Este jó, este jó, este mégis jó... Imádom Zelk Zoltán versét, csodálatosan kifejezi az otthon melegét, hangulatát. Részem volt benne gyerekkoromban, és a saját gyermekeinknek is hasonlót igyekszünk teremteni. Az elmúlt hétvégén - úgy érzem - ez maximálisan sikerült. Miután biztonsági okokból ki nem tehettük a lábunkat a kerületből, kútba esett a szombat délelőttre tervezett hangszermúzeum, az esti salsa, a vasárnap de-i mise és a vasárnap du-i Jégvarázs balett is. Mit csináltunk hát?
Szombaton a gyerekek de. természetesen néztek néhány mesét, utána a fiúk fűrészeltek, Cirmike sokáig rajzolgatott, közben én nekiálltam muffinsütésnek (konkrétan négyfélének, azonos tésztaalapot használva, készült sötétcsokis, világoscsokis, diós-mogyorós, és feketeribizlis - mondanom sem kell, ez utóbbi magamnak, mesefinom lett!), mialatt operát hallgattunk, aztán néztünk is párat a neten: megbeszéltük pl., mi a különbség a szoprán (Éj királynője) és a basszus (Sarastro) között, megnéztük, hogyan keresi Pinkerton a közben már haldokló Cso-cso-szánt, belehallgattunk a Traviata híres áriáiba (a gyerekeket különösen szokta érdekelni, ki hogyan/mikor hal meg az operákban: magnóra tapasztott füllel hallgatták nemrégiben a Bánk Bánt, várva, h mikor sikolt már a királyné..., Luna gróf és Manrico küzdelme Leonóráért is népszerű téma, bár kétségkívül az elmúlt napokban a Pillangókisasszony volt a "nyerő"). Természetesen Sünivel gyakoroltunk a másnapi énekórára is.
Este azért nem akartuk megfosztani a gyerekeket a Jutkás fektetéstől, így hát, jobb program híján, bevettük magunkat a Jutka lakásába két fagyasztott pizzával meg két üveg sörrel, és házimoziztunk :-)
A vasárnap, ha lehet, még a szombatnál is harmonikusabban telt. 9 órakor ébredtem magamtól, a kicsikék szépen játszottak a tetőtérben. Amint a felkelésem tényét Bendegúz észlelte, leszáguldott a konyhába, és megtette a palacsinta-sütés előkészületeit. Ezzel már oly előrehaladott állapotban van (tojások tálba ütése, keverőgép összerakása, tűzhely bekapcsolása), h nem fog sok időbe telni, és meg is süti egyedül :-) A szokásos mesenézés után kerti program következett, mégpedig a meséből plagizált néven "Törpolimpia". azaz különböző versenyszámok, gyerekeknek-felnőtteknek egyaránt.
12-re testületileg elkísértük Sünit "kornyikálni", az általa benn töltött fél óra alatt a bicikliző Cirmit kísértük a kerület utcáin. Hazaérve Apa remek ebédet rittyentett, majd következett a csendespihi, azután Gúz és Anya hatalmas kertrendezésbe fogtak (vizes falevelek előkertből összegereblyézése, komposztba elhordása, elszáradt növények lemetszése), és habár közben sötétedett és eleredt az eső (nem is kicsit), azért folytatódott a "Törpolimpia", célbadobással, futással, magasugrással, rengeteg nevetéssel, vidámsággal.
A vidámság, mozgás, jó levegő megtette hatását, mert nem kellett különösebben nógatni a gyerekeket a tetőtéri rendrakásra, sem Sünit a leckeírásra. Hát még a vacsorára (ami ugyancsak Apa tehetségét dícséri, ezúttal a grill-mesterség terén)! Még Cirmike is tisztességes adagot lakmározott. Ezt követően a családi (házilag készült) videók megnézése ugyan kiszorította az eredetileg tervezett masszírozást, de sebaj, azt elnapoltuk mára...
