A legutóbbi blog-bejegyzések idején manócskáink már a Nagymamáknál töltötték jól megérdemelt szünidejüket.
Igaz, h a Szentmise után nem tűntek túl boldognak...
... de azért több volt a vidám pillanat :-)
Mi szülők pedig, miután sikerült túlélnünk az autózás utolsó, legrázósabb szakaszát is, ami lényegében esőből és dugóból állt össze, megkezdhettük magyarországi programjainkat. A közel négyhetes időszak igencsak változatosan telt: a Család különböző részeivel találkoztunk-kirándultunk Kis- és Nagy-Magyarország tájain.
Miközben Gáborka Budapesten ügyintézett, majd a Keletire látogatott, én kezdtem a kirándulást Szülőföldemen. Az Ukrajnába való határátkelés újfent embert próbáló feladatnak bizonyult, de tudom, h nemsokára már csak a szépre fogok emlékezni: a meleg fogadtatásra, a sok finomságra, a dédai bányató átúszására.
Utána Anyucit sikerült 2 napra kirángatnom a fővárosi nyüzsgésből és a sok tennivalójából. Igaz, nem mentünk messzire, de a kikapcsolódáshoz épp elég volt a hegyek és az erdő közelsége, na meg persze a szállodai wellness-részlegé, a ping-pong asztalé, valamint a márianosztrai bazilikáé. Ez utóbbi mellett a börtönt és a börtönmúzeumot is megtekintettük, h szakmailag is épülhessek egy kicsit :-) 
Harmadik felvonásként nagy csapatépítő kiruccanást tettünk Nagymamiékkal és Sógorékkal a Felvidékre: Bajmóc várába, Beszterce- és Selmecbányára, valamint a Chopokra.
