Tegnap délután a zeneiskolából hazaérve (azaz kb. 4 órakor) nekiláttunk a mézeseknek. A tészta előző este elkészült, csak a hűtőből kellett kivenni. Még szerencse, mert munka így is akadt bőven.
A mézeskalácsos könyvből (amit annak idején ugyebár Anyucinak ajándékoztam, khm, khm, de használat híján visszakerült hozzám) ezúttal egy karácsonyfát választottunk. Persze kellettek hozzá apró mézeskekszek is, karácsonyfadísznek. Nagy kekszeket pedig a saját majdani Karácsonyfánk díszítése, valamint ajándékozás céljából sütöttünk.
Tünde annyira komolyan vette a munkát, hogy a fényképen pózolni sem akart. 
Azt ugye mondanom sem kell, hogy a színes cukormázakból Cirmi melyiket választotta díszíteni? Hehe. Azért a kékkel is szemezett, lévén hogy Elza színe :-)
Az eredmény ilyen lett, mármint a kekszek (Gáborral közösen megállapítottuk, hogy Bendegúz korántsem adott bele apait-anyait a cukormázas rajzolásba, elég slendriánul pöntyögte rá a kekszekre - mentségre szóljon, nem volt egyszerű a papír nyomózsákkal dolgozni, legfőképpen felül akart belőle visszafelé jönni az anyag, aztán elkezdett megszáradni stb....)
Ami a Karácsonyfát illeti, azt ketten felnőttek terveztük összeállítani. Cukormázzal kellett ugyebár ragasztani az előre méretre vágott és megsütött lapokat (amik vékonyak és törnek!! a nyolcból egyet sikerült is eltörni, így hétágú lett a fa...), majd azokra ragasztani a díszítést - ezt nem szerettem volna a gyermekekre hagyni. Aztán "megkönyörültem" Gáborkán, hogy ne má' fociból hazaérve fél 11-kor kelljen még ragasztania - megcsináltam magam. Így sikerült :-) Némi cicoma, fényes szalag még mehet rá sztem.
A reggelinél a gyerekeknek nagyon tetszett. Tündének természetesen az tetszett legjobban, hogy ezt majd mind meg lehet enni :-)))
