Mármint a nyáron. Merthogy Egyiptomban indult a vakáció, és Norvégiában zárult (a gyerekeknek előtte is és utána is megadatott még 1-1 hét lovastábor, amikor mi szegény szülők a munkahelyen húztuk az igát, tehát ezt nem számítom vakációnak). Vakációnak számít viszont a javából a gyerekeknek Balatonfenyvesen töltött hete (amikor a szülők még mindig az igát húzták, + a ház nagy éves lomtalanítását végezték). Mama és Endre igyekeztek állni a sarat a napi többszöri strandramenés, trambulinozás, halpucolás, sütés-főzés tengelyek mentén. (Képek erről a következő csokorban jönnek majd.)
És végre elkezdődött a mi nem kevesebb, mint 5-hetes szabadságunk is. Kezdjük szép sorban. Egyiptom. A dolog különlegességét az előző évekhez képest az adta, h Süni pajtást is magunkkal vittük, hadd lásson már végre tengeri élővilágot testközelből is. Meg kell mondanom, várakozásainkat felülmúlóan ügyes és lelkes volt (ha netán mégse, azt előttünk is sikerült titokban tartania). Ráadásul, igazi kis kabalának bizonyult: vén tengeri medve létünkre Gáborka és én soha nem láttunk ennyi vízi élőlényt (delfin, teknős, barrakuda, muréna, rája, polip, különleges halak) ilyen tömény változatban. Speciel repülő halat pedig még soha nem láttunk. Kisember kipróbálta a vízipipát is, ami ugyancsak kedvére való volt, de a szülői szigor ebben a kedvtelésében nem engedte maradéktalanul kibontakozni. Az utolsó búvárkodós este fénypontjaként pedig (bár nem szó szerint, mert éppenséggel pont, hogy sötét volt), megcsodálhattuk a holdfogyatkozást és a Hold-Mars együttállást. Az utolsó napra szervezett sivatagi szafari is jól sikerült: Gúz imádta a tevét, élvezte a quadozást, és az idegenvezető beduinokról szóló hosszas magyarázatait is túlélte (amik angolul hangzottak el, de Apa szinkrontolmácsolt). Kulinária terén mondjuk nem könyvelhetünk el túl nagy előrelépést: főleg hús, némi hal, köretnek rizs, krumpli és tészta ebben a sorrendben, zéró zöldség és gyümölcs. A hajón délutánonként felszolgált fánkból akár 20 db is (jó, pici fánkocskák voltak). A szálloda nem érdemel sok említést, az emberiség szégyene, amit ott a – úgy belföldi, mint külföldi – turisták véghezvisznek a féktelen habzsi-dőzsitől kezdve a külső megjelenésig és a viselkedésig.
Remek csapatépítés volt az egész hét hármasban! Számomra személy szerint külön élmény volt a sivatagban töltött idő, ad a jövőre nézve vmi olyasféle élményt, hogy ha ezt meg tudtam csinálni (60 fokos déli hőségben egy órán keresztül quadon száguldozni fel-alá a sivatagban), akkor más is menni fog, másrészt pedig hogy ha emberek (nevezetesen a beduinok) tudnak ilyen körülmények között élni (sivatagban, 20km-re a várostól, nádból tákolt 'vityillóban', tevekakit használva tüzelőnek stb.), akkor aligha jogos itthon nyafogni, h lassú a wifi, nincs elég melegvíz, kilyukadt a huszonharmadik cipőm talpa, csak fehér kenyér volt a boltban magvas helyett etcetera. Minden relatív.
Egyiptomi fényképgyűjtemény ezen a linken található:
https://photos.app.goo.gl/
