Tegnap megérkezett Mama, és a sok "hozomány" között 4 db galamb is bújt! Galamblevest utoljára gyerekkoromban ettem, amikor Etu Mama főzött a Gutról vagy Beregújfaluról nagy ritkán kapott és drága kincsnek tartott alapanyagból. Azóta csak Az ajtó-ban olvastam, h Emerenc a nagybetegnek galamblevest vitt. (Betegben sajnos nálunk sincs hiány, Tünde 2 napja igen rondán köhög és lázas is :-(( )
A levesnek sikere volt minden családtagnál, de legfőképpen Gúznál, aki többször elmondta, milyen finom, majd végül már alig tudván fokozni a jelzőket, így kiáltott fel (szó szerint): "Ez a leves csodafinom! Ez meg van szentelve!"
Voltaképpen az egész napunk meg volt szentelve, a hétfő óta tartó esőzés után délelőtt már száraz idő volt, du-ra pedig a napocska is kisütött. Voltunk Technopolisban (Anya-Mama-gyerekek; Apának ezalatt szabadprogram), aztán Apa-Gúz biciklizni-játszóterezni, Anya-Tünde sétálni (Mamának ezalatt szabadprogram: értsd alvás, h az éjszakai "ügyeletre" energiát gyűjtsön :-)
Séta közben pedig ilyeneket láttunk:
