... és bölcsebb is talán :-) Ez utóbbit nem nagyon érzem, az öregedést annál inkább... A 39. születésnapom megünneplése - Bendegúz "belerondítási kísérletei ellenére - nagyon szépen sikerült, hála Mamának és Apának.
A vidámság elkezdődött már a mise után:
Itthon aztán folytatódott egy remek ebéddel: Gáborka ezúttal is kitűnő főszakács volt (na jó, volt egy kuktája is :-) )
Én sem voltam cukrásznak utolsó. Bár a csokitorta kicsit gutaütött külsőt kapott, e külső mögött - talán nem túlzás állítani - életünk legfinomabb süteménye rejtőzött: liszt nélkül, darált dióval készült, olvasztott csokival. Kívül kissé kérges-ropogós, belül pedig lágy-omlós. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. A gyerekeknek - ezen valaki még meglepődik?? - nem ízlett. Így aztán "életmentőként" felszolgáltuk a Mama kakaós-túrós sütijét. Azt nem bírják megunni (a Mama miniatűr méretű, de Mary Poppins legendás feneketlen táskájához kísértetiesen hasonló, ezer dolog befogadására képes bőröndjéből 3 doboznyi ilyen süti került elő péntek este, és ma már úgy kellett pár darabot megmenekítenem, hogy jusson még a holnapi uzsonnás dobozba...)
Sütizés előtt kerítettünk sort az ajándékok bontására. Cirmi hatalmas kíváncsisággal bontogatta a csomagjaimat (nagyobb kíváncsisággal, mint a saját szülinapján)
Igen nehéz volt elfogadtatni a kisasszonnyal, hogy a Nagymamiéktól kapott levendulás kekszet - ami nem kerámia, mint Cirmi elsőre tudni vélte, hanem igazi keksz - még nem engedem azonnal megenni.
Jó sok pózolós kép is készült (és egész sok lett köztük a "normális"!!!)
Igen, tudom, hogy ez nem éles - Süni lőtte
Egy ölbekapott Tünde pedig jutott még hétfő reggelre is, sporttáborba induláskor:
