... erre vagyunk, arra vagyunk - szól Imi Nagyapa örökzöld mondása. Ránk most különösen az "erre/arra" rész igaz, tekintve, hogy elég mozgalmasak a napok. Úgy tűnik, kialakult a családi időbeosztás, ami persze ad hoc módosításoknak mindig alá van vetve. Eszerint Bendegúz szerda és péntek du. jár fociedzésre, szombat de. pedig meccsre, Cirmike pedig szerda du. táncol, és péntek du. úszik. Ezek az iskolán/ovin kívüli foglalkozások, hozzá jön még az iskolán/ovin belül végzett sport, azaz Gúznak heti egyszeri úszás, kétszer torna, Tündének pedig egyszer torna. Sportos család. Ráadásul amikor csak lehet, gyalog v biciklivel megyünk iskolába/oviba. Jómagam is kezdek megbarátkozni a gondolattal, h kosztüm v ridikül nem jelent akadályt a biciklire való felpattanásban.
Az úszásról egyébként annyit, h az uszodában nemhogy hajszárító nincs, de még csak konnektor sem, ahova az ember az otthonról hozott hajszárítót bedughatná. Állítólag biztonsági okokból. Felállt a hátamon a szőr már tavaly is, amikor azt hallottam Bendegúztól, h a szerda reggeli ovis úszás után a hosszúhajú kislányok is vizes hajjal mennek vissza az oviba, és úgy vannak ott egész nap. Nooormális ez? Dehogy. De nem ez az egyetlen nem normális dolog Belgiumban, mint jól tudjuk. (Cirmike ebből kifolyólag nem az ovival fog úszni járni, hanem vmelyik szülőjével, aki utána szépen sapkát ad rá és autóval izibe hazaviszi.)
A mókuskák - egyelőre - nagyon élvezik az életet, szerencsére azért szabadidejük is marad, amikor lehet tonnaszámra gyűjteni a gesztenyét, játszóterezni, vagy otthon hintázni, homokozni. Gúz büszke elsős nagyfiú (ahogy Nagymami írta/kérdezte a levelében), jól boldogul az írási-olvasási feladatokkal, nem panaszkodik sem az osztálytársaira, sem a tanítónénikre (kivéve a múlt pénteki hittanórát, ami szerinte rettenetes volt - a hétfő esti szülői értekezleten sem tudtam kideríteni, mi lehetett a baj... holnap újabb próbatétel következik).
Érdekesség egyébként (szerintem pozitív), h a francia nyelvű iskolákra vonatkozó vallon jogszabály szerint első és második általános iskolában a gyerekeknek nem szabad házi feladatot adni. A szülőre van bízva, h mennyit tanul/gyakorol otthon a csemetéjével. Ezt a szülői értekezleten tudtam meg, nem kis meglepetésemre.
Gúz kertészkedési mániája szerencsére nem lanyhul, és mintha Cirmi is kezdene rákapni, legalábbis tegnap lelkesen gyomlálgatott velem (kb 5 percig :-) A vasárnapi misén mindketten hozták a balatonfenyvesen begyakorolt "jólviselkedős" formájukat, vagy legalábbis közel álltak hozzá :-)
Szóval összességében prímán vagyunk (leszámítva, h visszatérésünk után 3 nappal már mindkét gyerek elkezdett taknyolni, Cirmi rondán köhög is, az autónk akkumulátora tönkrement, többször kellett "bebikázni", majd végül tegnap aksit cserélni, a szemhéjam felrepedt, amikor vasárnap este a sötét szobában nagy erővel ráhajoltam a sötét színű komódra, hétfőn fél délelőttöt a klinikán töltöttem Gáborral, szerencsére varrni/kapcsozni nem kellett, csak tapasz van rajta egy hétig... Anyuci, nyugi, nincs baj! :-)) Különös, h kicsi Gúz - aki mostanában kikéri magának, h ő nem "kicsi, kicsi, kisfiú", ahogy becézni szoktuk, hanem már "nagy, nagy, nagyfiú" - nyáron Nagymaminak éppen ilyesmi fantazmagóriát adott elő, nevezetesen, h Anya szeme megsérült, és bevitték a kórházba.)
