Hogy a cserebogár miből lesz, arról fogalmam sincs (azon kívül, h cserebogár-petéből). De hogy miből lesz a BOSZORKÁNY!!! - vagyis inkább: kiből - azt éppenséggel tudom. Tündérkéből :-))
Megjegyzendő, néha olyan rondán tud viselkedni, meg kinézni, meg még esetleg beszélni is, h nem is nagyon kell beöltöznie. De azért Halloween alkalmából kellett egy kis jelmezes rásegítés. Nyilván nem önszántamból találtam ki ezt a mókát, távol áll tőlem a Halloween-kultusz. Csipke azonban már napokkal előbb bejelentette: pénteken a gyerekek tanári engedéllyel beöltözhetnek, és ő boszorkány szeretne lenni. Jó, gondoltam, ez nem olyan bonyolult, megbeszéltük, h felvesz feketés-csillogós holmikat, kisminkelem sötéttel, összekócoljuk a haját, és megvan.
Aztán kellékként még összeszedtünk a szobájából és a konyhából ezt-azt: kisfazék, benne pók (gyöngyből fűzve, Dávid és MArci unokatestvérek keze munkája), csigaház, kis üvegcsékben pedig különböző színű folyadékok: vörösbor mint sárkányvér, zöldtea mint patkányméreg, sárgarépa-lé mint dinoszaurusz-epe, kefír mint tenger habja, bodzaszörp mint sellők könnye. Így szép nyugodtan le is feküdt aludni.
Csakhogy 22h tájban bevillant az agyamba: kéne erre a kölökre egy boszi-kalap. Már csak azért is, mert a másik fontos kellék - a seprű - úgyis hiányzik. (Egyrészt nincs itthon hagyományos cirokseprűnk, másrészt nem lenne amúgy sem szerencsés magával cipelnie az iskolabuszon, majd du. a másik busszal elvinni színjátszásra is, ahol ráadásul 10p utcai séta is van).
De honnan szedjek este 10-kor boszi-kalapot?? Az interneten persze vannak elkészítési útmutatók, így-meg-úgy varrjuk a szoknyabélést, csúcsosítsuk ezzel-azzal stb. Pfff, az egész család aludt, próbáltam nemcsak a munka idejét, de a felfordulást és a zajhatásokat is minimálisra csökkenteni. Szerencsére az egyik netes "recept"-ben szalmakalap szerepelt alapként. Nosza, fogtam a Tünde saját nyári szalmakalapját, hogy megfelelő méretű alap legyen (a kalap mint alap, hehe :-) ) ráhúztam az én fekete szövetkalapomat, a tetejére kartonból ókumláltam csúcsot, beborítottam az egészet fekete színű csomagolópapírral (amit nagy szerencsémre találtam itthon - vajon mikor, és főleg mi a francért vettem éppen fekete színű csomagolópapírt???), ragasztószalagokkal úgy-ahogy rögzítgettem, kirojtoztam, csillogó papírból csillagokat vagdostam, felragasztottam, és hagytam reggelig pihenni, várva a hatást, amikor a leendő gazdája rátalál.
Volt is öröm, amit egy jó kis boszis sminkkel megtetéztünk, + kapott az arcára két fekete pókhálót, + boglyas hajkoronát, és a fénykép kedvéért még csúnyán nézni is hajlandó volt:
