegetésével-illatolásával telt a délután, na meg egy csomó játszóterezéssel, vízvezetékezéssel.
Gyermekeink azonban fáradhatatlanok: itthon még nekiláttak homokozni, és Gúz egy egész várat alkotott :-)
Tavaly az Atya ismertetett meg minket ezzel a különleges szórakozással. Akkor nagyon jó móka volt, hát kipróbáltuk idén is, kétszeres távon - ismét jó móka volt :-) Utána megnéztük a végállomásnál lévő apátsági templomot is (Maredsous). Persze a gyerekeket a játszótér és a fagyizás sokkal jobban érdekelte - sebaj, addig a szülők szusszantak egyet a napsütötte pázsiton.
Nem a gyerekeké - a magamé. Későn, de remélhetőleg még idejében :-) Szép ünnep volt!
Idén szerencsére nem maradtunk le az ovis fényképezkedésről (tavaly épp a tavaszi szünet után pár nappal volt, amikor még Mo-on voltunk - okos szervezés...)
A gyerekek izgatottan várták, és lelkesen készültek rá. Tünde kis hercegkisasszony lett a Jutkától kapott ruhában és a Nagymami-készítette frizurával, Gúz pedig az új cowboy-ingében virított (kicsit kényszeredettre sikerült mosollyal - általában róla jobbak a spontán képek).
Mesefinom süti, meseszépen tálalva, meseszép kislányka társaságában... :-))
Így készültünk az Ünnepre - tojásfestés:
Meg így - Kaláka koncert után vidáman:
Ünnepi szentmise után hazafelé, megszentelt kalácsokkal:
Ünnepi ebéd a Cserein:
Ebéd utáni fakultatív foglalkozás 1. - trambulinozás:
Ebéd utáni fakultatív foglalkozás 2. - tojásfestő tanfolyam:
Ebéd utáni fakultatív foglalkozás 3. - tánciskola:
Péter és Ivett kiválasztja, hogy milyen mesét mondjanak Tündének (aztán lett abból több is, mint egy :-) )
Tánc közben pihenő gyanánt egy kis "madárlövés"
És véget ért a buli...
A pénteki és tegnapi apás nap után Csöppecskével ma én voltam itthon. Ha pedig már itthon voltunk, akkor a körmeinket is itthon tetettük rendbe. Bea profin varázsolt a vasalódeszkából manikűr-asztalt, és Tünde boldogan / türelmesen engedte, h a külön e célra beszerzett, és a szünidőre tekintettel Anya által kivételesen engedélyezett körömlakkal kifesse a körmöcskéit.
Belgiumban sajnos nincs barka. Ezt az Atya is megerősítette, egyben rémesnek nevezte, h itt az emberek bokor-ágakkal mennek ilyenkor a templomba. Sztem nem rémes, de azért nem az igazi. Na mindegy, a barkátlanságon segítettünk hatalmas mennyiségű virággal - még tegnap.
Tündérke tegnapi csúszdáról leesése, és ma délelőtt a kulcscsonttörés diagnosztizálása bizony ránk hozta a frászt. Készültem egy nehéz, nyűgös estére, egy síró, a rögzítő-szíjban elaludni nem tudó gyerekre. Ehhez képest mi volt itthon? Móka-kacagás, jó (a szokásosnál jobb) hangulatú közös vacsora, mesenézés, aztán az ágyban mesehallgatás, majd álommanós versre szép csendes elalvás. Na jó, volt némi pityergés is, meg "Nagyon fáj a kajom" siránkozás, de inkább csak az öltözéskor, mozgatáskor. Állapotára tekintettel azt is megengedtem a kisasszonynak, hogy az ékszeres ládikámban turkáljon, és kedvére próbálgassa a "cicomákat". Élvezettel szemlélte magát a tükörben, és miután sikerült megoldani, hogy lyuk nélkül is megmaradjon a fülében a függő, hát a vacsorát is abban ülte végig :-)
Két aranyköpés még.
1. Gúz manó ugyebár köhögősen-lázasan itthon "üdült" hétfőtől tegnapig. Természetesen meséket is nézett napközben. Most a Hupikék Törpikék az új kedvencek. Az egyik részben drágakövekről volt szó. Erről kérdezgetett Gúz, h mi az, miért drága stb. Mutattam neki az Apától kapott gyűrűmet, amiben brillek vannak. Erre megjegyezte: "Azok inkább csak drágakavicsok."
2. Tündével ma délelőtt a klinikán. Megyünk egyik helyről a másikra, első bejárat, emelet, hátsó bejárat, felvétel, váróterem, gyerekorvos, röntgen, aztán vissza a gyerekorvoshoz a sürgősségire, aztán újra át a "normál" részlegre.. rengeteg cipelés, leülés-felállás, ácsorgás. (Jutka hűségesen mellettünk, ő cipelte a táskákat, adta a kezembe mikor mit kértem...) A vége felé még állva kellett várakoznunk, tartottam Tündét az ölemben (persze nem akármilyen pózban, hanem h a bal karocskáját ne szorítsam), már erőm vége felé jártam (eszembe jutott Anyu esete a Mexikói úti taxissal - "tessék beszállni, mert mindjárt elejti azt a gyereket"...) Közben persze mesét is mondtam Tündének, h tartsam benne a lelket, eltereljem a gondolatait. Utolsó szusszanásaimmal nyögtem kifelé a három kismalac és a farkas történetét. Már a harmadik malac házán is túl voltunk, a farkas már pórul járt, erőlködtem, h vmivel még meghosszabbítsam a történetet, amikor megszólalt (viszonylag) vidáman Tündérke: "Ugye, ez még csak a címe volt?"
Végre leszálltál:
Végre megvagy!
Isten éltessen, Apa!!!
Hurrá, új polc!
Utcakép az ablakunkból:
Hányan vannak a képen??? (kezek-lábak-fejek számolhatók)
Eldobom a frizbit:
Eldobtam a frizbit (de Anya nem tudta röptében lefényképezni...)
Mikoj szájad máj meg a salátalevél??
Apa, le chef. Gúz, le sous-chef.
Vidámság 1
Vidámság 2
Tavaszi Mikulás
És egy kis ciróka-maróka
De úgy szép, ha zajlik! Ezt még gimnazista koromban tanították - nem a tanárok :-)
Nem tudom, hány kalóriát fogyasztottam el az elmúlt napokban, de ma a masszőröm megjegyezte, h lefogytam, és javasolta, h rendszeresen mérjem a súlyomat. (Arra nem tett megjegyzést, hány ősz hajszálam nőtt ki...)
Három fontos és csodás eseményen vagyunk túl, kicsit nehéz köztük sorrendet felállítani, mert a maga nemében mind fontos, de izgalom/munkavégzés/időtartam szempontjából a költözés sorolható első helyre (ami effektíve egy hete csütörtökön zajlott, de előtte-utána való napok is intenzívek voltak). Ezt követik holtversenyben a szombat du-i ovis ünnepség, ill. Gúz vas. du-i szülinapi zsúrja.
Az ünnepségen a nagycsoportosoknak szövege is volt, Gúznak (valamint nekem, Gúzhoz) több francia ajkú szülő gratulált, h milyen szépen mondta a mondókáját.
A szülinapi zsúr is remekül zajlott, egy zeneszerszámokat is magával hozó bácsi segítségével, valamint sok-sok kertészkedéssel (Gúz egyik ajándéka egy kerti szerszámkészlet volt, ezt a gyerekek azonnal szolgálatba helyezték, és elültettek minden elültethetőt, pl. napraforgó-, alma- és mandarinmagot).
A költözés pedig egy eufórikus nap volt, legalábbis számomra, és mára már majdnem úgy néz ki a ház, mintha évek óta itt laknánk. Köszönhető Gábornak, Jutkának, Anyunak. Meg a lengyel költöztetőknek. És az Úrnak! Ez utóbbiról egy Tünde-száj. Múlt hét szerda reggelén, reggeli közben elmondtuk a reggeli imát, majd szokás szerint megkérdeztem, ki mit kérne aznapra a Jóistentől. Gúz: "Hogy süssön a Nap, és mehessünk focizni." Anya: "Sok erőt a költözés előtti napra, ill. másnapra a költözéshez." Tünde: "Öööö... én kéjek vmi kis desszejtet."
A képeket most nincs erőm kommentelni-feliratozni, de viszonylag egyszerű őket beazonosítani...
Na jó, az azért még egy kicsit odébb van. A lakás tartalma csütörtökön lesz átszállítva, és valszeg beletelik némi időbe, mire a kb. 150 kartondoboz tartalma (most tartunk 138-nál a csomagolással) a helyére kerül. Igaz, Jutka optimista, azt mondta, h a Gúz zsúrjára (ami vasárnap lesz, 3 nappal a költözés után) már nem nagyon lesznek dobozok... Márpedig ha Jutka optimista, akkor nekem sincs okom aggodalomra! :-)
Szóval egyelőre a kertet kezdtük belakni. Olyan csodás idő volt hétvégén, h nem lehetett nem elmenni. Beszereztük hát az alap kerti-szerszámkészletet, valamint elvittük összeszerelés céljából a grillsütőt (amit Gáborka már régóta beszerzett, talán épp csak a szerződés aláírását várta meg vele), és indulhatott a móka.
Gúz egyébként már akkor is a kerttel foglalkozik, amikor effektíve nem ott vagyunk. Ma reggel befúrta magát mellém, alig múlt fél hét, kértem, h még csendben lapuljunk. (A csendet ebből úgy-ahogy meg tudja valósítani, de lapulásról szó sincs, nyüzsög, mint akit besóztak.) Egy idő után megszólalt suttogva: "Anya, fogunk fákat ültetni a kertbe?"
Még egy Gúz-mondás. Apával mentek péntek reggel oviba a parkon át, megnézték a madárfészkeket, megbeszélték, h mely madarak raknak fészket. Mondja Apa, h a kakukk nem rak fészket. Mire Gúz, teljesen komolyan: "Tudom, az órában lakik."
Brüsszelben végre süt a Nap, / Apa és Gúz dobozolnak. / Hát a Tünde mit csinál? / Térdepelve instruál. (vagy: Hasra fekve szundikál. Meg még a popsikáját vakargatja...)
Véget ért a stage, sok jó élménnyel, boldogan fogadtak ma a mókuskák, mindketten voltak uszodában (Tünde is nagyot pancsolt! - pedig most volt először nélkülünk uszodában, és reggel kijelentette, h ő bizony csak a lépcsőn ülve fogja a lábát áztatni). Ki is volt pingálva a kisasszony, utó-farsang örömére, amikor ismét felvehette a tündér-pillangó jelmezt. Gúz már nem akart még egyszer varázsló lenni (szerencsére, ugyanis Apa ingéről időközben sikeresen lekerültek a csillagok, és nem lett volna kedvem újra ragasztgatni...)
Fogynak a dekorációk, szaporodnak a dobozok..
Annak idején Beregszászban több részletben ünnepeltük a születésnapokat, külön az anyuék magyar barátaival, külön az orosz barátaival és külön (ha rólunk, gyerekekről volt szó) az iskolás pajtásokkal. Kezd ez a hagyomány Gúznál is folytatódni, ma már harmadszor volt köszöntése Zsolték és saját magunk részéről (miután Mama múlt hétvégén, Jutka pedig tegnap este megajándékozta), és a gyerekzsúr még hátravan (két hét múlva, már az új házban!).
A Jézuskától kapott amarilliszek csodás virágba borultak - nem csoda, hiszen kicsi Gúz gondoskodó szeretete veszi őket körül. A Tündéét is. Reggelente első dolga leellenőrizni, h hol tartanak a fejlődésben, locsolgatja, figyeli őket. Nem is maradt el az eredmény :-)
Belgiumban az ovis farsang abban merül ki, hogy minden gyerek kedvére beöltözhet egy napra, és közös tízórai van. Számomra a tízórai nem okoz fejtörést (ezúttal túrós pogit vittek a mókuskák), de annál inkább a jelmez. Irtózom a boltban készen kapható olcsó, műanyag, színes vackoktól. Házilag elkészíteni-megvarrni vmi jópofa jelmezt - se időm, se tehetségem. Marad tehát a köztes megoldás, fabrikálni vmit ami egy kicsit eredeti, egy kicsit házi készítésű, de mégis viszonylag egyszerű. Tündéből Piroskát akartam csinálni - már tavaly is ezt szerettem volna, de ő nem mutatott hajlandóságot. Idén már jól ismeri a mesét, el is játssza bábokkal, így elvben nem lett volna akadálya. Csakhogy a kisasszony természetesen nem tudott ellenállni a Jutkától kapott pillangó (tündér?) szárnyaknak :-) Megtetézve az Emesétől kapott, színben véletlenül de tökéletesen passzol ruhával. Így aztán pillangó-tündér lett. (Igaz, az utolsó pillanatig azt mondta, h ő szárnyas Piroska lesz :-) Azt hiszem, a Piroska marad jövőre.)
Sajnos majdnem minden kislány tündérnek öltözött, így Tünde-tündér semmivel nem tűnt ki. Hacsak azzal nem, h ő volt a legszebb tündér (és az egyetlen igazi, akinek a neve is az :-)) )
Gúz ezzel szemben nagyon eredeti lett (a sok kis kalóz között): Nagymami bűvész-ötletét továbbfejlesztve varázslónak öltözött, a szmokingnadrágjához kapott házi készítésű varázsló-sapkát, házi készítésű varázspálcát, és ugyancsak házi készítésű varázsló-köpenyt (Apa fekete ingén még most is rajta vannak a csillagok, kíváncsi vagyok, kimegy-e a mosásban a ragasztó...) :-)
Immár sokadszor. Utolsó reményünk volt ez a hóra. Nem vált be. Igaz, a gyerekek örömujjongva vették észre az Ovifat-i sípálya környékén imitt-amott előforduló hókupacokat, de azok piszkosak és kemények voltak, hóemberépítésre teljesen alkalmatlanok.
Az eső viszont esett, különböző intenzitással, szinte végig. Mit lehet ilyenkor csinálni? A billiárdozáson, ping-pongozáson, tv-nézésen, tűzrakáson, szaunázáson, evésen, alváson kívül? Például könyvből mesélni, társasjátékozni, rajzolni-festeni, babázni, autózni. És telefonálni. Csehül vagy németül, színpadiasan gesztikulálva és mimikázva - ahogy Tünde tette, Rozi baba "szemfényvesztésére" :-)
Tünde és Rozi már összeszokott párosnak számít a fotelben. Tavaly így néztek ki:
Na és persze lehet rengeteget a szabadban lenni - már ha vki hajlandó ezért otthagyni a benti meleget, és a figyelemelterelő tv-műsort... Gúz és Apa erre bizony többször hajlandó volt, első alkalommal Olivért is magukkal csábítva (utoljára pedig Botondka és Olívia csatlakozásával). Így aztán volt patakba kavics dobálás, tócsában tocsogás, pocsolya lecsapolás, és egyéb vízmérnöki tevékenység. Közben sajna nem készült kép (búvártokot nem vittünk a fényképezőgéphez), de utána igen, íme (amint Gáborka átvette a képeket a kameráról):
.jpg)
