Immár sokadszor. Utolsó reményünk volt ez a hóra. Nem vált be. Igaz, a gyerekek örömujjongva vették észre az Ovifat-i sípálya környékén imitt-amott előforduló hókupacokat, de azok piszkosak és kemények voltak, hóemberépítésre teljesen alkalmatlanok.
Az eső viszont esett, különböző intenzitással, szinte végig. Mit lehet ilyenkor csinálni? A billiárdozáson, ping-pongozáson, tv-nézésen, tűzrakáson, szaunázáson, evésen, alváson kívül? Például könyvből mesélni, társasjátékozni, rajzolni-festeni, babázni, autózni. És telefonálni. Csehül vagy németül, színpadiasan gesztikulálva és mimikázva - ahogy Tünde tette, Rozi baba "szemfényvesztésére" :-)
Tünde és Rozi már összeszokott párosnak számít a fotelben. Tavaly így néztek ki:
Na és persze lehet rengeteget a szabadban lenni - már ha vki hajlandó ezért otthagyni a benti meleget, és a figyelemelterelő tv-műsort... Gúz és Apa erre bizony többször hajlandó volt, első alkalommal Olivért is magukkal csábítva (utoljára pedig Botondka és Olívia csatlakozásával). Így aztán volt patakba kavics dobálás, tócsában tocsogás, pocsolya lecsapolás, és egyéb vízmérnöki tevékenység. Közben sajna nem készült kép (búvártokot nem vittünk a fényképezőgéphez), de utána igen, íme (amint Gáborka átvette a képeket a kameráról):
