De úgy szép, ha zajlik! Ezt még gimnazista koromban tanították - nem a tanárok :-)
Nem tudom, hány kalóriát fogyasztottam el az elmúlt napokban, de ma a masszőröm megjegyezte, h lefogytam, és javasolta, h rendszeresen mérjem a súlyomat. (Arra nem tett megjegyzést, hány ősz hajszálam nőtt ki...)
Három fontos és csodás eseményen vagyunk túl, kicsit nehéz köztük sorrendet felállítani, mert a maga nemében mind fontos, de izgalom/munkavégzés/időtartam szempontjából a költözés sorolható első helyre (ami effektíve egy hete csütörtökön zajlott, de előtte-utána való napok is intenzívek voltak). Ezt követik holtversenyben a szombat du-i ovis ünnepség, ill. Gúz vas. du-i szülinapi zsúrja.
Az ünnepségen a nagycsoportosoknak szövege is volt, Gúznak (valamint nekem, Gúzhoz) több francia ajkú szülő gratulált, h milyen szépen mondta a mondókáját.
A szülinapi zsúr is remekül zajlott, egy zeneszerszámokat is magával hozó bácsi segítségével, valamint sok-sok kertészkedéssel (Gúz egyik ajándéka egy kerti szerszámkészlet volt, ezt a gyerekek azonnal szolgálatba helyezték, és elültettek minden elültethetőt, pl. napraforgó-, alma- és mandarinmagot).
A költözés pedig egy eufórikus nap volt, legalábbis számomra, és mára már majdnem úgy néz ki a ház, mintha évek óta itt laknánk. Köszönhető Gábornak, Jutkának, Anyunak. Meg a lengyel költöztetőknek. És az Úrnak! Ez utóbbiról egy Tünde-száj. Múlt hét szerda reggelén, reggeli közben elmondtuk a reggeli imát, majd szokás szerint megkérdeztem, ki mit kérne aznapra a Jóistentől. Gúz: "Hogy süssön a Nap, és mehessünk focizni." Anya: "Sok erőt a költözés előtti napra, ill. másnapra a költözéshez." Tünde: "Öööö... én kéjek vmi kis desszejtet."
A képeket most nincs erőm kommentelni-feliratozni, de viszonylag egyszerű őket beazonosítani...
