négynapos hétvége harmadik napja nagyban hasonlított egy szokásos szombathoz, amikor rossz idő van. Délelőtt családilag levonultunk az uszodába, volt pancsolás, labdázás, Tünde az oszlopok mögötti lesállásból "tüzelt" a vízsugárral. A vízbe tovűbbra sem óhajtott bejönni, a szaunába is csak egyszer, 1 percre. Gúz pajtással viszont rendben végigszaunáztuk a 3x15 percet, sőt még talán többet is.
Délután a gyerekek Apa társaságában meglátogatták a Hadtörténeti Múzeumot, ahol repülőket nézegettek, este pedig mi felnőttek kettesben vacsorázni mentünk egyik nemrégiben felfedezett, de kedvenceink egyikévé vált helyünkre.
Ma reggel Gábor és én tanácstalanul pislogtunk egymásra, hová is menjünk, 8 fokban és esőben-szélben. Aztán az átmeneti napsütéses percek befolyásoltak és bevállaltunk egy madárlest egy kimondhatatlan nevű flandriai helyen. Klassz volt, bár a hatalmas tavat nem jártuk körbe, és nem tartottunk megfigyelést minden leshelyről, azért így is láttunk rengeteg libát (meg libakakát!), kacsát, vízityúkot, és a toronyból, távcsővel kárókatonát is sikerült lokalizálni :-)
Madárles után étteremben ebédeltünk egész jól és nagyon jót. Hazaúton mindkét múkus elaludt, és egyenesen a Magyar Házban ébredtek, ahol Anyák napi ünnepségen vettünk részt. Volt éneklés, mesemondás, a bátrabb gyerekek szerepelhettek is (Gúz nem akart, Tündét meg sem kérdeztem - de utána azt mondta, h ő jövőre nem fog félni :-) Kaptam virágot, volt süteményezés. Most már csak arra leszek kíváncsi, hány órakor fognak a kis bidesek elaludni...
