Jutkánknak ma reggel Mo-ra kellett utaznia. Ezt már kb 2 hete tudtuk, így aztán volt időm eleget izgulni, hogyan fogjuk menedzselni magunkat a távollétében. Főleg a reggelek nehezek. No de kis Gúz félig-meddig megoldotta a mai és a holnapi reggelt. Ugyanis erős hasmenése lett tegnap, így oviképtelen. Így aztán nem kell sietni, hogy odaérjünk 9-re. Sőt, mivel Jutka híján én maradok vele itthon, nekem sem kell sietnem a mh-re. Tessék, beteg gyerek a nyugalom titka... :-)))
Azért a "beteg" jelző szerencsére csak mértékkel értendő. Bőven volt energiája játszani, énekelni, segíteni nekem a pogisütésben (apropó, KA-nak üzenet: a szükséges mennyiségű vaj felét libazsírral helyettesítettük, mesés lett!!). Érdekes módon a kakaós csiga egyáltalán nem érdekelte, sem elkészítés, sem elfogyasztás tekintetében.
Szerencsére a du-i franciaórára is el tudtunk menni, ahonnan hazafelé jövet akkora eső kapott el, hogy alig láttunk. Szegény Apa hiába ment Cirmiért a bölcsibe, hogy ketten csináljanak vmi remek programot, bizony hamar haza kellett iszkolniuk.
Most már csak azon szurkoljunk, hogy az ardenneki hétvégére visszajöjjön a Napocska!
