Persze nem az, amelyiket Gáborka nem szereti... Hanem Paradisio, vagy Pairi Daiza. Belgium híres állatkertje. Ott voltunk szombaton kirándulni - régóta tervezgettük már, most összejött. Kicsi Gúz kihagyta a focimeccset, de jól tette, mert vasárnaptól esik, és lehet, h idén már többet nem kirándulunk...
A nagy semmi közepén, hatalmas területen, egykori apátság romjain, ősfás parkban terül el az állatbirodalom. A nagy terület ellenére mégis vhogy kicsinek találtam az egyes állatok számára fenntartott helyet. Nem csoda, h a legtöbbnek (ide értve pl. az oroszlánokat) nem nagy kedve volt futkározni, inkább feküdtek csendben, ezáltal igazán érdekesek sem voltak.
A Kínából hatalmas attrakcióként beszerzett pandák is csak heverésztek - pedig számukra igazán hangulatos bambusz-ligetet alakítottak ki. A kínai negyeden belül, ami ugyancsak elég jól sikerült, autentikus palotákkal, díszekkel, hidakkal, gongokkal (ez utóbbiaknak csak a hangját hallottuk). Még az eredetivel összevetve is jó helyezést adtam erre.
Nem úgy viszont a vendéglátóipari egységekre. Ezek többsége a "szemét" kaját árulta: sültkrumpli, hamburger, bolognai tészta, jégkrém. Sehol egy igazán jól kinéző friss salátabár, friss gyümölcsből készült koktélok, vagy frissen készült szusi-kínálat. Persze a gyerekeket ez nem zavarta (igaz, szusira fájt nagyon a foguk, de a műanyag tálcán letakarva szottyadozó tekercseket nem vettük meg) - ettek hát sültkrumplit meg bolognai tésztát. A szülőket legalább a finom apátsági sör kárpótolta.
Ami az állatokat illeti, a végén Gúz legérdekesebbnek az aligátort nevezte meg. Tünde vajon mit? Hát nyilván a "mini bubika kis kecskét", amit rögtön az elején az állatsimogatóban hosszasan dajkált (majd a végén újra). Dajkálás közben pedig visítva gügyögött neki, csakúgy, mint a kerítés miatt egyébként megfoghatatlan minike malacoknak (voltaképpen Tünde minden állatot visítással próbált némileg aktivizálni - vajmi kevés sikerrel...) A mini-farm érdekessége egyébként egyértelműen a "vizslafülű kecske" volt: hosszú lobogó füleivel tényleg egy vizslára hasonlított, és roppant vicces látvány volt szaladás közben. Érdekes szemlélnivaló volt a két óriásvidra is, akik a medencéjükben ide-oda úszkálva, vízből ki- és vízbe beugrálva szolgáltattak ingyenes show-műsort. A gyerekek hatalmas kacagások (és persze visítások) közepette követték az útjukat a medence üvegfala mentén.
Lényeg a lényeg: bár én magamban (meg a Gáborka fülébe) kicsit puffogtam az ilyen-olyan hiányosságok miatt, a gyerekek nagyon élvezték a programot, és az egész család remekül érezte magát! A plüssállat-gyűjtemény pedig két makival bővült :-) Érdemes lesz majd máskor is visszamenni!
