Gézengúz és Tündér brüsszeli napjai

Az örömujjongás sok mindennek szólhat.

1. Legelőször is, mondanom sem kell, annak, h visszajöttek az apró kicsi nyulacskáink. A nappali délben így festett:

A rendetlenség önmagában még nem zavart volna nagyon - mert mégiscsak unalmas, ha a kanapé elemei sorban állnak, a takarók rajta szépen összehajtogatva, a párna pedig még 1 perccel később is ugyanott van, ahová tettem, nemdebár?? - azonban édes kicsikéink éktelenül hangosak voltak, áriáztak, nyüszítettek (elsősorban Tünde játszott idétlen ovist) és mindennek a tetejébe a tabletjükkel mindezt felvették, majd újra lejátszották. A végén már azt sem tudtam, hányan hányfelől nyávognak éppen, és mi megy felvételről, mi pedig élőben. Szerencsére az erdőben befagyott a tó, ezt Gúznak  muszáj volt megnézni Apával, és Tündét is sikerült csatlakozásra bírni (valami olyasmi homályos ígérettel, h ha kellőképpen biztonságos, és Apa megengedi, akkor rámehet a tó jegére...)

Este aztán folytatódott a nagy-a-zsivaj-lárma. Erősen kellett koncentrálnom némely helyzetek (pl. társasjáték) békés rendezése érdekében, és kétségbeesetten törtem a fejem, miket is halottam az elmúlt napokban Böjte Csaba atyától. No, a békességen végül nem esett csorba - persze, amelyik gyerek reggel 4.20-kor kel föl, és a repülőn egy szemhunyásnyit sem alszik, az megérdemel némiképp enyhített bánásmódot! - és fél 8-kor már újra bele tudtunk merülni Gáborkával az elmúlt napokban megszokott csendes esti pillanatokba,,,

2. Örülhetünk az amarillisznek, amelyik Bendegúz érkezésére időzítette a kivirágzását. Szegény növény, az időjárás feletti zavarában követhette el ezt a bakit...

Az időjárás ugyanis még a Brüsszelben szokásosnál is szeszélyesebb. Az elmúlt 6 napban a kertünk az alábbi formákat mutatta (csoda, h az aranyhalak még el nem vándoroltak vmi normálisabb éghajlatra...)

3. Lehet ujjongani, h ma elkezdődött a "fársáng" :-) KA csörögét sütött (bár a képe alapján inkább forgácsfánknak nevezném), nálam egyelőre a sütögetés kimerült tegnap a Gáborka egyik kedvencének, csúsztatott palacsintának az elkészítésében:

4. Végül, de korántsem utolsósorban pedig rendkívül örültem tegnap este a koncertnek: Beethoven IX. szimfóniája, a lausanne-i és a tokiói balett-társulatok közös koreográfiájával. Fantasztikus előadás volt! A honlapon két videó is van róla: http://www.forest-national.be/fr/calendrier/2015-2016/bejart---ixe-symphonie-beethoven

Még Karácsony előtt kaptam meg az alábbi linkeket (köszönet érte Dettinek!), de a szünidei jövés-menésben nem volt módom meghallgatni őket. Most viszont, h itthon vagyok (lám-lám, mire is jó egy mandulagyulladás...), Tünde pulóverét kötögetem, és Csaba testvért hallgatom.

Csodálatosak a történetei, szórakoztató az előadásmódja (tegnap este, amikor Gábor megérkezett, és jött felfelé a lépcsőn, azt hitte, rádiókabarét hallgatok, mert a közönség jókat nevetett a felvételen), és igen értékes a mondanivalója.

Aki csak teheti, hallgassa meg őket - a sorrend szerintem nem fontos, magam még szerdán kezdtem két rövidebbel (II. János Pál pápa és Szent Rita), mert akkor éppen annyi időm volt.

Most már nagyon sajnálom, h tavaly a balatonfüredi nyaralásunk idején nem mentem el meghallgatni Csaba testvért, pedig ott volt a közelben, csak éppen a család többi tagja nem mutatott hajlandóságot, egyedül meg nem akaródzott, meg meleg volt, meg várt a Balaton, meg egyéb fontosnak tűnő programok mutatkoztak. (Ezt legfőképpen saját magamnak írom le, nehogy még egyszer előforduljon.)

Egy vallomással: hálás vagyok a Jóistennek, h a szünidőnk vidáman, békésen, betegség nélkül telt (írom ezt, miközben tüszős mandulával itthon darvadozok... na jó, vegyük úgy, h csak a magyar földön töltött idő számít), hogy remek családot és barátokat adott nekünk, továbbá hálás vagyok a családnak is, hogy a szünidő békés és vidám lefolyásához hozzájárultak, szeretettel, finomságokkal, kedvességgel. Köszönjük!!!

Tartozom továbbá - legalább a "rekord" kedvéért, ahogy mondani szoktam - egy fényképpel: mit is rejtett a szekrény méretű, Gabica feliratú doboz a brüsszeli karácsonyfa alatt (mellett, mert alá nem fért be) :-)

A 2016-os szilveszterünket rendhagyónak terveztük: itthon Brüsszelben, kettesben, semmi dorbézolás. Különös tekintettel arra, hogy december 30-án sikerült a baráti vacsorát követően még hosszúra nyúlt elő-szilveszteri bulit tartanunk, a rendhagyó szilveszter estét nem volt nehéz kivitelezni. Kicsit levont az este értékéből, h - valószínűleg az évszázados hideg-rekordokat megdöntve - Brüsszelben is több napig mínusz fokok uralkodtak, így aztán a házban a 8 fokra beállított fűtés pontosan arra volt elég, h 8 fok legyen. Úgy reméltük, h azért gyorsan be fog melegedni, de kb. másfél napig tartott a nemcsak az életben maradáshoz, hanem az élet élvezetéhez szükséges hőmérséklet elérése (ez nálam 21-22 foknál kezdődik).

Sebaj, Gáborka jó ropogós tüzet rakott a kandallóba, aminek ezúttal nemcsak látvány-értéke, hanem komoly fűtő-értéke is volt. Ünnepi vacsoránk elköltése után jött még egy parti az angyaloktól kapott legújabb társasjátékkal, aztán fél 10-kor uzsgyi az ágyba. Másnap reggel roppant meglepődve láttam, h az óra 10.53-at mutat...

Január elsején pedig mi mást nézhetnénk a TV-ben, mint a bécsi újévi koncertet? Mi mást ehetnénk, mint lencsét (malacpecsenyével), és mi mást ihatnánk hozzá, mint vörösbort? Egymást nem találtuk megörökítésre alkalmas látványnak, bezzeg a röfit! :-) Ez a fénykép szolgál most a "Boldog ÚJ Évet Kívánunk" aláfestésére, vagy ahogy nemrégiben láttam, és nagyon megtetszett: BÚÉK = Bízd Újra Életedet Krisztusra!

Szőlősgyörökön - noha csak Karácsony második napján érkeztünk - a karácsonyfa, az ajándékok, és a jókedv is megvártak.

Sőt, a sütik is!!! :-)

Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, sor került a Jánosok köszöntésére (valamint a Dávidok és Mártonok előzetes vagy utólagos köszöntésére is)

És természetesen nem maradhatott el a borozós vacsora a Trunkó birtokon - tavaly mintha Tünde kapott volna ott egy mű-libát ajándékba, de idénre kerültek újabbak

A Cserein a Karácsony a megszokott kerékvágásban zajlott: délután Gábor és én felkerekedtünk a gyerekekkel, hogy megnézzük a Thököly úti templomban előadott pásztorjátékot. Ezalatt otthon dolgozott a "manógyár", helyére került és díszbe öltözött a gigantikus méretű karácsonyfa. Mire hazaértünk, már lehetett is ünneplőbe öltözni, és köszönteni a megszületett Krisztust.

A két "gyémánt cseppecske" természetesen most is rengeteget csillagszórózott, sikerült is kiégetni nemcsak a szőnyeget, de a székek huzatát is :-(

Ja, és persze a gyertyázás sem maradhatott el (Bendegúz nemcsak az ünnepi felolvasáshoz kapcsolódó tíz mécsesgyertya meggyújtására vállalkozott önként és dalolva, hanem még számtalan más gyertyával is jól szórakozott - szerencsére lakástűz nem keletkezett...)

 Karácsony első napján, miután sikeresen abszolváltuk az Erkelben a Varázsfuvolát (mármint nézőként - egyelőre még Bendegúzt nem kérték fel Éj Királynőjének :-)) családi koncertre került sor. A két kismókus ízelítőt adott karácsonyi dalokból, elsősorban franciául, a brüsszeli kórus repertoárjára alapozva. Bendegúz annyira belelendült, h az eredetileg tervezett 2 önálló dalon és 1 kánonon kívül elénekelt még legalább hatot, ráadásként. Mindenkinek tetszett, de a legjobban talán ő maga élvezte :-)

Talán soha nem tudtam volna meg, hogy Fótnak ilyen szép, Ybl MIklós tervezte temploma van, ha nem ez szolgál az esküvő helyszínéül. Már csak ezért is megérte :-)

Ebéd előtt - ahogy minden valamire való esküvőn/lakodalomban szokás - az ifjú párt köszöntöttük :-) Sőt, Bendegúz és Tünde "Csókot, csókot" kórusba is belefogtak, erre nem lehetett nemet mondani :-) (de a kép publikálására még nem kaptam engedélyt...)

A téli szünetünk ezúttal a szokásosnál is eseménydúsabbra sikerült. Nemcsak a családi karácsonyozás (Bp-en és Szőlősgyörökön) volt értékes mozzanata, nemcsak a kultúrprogramok, játékok tették egyedivé, hanem egy esküvő is: Anyuci ui. a gyönyörű fóti templomban bekötötte Endre fejét :-)

Na de haladjunk csak szép sorjában. Az alábbi kép még itthon készült Brüsszelben, amikor mindannyian megkaptuk az Európai Iskola logójával ellátott kapucnis pulcsinkat:

És hogy a barátok köszöntéséhez tudjunk fényképet is mellékelni, elkészült az alábbi "remekmű" :-)

Az esküvő képei a következő bejegyzésben jönnek.

Az előző bejegyzést Bendegúz uralta, az iskolai ünnepség, és főleg a koncert miatt. Illik tehát most a kicsi lányról is közölni pár képet a tegnapi ünnepségről (bár a kicsi lány ma reggel annyira felbosszantott a dacos-morcos viselkedésével, h per pillanat látni sem akarom, még fényképen sem... a per pillanat kb 5 percig szokott tartani :-) )

Ha jól számoltam, 25 db fényképet mentettem el az imént, a blogba való feltöltés céljából. Csak ezen a hétvégén annyi minden történt, h követni is alig bírom.

1. Kicsit időben visszakanyarodva, a "rekord" kedvéért felteszem a Mama születésnapi köszöntésének pillanatait:

Az ajándék köntösben "kenguruzik" Tünde

 2. Péntek reggel a másodikosok iskolai ünnepségére voltunk hivatalosak

3. Péntek délután Apa elvitte a mazsolákat korizni a városközpontba (a Bendegúz munkahelye, azaz a bxl-i Operaház előtti téren van felállítva a jégpálya :-)))))

Cirmi inkább csak lájtosan fakutyázott

De azért bemerészkedett a végén a nagyok közé is (Bendegúzzal kézenfogva indult - ez sajnos csak videón van meg, remek jelenet, és milyen ritka! :-)

Gúz pajtás hozta a formáját, bevette magát a nagypályára, aztán a tőle megszokott precizitással erről nekem így számolt be: "Kb. 50-en voltak, és csak kb. 15-en voltak nálam gyorsabbak."

4. Szombatra virradóra jártak nálunk az Angyalok (e feletti izgalmukban a gyerekek jó korán keltek - Bendegúz először negyed 6-kor! de akkor még sikerült egy kis visszaalvásra rábeszélnem, aztán 7-kor véglegesen kipattantak a szemecskék...)

Cirmi megkapta a munkácsi várban látott Zrínyi Ilona ruha másolatát (köszönjük ezúton is az ügyeskezű Pannika angyalnak!!!), Gúz pedig a rég áhított új autópályát. De vajon mit kapott Anya??

5. Miután a délelőtt eltelt az ajándékok körüli örömködéssel, du. 2-kor már szedtük is sátorfánkat, és megcéloztuk Villers-la-Ville-t, Amíg Süni próbált a templomban, addig mi hármasban bejártuk az apátsági romokat (remek bújócskázóhely!) és megsétáltattuk a Bendegúznak hétvégére kiutalt "osztály-mormotát".

6. A várva várt koncert hatalmas siker volt - igaz, hatalmas fáradság is (negyed éjfélkor értünk haza)

Tündérke munkálkodik

Apa is munkálkodik

Vizsla és Mormota VIP helyről nézték a műsort

A Finálé

 7. Ma reggel szerencsére csak 8-kor ébredtek az apró manók. Eseménytelen délelőttöt terveztünk, és ezt a  tervet remekül sikerült végrehajtanunk :-) Volt benne palacsintasütés, éneklés, rajzolás, autópályázás. Apa pompás marhát szuvidált ebédre, a du-i misén pedig köszöntést és 2 szál rózsát is kaptunk - több másik párhoz hasonlóan - mivel jubileumi házasok vagyunk idén (15 évesek).

A brüsszeli Kultúrpalotának szerintem remek kezdeményezése az ún. interaktív családi koncert, amikor a program első felében (kb. 45p) betanítanak a nézőtéren ülő felnőtteknek-gyerekeknek néhány dalocskát, ritmikus tapsot, táncmozdulatot (amit ülve, vagy a széksorok között felállva el lehet végezni), majd a második részben bejön a zenekar (immár harmadjára volt szerencsénk találkozni a liege-i szimfonikusokkal, akik olyan szép létszámban vonultak fel, h alig fértek el a színpadon) és eljátsszák a komolyzenei programot, a közönség aktív részvételével.

A koncert után nyargaltunk egyik kedvenc olasz éttermünkbe ebédelni (ahol Süni kívánságát, miszerint teljesen sima, focaccia-stílusú pizzát kér, nem bírták megérteni, és mégiscsak sütöttek a tetejére mozarellát - legnagyobb megkönnyebbülésemre a gyermek nemcsak hogy hajlandó volt megenni, de közölte, h "ez egész finom"). A gyors ebéd után pedig a La Monnaie (azaz a bxl-i Operaház) épületét vettük célba, Mikulás-ünnepségen való részvétel végett. A Mikulás tiszteletére természetesen a gyerekkórusnak énekelnie kellett.

Különös módon Bendegúz nem akart a Mikulás bácsihoz járulni és ajándékot kapni (az Operaháztól kaptak a kórustagok egy szép könyvet: a karmesteri foglalkozásról és híres karmesterekről szól - stílszerű :-) Kíváncsi vagyok, mikor fogja majd Gúz kérni, h ebből olvassak fel este :-))

Tünde viszont boldogan sorakozott csokiért :-)

A kórus "igazi" karácsonyi koncertje egyébként csak most szombaton lesz. Az itteni részvételünk még nem biztos, tekintve, h a kórusvezető néni az összes  44-ből csak és kizárólag azokat a gyerekeket viszi magával, aki valamennyi dalt tökéletesen tudja. A valamennyi egész pontosan 17-et jelent: 16 francia nyelvű, és 1 flamand (elvégre az is hivatalos nyelv Belgiumban - bár a flamand kollégám konkrétan erre a dalra azt mondta, h ez annyira régies szövegezésű, h még az ő gyerekei is csak akcentussal tudják énekelni... pompás választás tehát :-)

A 16 francia nyelvű között vannak többszólamúak és kánonok is. Van kettő, ami nyúlfarknyi hosszúságú, aztán 5, ami mondjuk átlagos terjedelmű, 1-2 versszak + refrén, és van 9, ami kemény dió, sok versszak, nehéz szöveg.

Magam részéről mindig megkérdeztem Bendegúzt, mi történt a kórus-foglalkozáson, hogy mennek a dalok stb. A válasz mindig az volt, h "jól". Így aztán nem is gyötörtem ezzel sokat, nehogy kedvét szegjem. Olykor (kb 3x, szept. eleje óta) elmentünk a tavaly megismert magántanárnénihez is, egy-egy röpke félórára. A dalok azonban gyűltek-gyülekeztek, és hirtelen vhogy túl sok és túl nehéz lett minden. Múlt hét csütörtökön derült ki, h sajnos vannak itt még komoly lemaradások. A magántanár pedig mikor betegedjen meg, ha nem múlt kedden, és legyen teljesen "kiütve" egy álló héten keresztül...

Úgyhogy, nekifogtunk gyakorolni, amúgy "Isten-igazából". Hogy ez mit jelent, mind fizikai, mind lelki értelemben, arról leginkább csak Anyucinak lehet elképzelése (kulcsszó: orosz felsőfokú nyelvvizsga - de ehhez a mostanihoz képest az is kismiskának tűnik, igaz, lehet, h csak az idő távlatából mondom ezt...)

Minden nap más plüsskutyák vettek részt a próbán, hol közönségként, hol meg kórusként funkcionálva. Süni hol karvezető volt, és vezényelt nekik, hol őket énekeltette felváltva, más-más hangon. Jómagam vagy pulpitus voltam, és a kottát tartottam a gyermek orra elé, vagy vezényeltem neki és a kutyáknak, vagy a számítógépes asztal alá bemászva, kvázi színházi súgólyukból (rendkívül "kényelmes" pózban!) segítettem a szöveg memorizálását. Részt vettek a projektben a minike autók (amiket az ádventi zsebekbe szoktak hozni az angyalok), buszok, villamosok is: minden ének után fel kellett szállnunk vmilyen járműre, és elutazni egy másik helyre (szerencsére az utazás az íróasztalon zajlott, és csak pár másodpercet vett el a gyakorlás értékes idejéből).

Volt sok zenehallgatás, a kórus honlapján ui. a főnöknéni közzétette némelyik dalt. Ahol nincs megfelelő hangfelvétel, ott ő maga mondta "tollba" a szöveget, és azt kellett gyakorolni. Aztán olyan is volt, h írásban megvolt a szöveg, de a dallam nem, vagy éppen megvolt a kotta is (csak hát ugyebár én nem tudom azt csak úgy elénekelni...), illetve, hogy a variációk tárháza még gazdagabb legyen, előfordult, h írott szöveget egyáltalán nem kaptunk, csak hallás után kellett megtanulni. Süninek ment, nekem nem - nyilván ezért ő a kórustag, és nem én :-)

A flamand szöveget leírtam neki fonetikusan, mert hát ugye szegény gyerek honnan a nyavalyából tudja, h a "wat ik in mijn schoentje vind" szöveget úgy kell szépen mondani, h "vat ik in méjn szhuntye find", az "alles gekregen" pedig "allösz hökréhön" - vagy legalábbis vmi hasonló, mert ugye az sem mindegy, h hollandiai holland, avagy belgiumi flamand kiejtéssel próbálkozunk.

A francia dalokból készítettem magamnak is külön szövegpéldányt, ahol a hangsúlyozást aláhúzással jelöltem, hogy feltétlenül kijöjjön a szótagszám. Nem mindegy tudniillik, hogy mikor ejtjük hangsúlyosan például a szóvégi "e" hangot. A beszélt nyelvben leginkább sosem, a dalokban viszont nagyon is sokszor. Jajj. Süninek ez is ment magától (na ja, aki már bölcsiben elkezdett franciául tanulni), én meg vért izzadtam.

Summa summarum, ma reggel Süni magánkoncertet adott nekem és az arra érdemesített plüsskutyáknak, minek során valamennyi dalt hibátlanul énekelte el, dallam és szöveg tekintetében egyaránt. (Mostanra a dalok legalább felét már én is tudom, igaz, a gyerekek szerint véletlenül sem tökéletes dallammal, de hát kérem szépen, senki sem tökéletes - még én se :-) Talán csak Mary Poppins :-)) Egy részükről videofelvétel is készült, tehát dokumentáltuk a sikert.

Hogy ez elég lesz-e eljutni a koncertre? Az már más kérdés. Mert itt nem megy ám semmi gyorsan és kapkodva. A kórusvezető néni filmezett a mai próbán, majd a felvételt otthon kielemezve fogja kialakítani végső álláspontját. (Remélhetőleg még időben ahhoz, h eldönthessük: az egész család az egész szombat délutánt egy vidéki kisvárosban fogja tölteni, vagy netalán itthonlétre kell berendezkednünk.)

A lényeg, h a dolgozószobába becsukózva együtt töltött napi 1-1.5 óra mindkettőnk számára öröm volt. Hatalmas meglepetést okozott nekem a fiam azzal, h - bár 1-2x, de nem többször! feljajdult, h nincs kedve, elege van, stb. - küzdött, gyakorolt, ha hibázott, újrakezdte, és még humort, vidámságot is tudtunk belevinni. Egyfajta csapatépítő tréning is volt, aminek lezárásaként ma kapott tőlem egy puha párnát, bagoly mintával, és egy hozzá tartozó plüss baglyot. Megköszöntem neki a kemény munkát, elmondtam, h büszke vagyok rá, és nagyon szeretem. Nagyon boldog volt! Az vagyok én is. Ha pedig mégsem viszik el a koncertre, akkor az az ő bajuk lesz, mert biztos nem fog elég szépen zengeni a Miasszonyunk templom :-)

*************

És most akkor BRÉKING NYÚZ (= breaking news, azaz híreinket megszakítva): 3 perce esett be a kórusnéni levele, amelyben gratulál Bendegúznak a kemény munkához, és örömét fejezi ki, hogy a koncert résztvevőinek sorában üdvözölheti.

Hehehe - sejtettem én, h nem fogják kockáztatni a koncert sikerét :-)))))))

Ha bárkit  - vájtfülűek előnyben - érdekel a koncert repertoárja, a következő honlapon bele lehet hallgatni: http://www.choeurpreparatoire.com/chants-a-apprendre (a jelszó, azaz "mot de passe": cpmo)

Sokaknál egy romantikus vacsora elengedhetetlen kelléke a gyertyafény. Ádventi időben is sok gyertya kerül azonban az asztalra, és mi bizony ezeket nem csak vacsorához, hanem reggelihez is meggyújtjuk :-) Ma reggel ilyen volt az asztal (a névnapi virágcsokrokkal együtt):

A Betlehem pedig Tündérke keze munkája (Apa a kivágásban-ragasztásban segédkezett egy picit):

Tegnap délután a zeneiskolából hazaérve (azaz kb. 4 órakor) nekiláttunk a mézeseknek. A tészta előző este elkészült, csak a hűtőből kellett kivenni. Még szerencse, mert munka így is akadt bőven.

A mézeskalácsos könyvből (amit annak idején ugyebár Anyucinak ajándékoztam, khm, khm, de használat híján visszakerült hozzám) ezúttal egy karácsonyfát választottunk. Persze kellettek hozzá apró mézeskekszek is, karácsonyfadísznek. Nagy kekszeket pedig a saját majdani Karácsonyfánk díszítése, valamint ajándékozás céljából sütöttünk.

Tünde annyira komolyan vette a munkát, hogy a fényképen pózolni sem akart.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy a színes cukormázakból Cirmi melyiket választotta díszíteni? Hehe. Azért a kékkel is szemezett, lévén hogy Elza színe :-)

Az eredmény ilyen lett, mármint a kekszek (Gáborral közösen megállapítottuk, hogy Bendegúz korántsem adott bele apait-anyait a cukormázas rajzolásba, elég slendriánul pöntyögte rá a kekszekre - mentségre szóljon, nem volt egyszerű a papír nyomózsákkal dolgozni, legfőképpen felül akart belőle visszafelé jönni az anyag, aztán elkezdett megszáradni stb....)

Ami a Karácsonyfát illeti, azt ketten felnőttek terveztük összeállítani. Cukormázzal kellett ugyebár ragasztani az előre méretre vágott és megsütött lapokat (amik vékonyak és törnek!! a nyolcból egyet sikerült is eltörni, így hétágú lett a fa...), majd azokra ragasztani a díszítést - ezt nem szerettem volna a gyermekekre hagyni. Aztán "megkönyörültem" Gáborkán, hogy ne má' fociból hazaérve fél 11-kor kelljen még ragasztania - megcsináltam magam. Így sikerült :-) Némi cicoma, fényes szalag még mehet rá sztem.

A reggelinél a gyerekeknek nagyon tetszett. Tündének természetesen az tetszett legjobban, hogy ezt majd mind meg lehet enni :-)))

... de milyen a leve a drága paprikának??? Egyik este Tünde paprikát is kért Apától a vacsorához. Rendes kistestvér lévén megpróbálta Bendegúzt is kóstolásra biztatni: "Nyugodtan megkóstolhatod, Bendegúz. Semmi íze nincs!!!"

Hát, ezzel tökéletesen jellemezte a Belgiumban vásárolható zöldség- és gyümölcskínálat nagy részét. Sajnos.

Ahogy ma reggel telefonban mondtam Anyucinak, ezen a hétvégén csak jó dolgok történtek: szombat du. Magnus barátunk jött korai vacsira (két csokor rózsával, az egyiket nekem, a másikat Tündének szánva, de biztos, ami biztos alapon mindkettő rózsaszínű volt :-) Bendegúz remek házi készítésű puliszkát tálalt vacsira), utána Gáborkával egy érdekes hangversenyen voltunk a Bozarban (dán filharmonikusok játszottak barokk-kori angol, oolasz, német és francia darabokat - az utolsó darabba a karmester ügyesen bevonta a nézők tapsoló-kórusát is, a koncert végén pedig a nézők állva tapsolták meg őt és a zenészeket).

Vasárnap reggelre virradóra - lévén Ádvent első vasárnapja - jártak az angyalok, feldíszítették a házat, hozták a zsebeket (a gyerekek cseppet sem szomorúan, inkább tárgyilagosan állapították meg, hogy bizonyára nem viselkedtek makulátlanul jól ebben az évben, mert a 24-ből 3 zseb üres...). Miután negyed 8-kor Bendegúz hidegvérrel kiűzött a meleg ágyból (közölve, h ő már 7-től fenn van, annyira izgatott), és egy álmos Csipke is csatlakozott hozzánk, a gyermekek ragyogó arccal járták végig a házat, felfedezve és egymásnak mutogatva a különböző díszeket, akasztókat, füzéreket, matricákat. (Nekem persze mindegyiknél külön lelkendeznem kellett, ami nem ment annyira könnyen, tekintve, h a díszítést előző éjjel negyed 2-kor fejeztük be... No de fő az okozott öröm - az alvást du. bepótoltam, legalábbis részben.)

Őszintén mondom, bármi legyen a divat vagy éppenséggel a családi hozzáállás, sztem irigylésre méltó az a gyerek, akinek ilyen mesében-varázslatban van része, szemben azokkal, akiknek a házát sem angyalok, sem manók, sem tündérek nem látogatják, hanem már a karácsonyfát is maguknak díszítik... (egy korábbi magyar szomszédunk mondta itt Bxl-ben, h dehogyis járnak náluk ilyesmi lények, még csak az kéne... egy másik család legidősebb gyermeke pedig "jóindulattal" felvilágosította az akkor elsős Bendegúzt, h sem angyalok, sem Jézuska bizony nincsenek, és az ajándékot a szülők veszik... már akinek, teszem hozzá, hehe :-))

Reggel a fényképezés elmaradt. Gáborka még javában durmolt, mikor a felfedező-túra zajlott, én meg hirtelen nem voltam a helyzet magaslatán. Pedig ez jó alkaloom lett volna, hogy kizárólag az örömködő gyermekek kerüljenek a képre, és ne a hatalmas plüss rózsaszín köntösben botorkáló, fejével talán leginkább egy döglött halra emlékeztető anyjuk (mert ha Gábor fényképez, akkor vhogy óhatatlanul rákerülök én is).

Ehelyett a mise után "lőttünk" néhányat, amikor már mindenkinek sikerült szalonképes formát öltenie. Szokás szerint jópárat kellett csinálni ahhoz, h közzétehető is legyen, és még így sem hibátlan a sorozat: Bendegúznak nincs szembaja, de pillanatnyilag jó ötletnek tűnt bandzsítania az egyiken, a másikon véletlenüül becsukódott a szeme, a fény-árnyék viszonyok is kifogtak rajtunk: hol én takarom Apát, hol Apa takarja Tündét. De legalább mindenki kívánsága teljesült: Tünde azt kérte, hogy a szombati vásárlás során ajándékba kapott vicces szemüveg-szakáll párosításban pózolhasson, Bendegúz a kutyákat akarta betömöríteni a képre, én pedig a rózsákat találtam méltó dekorációnak.

Tündegúz kitartó munkájának eredményeképpen elkészült az ádventi koszorúnk is (igen, tudom, a gyertyák színe nem olyan, mint ami a nagykönyvben meg van írva - de az itteni boltban ilyet lehetett kapni)

Este különleges vendégünk érkezett: maga a Szent Család, az Atya kíséretében. Miután közösen imádkoztunk (az Atya megdícsérte Bendegúzt, h milyen szépen olvasta fel a házbéli gyermek szövegét!), énekeltünk és borleveseztünk (a gyerekeknek nem ízlett az alkoholmentes változat, bár az alapanyagként szolgáló alkoholmentes borból még repetáztak is), elhelyeztük a képet méltó helyre, amit aztán ma este viszünk tovább a soron következő fogadó családnak.

Ha e hétvégéhez hasonlóan békésen-vidáman fog eltelni az év hátralévő része, akkor végtelenül boldog és hálás leszek. Már csak 33 nap van hátra :-)

Képeket időben közültünk a Tünde jún.19-i tánc előadásáról, és most végre elkészült a videó is: https://youtu.be/EtXq_KJx7WU

Belgium számos cseppkőbarlangjainak egyikét látogattuk meg múlt hét szombaton (sajnos bent tilos volt vakuzni, így a fényképek élvezeti értéke némiképp korlátozott).

... és bölcsebb is talán :-) Ez utóbbit nem nagyon érzem, az öregedést annál inkább... A 39. születésnapom megünneplése - Bendegúz "belerondítási kísérletei ellenére - nagyon szépen sikerült, hála Mamának és Apának.

A vidámság elkezdődött már a mise után:

Itthon aztán folytatódott egy remek ebéddel: Gáborka ezúttal is kitűnő főszakács volt (na jó, volt egy kuktája is :-) )

Én sem voltam cukrásznak utolsó. Bár a csokitorta kicsit gutaütött külsőt kapott, e külső mögött - talán nem túlzás állítani - életünk legfinomabb süteménye rejtőzött: liszt nélkül, darált dióval készült, olvasztott csokival. Kívül kissé kérges-ropogós, belül pedig lágy-omlós. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. A gyerekeknek - ezen valaki még meglepődik?? - nem ízlett. Így aztán "életmentőként" felszolgáltuk a Mama kakaós-túrós sütijét. Azt nem bírják megunni (a Mama miniatűr méretű, de Mary Poppins legendás feneketlen táskájához kísértetiesen hasonló, ezer dolog befogadására képes bőröndjéből 3 doboznyi ilyen süti került elő péntek este, és ma már úgy kellett pár darabot megmenekítenem, hogy jusson még a holnapi uzsonnás dobozba...)

Sütizés előtt kerítettünk sort az ajándékok bontására. Cirmi hatalmas kíváncsisággal bontogatta a csomagjaimat (nagyobb kíváncsisággal, mint a saját szülinapján)

Igen nehéz volt elfogadtatni a kisasszonnyal, hogy a Nagymamiéktól kapott levendulás kekszet - ami nem kerámia, mint Cirmi elsőre tudni vélte, hanem igazi keksz - még nem engedem azonnal megenni.

 Jó sok pózolós kép is készült (és egész sok lett köztük a "normális"!!!)

Igen, tudom, hogy ez nem éles - Süni lőtte

Egy ölbekapott Tünde pedig jutott még hétfő reggelre is, sporttáborba induláskor:

Képek szöveg nélkül:

https://goo.gl/photos/51MH65kAv2ikF2U19

Amikor Bendegúz névnapja is volt, meg egy baráti vendégség is.

A cím megértését, és a történet szórakoztató olvasását segíti, ha ismeri valaki Karinthy "Ideges úr elalszik" című szösszenetét. (A gyerekeknek meséltem már belőle, de tegnap el is olvastuk, kétszer is, egyszer én, aztán Apa, és közben végig is csináltuk a leírtakat - felhőtlen családi móka :-)))

Nem egy új szappanoperát reklámozok! A három kis énekes pacsirtáról van szó, akiket szerdánként a zeneiskolába viszek. Cirmikének kell hamarabb bemenni, utána még a "nagyok" (Gúz és Blanka) bolondoznak egy kicsit.

Viszont Cirmi hamarabb is végez, így már hozzáláthat az uzsonnájához:

Rengeteget pózolt, de mindig lecsukódott a szemecskéje, mire a fránya telefonom exponálni/vakuzni hajlandó volt.

Aztán végre csak sikerült egy - legalább félig - nyitott szemű kép is.

... egy iskolai napról. Mondjuk, kokrétan a szerdai rövid napról, ami rövidsége ellenére a leginkább "fennforgásos": ilyenkor nem kapnak ebédet a gyerekek az iskolában, azaz vinni kell szendvicset, délután énekkar van, amire külön táska dukál, éneklés után esetleg még egyéb szabadlevegős-játszóterezős program, amihez nem árt a váltóruha és váltócipő.

Táskából szám szerint szokott lenni 8 körül. Anya viszont csak egy van! És neki két keze! Továbbra is úgy gondolom, hajlandó lennék komolyabb összeget fizetni azért, hogy láthatatlanul eltölthessek 1-2 napot a nyolcgyermekes barátainknál...

... az öregedésnek? Hogy este Kalákára tapsolok (ülve táncolok), és a végén én kiabálom, nem a gyerekem, h "Vissza, vissza!"

... a reggeli álmosságnak? Hogy a kb. 2.5 cm átmérőjű vizeletes pohárba beletalálni igyekvő gyermekemet ezirányú törekvésében segítve kezemre érkező cseppeket le sem mosom, csak beletörlöm a köntösömbe.

... az elbelgásodásnak? Hogy 3 fokban is biciklire ülök, és az út közepén tekerek (legalábbis, ahol nincs egyéb lehetőség).

... a lazaságnak/trendiségnek? Hogy a biciklire felveszem a 11 éve Párizsban vásárolt (és azóta talán 1-2-szer hordott) lila bőrkesztyűmet, egy hosszú kötött kabátot (kevéssé alkalmas biciklire!), és a NUBU hátizsákot. Arra pedig felhúzok egy kislibazöld láthatósági mellényt :-)